Ha egyszer rákapunk a házilag szárított fűszerekre, nincs az a kereskedés, ahol megelégednénk a fűszer minőségével.
Szárításhoz csak a kertben frissen szedett fűszert használjuk. Hajnalba, még napsütés előtt gyűjtsünk. Esetleg egy csokor frissen vásárolt fűszerrel is kísérletezhetünk. Vágjuk 10 cm-es darabokra és alaposan mossuk meg őket.
Ne használjunk permetezett növényeket! Szárogassuk le a hajtásokat, akár hajszárítót is használhatunk a leggyengébb fokozaton. Majd egy csokornyi összefogott hajtás egyik végét rögzítsük gumigyűrűvel. Még tökéletesebb, ha rafiával rögzítünk. Egy csokorba kötve száríthatunk francia levendulát, rozmaringot, kakukkfüvet, zsályát. Használjunk közönséges fémkampót, amihez rögzítsük a csokrot, és
lógassuk a csokrot fejjel lefelé.
A szárítás sarkalatos pontja a megfelelő hely kiválasztása. Röviden keressünk számukra hűvös, száraz, sötét helyet. Erre a célra a spájz sokszor megfelelő. De tehetjük őket a padlásfeljáróba is. A pince, alagsor általában túl nedves, a garázs pedig az égéstermékek miatt nem ajánlott. Ha nedvesség miatt nem indul rothadásnak, illetve nem kezd penészedni, akkor rendkívül aromás illatú lesz a környék. Ha a csokrunk túl sok fényt kap, akkor zöld színe kifakul, bár ez inkább a küllemet rontja, az ízt, illatot kevésbé befolyásolja.
A csokrot ne bolygassuk. Kb. két hét múlva már meg is vagyunk. Ha a csokrot leszedtük, a száraz növénydarabokat törjük kisebb darabokra, és töltsük jól zárható üvegedénybe. Ha túl apróra morzsoljuk, a fűszerolajak elillannak, és a fűszer elveszti jellegzetes aromáját. Főzéskor már nyugodt szívvel morzsolhatunk belőlük a szükséges mennyiségben.
Készítsünk a konyhába dekoratív üvegedényeket, amelyek kellemes illatot árasztanak. Ha egy kicsi kompótos üveg fedelét középen vagy több helyen megfúrjuk, és a lyukas tetőt tiszta vászonnal borítjuk, gumigyűrűvel rögzítjük, akkor a frissen behelyezett fűszerágak kiszáradnak. Az így tárolt fűszert fel is használhatjuk, de addig is konyhánkat díszíti.
