A hely jobb kihasználásához használjuk a falakat, rácsokat, kerítéseket. Fektessünk hangsúlyt a háromdimenziós tér kialakítására.

Erkélyvarázs

Masszív terrakotta vagy kerámia cserepek, fadézsák, faládák méretüktől függően alkalmasak a futónövények nevelésére. Ha kevés a helyünk, vagy nem tudunk a fal tövéhez hozzáférni, mert az emeleten lakunk, és odalent aszfaltozott a járda ez a legjobb megoldás, ha erkélyünk falát be szeretnénk futtatni. Bár az így nevelt növények kisebbek lesznek, és gyökerük is csak korlátozott mértékben tud terjeszkedni. A növények jobban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, kárt tehet bennük a szél. Az ősszel visszavágható növények vagy egynyáriak eleve nincsenek kitéve a téli viharos szeleknek.

Az erkély kövezetére állíthatunk olyan cserepes, dézsás növényeket, amelyek lecsüngve tovább növelik a zöld felület. Bár ezekben otthonról nem gyönyörködhetünk, odalentről rendkívül látványosak lehetnek. Nemcsak fentről lefelé, hanem lentről felfelé is futatthatunk. Például az iszalag olyan magasságokba nő felfelé, ameddig metszőollónk engedi.

Buja kertek

Ha a kúszónövényeket más jól bokrosodó fajtákkal ültetjük össze, akkor ezek eltakarják a futónövény alulról felcsupaszodó ágait. A futónövények szinte trópusi hangulatot teremtenek ott, ahol egyébként igencsak kopár, kopottas lenne a környezet. Színes levelű futónövények a huzalokra vezethető mandzsu aktinidia, az árnyékkedvelő, sárgás levelű “Goldheart” borostyán, az ősszel pirosló, ellenálló repkény vadszőlő. Alulról eltakarhatjuk a csupasz felületeket dézsás növényekkel is.

Ezekbe helyezzünk virágzó növényeket, például petúniát, muskátlit, piros gólyaorrt. A gólyaorr teljesen kitölti a teret, és az oldalakon is dúsan lecsüng. Májustól augusztusig virágzik. Vagy ültessünk tarka levelű növényeket, termő mediterrán narancs vagy citromfákat.

Falak többféleképpen

Illatos falakat hozhatunk létre, ha futónövényünk illatos lonc, futórózsa, lednek, lila akác. A kúszórózsa napos, nyitott területeken, nedves, de jó vízátere

sztő képességű talajokon fejlődik. Az illatos “Mme Grégrire de Stachein” futórózsa nagy tömegben virágzik. Hűvös, árnyékos falakon is megél.

A falak tetején lévő üregeket feltölthetjük termőfölddel, így kisebb gyökerű szárazságtűrőket, alpesi növényeket is nevelhetünk. Ha a kerítés, a támfal malter nélkül, terméskőből készült, a kövek közti résekbe tölthetünk komposztot, és oda is kerülhetnek növények.

Legtöbbünk szívét megmelengeti pár szál virág. Ünnepi hangulatot varázsol a mindennapjainkba. Természetes reakciónk, hogy a kapott virágot azonnal vízbe tesszük.

Gyakran kérdezik a vásárlók a virágkötőt, mit tegyenek a csokorral, hogy tovább szép maradjon. A virágtartósításnak rengeteg praktikája van. Vannak, akik saját recepttel rendelkeznek, fél kiskanál ebből és abból mondják és pompázik a virág.

Ezekről a praktikákról is hallhat a virágkötő tanfolyamon. Várjuk jelentkezését a www.hobbikertesz.hu oldalról!

Fertőtlenítőszerek és tápanyag utánpótlás

Mártsuk 30 percre vízbe a csokrot. Azután lehetőleg folyóvíz alatt
vágjunk le a szárából, hogy könnyítsük a vízfelvételt.

A napi rendszerességgel elvégzett vázamosás és vízcsere megakadályozza, hogy a különböző mikroorganizmusok túlzott mértékben elszaporodjanak a vázában. Ezt a napi munkát megspórolhatjuk, ha a háztartásokban előforduló fertőtlenítőszereket használunk a baktériumok ellen. Használhatunk szalicilsavat, formalint, borkősavat, timsót vagy hipót is e célra.

A fertőtlenítőszereket csak kis töménységben alkalmazzuk, mert nagyobb koncentrációban a növényt is károsíthatják. Főleg a lágy szárú virágok esetében (pl. gerbera), érdemes e módszert alkalmaznunk. Rózsánál és más fásodó szárú növényeknél inkább ne használjunk fertőtlenítőszereket, mert megégetik, megszárítják a virágot. Sokan a Kalmopyrint is előszeretettel használják a baktériumok kordában tartására.

Természetesen léteznek speciális tartósítószerek is, melyek a kereskedelemben beszerezhetők, esetleg a virággal együtt forgalmazzák őket. Hatásuk többrétű. Csökkentik a légzés mértékét, baktériumölő hatásuk van, tisztántartják a szárban lévő edénynyalábokat, befolyásolják a virág hormonháztartását.

Ez is egy módja

a vízfelvétel biztosításának.

Milyen vázába helyezzük a csokrot?

Nem mellékes a váza anyaga sem. Bizonyított tény, hogy rézedénybe helyezve tovább pompázik a csokor. Rézváza híján pár rézpénzt is tehetünk a virágok vizébe. A horganyzott vázákat kerüljük, mert a benne tárolt virág hamar elhervad, mivel a belőle kioldódó fémionok károsak a virágra. A műanyag vázákban a baktériumok hamar elszaporodnak, ezért nagyobb odafigyelést igényelnek.

Folyamatosan kísérletezik ki az újabbnál újabb tartósítószereket, hisz egyre növekszik a minőségi virágok iránti igény. Angol, svájci szupermarketekben már 5-7 nap garanciával vásárolhatunk virágot.

Főleg a zárt, bimbós állapotban vásárolt virágoknál ajánlott a tápanyagokat is pótolnunk. A tápanyag-utánpótlás biztosítására egy-két kanál kristálycukrot is tehetünk a vázába.

Legtöbbször a csapvíz is megfelelő

A virág élettartamát a víz keménysége is befolyásolja. A túl kemény vizet nem szeretik a virágok, ezért ha a csapvizünknek túl magas az oldott ásványianyag-tartalma jobb, ha desztillált vizet használunk. A desztillált vízben tárolt virágok élettartama akár a duplája is lehet, a csapvízben tárolthoz képest. A forralt csapvíz kevesebb levegőt tartalmaz, ezáltal segíti a szárakba került levegő-buborékok kioldódását. E hatás eléréséhez nem is kell felforralni a vizet, elegendő, ha 40 4C°-ra melegítjük.

A csokrot érdemes a lakás hűvösebb részében elhelyezni, így tartósabb lesz a virágzás. Az erős megvilágítás és magas hőmérséklet ezzel szemben gyorsítja az elnyílás folyamatát.

Hogy mi köti egymáshoz a Neptunusz legkülső holdját és a leandert? Hát Néreusz a “tengeri öreg”, a vizek görög istene és lányai a hableányok, a Nereidák. A növény tudományos neve ugyanis Nerium oleander, a Neptunusz harmadik legnagyobb holdjáé pedig Nereid.

Rendszertanilag a növénykémiai és gyógyászati szempontból talán egyik legfontosabb családba, a meténgfélék (Apocynaceae) közé tartozik. A meténgfélék családjába mintegy 200 nemzetség és 2000 faj tartozik. Zömmel bokrok, fák, esetenként gyógynövények tartoznak ide. A család a trópusokon képviselteti magát a legtöbb fajjal, de Magyarországon is vannak őshonos képviselői, többek között kedvelt évelő dísznövényünk, a télizöld meténg (Vinca minor).

Az ókorban patkány és tetű irtására is használták főzetét, ám kellemetlenséget is okozott a történelem során, amikor légiósok tömegei betegedtek meg, mert ebédjüket leánder-ágból készített nyárson sütötték meg.

Ez a növény még a középkorban került hazánkba és szinte határtalan tűrőképessége, szép, illatos virágai miatt gyorsan elterjedt az egész országban.

