Az egészséges alma

Bár jellemzően már nyár elejétől érnek hazánkban a gyümölcstermő növények termései, az alma és körte szürete „csak” augusztustól indul el. Mint tudjuk, napi egy alma az orvost távol tartja. A leszedett almák egészségére azonban nekünk kell vigyázni!

Az alma egészségünkre gyakorolt hatása

Az alma egészséges!

Az alma (Malus domestica) a rózsafélék családjába tartozó jellegzetesen mérsékelt égövi, több mint ötezer éves kultúrnövény. Galénosz az ókor híres orvosa, száz éven felüli életkorát annak tulajdonította, hogy naponta evett ánizzsal, fahéjjal, mézzel ízesített almapépet. Igen sok fajtája terem hazánkban. Nagyon szélesebb körben felhasználható, fogyasztható gyümölcsünk, amelyhez egész éven át hozzá tudunk jutni. Kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot nyomelemeket, A vitamint, B komplex vitaminokat, kevés C vitamint tartalmaz. Sok egyéb értékes összetevője mellett pektin (vízoldékony élelmi rost) tartalmánál fogva hasmenés esetén is, és székrekedés esetén is jótékony hatású. Jó tudni, hogy aki nyírfa virágporszemére allergiás, az a pollenszezonban az alma fogyasztásától ételallergiás lehet. Van, aki arra esküszik, hogy az almát héjastul, magházastul együtt kell megenni.

50 év fölött napi egy alma elfogyasztása hatásában megfelel egy koleszterinszint csökkentő gyógyszerkúrának, amelyet az orvos ír fel, áll a British Medical Journal 2013. évi karácsonyi számában megjelent tanulmányban. A részletek itt olvashatók:  Napi egy alma

A téli alma még mindig a legfőbb gyümölcsfajunk. Ennek 57 %-át a nyírségi termesztőtáj  adja. Szabolcs aranya az alma, amely ebben a régióban a legnagyobb termőterülettel rendelkezik. További részletek:  Szabolcsi alma
Eltarthatósága a tárolási technikától függ.

Néhány tájfajta a kertlap galériában is megtalálható.

A mi hatásunk az alma egészségére

Egészséges almák.

Hogyan tároljunk

Az almavásárok idején  sokan vásárolunk nagyobb mennyiséget “télálló” almából, hogy pénzt, időt, fáradtságot takarítsunk meg. Felmérések mutatják, hogy a vidéki lakosság nagyobb arányban fogyaszt rendszeresen almát, mint a budapestiek. A budapestiek 62 %-a tárol almát, a más városban élők 67 %-a, a falusiak 84 %-a. A tárolhatóság tehát lényeges szempont.

A téli fajták megfelelő átválogatás után akár májusig is eltarthatók. Pince, fűtetlen garázs, veranda, minden hűvös, szellős hely alkalmas az ősszel betakarított gyümölcsök tárolására. Az alma, más gyümölcshöz és zöldséghez hasonlóan tovább él a tárolás során. Légzésekor, és az utóérés folyamán szén-dioxidot és etilént bocsát ki, miközben oxigént vesz fel. A folyamat során az almában a savak elégnek, és a gyümölcs elveszíti víztartalmának egy részét is. Az almát csak akkor tudjuk hónapokon át frissen megőrizni, ha nulla és öt fok között, magas páratartalmú, jól szellőző helyen tartjuk. Hideg hatására ugyanis lelassul a légzés, így az alma friss marad. A termelődő szén-dioxid pedig lefolyik a gyümölcsről. A lakótelepi lakások “kamráiban” 2-3 hét alatt megfonnyad az alma és élvezhetetlenné válik.

Csak hibátlan, nyomódástól mentes, egészséges almákat tároljunk. Helyezzük őket szellős rácsra. A Biokultúra Újság tárolási ötletei között szerepel, hogy és érdemes közéjük egy pár, szárított bodzabogyót is tenni. Darabonként csomagolva egyes fajták eltarthatósága több héttel is meghosszabbodik. Ez azonban csak akkor igaz, ha megfelelő helyen tudunk tárolni. Egyébként sok bosszúság érhet a tárolási veszteségek miatt. A tároló dobozt, rekeszt asztalra helyezzük, mert a hűvös, nem lakott helységekben a talajszint nedves, párás, ami megindíthatja az alma rothadását.

