Március közepén már mindenkinél, aki idén saját paprikát szeretne, kidugta a fejét a paprika a palántaföldből. Étkezési paprika házikerti termesztésével is sokan kísérleteznek, és, bár sok mindenki sikerrel jár, elmondhatjuk, hogy a paprika igényesebb és érzékenyebb is a paradicsomnál.
Az étkezési paprika termesztésének története
A Brazíliában és Bolíviában honos paprikát az emberiség legalább tízezer éve fogyasztja, és mintegy 6.100 éve háziasították. Az aztékok Kolumbusz megérkezése előtt már több változatát is termesztették. Közép- és dél-amerikai felhasználásáról a történelmi időkben keveset tudunk. A PLOS ONE tudományos folyóirat szerint a kutatók a feltárt, ie. 400-300-ból származó agyagedényekből mutattak ki kapszaicint. Miután a paprika nyomaira különböző céllal használt edényekben bukkantak, arra következtettek, hogy felhasználása már a történelmi időkben is sokoldalú volt. Ennek alapján feltételezik, hogy italok fűszerezésére vagy szószokhoz használhatták a leggyakrabban.
A paprika 1494-ben érkezett Európába. 1570-ben Zrínyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit kertjében már dísznövényként virult vörös törökbors néven. Egy elfogadott elmélet szerint, ahogy Barta László írja, a magyar paprika Indiából került hozzánk Perzsián keresztül, ahonnan a törökök hozták magukkal a tizenhatodik században.
A dísznövényként avanzsált paprikát később borspótló fűszerpaprikaként termesztették országszerte. Az „étkezési paprika”-típusok a 19. század végéig ismeretlenek voltak nálunk. Az első nagy bogyójú (Kalinkói, Várnai), paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgárkertészek hozták be a 19. században. A 19. század végi paraszti konyhakertekben kukorica köztes növényként nevelték más zöldségekkel együtt.
A hazai étkezési paprika nemesítése 1920 körül kezdődött. A világháborúk idején a termesztés visszaesett. A vastaghúsú, csípősségmentes paprika nemesítése az ötvenes években kezdődött el újra. Legnagyobb nemesítési körzete Dr. Szalva Péter kutató-nemesítő munkájának köszönhetően Szentes és környéke lett.
Paprika bemutatása
A Burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó paprika (Capsicum annuum) termesztésben bojtos gyökérzetű, viszonylag sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszerű. Hajtásrendszere A 9-10. szárcsomótól villás elágazódású. A hajtásrendszer alakulása alapján elkülönítünk folyton növő és determinált típusokat. A virág kétivarú, öntermékeny, fehér színű, felépítésére az ötös szám jellemző.
A paprika közkedvelt termése változatos alakú, felfújt bogyó, rendszerint sárgás-fehér vagy zöld színű, éretten piros. A termés részei a termésfal, a központi oszlop a magokkal, rekeszfalak, csésze és a kocsány. Az érett bogyó vitaminokban és a karotinoidokban gazdag, C vitamin tartalma jelentős.
Cikk ajánlat: Chili paprika
Étkezési paprika fajták
Étkezési paprika fajták
Oltalom alatt a szentesi paprika
Házikerti körülmények közé cecei típusú, úgynevezett „spitz”paprika ajánlott, amely hegyben végződő, kúpos, háromszögletű hosszmetszetet adó, húsos paprika, fehér színű, héja viszonylag vékony, könnyen emészthető. A bogyó vége azonban lehet kevésbé keskenyedő, kissé lekerekített is. A kárpát-medence sajátos fajtája. Továbbá jó szívvel ajánlható a paradicsom alakú paprika, amelynek cukortartalma viszonylag magas. Nyersen és marinálva is fogyasztható. Savanyításra, sütésre is kiváló.
Milyen a jó paprikapalánta?
A paprikapalántákat 2-4 lombleveles állapotban tűzdeljük. 8 hetes korában ültethető ki, 5-6 leveles állapotban.
Ha fátyolfóliás takarást alkalmazunk, akár április 20-a után már ültethetünk. Ennek előnye: paprikabokor a tavaszi, alacsony intenzitású napsugárzás miatt nagy lombozatot nevel, amely már kellően terhelhető, a bogyót pedig a nap nem perzselheti meg, a tenyészidő hosszabbodásával pedig nő a betakarított termés össztömege. Fátyolfóliával takarás módja: Vesszőből, drótból, acélhuzalból célszerű bordákat kialakítani, 20m-ként a földbe szúrva lazán ráteríteni a 2m szélességű fátyolfóliát, a szélein 1m-nt egy kapavágásnyi földdel rögzítve.
A palántáknak május 25-ig ki kell kerülnie szabadföldbe. Ha palántákat vásárolunk, zömök, erős palántákat együnk.
Paprika környezeti igényei
A paprika hő-, fény- és vízigényes! Vályogos talajon termeszthető a legsikeresebben, de a kötöttebb talajt is elviseli. Gyengén savanyú, közömbös talajba való. Konténerben is termeszthető laza, rostos szerkezetű talajban. Sóra érzékeny. Hőoptimuma 25 fok. (Optimum hőmérsékletnek nevezzük azt a legmagasabb hőmérsékletet, ahol a növekedés még állandó marad.) Kiskerti körülmények között, komposztot használva nem igényel különösebb tápozást. Esetleg nitrogéntápozásra kerülhet sor, amikor a növényen meggymagnyi méretű paprikák láthatók. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag, ezért erre valójában csak intenzív termesztésben kell odafigyelni. A paprika sikeresen termeszthető, ha 4-5 évig nem kerül ugyanabba a talajba.
Kedvező társnövénye: bab, borsó, hagyma, sárgarépa. Jól társítható gyógynövényekkel.
Étkezési paprika termesztése bakháton
A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültetjük. A jól begyökeresedett palánták ágyása köré bakhátat húzunk. Ami annyi jelent, hogy kapával árkot húzunk a palántaágyás körül. A műveletet főleg laza talaj esetén korai vagy esti órákban végezzük. Ezek az árkok begyűjtik az eső- illetve öntözővizet, tehát vízmegtartó bakháthoz jutunk ezzel a módszerrel. A műveletet kb. kéthetente ajánlott megismételni. 4-5 méteres ágyás vízzel történő feltöltése kb. 8 percet igényel. Öntözéskor a talajt átáztatjuk, így meleg időben is elegendő a naponta egyszeri öntözés.
Forrás:
szie.hu
miau.gau.hu
www.terradei.org.ua
The post Étkezési paprika házikerti termesztése appeared first on Kert Lap.