Kompakt megjelenésű bokor, sikeresen formára metszhető, fácskává nevelhető. Koronaformája kör vagy váza alakú. Imponáló örökzöld levelei átellenesen állnak, lándzsa alakúak. Vörös, rózsaszín, fehér vagy sárga, egyszerű vagy dupla virágai kellemes illatúak. A növény hosszan virágzik.

A leander vízzel való kapcsolata akkor válik egyértelművé, ha megismerjük eredeti élőhelyét, hiszen a mediterrán térségben patakpartokon és források környékén nő, ahol akár az 5 méteres magasságot is elérheti.

Népszerűsét és szépségét az sem csorbítja, hogy rokonaihoz hasonlóan a növény minden része igen sok biológiailag aktív anyagot -szívglükozidokat – tartalmaz, így mérgező. Ezért tartsuk távol a kisgyerekektől, és mielőbb ismertessük meg őket a növény eme tulajdonságával.

A leandert magyarul babérrózsának is nevezik. Találóan, hiszen örökzöld, hosszú, bőrnemű levelei a babéréra emlékeztetnek, míg nyár elejétől a hajtáscsúcsokon csoportosan megjelenő bogernyős virágzata szépségében méltán vetekszik a rózsáéval. Fajtától függően a virágok egyszerűek vagy teltek lehetnek. Legelterjedtebb a rózsaszínű, de van fehér, sárga, piros, mélylila, sőt, tarka színű változata is.

A leander már régóta az erkélyek, teraszok közkedvelt dísze. Régen, a falusi kertekben rossz vödrökben, dézsákban nevelték őket, és az egész nyarat a kerekeskút mellett töltötték. Úgy tűnt, a kutya se törődik velük, mégis szépen fejlődtek.

Egészséges fejlődésükhöz nekünk sem kell mást tennünk, csak figyelembe venni eredeti élőhelyük környezeti viszonyait. Gondoskodjunk tehát a megfelelő mennyiségű öntözésről, hiszen vízigényes növényről van szó. A tápanyagutánpótlást kisebb növények esetében rendszeres átültetéssel, nagyobb növényeknél tartós hatású műtrágyákkal oldhatjuk meg. Az átültetés során használjunk kissé kötöttebb virágföldeket. A leandert ne állítsuk túlságosan árnyékos helyre, hiszen fény és melegigényes növény. Ha mindezeket betartjuk, a növény egészségesen fog fejlődni az atkák és a pajzstetvek pedig messze elkerülik.

A virágbimbók még ősszel képződnek a hajtások végén, ezért tavasszal csak akkor vágjuk vissza a növényt, ha nagyon muszáj. Az idősebb növényeket ezért inkább augusztusban metsszük meg. Fiatalon a tavaszi visszavágásra azért van szükség, hogy később több elágazással rendelkező, bokrosabb növényünk legyen. A hajtásokat ekkor felére, kétharmadára kurtítsuk vissza. Ezt még annak ismeretében sem érdemes kihagyunk, ha tudjuk, hogy abban az évben kevesebbet fog virágozni.

A leander teleltetése kertes házban legtöbbször nem okoz problémát. Elég egy megfelelően hűvös, de fagymentes és világos helyet találni számukra. Mivel a leander leveleit a tél folyamán sem hullajtja le, ezért fontos, hogy a teleltetőhely világos legyen. Bár a nyári hónapokban vízigényes, a téli időszakban csak kevés vizet igényel. Semmiképp se öntözzük túl! Nem megfelelő környezetben a növények bár túlélik a telet, de egészen nyár közepéig tart, míg a tél megpróbáltatásait kiheverik. A hajtásokról lehullanak a levelek, a korona megnyúlik, formátlan lesz, esetleg a levéltetvek is megjelennek.
Igen meleg mikroklímában a szabadban is teleltethetjük, de ilyenkor tövig visszafagyhat, és tavasszal onnan hajt ki.

Ha nincs megfelelő teleltetőhelyünk, akkor felvehetjük a kapcsolatot olyan cégekkel, amelyek vállalnak bérteleltetést. A legnagyobb virágkertészetek szinte kivétel nélkül foglalkoznak vele.

Kártevőkkel leginkább akkor kell számolnunk, ha nem megfelelő körülmények között tartjuk a növényt. A kevés öntözés, a száraz levegő az atkák és a pajzstetvek barátai. Ha találkoznánk ezekkel a növénykárosítókkal, akkor permetezéssel védekezzünk ellenük. Kisebb fertőzések esetén hagyományos módszerekkel, így alkoholos-káliszappanos lemosással is védekezhetünk, míg súlyosabb esetekben speciális szerekkel kell visszaszorítanunk a kártételt.

Dr. Némethy Zsuzsanna

A mediterrán származású színpompás virágú leánder (Nerium oleander) kedvelt dísznövény, számosan gazdag kollekcióval rendelkeznek. Érdemes áttekinteni a léander károsítóit, mert a gyökereztetésre begyűjtött hajtásokkal azok is “beszerezhetők”.

Növényvédelem teleltetés alatt

Hazai viszonyok között a leánder teleltetéséhez fagymentes, világos hely, csökkentett vízmennyiségű és ritkított öntözés javasolt. A teleltetés hosszú időszaka alatt a leánder növények hajtásait érdemes rendszeresen ellenőrizni. Gyakran előforduló jelenség, hogy a telelőre helyezett növényen a növénnyel együtt bekerült kártevők lassan felszaporodnak, és tavasszal legyengült, károsodott tövek lepik meg a gazdájukat. Teleltetés előtti rovarölő szeres permetezéssel a kártétel megelőzhető.

Vízigény, öntözés

A konténerekben vagy cserepekben nevelt leánder tövek vízigénye – különösen a magas hőmérsékletű, forró nyári napokon, melyekből idén nem volt hiány – fokozott, naponta többszöri öntözést igényelnek. Különösen vonatkozik ez a napos teraszokon, erkélyeken elhelyezett tövekre. A vízhiány hatására a vesszők, hajtások alsó levelei elsárgulnak, lehullanak, a növény alulról felkopaszodik, a virágbimbók leszáradnak, a kinyílt virágok lehullanak.

Kártevők

Leggyakoribb kártevő a nyári meleg hónapok alatt felszaporodó közönséges takácsatka (Tetranichus urticae). A takácsatkák parányi méretű, 1 mm körüli, éppen látható, 4 pár lábú, pókszerű szívó szájszervű állatok. A levelek hátoldalán élnek, általában nagy számban, és gyakran szövedéket is fejlesztenek. Szívogatásuk hatására a zöld levélen apró, tűhegynyi ezüstös színű foltok képződnek, a levelek deformálódnak, elszáradnak. Elsősorban a hajtásvégi fiatal, zsenge leveleket szívogatják. A takácsatka kedveli a száraz meleg körülményeket, és csak ilyen helyen nevelt növényeken szokott károsítani. A leánder levelek nedvesítésével, a tő elegendő, egyenletes öntözésével a takácsatkák erős felszaporodása elkerülhető. A nappal felforrósodó aljzaton (például déli kitettségű teraszon) tartott növényeknél, a takácsatkák ellen kémiai védekezés szükséges általában 2-3 ismételt permetezéssel. Felhasználható szabad forgalmú rovarölő szerek: Applaud, Flumite, Mitac, Sanmite, Talstar, Zolone. Gyengébb fertőzésnél az olajtartalmú szerek is felhasználhatók ( Biola, Vegesol, Niral, Vektafid A), de a hatás csak akkor biztosított, ha levelek hátoldalára juttatjuk ki a permetlevet.

Betegségek

Az utóbbi évtizedben hazánkban is megjelent a Pseudomonas syringae pv. savastanoi okozta Pseudomonászos rákosodás. A növény valamennyi zöld részén néhány mm-es méretű, feketés színű daganatok fejlődnek. Különösen feltűnő a virágzaton megjelenő tünete. A baktérium sebeken keresztül hatol a növényben, tehát sebzéseknél fertőzi a növényt. Gyakran 6-8 hónap alatt terjed szét a leánder szöveteiben, szisztemizálódik. A baktériumok terjedését a szétfröccsenő vízcseppek, esőcseppek végzik, valamint az ápolásnál használt kés, olló vágó lapjára tapadt fertőzött növényi nedv a benne lévő baktériumokkal. A fertőzött növény élete végéig fertőzött marad, és minden részében él a baktérium. Ezért a fertőzött növényekről dugványt venni és szaporítani nem szabad. Teljesen célszerűtlen a leánder növények “mentesítése” a rákos daganatok levágásával, mivel a kórokozó a növényben szisztemizálódik. A beteg növény nedvével viszont a gyakori vagdosással a még egészséges növényeket is megfertőzzük.

