Ismerjük meg a porcsint. A növény nem csupán gyógynövény, hanem kedvelt zöldség, sertéstakarmány és közismert gyom. Rovarirtó szerként (hangyabolyra öntötték a levét), és dísznövényként is alkalmazták a középkori és római kori kertekben. Mai kertészeti változatai is közkedveltek.
A porcsinfélék (Portulacaceae) családjának egyetlen nemzetsége a porcsin nemzetség (Portulaca), amely mintegy100, zömmel szubtrópusi, trópusi területekről származó fajt számlál. Molekuláris adatok alapján a nemzetség a kaktuszfélékkel (Cactaceae) mutat közeli rokonságot.
![Portulaca oleracea]( "Portulaca oleracea")
Porcsin
Egy 1975-ös Natue cikk számol be arról, hogy a P. oleracea nem Amerikából került Európába, hanem fordítva. A származást illetően azonban máig sincs egyetértés a tudósok között. Az biztos, hogy az amerikai indiánok már termesztették, és főzelékként fogyasztották. A száraztól a trópusi és a kontinentális klímáig alkalmazkodott ökotípusait tartják számon.
Szárazságtűrése: Jellemzi az ún. C4 utas fotoszintézis. Ezeknél a növényeknél a széndioxid megkötés elsődleges termékei három szénatomot tartalmaznak. A C4 utas növények fotoszintézise hatékonyabb, hőség- és szárazságtűrésük jobb. Ebből adódóan a nyári forróság idején gyakran túlnövik a többi növényt.
Porcsin botanikai leírása: Elágazó, terülő, tekeredő szára vöröses, húsos és finoman szőrözött. Az apró levelek tojásdadok, papillaszőrösek. A sárga virágok kettesével, hármasával állnak a kocsányon. Apró tokterméseiből kihulló magvait elveti. A magvak csíraképességüket gyakran tíz évig is megtartják. Szára, hűvös helyen hosszú ideig megtartják csírázóképességüket. A szár ízközei rendkívül könnyen legyökeresednek.
Kövér porcsin![Kövér porcsin]( "Kövér porcsin")
Az egynyári kövér kisebb levelű, heverő és vékonyabb szárú kövér porcsin vagy terülő porcsin (Portulaca oleracea var. oleracea) kozmopolita gyomnövény, egész Európában elterjedt. Főleg kapásokban, kertekben, szőlőkben tömeges. Egy növény sok apró magot termel, amelyek a széllel, a vízzel, a madarak által, és gyomként a betakarított terményekkel terjednek.
Pozsgás hajtásaikat párolva főzelékként fogyasztják, de azt tudni kell, hogy oxálsav és nitrát tartalma miatt csak mértékkel fogyasztható. A népgyógyászatban vértisztítóként és bőrnyugtatóként használták. Úgy tartják, hogy a méhek és egyéb rovarok legjobb nektárszolgáltatója.
Termesztett porcsin
A török saláta, hivatalos nevén termesztett porcsin (Portulaca oleracea var. sativa), nálunk alig ismert kultúrnövény. A jövő tápláléknövényének tekintik. Felálló hajtású, és magasabb, mint a gyomfaj (Portulaca oleracea var. oleracea). A var. Sativa két típusát különböztetik meg. A zöldet és az aranyszínűt. Bár úgy tűnik, hogy a színeződésbeli különbség inkább napfényfüggő, azaz inkább környezet, mint genetika függő. A július-augusztusi aszályos időben nagy jelentősége van a kitűnő ízű salátának. Pozsgás levele enyhén savanykás ízű, leveses, kellemesen frissítő. A növény levelének víztartalma 95%. Ásványi anyag és nyáktartalma is magas. A-, C-, E vitamin tartalma jelentős. Esszenciális aminosavakban gazdag. Antioxidánsokban, omega három zsírsavban (alfa linolénsav) gazdag. A szervezetben továbbalakul ez a vegyület más omega három zsírsavakká.A palánta egészét fogyasztják, a gyökérzet kivételével. Az idősebb növényeket párolva főleg Spanyolországban fogyasztják. Omlettben különösen kedvelt. A francia “bonne femme” levesbe sóskával együtt kerül.
A Portulaca oleracea egy sótűrő változata
Porcsin kertészeti alkalmazása
A P. oleracea változékonyságának köszönhetően, olyan természetes variánsai is előfordulnak, amelyek a növény habitusával, pozsgás leveleikkel díszítenek. A magyar származású Attila Kapitány, Qeensland, Ausztrália, a Paradisia faiskola tulajdonosa blogjában számolt be több, mutatós P. oleracea változatról, amelyeket sós élőhelyről gyűjtött be, továbbszaporított, is dísznövény kiállításon díjat is nyert velük. Egyikük egy dús, tömött levelű változat, amelyet a sós talajfelszínről gyűjtött be, és öt éve nevel, a másik, szintén a a sós környezethez alkalmazkodó fajta pozsgás szárán a levelek végállóak.
