A húsevő növények általában végzetes csapdát jelentenek a rovarok számára. Vannak köztük olyan növények, amelyek a szükséges tápanyagokat környezetük ingereire reagálva aktívan szerzik be, de azok sem maradnak ‘éhen’, amelyeknek csak passzív eszközök állnak rendelkezésükre. Idetartoznak a kancsókák (Nepenthes sp.) is. A Fülöp szigeteken honos Nepenthes truncata veszélyeztetett faj. Eredeti populációkról Mindanaoban számoltak be, ahol 230-600 m magasságban, nyílt hegyi lejtőkön terem. Alföldi változata kevésbé mutatós, kevésbé színes. A természetben sok hibridje fordul elő.
A rovarcsapda
A leggyakrabban fán lakó (epifiton) kancsókák rovarfogásra módosult leveleinek működése passzív. Az ún. csúszócsapda biztosítja a rovarok elfogását. A Nepenthes fajok esetén a csapdába ejtés sikere részben abban rejlik, hogy csúszós viaszkristályok képeznek bevonatot a csapda belső falán. A viasszal nem rendelkező fajok esetében a csapda bejárata szélesebb, a lejtő meredekebb. A kutatók megállapították, hogy a viaszos változat létezett először, majd egyes esetekben a viaszkristályok redukálódtak, végül idővel eltűntek. A kancsóba belecsúszott rovar olyan ingert gerjeszt, amelynek hatására az emésztőnedv termelés felgyorsul. A csapda színes, csúszós peremről a kancsóba belehulló rovarok a kancsó alján, a belső falban található mirigyek termelte emésztőnedv hatására feloldódik. Az elbontott, a növény számára felhasználható vegyületeket fels
zívódnak.
A rovarcsapdák a vastag, szív alakú levelekből képződnek, amelyek illata, nektár tartalma és színe vonzza a rovarokat. Ezek alulról felfelé haladva eltérő fejlettségű állapotban találhatók a növényen. A csapda levélmódosulat, amely a következőkből áll: levélalap, kacsszerű levélnyél, amely a kapaszkodásban segíti a növényt, és egyenként rögzíti a kancsókat a környezetében lévő ágakhoz. A kancsó pedig a levél, ez maga a csapda. A nem záródó fedő vagy sisak az emésztőnedv felhígulását akadályozza meg, véd az esővíztő.
A rovarcsapdák a hajtás alsó részén kisebbek, fölül nagyméretűek fejlődnek. A legnagyobb csapdák fél méter magasak, és űrtartalmuk 4 liter. 2006-ban számolta be róla először, hogy a lyoni botanikus kertben egy csapdába ejtett egér megemésztett maradványait találták az egyik kancsóka példány csapdájában.
Környezeti i
génye
Pára és hőigényes, bár úgy tartják, hogy hőtoleranciája széles skálát ölel fel. Ha egyszer megeredt, jól tartja magát.
Tartása egyszerű. 10 cm átmérőjű, 20 cm magas edénybe való a közepes méretű növény. Függesztett kosárban vagy cserépben lombföld, Sphagnum tőzeg, fenyőkéreg 1:1arányú keverékébe ültessük. Kézmeleg esővízzel öntözzük. Meghálálja az 1-2 ezrelékes ammónium- nitráttal végzett lombtrágyázást. A porzós, és a termős virág ritkán nyílik egyszerre, így ritkán érleli repítőszőrös magjvait.
Az éjszakai lehűlést (fagypont fölött hőmérséklet) is jól viseli. De 24-35 fok közötti hőmérséklet szükséges az optimális fejlődéséhez. Bár az alacsony páratartalmat is elviseli, a 75%-os páratartalom az ideális számára. Árnyékos helyen és szórt fényen jól tartható. De több megfigyelés is arra mutat, hogy a napos fekvést is szereti. A talaját nedvesen kell tartani. Atkák és a gyapjastetvek károsítják.
Szaporítása
Hajtásrügy a levél felett.
Ivartalanul, dugványozással szaporítva faj-, fajtaazonos egyedeket kapunk. Ősszel szaporítsuk ily módon őket. A levélalapot felére visszavágva, a 3-4 leveles szárdugvány párafüggöny alatt, tőzeg-perlit keverékében 2-6 hónap alatt gyökeresedik be. A dugványok levágás az év bármely szakában történhet, de nagyobb az esély a megeredésre, ha az aktív fejlődés időszakára esik ez a művelet. Ha a kúszószárat levágjuk, a levélrozettát meghagyjuk, akkor a szárat több részre vágjuk, minden szárrészen 2-3 levelet hagyva. Ezek lesznek a dugványok. Ha csak egy növény dugványozásával kísérletezünk, a hajtáscsúcsot a felső három levéllel vágjuk le, és így megfelelő alanyhoz jutunk. A vágás ajánlott éles pengével, víz alatt végezni. Az ültető közeg lehet Sphagnum moha és perlit 1:1 arányú keveréke. A keveréket jól öntözzük be, hogy kellően nedves legyen, de NE álljon benne a víz. A dugványokat ültessük olyan mélyre, hogy legalább egy szárcsomó a hajtásrüggyel együtt a talajszint alá essen. A növényre húzzunk műanyag zacskót, és állítsuk nagyon világos, de nem napos helyre. A begyökeresedés egy hónap és egy év (!) között zajlik le. Ha a növekedés megindult, helyezzük a dugványt terráriumba, vagy részlegesen nyissuk meg a zsákot.
A kancsókák magról történő szaporítása még sokkal körülményesebb, és a kimenete is sokkal kétségesebb. Általában akkor próbálkoznak vele, ha hibrid előállítása a cél. A hibridizációra hajlamos utódnövény a legkülönfélébb szín és alakvariációkat produkálja. A kancsókák kétlaki növények, tehát kétféle, egy időben virágzó növényre van szükségünk, ha magokhoz szeretnénk jutni. A virágok jelentéktelen megjelenésűek. Egy fejlett példánynak akár 100 nővirága is fejlődik, mindegyik bőséggel terem magot. Ily módon rengeteg maghoz juthatunk. A toktermések felnyílók, ahogy a termés felnyílt a magvakat ki kell szedni, és előkészíteni a csíráztatáshoz. A magvak rosszul tárolhatók! Azonnal ültessük őket előre beöntözött Shapgnum és virágföld keverékébe. A tálcába vetett magvakat ne takarjuk. A tálcát vigyük üvegházba, verandába. Illetve tartsuk az anyanövénnyel együtt, hasonló körülmények között. Ha az éjszakák hidegek, hűvösek, talpmelegítésre van szükség. Megfelelő körülmények között a magvak csírázásához kb. 2 hónap szükséges. A palántát ötleveles állapotban ültessük külön. A palántanevelés sikeréhez sok fényre van szükség.
Forrás:
The IUCN Red List of Threatened Species
http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=IUCN_Red_List_of_Threatened_Species&redirect=no
BAUER, U., CLEMENTE, C. J., RENNER, T. and FEDERLE, W. (2012), Form follows function: morphological diversification and alternative trapping strategies in carnivorous Nepenthes pitcher plants. Journal of Evolutionary Biology, 25: 90–102. doi: 10.1111/j.1420-9101.2011.02406.x
Nepenthes university, Nepenthes Truncata Cultivation, http://www.cpjungle.com