Megemlítek még egy hazánkban ez ideig nem diagnosztizált baktériumos betegséget, melynek kórokozója a Xylella fastidiosa, karantén kórokozó. Európában még nincs jelen, de a leánderkedvelők gyűjtő szokásait ismerve megjelenésére számíthatunk. A kórokozót kabócák terjesztik, a leander és számos fás dísznövény mellett a szőlőt, mandulát, őszibarackot és a citromfákat is fertőzi, tehát a betegség komoly gazdasági jelentőséggel bír. A leánder hajtásvégén a levelek széle, a levél bizonyos felülete barnán elhal (lásd a képen). A tünet hasonlít a vízhiány és sózás okozta élettani kártételre. A baktérium a növény szállítóedényeiben él, a víz- és tápanyagforgalmat akadályozza, a növény elszárad, kipusztul.

Mindkét baktériumos betegség ellen csak a megelőzés a védekezés lehetősége: az új növényeket hetekre elkülönítve tartsuk, figyeljük. Hajtások gyűjtésénél, melyet gyökereztetésre szánunk, alaposan vizsgáljuk meg a bokrokat: mentes legyen bármiféle elváltozástól, betegségségtől, kártevőtől. Hasonló gondossággal járjunk el a leánder növények vásárlásánál is, mivel ezek a betegségek elsősorban a fertőzött növénnyel terjeszthetők.

Az ibolya a tavasz legkedveltebb virága. Apró virágú csokrai kellemes illattal töltik meg a levegőt. A szerelem, a szelídség, az önfeláldozás jelképe. Egy görög monda szerint viola ott nőtt először, ahol Orpheusz aludt. A Földisten Attisszal is kapcsolatba hozzák, akinek kihullott véréből ibolyák nőttek. Aristophanesz azt írta, hogy Athén viola koszorús város. Athén koronázott királya Ion neve ugyanis ibolyát jelent. Már Pliniusz is említi fájdalom csillapító hatását, és köszvényes betegek kezelésében is hatásosnak tartja. A középkorban is ismerték mint fájdalomcsillapítót, és főzetét tumoros betegek gyógyítására sokszor alkalmazták sikerrel. A viola a középkorban Mária alázatosságát szimbolizálta. Virágának lila színe Krisztus szenvedéseire és a mennyei királyságára is utalhat, mivel a bíbort gyakran azonosították a lilával. Shelly költészetében a szerelmi bánat szimbóluma. Shakespeare Hamletjében Ophelia virágnyelven beszél a királynővel apja, Polóniusz haláláról. Itt a viola az álhatatosság és az önfeláldozás jelképe. Az Elba szigetére száműzött Napoleon abban reménykedett, hogy ibolya nyílásra ismét Franciaországban lesz. Amikor szökését tervezte, hívei azt kérdezték az idegentől, hogy nyílik-e az ibolya. A “Oui” vagy “Non” válasz jelezte, hogy az illető nem beavatott. Ha a válasz úgy hangzott: Eh bien, akkor biztosan Napóleon feltétlen hívével találkoztak. A viola a magyar költészetben, népköltészetben, lírai népdalaink képi asszociációs világában a virgámotívumok fő eleme. A kedves megszemélyesítője: “…Ablakodba’ háltam, kedves violám…”. Ugyanakkor kedvelt női név is. Az Ibolya újmagyar név, a latin Viola magyar megfelelője.

Ibolya portré

A violafélék (Violaceae) családjába tartozó illatos ibolya (Viola odorata) szinonim nevei: ibolya, márciusi ibolya, erdei ibolya, viola. Évelő növény. Gyökértörzse a virágzás után hosszú szártagú és messzire kúszó vékony indákat fejleszt, amelyek rendszerint csak a következő évben hoznak virágot. Levélnyele kb. 2-3 cm hosszú, lemeze kerekded szívalakú, tompa vagy hegyesedő, éle csipkés fűrészes, válla mélyen szíves, nyitott öblű, színén és fonákán pelyhesedő vagy pedig a színén kopasz. Kocsánya kb. 5 cm hosszú, négyszögletes, a felső felében két átellenes, szálas-lándzsás előlevele van. Virágának 5 csészelevele hosszas lándzsás. Bibéje gömbölyded, ferdén ülő, finoman szőrös, elül kerek kis ajakkal ellátott nyílással. Március-május hónapokban virágzik. Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, mészkerülő erdőkben, sziklaerdőkben őshonos. Cserjésekben, erdőkben, erdőszéleken, erdei vágásokban virít, és dísznövényként kertekbe ültetik.

Az örökzöld, 5-15 cm magas növény, tavasszal virágzó szőnyeget alkothat, elnyomja a gyomokat. Bár árnyékos, párás erdők mélyén húzódik meg a legszívesebben, és szerény virágaira illata hívja fel a figyelmet, a szárazabb, nyílt, napos kitettséget is jól tűri. Sok sziklakert alapnövénye. Ugyanakkor hidegtűrő, akár a mínusz húsz fokot is kibírja. A humuszban gazdag talajokat kedveli. Tőről és magról is szaporítható. Az egész növény gyűjthető és felhasználható. A gyökeret, gyökértörzset és a leveleket tavasztól őszig lehet gyűjteni.

Ibolya a betegszobában és a konyhában

A növényi részek triterpénvázas szaponinokat és szalicilsav-származékokat tartalmaznak. Főzete köptető hatású, a gyökeret és a gyökértörzset elsősorban légcső- és hörghurut kezelésében használják. A levelet és a virágot a népi gyógyászatban nyugtatóként is alkalmazzák. Az egész növény mézzel fõzve nyálkaoldó, idegnyugtató, a magas vérnyomást csökkenti. Tinktúrája izombénulásnál hatékony bedörzsölõszer. Erõs hatású, csak kis mennyiségben használjuk! Szalicilsav tartalma miatt főzete fejfájás, migrén csillapítására is kitűnő.
Virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják. Sok női parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Levelét saláták készítésénél használhatjuk. Sőt a leveleket főve is fogyaszthatjuk levesek, szaftos ételek ízesítőjeként.

Bármennyire is szépen mutat a virágüzletben, tudnunk kell, hogy cserépben nem lesz hosszú életű, mert nem szobanövény. A számára kedvező, hűvös, szellős környezet a mai lakáskörülmények között aligha biztosítható.

A kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó fás hortenzia bokrok, 33 fajjal, Ázsiában, Amerikában, és a maláj szigeteken őshonosak. A Hydrangea opuloides Lam. (H. Hortensia DC., H. hortensis Willd., Hortensia speciosa Pers., japánrózsa), őshazája Japán és Kína. Az akár 2 méter magasra is megnövő bokron a fehér, piros vagy kék, gyakran szennyes-piros virágzat szélén levő virágok nagyobbak, ivartalanok. Enyhébb vidéken a szabadban is kitelel. Ennek a teljes, vagyis csak nagy és meddő virágú fajtáját 1788. hozták be Európába, és Commerson botanikus hortenziának nevezte Lapeaute Hortense asszony tiszteletére. Szimpla, vagyis termékeny alakja csak a legújabb időkben került hozzánk. A H. Thunbergii Sieb. leveléből a japánok teát főznek, s jó izére utalva menyei teának hívják. A 19. században a hortenzia divatos virág volt, de a közhiedelem úgy tartotta, hogy nem illik lányos, fiatalasszonyos házba ajándékként vinni, mert meddő virágjai szerencsétlenséget hoznak, és meggátolják a gyermekáldást. Így a hortenzia az idősebb korosztály virága lett.