Az is egy lehetőség, hogy újságpapírral béleljük a tároló eszközöket, majd a hibátlan almákat a talpukra helyezve tesszük egymás mellé a rekeszekben.

Az almát, ha be tudunk szerezni ilyen tárolót, vagy magunk készítünk ilyet,  almatárolóban is raktározhatjuk, amely biztosítja a megfelelő légáralmást. A tároló alkalmatosságban más terményeket, pl. gyökérzöldséget is tárolhatunk. Kovács László a 45. heti teendők között hívja fel a figyelmet a termények tárolásával kapcsolatban arra, hogy hagymával kizárólag a fokhagyma fér meg jól, hiszen rendkívül magas aromás illóolaj tartalmát átveszi az alma, a körte, de a gyökérzöldségek, a káposztafélék és a tök is, így kölcsönösen oly mértékben lerontják egymás beltartalmi értékét, hogy fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Így az a legjobb – amennyiben van rá lehetőségünk –, ha száműzzük a padlásra, hiszen a hagyma még az enyhébb átfagyást is elviseli hasonlóan a kínai- és bimbóskelhez.

A legjobb tartás ellenére is előfordul, hogy az almák között rothadás indul meg, ezért rendszeresen ellenőrizni kell a tárolókat és mielőbb eltávolítani a beteg gyümölcsöket!

Tárolási rendellenességek

A fiziológiai tárolási betegségek  okozzák a legjelentősebb tárolási problémákat a látens paraziták mellett. Ezek nagy hányada az alma érettségével függ össze. Ebbe a csoportba tartoznak például a jonatán foltbetegségei. Ezek az érés előrehaladottságának jelzői, ezért minden olyan termesztéstechnikai és tárolási beavatkozás, amely az érésfolyamat intenzitását csökkenti, egyben a foltosodást is késlelteti. A túlérett, megpuhult almák jellegzetes tárolási betegségei a húsbarnulások. A fogékonyságot fokozza a túlzott nitrogénellátás. A húsbarnulás kialakulása során a szövetelhalás a leggyakrabban a héjtól kiindulva befelé terjed, de ismeretes olyan típus is, amelynél először az edénynyalábok barnulnak, majd a hússzövet lisztesedik, s végül elfolyósodik. Előfordulhat továbbá bórhiány is, amely belső parásodásban nyilvánul meg. Főleg ott jelentkezik, ahol a vegetáció második felében nem használtak lombtrágyákat.

Száraz évben gyakrabban fordul elő a kalciumellátás elégtelensége miatt fellépő keserűfoltosság. A betegség főleg a piros színű fajtáknál jelentkezik. A keserűfoltosság, vagy lenticella foltosság már a szüret előtt, a fákon levő gyümölcsökön is megjelenik. A betegség leggyakrabban a Jonathán almán és más piros gyümölcsű almafajtákon fordul elő. Száraz időszakban kifejezettebb. A nálunk gyakran termesztett Golden Delicius is hajlamos rá, a Mutsu fajtán is gyakori. A gyümölcsfoltok íze keserű, ezért nevezik a betegséget keserűfoltosságnak. Leginkább a nagyobb és jól színeződött gyümölcsökön jelenik meg. Jellemzője, hogy a foltok nem csak a lenticella (paraszemölcs) körül, hanem a gyümölcshéjon bárhol gyakori a gyümölcs héján elszórtan 2-3 mm átmérőjű, a gyümölcshúsba mélyedő barna foltok megjenése. Egyes fajtákon kerek, mások esetében világos barna, szabálytalan foltok jelentkeznek. A foltot kettévágva a héj alatt a hús száraz, szivacsos állományúvá válik.

The post Az egészséges alma appeared first on Kert Lap.