Lampionvirág

A Csucsorfélék vagy ebszőlőfélék (Solanaceae) családjába tartozó növény (Physalis alkekengi L.) termését szárításhoz ősszel szedjük. A száraz- és friss virágkötészet kedvelt dísze.

A Csucsorfélék vagy ebszőlőfélék (Solanaceae) családjába tartozó növények többsége lágyszárú, ritkábban cserje vagy fa. 2300 fajuk elsősorban a trópusokon terjedt el. Csupán a Solanum nemzetségbe mintegy 1500 faj tartozik. A család kiemelkedően fontos termesztett zöldségnövényei a burgonya a tojásgyümölcs vagy padlizsán, a paprika, a paradicsom és a közönséges vagy virginiai dohány. Továbbá olyan óvatlanul használva mérgező gyógynövények tartoznak ide, mint a beléndek, a nadragulya, a maszlag. Tavaly a kerti ebszőlő (Solanum melanocerasum) nevével is ijesztgették a bulvársajtó olvasóit, amikor is felmerült a gyanú, hogy áfonyahamisításra használták mérgező termését. Éretlen bogyói a növénycsaládra jellemző szolanin nevű toxint tartalmaznak, ezért valóban mérgezőek. Azonban az érett kerti ebszőlő feldogozott formában ehető, belőle dzsem, lekvár készül!

Ebbe a nemzetségebe tartozik a zsidó kalapra emlékeztető termése alapján zsidócseresznyének is nevezett lampionvirág (Physalis alkekengi). További nevei a teljesség igénye nélkül: papmonya, kőrontófű. Vénusz köldöke, paptöke és zsidócseresznye néven már a középkori Magyarországon is gyógynövényként tartották számon. Egyebek mellett beteg marhákkal etették a növény főzetét (dr. Oláh Andor békés megyei gyűjtőmunkájára hivatkozva).

Az évelő lágyszárú lampionvirág 0,3-0,6 m-re nő meg. Elterjedt Közép-, Kelet- és Dél-Kelet-Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, az Indiai-szubkontinensen. Meghonosodott Amerikában is. Hazánkban is őshonos. Középhegységeinkben gyakori, máshol szórványos. Ártéri keményfaligetekben, aránylag száraz lomberdőkben fordul elő.

Élénkpiros, felfújt termése ősszel szedhető különleges dísz. A piros bogyókat a felfúvódott csésze rejti. Zöldről élénkpirosra színeződött termését szeptembertől novemberig gyűjthetjük. A szabadban is hosszan díszlik, de a burok idővel megfakul. Szárítás után a kis “kínai lampionok” hónapokig mutatós maradnak. A virágkötők is előszeretettel alkalmazzák. Akkor gyűjtsük, amikor beszínesedett. Frissen díszítésre használva levelei eltávolítása után állítsuk “nyakig” vízbe néhány órára. Ha szárítani szeretnénk, levegőn lógatva tegyük ezt. Csokrokat, koszorúkat díszíthetünk vele. Mielőtt felhasználjuk, távolítsuk el az elszáradt leveleket.

Bár a lampionvirág gyökere és hajtása is mérgező, termése fogyasztható. A friss termés ehető, de nem igazán ízletes (kissé keserű). C-vitamin tartalma a duplája, mint a citromé. C-vitamin tartalma és egyéb aktív hatóanyagai szárítás illetve feldolgozás során radikálisan csökken. Mutat rá egy 200-ben megjelent tanulmány. (Acta Pharm Hung. 2009;79(4):169-73.) Gyógynövényként is ismert. Hatóanyagai triterpén-laktonok, szerves savak, pektin, gyanta. A magvakban kb. 10% zsíros olaj. Korábban vizelethajtóként használták. Alkalmazták köszvény, reuma, májbetegség esetén. (Szabó László Gy.: Gyógynövények és és Élelmiszernövények A-tól Z-ig)

Tartása egyszerű. Jól levegőzött talajon szinte mindenütt sikerrel nevelhető. Gyöktörzséről gyorsan elszaporodik ezért kordában kell tartani. Leghatásosabb, ha úgy ültetjük, hogy gyökerei ne terjedjenek szabadon. Ugyanakkor lassan fejlődik. Legcélravezetőbb, ha gyökérsarjaival szaporítjuk. Csak olyan helyre kerüljön, ahol elszaporodása nem okoz gondot.

Fotó: wordsandherbs.wordpress.com