Virágdísz

A cserepes kerti hortenzia kedvelt tavaszi virág. A virágüzletekben gyönyörű, tömött fejű változatainak sokasága kapható. Anyák napjára, vagyis május első vasárnapjára különféle rózsaszínű és kárminpiros változatai tündökölnek. A kék színű változatot mesterségesen állítják elő. Ha a sötét rózsaszínű vagy piros fajták vasreszeléket vagy timsót tartalmazó földbe kerülnek, de legalábbis timsós, illetve alumínium-szulfátos vízzel (4 evőkanál 25 liter vízbe) öntözik, szép kék színűek lesznek.

A levágott ágakat meg lehet szárítani, a nyáron szedettek általában megtartják rózsaszín, lilás árnyalatukat, az ősszel már szárazon szedett virágok barnás színre váltanak. A virágokat tegyük egy vázába és töltsünk bele kevés vizet. A szárítás folyamán gyakran kell cserélni a vizet. A szobahőmérséklet lényegtelen, de az fontos, hogy a levegő páratartalma ne legyen túl magas, mert ilyenkor a virágok rothadni vagy penészedni kezdenek.

Gondozás virágzáskor

Bármennyire is szépen mutat a virágüzletben, tudnunk kell, hogy cserépben nem lesz hosszú életű, mert nem szobanövény. A számára kedvező, hűvös, szellős környezet a mai lakáskörülmények között aligha biztosítható. Szerencsére védett, nedves környezetben gond nélkül áttelel. Azaz, ha tehetjük, ültessük ki. Legfeljebb 16-18 °C-os mérséklet mellett, sok levegőt és fényt igényel, de a közvetlen napsütést kerüljük. Egész virágzása alatt megkívánja a gyakori, bő öntözést, a száraz levegőt nem szereti. Öntözővíznek csak a mészmentes, lágy vagy literenként egytized deciliter étel-ecet hozzáadásával előzetesen megsavanyított lágy víz felel meg. A tápanyagpótlására literenként 2 gramm nitrogén-foszfor-kálium tartalmú tápsót tartalmazó tápoldatot kapjon.

Gondozás virágzás után

Elvirágzás után, a májusi fagyosszentek elmúltával kikerülhet a szabadba. Lehetőleg félárnyékos helyen, jó vízáteresztő, mészszegény, kissé savanyú, tápdús talajban fejlődik. Legfeljebb télre kíván tőtakarást a lehullott levelek ráterítésével. Az enyhén savanyú, laza szerkezetű, tápdús föld – Florasca A vagy rododendron föld – a legmegfelelőbb számára. A tápozást folytassuk kéthetenkénti gyakorisággal. A több éves bokrokat metsszük vissza 40 cm magasságba, hogy új hajtásai fejlődjenek, telt formája legyen a bokornak. A rendszeres metszés hatására dúsan fog virágozni.

Szeptember közepétől az öntözés mértékét annyira csökkentsük, hogy megelőzzük a lankadást. A nyári kéthetenkénti tápanyagpótlás helyett elegendő a legfeljebb kéthetenkénti tápoldatozás. A levegő továbbra is jól járja át a lombozatot, egészen a levelek lehullásáig. A dézsás hortenzia levéltelenítése legkorábban november elsején időszerű. Ennek legegyszerűbb és legkevésbé ártalmas módja a besötétítés. Fekete ruhaanyag vagy fólia takarása alatt levelei legfeljebb egy hét alatt lehullanak anélkül, hogy kézzel kellene leszedegetni őket. Télen, a nyugalmi időszakban tartsuk pedig csak 1-2 °C-os hőmérsékleten, akár teljes sötétségben, majdhogynem teljes szárazon.

Betegségek

Károsítói leggyakrabban a levéltetvek és a takácsatkák; kiváltképpen túl meleg és száraz levegőjű helyen. A szürkepenész, illetve a botritisz – a gombabetegségek közül – túlzottan nyirkos és levegőtlen körülmények között léphet fel. Az élettani ártalmak egyike a levelek lankadása, hervadása, amit a túlságosan erős, közvetlen napfényen kívül leggyakrabban a vízhiány válthat ki. A levelek sárgulása, a növekedés lassulásával, gyengülésével együtt járva, a túl klóros, meszes illetve kemény öntözővíz, vagy pedig a meszes talaj miatt fordul elő a leggyakrabban.

Ami szép az jó is. Mutatós kiskert, amelyből gyümölcsöt, zöldséget, fűszereket szedhetünk a főzéshez. Nem ördöngösség.

Gyümölcsfák, bogyósok

Ha ehető kertet szeretnénk, kezdjük a gyümölcsfák megválasztásával. Elsőként gondoljuk végig a lehetőségeinket: mennyi napfényt kap a kertünk, mekkora terület áll rendelkezésünkre. Kis helyre törpe növekedésű fák valók. A következő lépés a bokrok kiválasztása. Sok bogyós kompakt bokorrá nevelhető, ha megfelelően metsszük. Ha szőlőre vágyunk, legmutatósabb, ha lugasnak neveljük. Futtassuk kerítésre, kapura, pergolára.

Ha edényben nevelünk, válasszuk ki a lehető legnagyobb méretű edényt, amelybe gyümölcsfánkat ültetjük. Használjunk földalapú talajt. Ügyeljünk a locsolásra, és a tápanyag utánpótlásra. Kompakt, oszlop formájú fák alakíthatók almából, szilvából. A fákat egész életük során karózni kell. Metszésre először 2 éves korukban lehet őket. Kettő-négy éves korukban fordulnak termőre.

A gyep az ápolt kert elmaradhatatlan eleme. Ám talajtakarónak ültethetünk példának okán erdei szamócát is. Ha kellőképpen elszaporodik, először virágaival, majd piros terméseivel okoz örömet. Ahol gyakran járunk, vagy gyerekek ugrálnak, oda ne kerüljön!

Gyógy- és fűszernövények

Gyógy- vagy fűszernövényeket ültessünk virágágyásaink szegélyének. Nem kell rendelkeznünk kerttel ahhoz, hogy saját fűszersarkot alakítsunk ki magunknak. Hiszen fűszernövényt mindenhol nevelhetünk, ahol meleg és napfény van. Elég egy erkély vagy terasz, de ha nem áll rendelkezésre, akkor a balkonládában is ki lehet alakítani egy apró fűszerkertet. Mivel nem olyan igényesek, mint a dísznövények, jól bírják a cserépben, ládában való nevelést is. A kis helyigényű, szőnyegszerűen nevelhető fehérmustár, kerti zsázsa, saláta palánták pedig már a verandában is nevelhetők.

Zöldségek

Zöldséget termeszthetünk függőkosárban, virágládákban, cserepekben is.

Minden alacsony, széles szájú edény megfelel a célnak. Hasonlóképpen jól használhatók a palántanevelő zsákok. Ezekben termeszthetünk padlizsánt, paprikát, salátát vagy babot. A környezeti tényezők közül a fény a legfontosabb, hiszen a zöldségfélék napos, kellemes klímán fejlődnek a legjobban. Miután edényekben fogunk termeszteni, kiválaszthatjuk a számukra legmegfelelőbb helyet. A nevelés folyamán legfontosabb a víz utánpótlása. Az edények, ládák könnyen száradnak, ezért naponta ellenőrizni kell, hogy talajuk kellően nedves-e. A másik fontos teendő, hogy forgassuk az edényeket, így a növények kevésbé vesztik el alakjukat, kevésbé nyurgulnak fel.

Díszítő zöldségek

A díszbab, illetve tűzbab májusban vethető. Hamarosan két méterre is felkúszhat bármilyen támasztékon. Késő ősszel laza fürtben nyílnak a fő díszét jelentő élénkpiros, ritkábban fehér vagy kék színű virágai. Terméshüvelyei pedig a fagyokig szedhetők zöldbabként.

A díszpaprika apró, mutatós termései gömbölyűek, kúp alakúak, vagy csúcsosak. Színük rendkívül változatos: piros, fehér, sárga, zöld, sötétlila. Cserépben egynyári növényként nevelhető. Magvait február végén vessük, a növények május végén, június elején virágoznak, termésük augusztustól érik.

Ha még ennyi helyünk sincs, termesszünk a falon. Csak egy napos falfelületre van szükségünk és máris termeszthetünk uborkát, koktél cseresznyét, folytontermő salátát, hogy csak pár zöldséget említsünk.

