Az afelandra, más néven ráncos bőrlevél rendkívül dekoratív, mind lombjával, mind virágjával díszítő trópusi szobanövény. A rossz hír, hogy megvásárlására, tartására csak az vállalkozzon, aki biztosítani tudja ennek az igen érzékeny növénynek a megfelelő körülményeket. Ezt vegyük figyelembe akkor is, ha ajándéknak szánnánk.
Afelandra bemutatása
Az Acanthaceae családba tartozó Aphelandra nemzetség a Dél-Amerikai flórabirodalomban honos. Mintegy 170 fajához lágyszárúak, cserjék és kisebb termetű fák tartoznak. Az afelandra vagy ráncos sárkányfűzér (Aphelandra squarrosa) Brazília trópusi területeiről származik, ahol a trópusi őserdők aljnövényeként él. Alacsony termetű, 2 méteres cserje, lomblevelű örökzöld.
1855-ben került Európába. Fritz Prinsler nemesítette a ’Fritz Prinsler’ hibridet (A. s. var. leopoldii × A. s. var. louisae), amely1950-ben került forgalomba. Az ebből a fajtából szelektált hibridek a legelterjedtebbek. Hazánkban a ’Dania’ (= ’Diana’) fajta terjedt el, az alapfajhoz hasonlóan felfelé törő növekedésű, de rövidebb ízközű. Általában elmondhatjuk, hogy a termesztett fajták magassága nem haladja meg az 50 cm-t.
Az afelandra szára vastag, élénkzöld, húsos, fényes, levele a főerek mentén fehér, krémszínű. Virágzat végálló, 6-15 cm hosszú fürt, a papírszerű fellevelek élénksárgák narancsos szegélyűek. A tobozszerűen elrendeződött fellevelek közül bújnak elő a halványsárga, csöves, kétajkú virágok. A fellevelek élettartama 1-2 hónap. A virágok csak néhány napig élnek. Termése hosszúkás tok négy maggal.
Afelandra gondozása
Bármilyen dekoratív is, tudnunk kell, hogy tartása nem egyszerű. Hiszen származási helyének megfelelően pára-, fény (De nem közvetlen napfény, ez különösen a nyári időszakra érvényes!) és meleg (22-24 °C ) igényes. A (esetleg B) típusú virágföldbe való (pH 5-6). A pangó vizet nem tűri. Öntözéséhez lágy, szobahőmérsékletű vizet igényel. A túl sok és a túl kevés víz adagolása közt egyensúlyozni nem könnyű feladat! A párát permetezéssel, még inkább az edény vízzel telt kavicságyra helyezésével biztosítsuk. Tartsuk távol huzattól, fűtőtesttől. Virágzása alatt kéthetenkénti tápoldatozást igényel (NPK 3:1:2). Ha a körülmények nem megfelelőek, nem fog virágozni illetve az optimálistól eltérő körülmények között hajlamos a felkopaszodásra. Ilyenkor próbálkozhatunk a visszametszéssel.
A tavaszi-nyári virágzást őszi másodvirágzás is követheti. Még téli időszakban is kaphatók hajtatott, virágzó példányok a kertészeti árudákban. Virágzását inkább a fény, mint a nappalok hossza befolyásolja. Tehát, ha télen jutunk virágzó növényhez, tartsuk a lehető legvilágosabb helyen. Virágzatait, amint a fellevelek színüket vesztették, le kell csípni.
Elvirágzás után rövid, 1-2 hónapos nyugalmi időszak következik. Ez normál esetben a téli időszakra esik. Ilyenkor tartsuk 16-18 °C-on (Sose csökkenjen a hőmérséklet 14 °C alá!), mérsékelt öntözés mellett.
Tél végén, kora tavasszal metsszük vissza, így ösztönözve újabb virágzásra, illetve a felnyurgulást elkerülendő. A fő hajtást 2-3 levélpárra metsszük vissza. Ezt követően, az új hajtások megjelenésekor ültessük át.
Szaporítása is tavasszal, 10-15 cm-es hajtásdugványokkal történik. Ehhez a szükséges metszés alkalmával levágott fejdugványok, valamint csúcsnélküli két ízes szárdugványok is alkalmasak. A dugványokat tartsuk 22-24 °C-on. Az egyenletes páratartalmat, amatőr szinten, a cserépre átlátszó nejlonzacskó ráhúzásával biztosíthatjuk. A borítást csak az új hajtások megjelenését követően távolítsuk el.
Pajzstetvek és levéltetvek károsíthatják. Nem megfelelő, hűvös, nedves körülmények között, pangó víz esetén gombabetegségek, botrítisz, gyökér rothadás léphetnek fel.
Forrás: http://agriculture.infoagro.com
The post Vigyázz a szép, de kényes afelandrára! appeared first on Kert Lap.