Hecsedli

Telente nincs jobb, mint a hecsedli vagyis a csipkebogyó. Miért ne nevelnénk a kertünkben is?

A gyepürózsa (Rosa canina), a csipkebogyó anyja, kora nyári szépség. Miután nálunk is honos, igen fantázia dús nevekkel is illették. Az ebcsipke elnevezés latinból részfordítás. A csipke szó régies neve a vadrózsának. Az eb pedig pejoratív előtag, utalva a növény szúrósságára. Hasonlóképpen magyarázhatjuk a többi társnevet is: kutyarózsa, csipkebogyó, csipkebokor, csipkerózsa.

A növény…

Maga a növény 2-3 m magas tüskés cserje, tüskéi horgasan görbültek. Páratlanul szárnyalt levelei 5-7 fűrészes levélkéből állnak. Nevét ugyan ki mástól is kaphatta, mint Linnétől. Azonban később további négy vagy öt alfajt is elkülönítettek a botanikusok. Ugyanis rendkívül alakgazdag, számos változata és keverék faja van. Ám mindegyikre jellemző az egykörös, jellegzetesen öttagú virágszirom, amely a fehértől a mélyrózsaszínűig különböző árnyalatú. A virágok illata nem tolakodó, kellemesen frissítő.

A rovarok pollenjét gyűjtik, mézet nem találnak benne.

…és termése

A gyümölcs, azaz a csipkebogyó, más néven hecsedli, skarlátvörös, húsos áltermés. Az áltermés olyan termés, amelynek kialakításában a termőn kívül más virágrészek (pl. vacok, csészelevél) is részt vesznek. Ebben az esetben a valódi aszmagterméseik a kehelyszerű, húsos vacok belsejében ülnek. Vagyis a vacok is részt vesz a termés képzésben.

Az érés során az eleinte kemény gyümölcsöt öt csészelevél veszi körül, majd ezek lehullanak, és a gyümölcs is megpuhul. A gyümölcs igazi madárcsemege, ezáltal a magvak terjesztése is megoldott. A csipkebogyó a díszmadaraknak is kedvelt csemegéje.

A kellemesen savanykás ízű “bogyót” régen desszertként fogyasztották. A nemes változatok termése is fogyasztható! Manapság Európában közkedvelt a belőle készült lekvár. Az erjesztésével előállított bor Svédországban és Oroszországban a legnépszerűbb. Az Angolok a héjától és magjától megfosztott gyümölcshúst többek közt cukorral felverve fogyasztják. A szárított rózsalevelek forrázata kellemes ízű és illatú teaként szolgál.

A csipkebogyó C-vitamin tartalma jelentős. Egyéb vízoldható vitaminjai, E és K vitamin tartalma mellet tokoferol, illóolaj, cukor, zsír- és gyümölcssavak, aminosavak, pektinek, tanninok, karotinoidok és polifenolok gazdagítják. A gyümölcshús gyógyító hatásait korán felfedezték. Vérzéscsillapító, emésztésjavító, szomjoltó hatásain túl kiderült, hogy köhögéscsillapítóként is hatásos. Szárított, porított őrleménye vizelethajtó, székfogó. Télen remek vitaminforrás. Ételszínezékként is hasznosítható. Elsődleges azonban antioxidáns hatása. Flavonoid és magas vitamintartalma csökkenti az ízületi gyulladás tüneteit. A csipkebogyó tea vitamin- és ásványianyag tartalma miatt megfázásos betegségek megelőzésére alkalmas. Elkészítés és alkalmazás: napi adagja 6-10 gramm, áztatással készítsünk belőle kivonatot.

Élőhelye, tartása

A gyepűrózsa nálunk is honos. Igen elterjedt, társulásközömbös, cserjésekben állományképző. A természetes kert igazi, hasznos dísze. Száraz, kötött, meszes talajon, napos helyen érzi jól magát. Igénytelen, gondozás nélkül is megél. Sok virága és lombhullás után is fennmaradó csipkebogyója díszít. Ültethetjük utak mentén, parkokba, rézsűre, napos hegy- és domboldalra.