Dr. Sipos Béla Zoltán, a metszés- és a kiskert ismeretterjesztő tanfolyam szakember
“A növény mindent elmond, de érteni kell a szavát”!
Miért kezdem ezzel a dr. Győrffy Sándor (van, ki nevét nem ismeri?) által megfogalmazott mondattal? Mert kivétel a gondos odafigyelő, de a többség szolgalelkűen másolva, növényeire nem hallgatván, ésszerűtlenül “hinti a tudást”.
Gyakori hibás tanácsok a szakmai ellenérvek tükrében ellenérvek a gyümölcstermő növények márciusi gondozását illetően.
A kajszi- és őszibarackfák, amelyeket rügyfakadásuk után metszhetünk, egyébként a metszőolló is terjesztené a gombás betegségeket. A metszés során távolítsuk el a befelé törekvő, a túl sűrűn álló, a párosan fejlődő vesszők, gallyak, ágak, egyikét is. Amelyeket lehet metszőolló segítségével, a már túl vastag ágakat viszont ágvágó ollóval vagy fűrésszel. Általában előnyösebb kevés nagyobb, vastagabb részt levágni.
Hát a fertőzési “hajlam” igaz, de aki ezeket az intelmeket leírta, nem igen metszette még ebben az időszakban az említett fákat. És milyen 
rügyfakadásról van szó? Ezek a fák lombelőzők, először virágrügyeik nyílnak ki! Ráadásul metszőeszközökkel (nem csak az ollóval!) bármikor terjeszthetünk kórokozókat, a lényeg a metszőeszköz fertőtlenítése!
Szóval:
- az ekkor végzett metszés a legerőteljesebb növekedést gátló hatású (ez lehet cél is!),
- ha ilyenkor vastagabb ágakat vágunk le, és a koronából barbár módon kirángatjuk, azokat, a termésritkítással már nem is kell törődnünk, mert rengeteg virágot letörtünk a kiráncigált gallyakkal,
- az erőteljes gyökérnyomás miatt fokozott a sejtnedvkiválasztás (könnyezés), a helytelenül kiválasztott sebkezelő anyagok (elsősorban a vizes alapúak, és a méhviasz) hatástalanok, leválnak a sebről,
- ha csak ebben az időszakban metszenénk, akkor mikor lenne befejezve a sokhektáros ültetvényekben a metszés?
A metszés során távolítsuk el a befelé törekvő, a túl sűrűn álló, a párosan fejlődő vesszők, gallyak, ágak, egyikét is.
Valaha váltócsapos metszéssel metszett, majd vágó ollóval letetejezett őszibarack.
Feltehetően a korona belsejébe törekvő vesszőkről van szó -az “egyikét is” nem tudom micsoda- (ha már ág, akkor viszont baj van!), de miért kellene ezeket eltávolítani? Ha az adott koronarész termővessző, vagy azzá válik az adott évben (almatermésűek), akkor felesleges kimetszeni, hiszen a termés súlya alatt a termőrész lehajlik, nem sűrűsíti a koronát. Ha túl sűrűn vannak ezek a vesszők, gallyak, akkor lehet ritkítani, de mindet eltávolítani? Az, az érzésem, hogy a cikkíró feltehetően nem ismeri a gyümölcstermő növények termőrészeit, és nincs tisztába a metszés alapvető hatásaival sem.
Ha ősszel elmaradt a trágyázás, még kiszórhatók az esedékes műtrágya adagok is. Ez négyzetméterenként kb. három dekagramm pétisó, ugyanennyi szuperfoszfát és fele mennyiségű kálisó, még inkább kénsavas kálium lehet. A kiszórást kövesse a műtrágya talajba forgatása, vagy legalább sekély kapálása.
Ejnye-bejnye! Hol maradt a növény igénye, a talajtípusnak megfelelő trágyázási mód? És csak műtrágya? A kénsavas káliban van valami igazság, de nem a teljes! Bogyós gyümölcseink közül egyesek (málna, ribiszkék, szamóca) érzékenyek a klórra (ezért nem ajánlott a káliumklorid műtrágya), levelüket idő előtt lehullatják. Ezért kell ezeket a növényeket kénsavas kálival trágyázni!
Tavasszal káli, és foszfor műtrágyát nem szokás kötött talajra kiszórni (Arany-féle kötöttségi szám /Ak/ 40, vagy felette), mert köztudott, hogy ilyen talajokon az említett elemek évente csak 3-4 cm-t mozognak a gyökerek felé, mert szorosan kötődnek az agyagásványokhoz. Laza homoktalajokon viszont kötelező (!) lehet az évi 3-4 szeri adagolás, mivel gyorsan kimosódnak ezek az elemek a talajból, az agyagkolloidok hiánya miatt.
A talajba forgatás jó lenne, de az 40-60 cm mélységet jelent (fák és szőlő ültetése előtt), a sekély bekapálás viszont nem sokat ér.
A ribiszkék és a többi gyümölcstermő bokor még meglévő, több éves ágas-bogas gallyait legjobb legalább most tőben levágni. Az áttelelt málna sarjadékokból is tövenként öt-hat legerősebbet hagyjuk meg. A szamócatöveket pedig az esetleg téli takaróanyagoktól és elpusztult levélrészektől gondosan tisztítsuk meg.
Ha a ribiszkék -nem is beszélve a többi gyümölcstermő bokorról (pl.: mogyoró, köszméte, josta, stb.)- “ágas-bogas” gallyait tőből levágjuk, akkor ebben az évben ne nagyon várjunk termést a zárójelben említett növényekről! Akkor lenne korrekt a szerző, ha azt írta volna, hogy a ribiszkék és a köszméte 4-5 éves gallyait tőből távolítsuk el, a többi koronarészből pedig koruk szerint (1, 2, 3, évesek) hagyjunk meg a növények erősségétől függően 3-4 darabot.
A málna metszése nagyon egyszerű, de nem ezen útmutatás alapján! Először is mivel félcserje, és a letermett részek elszáradnak, ezeket kell tőből kimetszeni. A megmaradt sarjak közül válogassuk ki a legerőteljesebb, legegészségesebbeket. Ezek közül töves művelés esetén hagyjunk tövenként 5-6 db-ot, sövény művelésmódúaknál 8-12 db-ot folyóméterenként. A vesszőket minden esetben tőből metsszük ki! A meghagyott vesszőket a támberendezés felett 20 cm-el vágjuk vissza, a nyesedéket égessük el.
A fotók a gyümölcsfák metszése ismeretterjesztő tanfolyamon készültek.
The post Márciusi tennivalók a gyümölcsösben appeared first on Kert Lap.