A hajdina ismét divatba jött. Megismerhetjük eredetét, morfológiáját. Megtudhatjuk miért érdemes a kiskertben is vetni. A linkek elvezetnek néhány recepthez is, amelyet termésével, illetve annak őrleményével készítenek.
A pohánka, hajdina vagy tatárka népi megnevezése haricska és szerecsenbúza. Szakmai körökben az étkezési pohánkát közönséges pohánkának nevezik (Fagopyrum esculentum Mönch). Az egyetlen gabona, amely nem a fűfélék családjába tartozik. A keserűfűfélék (Polygonaceae) közé sorolják. Termesztett rokona a japán vagy kínai pohánka (F. emarginatum), a szibériai vagy tatár pohánka (F. tataricum) és az indigó pohánka (F. tinctorum) a gyógynövényiparban ismert. A régebbi szakirodalom, például az 1948-ban Magyarországon megjelent Mauthner-féle vetőmag-árjegyzékfüzetben a pohánka, a hajdina és a tatárka nevét párhuzamosan említik, mint takarmánynövényt.
A termőhelyi adottságoktól függően a szár magassága 15-40 cm. Levelei szív alakúak. A hosszú nyelű, levélhónalji bugákban álló virágok fehér vagy pirosló leplűek. A mag szemrevételezve fénytelen fekete, vagy barnás finoman szemcsés, 2-4 mm makkocska. Egyenletes csapadékelosztású vidéken ad jó termést.
Eredete
Hazája Közép-Ázsia, ahonnan a középkorban került Európába. A hajdina őshazája Ázsia középső, mérsékelt égövi részén található, innen az V. században származott el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Elsősorban takarmánynövényként hasznosították, majd egyre inkább gyógynövényként. Németországban, Ausztriában már emberi táplálékként is köztermesztésben honos faj.
Hasznosítás
Hasznosítása is más, mint a gabonáé. Kiskertben többnyire takarmánynövényként, manapság inkább zöldtrágyaként használják. Mint gabonahelyettesítő, jelentősége világszerte csökkent, mert keveset terem, a többi gabonához viszonyítva kicsi a hozama, átlagosan hektáronként 2,1-2,3 tonna, gyengébb talajokon ennek csupán a fele terem. A kiskertben azonban másodvetésben, a kiürült zöldségágyak helyén, remek kaszálék, zöldtrágya. A zöldtrágya ágyás megvédi a kiürült ágyásokat a gyomosodástól. Ősszel egyszerűen forgassuk be a földbe. Szalmája penészedésre hajlamos, ezért a szalma szárítására oda kell figyelni. Egyébként jó méhlegelő is. A korszerű táplálkozás hívei között a magjából készült őrlemény ismét divatos élelmiszer alapanyag.
Termesztés e
Termesztése aránylag egyszerű. Melegkedvelő növény, a fagyra érzékeny. Éppen ezért tanácsos nyáron utóveteményként nevelni. Viszonylag rövid tenyészideje miatt május második felétől július közepéig vethető. 2-3 menettel 10-12 cm mély magágyat készítsünk. A magágykészítéskor ne hagyjunk üreges talajt. Zöldtrágyának még most sem késő vetni. Csak egyszerűen gereblyével dolgozzuk be a talajba. A korai vetések augusztusban virágzanak vagy éppen már betakarítható. A megkésett ültetést a korai, őszi fagyok károsítják. Talaj tekintetében nem igényes. A savanyú kémhatású talajokat jól tűri. Hideg, kötött talajon, sívó homokon nem él meg. Fő károsítói a gombafélék: fitoftóra, a cerkospóra, a fehér- és szürkepenész, a fuzárium, a fuzikládium.
Magja
Magját élelmiszerként fogyasztják, vagy a jószágtartásban takarmányként hasznosítják. Lisztjéből többek közt lepény és palacsinta 
készül. Az igazi ínyencek hajdinaliszt és finomliszt 1:5 arányú keverékéből készítik a palacsintát. Ez a fajta liszt nem csak ízletes, hanem igen egészséges, így külföldön előszeretettel alkalmazzák más tésztákba is. Magja nálunk bioboltokban kapható. Gyakran kása és dara formájában árusítják. Elsősorban kalcium-, foszfor-, káliumtartalma jelentős. Nagy mennyiségben tartalmaz rutint (P-vitamin), amely vízben oldódó anti-oxidáns vegyület. A rutin erősíti a kötőszöveteket, védi a szívet és az érrendszert; segíti a sejtfal regenerálódását, csökkenti a hajszálvérzések kialakulását is. Védelmet nyújt a rákkeltő anyagok ellen is, csökkenti a bélhámsejtek kóros szaporulatát.