Sok minden szól amellett, hogy rákvirágot (Aglaonema sp.) tartsunk. Gyönyörű, igénytelen, könnyen alkalmazkodik környezetéhez. Fényszegény környezetben is virul. Akár vízben is megél. Könnyen szaporítható. Kell ennél több?
Neve görög eredetű, aglos=fényes, nema=húr. Hazája az ázsiai trópusok, szubtrópusok vidéke, ahol az erdő jellemező aljnövényzetét alkotja. (Tájföld, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia, hogy csak néhány nevet említsünk). 1900-ban kezdte világhódító útját, a 60-as években már sok nemesített változatát termesztették, tartották.
A nemzetségbe kb. 30 faj tartozik. Mind rizómás, örökzöld növény, a trópusi Ázsia területéről.
A rákvirág, más néven japán vízipálma – tudományos nevén Aglaonema modestum – a többi Aglaonema-val együtt a kontyvirág félék 
családjába tartozik (Araceae), akárcsak a dieffenbachia, vagy a filodendron. Rokonaihoz hasonlóan fényes, viaszos, örökzöld levelei egyszerűek, oválisak, kihegyesedők. A levelek az ugyancsak zöld színű, vastag, felálló vagy görbült száron fejlődnek ki. Idős korában évről-évre lakásban is nyíló, zöldes fellevelű torzsavirágzata jelentéktelen. Ha bogyótermései beérnek, élénkpiros színükkel tartósan díszítenek. Kálcium oxalát kristályai miatt a növényi nedv bőrirritációt okozhat, ami gyorsan megszűnik. Fogyasztása tilos!
Hő és fényigény
Melegkedvelő. Utálja a hirtelen hőmérséklet ingadozásokat, az erős huzatot. 18 és 30 fok között tartható, de a hőingadozás nem lehet nagyobb 10 foknál. Túl hidegben, vagy túl melegben levelei sárgulni kezdenek. Sötét szobában, lépcsőházban, irodában jól tartható. Nagyon huzatos ablak, ajtó közelében viszont ne tartsuk. A ház legsötétebb zugában is megél. Persze, ha fényen tartjuk, akkor mutatja legszebb formáját. Másik előnye, hogy bármilyen növénnyel összeültethető.
Talaj és vízigény
Nem válogatós a talajban. Bármilyen virágföldben elvan. Talajához keverjünk homokot, vagy lazítsuk rostos tőzeggel, és az edény aljára fektessünk kavicsréteget, hogy a vízelvezetés minél tökéletesebb legye. A heti egyszeri öntözés megoldja vízellátását. Hűvös, sötét helyen kevesebb vízre van szüksége. A túlöntözést kerüljük. Párakedvelő (25-30%), de a száraz levegőt is tűri. Legjobbat akkor teszünk vele, ha ilyenkor leveleit gyakran permetezzük. Ha viszont nincs errre módunk, akkor sincs ok az aggodalomra, mert hozzászokik az alacsony páratartalomhoz. A nyári időszakban rendszeresen, másfél-két hetes időközökben tápozzuk, legfeljebb fél százalék körüli töménységű tápoldattal.
Szaporítás
Felnyurgulásra hajlamos, ha például fényszegény körülmények között tartjuk, de ezen segíthetünk, ha a 2. 3. ízig visszavágjuk. A levágott szárrészeket vízben gyökereztethetjük. Ez a legegyszerűbb módja a szaporításnak. A meggyökeresedést követően legjobb őket kettesével-hármasával közös tartóedénybe ültetni.
Vízben tartva
Tiszta csapvízben is nevelhetjük. A vizet azonban cserélni kell, és az algákat sem árt eltávolítani. Sötét színű üvegben sikerrel tartható. 
Ha már annyira belegyökeresedett, hogy át kell telepíteni nagyobb tartóba, egyszerűen törjük szét az üveget. Szépen mutat falra helyezett edényben, fürdőszobában, ablakpárkányon. Tarthatjuk kavicsok között is, faszénnel biztosítva víz frissességét.
Kártevői, kórokozói
Bár ellenálló, előfordul, hogy melegben a levéltetvek és a fehér viaszbevonatú, emiatt parányi vattacsomókra emlékeztető viaszos vagy gyapjas tetvek ellepik. Nyomukban csillogó mézharmat és az ebben megtelepedő fekete bevonatot okozó korompenész gomba is feltűnhet. Ilyenkor vizes ruhával le kell törölgetni a leveleket, szárrészeket, és ezt követően kerülhet sor hatékony növényvédő szer ismételt, többszöri alkalmazására.