Nagy Z. Róbert

Hazánk növényvilága az éghajlati és domborzati adottságainak köszönhetően, nagyon változatos és fajokban gazdag. Ezt persze mi, akik itt élünk és ezt látjuk nap mint nap kevésbé érzékeljük (és értékeljük) a megszokottság miatt. Volt idő (még 70-100 évvel ezelőtt is), amikor az emberek jobban rá voltak utalva a természetben előforduló, ehető növények ismeretére, és használatára. Háborúk idején, vagy szűkösebb időben sokan sokféle vadnövényt, vagy ebből készült ételeket fogyasztottak, melyek jórészt mára feledésbe merültek. Napjainkban ezeknek csak töredékével találkozhatunk a bio- és reforméletmód boltok polcain, ilyenek a gyümölcsalapú lekvárok, vagy szörpök (csipkebogyó, som, bodza stb.), de a vad zöldségek sehol nem szerepelnek a kínálatban. Tehát ha ezeket is szeretnénk megkóstolni, magunknak kell begyűjteni őket a kertből, vagy egyéb helyről.

Figyelem! Gyűjtésük szabályai a gyógynövényekével megegyező. A legfontosabbak: út mellett, latrina közelében, szeméttelep egy szennyezett környezetben nem gyűjtünk! Csak, ha biztosak vagyunk benni, hogy mit szedünk, akkor gyűjtsünk! csak egészséges növényeket gyűjtsünk!

Nagy csalán (Urtica dioica)

Egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol megtaláljuk. Leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajta található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttat a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz.

Felhasználás előtt ezért dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot fél percre. Elkészíthető főzeléknek magában vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe vagy salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, és gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő teakeverékeknek.

Mezei sóska (Rumex acetosa)

Hosszúkás, nyíl alakú levelei jellegzetesek. Leginkább hegyvidékeken, valamint vizek partján, nedves élőhelyeken terem.

Eső után szedett levelei kellemesen sóska ízűek.  Tavasztól késő őszig gyűjthető.  Leveles hajtásvégek ehetők. leveleinek magas oxálsav csak mértékkel fogyasztható, keveset használjunk belőle, inkább csak fűszerezésre. Főtt leveleinek íze jól illik burgonyás ételekhez, vagy lencsefőzelékhez, de omlettbe is keverhetjük. Tejfölös mártásba téve húsételekhez is fogyasztható.

Paraj libatop (Chenopodium bonus-henricus)
Fehér libatop (Chenopodium album)

Erős karógyökeréből dúsan elágazó dudvaszáron fejlődő levelei többnyire hosszú nyelűek, ép szélűek vagy alig karéjosak. A levelek színi és fonáki résén fehér szőrök találhatók. Virágzata gomolyos füzéres fürt. Mindkettő gyakori egyéves gyomnövénye kertjeinknek.

Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el. Leveleit pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A fiatal hajtások íze a spárgához hasonlít. Angliában a paraj libatopot sötétben nevelik, hogy hajtásait halványítsák.  Sárga spenótnak nevezik. A és C vitaminban gazdag növények, melyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek – bár ez eléggé türelemjáték.
Közönséges tyúkhúr (Stellaria media)

Közismert ez az apró kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény.  Oldalágai minden csomónál legyökereznek. Kora tavasztól késő őszig, gyakran még az enyhe téli napokon is virágzik. Fehér virágai hosszú, vékony kocsányokon fejlődnek a levelek hónaljában.

Az egész föld feletti rész alkalmas konyhai felhasználásra, nyersen salátának, főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell (efemer növény), így még októberben is találunk zsenge egyedeket.

Pásztortáska (Capsella bursa pastoris)

Tőlevélrózsás, alapi levelei lándzsásak, a levélszél fogazott, a felső levelek ép szélűek. A fehér virágok laza fürtökben állnak. Kozmopolita növény lévén nem kell sokáig keressük környezetünkben, mire ráakadunk.

Leveleivel salátát fűszerezhetünk. A fiatal levelek borsóízűek, leveseket, spenótszerű mártások ízesítésére alkalmasak. A fiatal virágos hajtások nyersen és párolva is fogyaszthatók. nehezen gyűjthető, szárított magvai és terméstokja pedig őrölve bors helyett használhatók levesek húsok ízesítésére.

 Fehér here, Vöröshere (Trifolium repens, Trifolium pratense)
Százszorszép (Bellis perennis)

A három részre tagolt jellegzetes levelű nöcények felhasználásuk azonos.

A leveleket virágzás előtt gyűjtik. Leveleik főzelék- és saláta alapanyagok, virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthetünk. Virágát, termését szárítva és megőrölve fűszerként használhatjuk. Kenyérsütéshez liszthez keverhetjük, illetve rizs, burgonya garnírung tetejére szórhatjuk.  A vörös- és fehér here virágai erre nyersen is alkalmasak, a százszorszép bimbóit előbb fűszeres ecetben áztassuk. Az enyhén vanília illatú szárított levélőrleménnyel süteményeket ízesíthetünk.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

Elágazó, terülő, tekeredő szára vöröses, húsos és finoman szőrözött. Az apró levelek tojásdadok, papillaszőrösek. A sárga virágok kettesével, hármasával állnak a kocsányon. Apró tokterméseiből kihulló magvait elveti.Szárazabb területeken is találkozhatunk ezzel a húsos levelű, gyomként is előforduló növénnyel.

Magas C-vitamin tartalma miatt régen skorbut ellen használták. Az eddigiekhez hasonló felhasználási lehetőségeken túl savanyúságként (ecetes felöntőlével), vagy borban is eltehető télire. Egyiptomban és Szudánban nemesített változatait kerti növényként termesztik, Nyugat-Európában pedig vadon begyűjtik, majd friss saláta alapanyagként hozzák forgalomba. A palánta egészét fogyasztják, a gyökérzet kivételével. Az idősebb növényeket párolva főleg Spanyolországban fogyasztják. Omlettben különösen kedvelt. A francia bonne femme levesbe sóskával együtt kerül.

A török saláta, hivatalos nevén termesztett porcsin (Portulaca oleracea var. sativa), nálunk alig ismert kultúrnövény. A jövő tápláléknövényének tekintik. Felálló hajtású, és magasabb, mint a gyomfaj.

Madársóskák (Oxalis sp.)

Apró, lóherére emlékeztető növények, fehér vagy sárga virágokkal. Zöld és bordó levelű fajai is megtalálhatók nálunk. Csak tőlevelei vannak. A lóhereszerű, rajzolatos levelek összetettek, négy levélkéjűek, a levélkék szív alakúak, szélesek, ék vállúak. Nyár végén, ősz elején sárga torkú, rózsaszín virágokat hoz. A virágok ernyőszerű virágzatban állnak.A bordó levelű fajok nagyon mostoha körülményeket is elviselnek, így betonrepedésekből is, tetőcserepek közül (ahol egy kis avart talál) gyakorta kinőnek.

Levelét rágcsálva a kirándulók, hegymászók kedvelt frissítője. Savanykás ízű levelét fűszerezésre, ízesítésre használhatjuk, de csak kis mennyiségben, hiszen oxálsavtartalma miatt amellett hogy íze intenzív, nagy adagban káros lehet. Leveleivel salátát díszíthetünk.

Kerek repkény (Glechoma hederacea)

Indás, fekvő vagy felegyenesedő szárú, levelei vese vagy szív alakúak, csipkések. Virágai a levelek hónaljában örvösen állnak. Nedvesebb területeken tömegesen előfordul ez az apró növény, aminek ajakos virágai lilák.

kissé kesernyés Levelei nyersen és főzve is fogyaszthatók. Saláta izésítéshez kiváló. levesekhez, főzelékhez más zöldségekkel együtt használjuk. A fiatal levelekkel burgonyás ételeket fűszerezhetünk (petrezselymes burgonya módjára például), de főzelékek adalékául is szolgálhat. Túróhoz, vagy fűszervajhoz keverve is kellemes ízű. Sörkészítésnél a komlót helyettesítették vele a régi időkben. Virágaival bólékat színezhetünk.

Nagy útifú (Plantago major)
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Tőlevélrózsás növények. Virágaik füzérben állnak. Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élnek.

