Az olajfák a mediterrán területek jellemző növényei. Dézsás növényként kertünkben is nevelhetjük. Az idősebb példányok csavarodott, göcsörtös ágai esztétikai élményt nyújtanak. Leandereinkkel, citromfáinkkal a mediterrán tájak hangulatát kölcsönzik kertünknek.
Az olajfa a róla nevezett család (Oleaceae) fája vagy cserjéje. A család növényei minden földrészen megtalálhatóak, de leginkább Ázsia szubtrópusi, valamint Európa mediterrán területein terjedt el. Fajainak száma mintegy 600, amelyek 24 nemzetségbe tartoznak. A hazánkban ismert növények közül idetartozik többek közt a magas kőrisfa (Fraxinus excelsior), a mannakőris (F. ornus), amely a Dunántúl szubmediterrán tölgyeseinek és elegyes karszterdeinek rovarporozta fája. A magyar kőris (F. angustifolia subsp. pannonica) keményfa-ligeterdeink jellemző faja, továbbá tölgyelegyes erdeink ismert fehér virágú, kékesfekete termésű cserjéje, a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), jelentősebb díszcserjéink, pl. a széleslevelű fagyal (L. ovalifolium), a bókoló aranyfa (Forsythia suspensa), a májusi orgona (Syringa vulgaris) és a jázminfajok (Jasminum spp.).
Az olajfák nemzetsége
A család névadója az olajfa (Olea) nemzetség. Az Olea nemzetségbe tartozó 20 faj többsége kisebb fa. A Földközi tenger medencéjében, Észak-Afrikában, Dél-Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában, Új-Kaledóniában, Kelet-Ausztráliában élnek képviselői. A növények örökzöldek, átellenesen álló levelekkel, csonthéjas termésekkel.
Az olajfa bemutatása
Az európai olajfa (Olea europaea) a mediterrán régió dolomit és mészkő alapkőzetek karsztbokor erdőiben honos. 2-8 m magas, nagy kort megérő örökzöld. Törzse világosszürke, görcsörtös, rövid, általában görbe, amely göcsörtös ágrendszert és 6-8 méteres koronát tart. Rendkívül izgalmas látványt nyújt. A fa keménysége a titánéval vetekszik. Sárgásbarna fáját faragják. Leveleinek felszíne zöld, fonákja pedig fehéres színû, a növény háromévenként cseréli őket. Csonthéjas termését húsos burok fedi (olajbogyó). Illatos, krémszínű buga virágzata májusban nyílik az előző évi hajtásokon.
Az olajfa gondozása
Néhány kertészet a mediterrán országokban arra specializálódott, hogy elhagyott, termesztésből kiöregedett ültetvények olajfáit (és más ott termesztett fásszárú kultúr
növényeket) becserepezi, ami pedig ezt túléli, azt exportálják dísznövényként – így kerülnek e nagy példányok hozzánk. Leanderszerű tartást igényel. Félfás hajtása dugványozható.
Mínusz 15 fokig viselik a hideget, kiültethetők. December elejétől március közepéig takarást igényelnek.
Egészséges fejlődésükhöz nekünk sem kell mást tennünk, csak figyelembe venni eredeti élőhelyük környezeti viszonyait. Gondoskodjunk a megfelelő mennyiségű öntözésről. A túlöntözést azonban kevésbé bírja, mint a szomjúságot. A tápanyag utánpótlást kisebb növények esetében rendszeres átültetéssel, nagyobb növényeknél tartós hatású műtrágyákkal oldhatjuk meg. Az átültetés során használjunk kissé kötöttebb virágföldeket. Állítsuk napos, szellős helyre, hiszen fény és melegigényes növény. Ha mindezeket betartjuk, a növény egészségesen fog fejlődni az atkák és a pajzstetvek pedig messze elkerülik. Világos helyen teleltethető, 15 fok felett már lehullajtja leveleit, sőt elpusztul, legjobb számára a 2–8 fok, de jól elviseli a mínusz 5 fokig süllyedő hőmérsékletet is. A képen látható olajfa 600 éves!