Nincs is jobb, mint a ropogós libasült. Még madárinfluenzás időkben is. Egyébként is sütve nem árthat. Íme a lúd és Márton némely vonatkozása.
Ez a fotó egy burgenlandi libalegelőn készült, ahol Siegfried Marth 700 Márton napi libát nevelt hozzájárulva a jeles nap libalakomájához. (Reuters/Heinz-Peter Bader)
Mint mindenek eredete, Márton lúd is a régi rómaiaktól származik. Márton napra esik valami furmányos véletlen folytán Aesculapius, a gyógyítás istenének napja. Az ilyen szent napokon a jó rómaiak mi mást is tehettek, mint áldozatot mutattak be. Az áldozati állat pedig a kakas volt. Ez változott át aztán évszázadok során libává?
A germánok folytatták a lúdölés hagyományát: isteneiknek novemberben szárnyasokat áldoztak hálát adva a termésért és kérve a következő évi jó termést. Az idő előrehaladtával a véres esemény lakomává szelídült. A Márton-napi liba-lakomáról szóló elsõ írásos beszámoló 1171-bõl származik.
A legenda szerint Szent Márton libaólba bújt püspökké választása elől. Csakhogy a libák hírül gágogták, hogy a szentéletű ember a közelükben van. Így hát kénytelen-kelletlen elő kellett bújnia, és el kellet vállalnia a püspökséget. Vagyis a liba kikerülhetetlen a Márton nap szokásait illetően.
Egyéb oka is van, hogy a nagy lúdevés éppen Márton napra esett. A november 11-i, vagy annak előestéjén ismeretes Márton-napi ünnepek és népszokások a régi, ma már feledésbe ment böjti időszakkal állnak összefüggésben. A 40 napos böjt Jézus böjtölését idézi a sivatagban. A 40 napot szombatot-vasárnapot kihagyva számolták vissza Vízkereszttől kezdve, így jutottak a Márton-nap utáni november 12-hez, amely a böjti időszak kezdetét jelentette… Márton-nap a régi Quadragesima (40 napos böjt) előtti utolsó nap volt. Nagybőjt előtt tehát liba dukál. Ez a nap a középkorban fontos piaci nap és pénzügyi határnap volt. Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. A cselédek megkapták évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.
A gazdák és a mesteremberek is ilyenkor gyújtottak először gyertyát a télies napok beköszöntével. A mesteremberek megvendégelték inasaikat, gyertyát is gyújtottak, ezért hívják a libavacsorát gyertyavacsorának. Libát pedig azért ettek, mert ekkora már szépen kigömbölyödött. A babona szerint Márton napján azért kell ludat kell vágni, hogy az év folyamán meg ne tetvesedjünk és éhen ne vesszünk. No ennek is megvan a maga aktualitása.
Tehát ludat ettek, bort ittak országszerte e szent ünnepen. Szombathelyen a kispapok „mártonludat” ettek és újbort gurítottak. Régebben a pap minden levágott libából egy darabot kapott, a legkevesebb húsú “püspökfalat”-ot. Kisbodokon tömőre fogták a ludakat. Misét mondattak, hogy az elkövetkező évben is bőséges libaáldás legyen. Szitába parazsat tettek, és vízzel leöntötték, s megfüstölték vele a „banyaludakat”.
A lúdpecsenyéből nem csupán jól lehet lakni, hanem a jövendőre is lehet következtetni. Ha a mellcsont fehér lészen, lesz elég hó egész télen. Ha Márton-lúd mellcsontja veres, száraz tél jő, hideges. A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.
“Ein geriht von einer gense”
650 éves libarecept: Végy egy nem túl idős libát. Távolítsd el a belső részeit. Vágd le a szárnyait és a lábak végét. Tedd a libát egy szűk anyagedénybe. Öntsd fel vízzel annyira, hogy ellepje. Helyezd egy alul nyitott háromlábú állványra. Fedd le a lábost úgy, hogy pára ki tudjon jönni. A belsőségeket főzd külön. Aztán sózd meg a libát. Aztán főzd a levében, amíg nagyon szárazzá és jól megfőtté nem válik. Aztán végy édes tejet és hat tojás sárgáját, és két fej fokhagymát, melyek nagyok. Hámozd meg őket alaposan, majd egy kis sóval zúzd össze. Aztán keverd össze a tejjel, majd a tojások sárgájával. Aztán adjál hozzá sáfrányt. Aztán öntsd a fűszert a libára. Forrald fel és tálald.” Forrás: foodandwine.hu
További időjóslással kapcsolatos bölcsességek:
Márton napja ma vagyon, csúszik a lúd a fagyon!
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
Márton napkor ha a lúd a jégen áll, Karácsonykor térdig sárban áll.
Végül néhány ludas mondás:
Sok szent Márton lúdja kelt már el azóta – vagyis sok idő telt el azóta.
Elesett a lúd a jégen – mondják, ha valaki pórul járt.
Forrás: www.eurofoiegras.com
The post Márton lúd appeared first on Kertlap magazin.