Zsenge levelei ill.  feldolgozás nélkül is, az idősebbek az erek eltávolítása (szálkátlanítása) után kerülhetnek az asztalra. Saláta, főzelék alapanyag. Palacsintatésztában kisütve, más növényekkel keverve levesbe, salátába ajánlható. A nagy útifű zsenge hajtásainak íze a spárgáéra emlékeztetnek. Néhány percig serpeynőben párolva fogyasztható. Konyhai lehetőségeken túlmenően préselt nedve köhögéscsillapító.  Magvaik is ehetőek, de nehezen gyűjthetők.

Mezei katáng (Cichorium intybus)

Kék fészkes virágait mindenki ismeri. Elágazó hajtású, tejnedvet termelő növény. Magas szárán júliustól szeptemberig virágzó kék szirmai feltűnőek a parlagokon, legelőkön, mezőkön. A cikória őse.

Tavasszal gyűjtött leveleit kesernyés íze miatt sokan nem kedvelik. ősszel, tél elején begyűjtött gyökeréből szárítás, pörkölés, és őrlés után pótkávé készíthető, zsenge levelei pedig főzelékként vagy párolva fogyaszthatók. Ha begyűjtünk pár gyökeret és cserépben sötét helyen meghajtatjuk, halványított levelei nyersen is jó ízűek.

Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

A cickafark gyöktörzse tarackszerűen fejlődik, több szárat fejlesztve. Levelei tőben dúsan, szárain elszórtan találhatók, szárnyatlan többszörösen szeldeltek. legelőkön, utak mentén, parlagon gyakori. Virágai sátorozó bugában állnak.  Díszváltozatát szárazvirágként használják a virágkötők.

Gyógyteája közismert, de fiatal levelei nyersen is finomak, illóolaj tartalmuk miatt aromások. Levelei kissé kesernyések, salátakeverékekben fogyasztható. Túró és vaj fűszerezésére javasolható. vagy salátákba tehetők. Az idővel kesernyéssé váló levelek később is ehetők szószokhoz, sültekhez, levesekhez. Likőrkészítéshez is alkalmazzák. Fogyasztása pattanásos bőrűeknek kifejezetten ajánlott.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

Húsos gyöktörzsű, fehér tejnedvű növény. Levelei tőlevélrózsában állnak. Sárga fészekvirágait mindenki ismeri. Bolygatott termőhelyeken, gyomtársulásokban gyakori.

A növény minden része nyersen is fogyasztható. Virágzás előtt gyökere főzve saláták alkotórésze, fiatal levelei (amíg nem keserednek meg) hasonlóképp használhatók. Az idősebb levelek kesernyések, és inkább főzve fogyasztják őket.  Ha erről lekéstünk volna semmi gond, hiszen egész nyáron át virágzik, és termést érlel. Virágszirmaival ecetet ízesítenek. Magjait elvetve pedig rövid idő alatt zsenge levélhez jutunk.

Már virágzanak a magnoliák, vagyis a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartozó liliomfák. Bár a hazai klíma kevésbé megfelelő számára, több faja vagy fajtája tűri a szárazságot, sőt a meszes talajt is, azaz nálunk is szépen fejlődik. Ha igényeinek megfelelő helyre kerül, rendkívül mutatós kerti dísz, legtöbbször szoliterként. Bemutatunk néhány nálunk is kedvelt fajt/fajtát.

A Magnolia loebnery ‘Leonard Messel’ 6-8 m magasra növő, 12 cm hosszú, ovális levelű, keskeny szirmú, lombhullató fajta. A 12 szirmú, illatos virágok kívül rózsaszínű, belül fehérek, kezdetben zártak, később kinyílnak, mint a csillagok. A szirmok bár általában flamingó rózsaszínek, a színeződés időjárás és fényfüggő. Március, április hónapban virágzik, még a levelek megjelenése előtt ez a pompás külsejű liliomfa. Hetente egyszer, meleg nyáron még gyakrabban kell öntözni.

A Magnolia ‘Susan’ 1-2 m magasra növő, sűrű ágrendszerű cserje. Kiskertekben ideális. Április, május hónapban nyílnak az illatos virágok. Sziromlevelek száma 6. A szirmok kívül sötétlilák, belül rózsaszínűek. Napra, félárnyékba, savanyú talajba való. Szoliter növényként ültessük.

A Magnolia x soulangiana, kínai magnoliának is nevezett cserje méretű növény kimondottan kiskertbe való. Kifejlettt állapotában legfeljebb 3-5 m magasra növő, széles kiterjedésű, lombhullató cserje. Változatai robosztusak, a talajban kevésbé válogatósak, és tűrik a kissé meszes talajt is. A ‘Lennei’ gyorsan növő, nagyvirágú fajta, sokszor őszi másodvirágzással. A levelek elliptikusak. Felálló, harangalakú virágait még lombfakadás előtt hozza. Szirmai belül fehér, kívül lilás rózsaszín színűek. Szoliternövénynek ajánlott.

Az Örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora) az Egyesült Államok délkeleti részén honos örökzöld fajta. Lujziána állam virága. Közepes méretű, közepes növekedési erélyű fa. Fényes örökzöld leveleinek fonákja halványabb barnás árnyalatú. Illatos virágai krémszínűek. Virágzási idejük a nyár elejétől őszig is eltarthat. Kérge halványszürke színű, az idősebb példányoké pikkelyes. Nedves, jó vízgazdálkodású talajt igényel. Mészre közepesen érzékeny. De sokféle változata ismert, amely különböző klímán jól fejlődik. Szoliterként ültessük. A ‘Little Gem’ fajta még 10 év elteltével is csupán 3×3 méter helyet foglal. Kiskertbe ajánlott. Az erős visszavágást sem sínyli meg. A nedves kissé agyagos talajt kedveli. Kedveli a félárnyékot és a védett helyet. Ha egyszer megeredt, ellenállóvá válik.

A Csillagvirágú liliomfa (Magnolia stellata) Japánban őshonos lombhullató, lassú növekedésű, alacsony termetű. Kis fa vagy kiterjedt bokor megjelenésű. Tíz év elteltével is csupán másfél méteres. A kiskertek kedvence. Levelei viszonylag kicsik, halványzöld színűek, fonákjuk sötét színű. Tavasz elején fehér virágai, gyapjas rügyekből fejlődnek. Fokozatosan nyílnak. Az egyik legtéltűrőbb fajta, de a késői fagyokra érzékeny. Védett helyre ültessük. Nyáron viszont jól tűri a forró és száraz körülményeket. Mésztűrő! Kedveli a korai árnyékot, és a kései napsütést.

Sokan vagyunk, akiknek nincs helye gyümölcsöskert telepítésére. Azonban a gyümölcstermő bokrok, de még fák is kis helyen elférhetnek. Mindez csupán az alany megválasztás és nevelés kérdése.

Neveljünk edényben

Válasszuk ki a lehető legnagyobb méretű edényt, amelybe gyümölcsfánkat ültetjük. Használjunk földalapú talajt. Ügyeljünk a locsolásra, és a tápanyag utánpótlásra. Kompakt, oszlop formájú fák alakíthatók almából, szilvából. A fákat egész életük során karózni kell. Metszésre először 2 éves korukban lehet őket. Kettő-négy éves korukban fordulnak termőre.

Alma

Alma esetében kifejezetten cserépbe való a Ballerina és a Minarette. Ezekből függőleges kordon formájú fák nevelhetők. Törpe oltóanyagnak használhatjuk az M27-t, amelyből maximum 2 méteres fa nevelhető. Azonos oltóalanyra oltva válasszunk három egymással összeférő fajtát. Ezek egy időben virágzanak, és így biztosítjuk az idegen megporzást. A fák beporzását biztosítja a vadalma is. Termése ugyan kevésbé ízletes, de például a John Downie almából kitűnő dzsem készíthető.

Szilva

A szilva napos falak tövében a legzamatosabb. Nevelhető kordonként is. A téli metszés nem javasolt, mert gyakrabban alakulhat ki ólomfényűség. A Pixy oltóanyagra öntermékenyülő fajta oltásával elegendő egy fa tartása is. Közkedvelt a piros- sárga gyümölcsű Victoria fajta.

Az edényben Victoria és Reine-Claude fajták láthatók egy tőre oltva. Konyhakertbe, erkélyre, sétaút mellé ajánlott.

Őszibarack

Meleg, napos falak tövében neveljük. Legmegfelelőbb faalak a szárnyas forma, ekkor éri a legjobban a fény, és biztosan zamatos gyümölcsöt terem. Az egyéves fa már termőre fordul. Szüretelés után el kell távolítani a termő ágakat. Legközkedveltebb a St julian alanyra oltott Rochester vagy Red Haven.

A 70-80 cm magas törpe fajta, a Prunus Persica ‘Bonanza’ illatos virágokkal díszít. Napos, meleg helyre ajánlott.

Áfonya

Mészmentes talajon fejlődik. A termés akkor bőséges, ha több fajtát nevelünk együtt. A Bluecrop és az Earliblue a legnépszerűbb fajták. Az áfonya díszítőértékéről se feledkezzünk meg. Tavasszal krémszínű virágaival, később kékes árnyalatú termésével, majd őszi levélzetével szépíti környezetünket.

A szupertörpe Vaccinium corymbosum ‘Jelly Bean’ kompakt megjelenésű. Nyár közepén jelennek meg az édeskés termések.

Ribiszke

A piros és a fehér fajták termeszthetők a legsikeresebben edényben. A fekete ribizli egyéves ágakon terem a legjobban. Ezért metszeni kell. Vágjuk le a gyümölccsel teli ágakat. Így erős, új hajtásokhoz jutunk, és a következő év termését is biztosítjuk. A Ben Sarek kompakt formája miatt kedvelt. A piros és fehér fajták kordon formájúvá nevelhetők. Red Lake és White Versailles a legismertebb fajták.

Az efemer növény rövid életű, egyéves növény, melynek egy év alatt több nemzedéke is lehet. Ide tartozik sok hazai gyomfaj, egynyári dísznövény, néhány gyógynövény is. A természetes kertekből elmaradhatatlan. Sokuk önvető, a többi már koratavasszal vethető, és gondozást alig igényel.

A mérsékelt éghajlati zónából vagy a mediterrán, ill. félmediterrán területekről származó egynyári dísznövények legtöbbje efemer növény, amelyek virágzásukat a nyár közepére befejezik, és nyár végére, ősz elejére termést érlelnek. Ilyenek pl. a búzavirág, egynyári szarkaláb, díszmák, de a szubtrópusi területekről származó néhány faj is hasonlóan viselkedik, pl. az afrikai aranyvirág, a kaliforniai mák, a tündérkürt stb.

Ezek az efemer egynyári dísznövények elsősorban a házikertek díszei. Közülük is a legellenállóbb hidegtűrők helybe vetve gyors fejlődésűek, és virágpompájuk kápráztató. Különösebb gondozást sem kívánnak. A szokásos talajlazításon és gyomláláson kívül csak ritkításuk szükséges.

Folyamatosan, szakaszosan vessük őket, mert a tenyészidejük rövid, élettartamuk nem tölti ki a tenyészidőt.

körömvirág (Calendula officinalis)

Ilyen növény a körömvirág (Calendula officinalis), A fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó körömvirág nemzetség (Calendula sp) mintegy 20 faja a Földközi-tenger mellékén honos. 30-80 cm magasra növő, erős illatú egyéves növény. Nálunk előszeretettel nevezték napraforgónak. A növény hidegtűrő, szárazságtűrő, de napfényigényes. Sokan virágágyások szegélynövényeként ültetik, de a málna, szamóca közé, káposzta, borsó, uborka, paradicsom alá vetve a konyhakertbe is kerüljön. Áprilisban vethető.

egynyári fátyolvirág (Gypsophila elegans)

Talán a legtöbbet használt csokorlazító az egynyári fátyolvirág (Gypsophila elegans), szegfűfélék, (Caryophyllaceae). Virágzási ideje viszonylag rövid. Ha esküvőre szánjuk úgy kalkuláljunk vele, hogy magvetés után 6 héttel már szedhetők a virágok. Vázában 5-8 napig él. Apró virágai fehérek, pl. ‘White Elephant’, vagy halványlilák, pl. ‘Rosea’. Olyan dúsan nyílnak, hogy fátyolszerű látványt nyújtanak. Csokrok nagyszerű kiegészítő virága. Szépen mutat rózsával kombinálva. Március idusától néhány hetes időközökben május végéig folyamatosan vethetjük.

seprűfű (Kochia scoparia)

Főleg vidéken elterjedt a seprűfű, nyári ciprus (Kochia scoparia), libatopfélék (Chenopodiaceae). Egyik kedvelt nyárvégi és őszi dísznövényünk. Gyorsan fejlődik, június végére szabályos sövényformát nevel. Kedveli a napfényt, jól tűri a szárazságot. Ősszel a lombja liláspirosra színeződik. Utak szegélyezésére sövénynek használják a 80-100 centiméterre megnövő finom lombú kis bokrokat. A nemesített változat nem gyomosít, de épp emiatt minden évben újra vetni kell. Magját állandó helyre kell vetni április elején.

szagos bükköny (Lathyrus odoratus)

A legszebb és viszonylag ritkábban vetett efemer növényünk a szagos bükköny Pillangósvirágúak (Fabaceae). Egynyári futónövény. Végálló levelei kacsokká módosultak. Ennek köszönhetően kiválóan futtatható. Virága tipikus pillangós virág. Május-júniustól virágzik. A bokor formájú törpenövekedésűeket balkonládában, edényben is tarthatjuk. Októberben, de akár február végén, márciusban is szaporíthatjuk magról.
mézvirág (Lobularia maritima)

A mézvirág (Lobularia maritima) mediterrán származású, szárazságtűrő növény, keresztesvirágúak, Brassicaceae. Ez a fehér virágú talajtakaró illatával vonzza a méheket. Efemer, azaz nagyon rövid ideig, mindössze 2-3 hónapig él. Ám magjait elszórja és éveken keresztül újra, és újra kikel – tehát elég csak egyszer beszerezni. Április-májusban szabadföldbe vethető.

Erre ahányan vagyunk, annyiféleképpen válaszolnánk. Mégis – főleg a városi kertekben -megfigyelhető egy tendencia, amely a következő építőelemeket tartalmazza egy kertből: pázsit, tujasor, sziklakert, kerti tó, tűzhely. Habár a szomszédunknak mindez megvan már, nekünk nem feltétlenül kell követni példáját.

Néhány száz négyzetméteren ugyanis nem lehet egyszerre egy alpesi tájat, a Balatont és egy szórakozóhelyet is kialakítani. Természetesen meg lehet próbálni, de amellett, hogy így legtöbbször disszonáns látványban lesz részünk, kertünk sem lesz képes maradéktalanul ellátni az összes funkcióját.

Na de nézzük sorrendben a legfelkapottabb építőelemeinket.

Pázsit

Ha csak most tervezzük a kertünket, először vizsgáljuk meg, hogy milyen céllal szeretnénk kialakítani azt. Magyarországon csak nagyon intenzív körülmények között lehet olyan pázsitot kialakítani, amely a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban szinte magától nő. Ráadásul ezek a pázsitfűfajok a mindennapos igénybevétellel szemben sokkal érzékenyebbek, mint az extenzívebb körülményeket is elviselő, bár kétségtelenül kevesebb díszítőértékkel rendelkező társaik.

Ha sok időt szeretnénk a kertünkben tölteni, és rendszeresen szeretnénk kerti összejöveteleket rendezni, akkor mindenképpen sportgyepet, vagy pázsitfűfajok és kétszikű növények (fehér here) keverékéből elő gyepet alakítsunk ki. A taposást kiválóan tűrik, egyenletesen borítják a talajfelszínt, valamint a rendszeres öntözés, tápanyag-utánpótlás és nyírás hatására rövid idő alatt szőnyegszerű felületet alakul ki.

“Tujasor”

A “tujasor” tulajdonképpen legtöbbször nem is tujákból áll. Az apró levelű fenyőféléket igen könnyen össze lehet keverni egymással, ezért gyakran használják a “tuja” jelzőt a különböző ciprusokra, hamisciprusokra, borókákra és más hasonló habitusú növényekre.

Sajnos e növények többsége – akárcsak a tujasor – szintén a nyugat-európai kertkultúrából került át hozzánk. Sajnos, hiszen a mi kontinentális klímánk nagyban eltér a nyugati szomszédaink Atlanti-óceán hatásának jobban kitett időjárásától. Az ottani csapadékos, párás viszonyok között az említett örökzöld növények kiválóan fejlődnek, míg hazánkban sokszor inkább csak csúfítják, mind díszítik a kertet.

Ha már mindenképpen szeretnénk “tujasort” magunknak, akkor olyan növényeket válasszunk bele, amelyek ellenállnak a néha szélsőséges időjárási viszonyokat kialakító klímánknak. Magyarországon is őshonos, így a kertekbe bátran ültethető a boróka. Többféle olyan oszlopos növekedésű fajtája (pl. Juniperus virginiana “Skyrocket”) van forgalomban, amelyből gyorsan magas sövényt nevelhetünk.

A sövénytelepítésnél az örökzöldek mellett gondoljunk a lombhullató fajokra is, amelyek bár télen nem díszítik kertünket, az év többi részében gyönyörű virágzásukkal vagy szép termésdíszükkel kárpótolnak minket e hiányosságukért.

Sziklakert

A legfontosabb tudnivaló a sziklakertekkel kapcsolatban az, hogy a növényekkel beültetett egymásra rakott köveket még nem lehet sziklakertnek nevezni. A természetet utánzó tájképi sziklakert akkor mutat szépen, ha elhelyezése önmagát indokolja. Ezzel leginkább akkor vagyunk bajban, ha kertünk síkvidéken fekszik. Ekkor sem kell azonban elkeserednünk, hiszen a legtöbb esetben találhatunk olyan helyeket, ahol egy kisebb domb természetesnek hathat (gondoljunk a ház és a kerítés melletti területekre). Ha mégsem találnánk ilyen területet, még mindig lehetőség van egy süllyesztett sziklakert kialakítására.

Ha a sziklakert épített jellegét hangsúlyozzuk, akkor az elhelyezését nem kell megindokolni. Ha nem célunk a természetes hatású tájképi sziklakert kialakítása, akkor építhetünk például kiemelt sziklakerti ágyást. A 20-40 cm magas, kőfallal körbevett ágyás azonban ebben az esetben is csak akkor mutat jól, ha megfelelő sziklakerti növényekkel ültetjük tele.

Kerti tó

Ha van sziklakert, akkor kerti tó is kell. Sokak fejében társul egymáshoz e két kerti építmény. A dolgot azonban itt sem kell erőltetni. Mind a sziklakert, mind a kerti tó önmagában is szép látvány nyújthat, sőt a kettő együttes összképe – sokszor pont az erőltetett voltuk miatt – visszatetszően hathat.

Itt is, csakúgy mint a sziklakertünknél, legelőször azt kell eldöntenünk, hogy természetes hatású vagy mesterséges látványban szeretnénk gyönyörködni. A természetben nincsenek néhány négyzetméteres tavacskák. Ha esetleg mégis találkozunk velük, akkor pocsolyának hívjuk őket. Ez persze nem akadálya annak, hogy a kertünkben csak pár négyzetméteren alakítsunk ki vízfelületet, de akkor itt is inkább az épített jelleget kell hangsúlyoznunk.

A medence épített jellegét szabályos négy- vagy többszögletű formákkal emelhetjük ki, sőt a sziklakerthez hasonlóan ki is emelhetjük kertünk alapszintjéből.

Kerti tűzhely

Itt úgy tűnhet, hogy megint hátrányban vannak azok, akik csak kis méretű kerttel rendelkeznek, de legtöbb kerti tűzhely nem foglal sok helyet. Ha csak szalonnát szeretnénk sütni, akkor erre elég egy 1 négyzetméter területű helyet feláldoznunk, amelynek környezetét kövekkel körberakva védhetjük. Ha erre sincs elég terünk, akkor vegyünk mobil kerti sütőhely, amelyből olyan is kapható, amelyre akár a bográcsot is felfüggeszthetjük.

Tehát akkor mégis milyen a jó kert?

Hiába a rengeteg pénz és a profi kertépítész által alaposan – esetleg a fent leírtak szerint – kivitelezett kert, ha rosszul érezzük magunkat benne. Legtöbbször akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a saját munkák gyümölcsét élvezhetjük. Ha a későbbiekben még többet tanulunk a növényekről és a kertépítészetről és kertünk régebben kialakított egységei esetleg elvesztik vonzerejüket, akkor ismét előttünk áll a nagy feladat, újból alakíthatjuk kertet.

Ne feledkezzünk el azokról az építőelemekről, amelyekről e cikkben eddig nem esett szó. Kár lenne például megfosztani magunkat a virágágyakban növekvő, egynyári vagy évelő növények pompájától, vagy egy nyári délután meghitt pillanataitól a pergola alatt.

Ha tehetjük ültessünk gyümölcsöket, zöldségeket, gyógynövényeket is kertünkbe. A velük való foglalatoskodás a kert iránti vonzalmunkat még inkább elmélyítheti, s mivel a két utóbbi növénycsoport igen gyorsan fejlődik, sokat tanulhatunk ápolásukról.

Járjunk nyitott szemmel, fedezzük fel az újdonságokat és a jó ötleteket!

Na igen, ha eddig még nem derült volna ki, szerintem a jó kert az, amiben jól érezzük magunkat.

A szurokfű kertben, edényben is könnyen termeszthető. Virágos hajtása gyógyhatású. A mediterrán konyha kedvelt fűszernövénye.

A szurokfű (vadmajoránna, oregánó) Origanum vulgare egész Európában előfordul, hazai erdeinkben is elterjedt illatos évelő gyógy- és fűszernövény. Közeli rokonságban áll a kerti majoránnával (Majoranna hortensis). Mindkettő az ajakosok (Lamiateae) családjába tartozik. Kb. 70 cm magas, rizómás növény, fehér, rózsaszínű, apró virágai júliustól szeptemberig nyílnak. Száraz legelőkön, napos erdők és cserjések szegélyén, ritkás erdei fenyvesekben, sovány gyepekben, rézsűkön, meszes talajon található. Görög eredetű neve: oros-ganos, vagyis a hegyek öröme.

A fűszernövény

Föld feletti virágos hajtása a mediterrán konyha közismert fűszere. Aromája a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztet. A virágzó herbát gyűjtik, árnyékban vagy 40 °C-on szárítják. Otthon a virágzó hajtásokat csokorba kötve kíméletesen szárítsuk. Morzsolt formában kerül kereskedelmi forgalomba. Paradicsomos ételek, rizsételek, sajtos húsok, halételek, tészták (spagetti, lángos, pizza) kiváló fűszere. Ízesítenek vele leveseket (bab, paradicsom), főzelékeket és töltelékeket is.

A gyógyító szurokfű

Antiszeptikus hatóanyaga gyors segítség légúti fertőzések, torokgyulladás esetén, fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként menstruációs görcsök, neurotikus fejfájás, fájdalmas ízületek, merev nyak és váll izmainak lazítására alkalmazható. Néhány levélke elrágása – átmenetileg – a fogfájást is enyhíti. A gyenge gyomor természetes gyógyszere, fertőtleníti az emésztőrendszert, oldja a gyomorgörcsöt, könnyíti a máj munkáját. Jó idegnyugtató: a bazsalikomhoz hasonlóan segít a pozitív gondolatok kialakításában, a depresszió leküzdésében.
Külsőleg: toroköblítésre, inhalálásra alkalmazhatjuk, fürdővízhez adva relaxáló hatású, nyugodt alvást biztosít.

Szurokfű-tea

Drogját a virágzó növény föld feletti részei adják. Frissen vagy szárítva, lefagyasztva, ecetben, olajban áztatva egyaránt felhasználható.
Teakészítés: 1 evőkanálnyi szárított és aprított szurokfűvel fél liter forrásban lévő vízbe teszünk, majd a tűzről levéve 10 percig állni hagyjuk, utána leszűrjük.
Megfázás, légúti fertőzés esetén bodza- és hársfavirággal társítva gyorsan ható izzasztó teakeveréket kapunk.
Gyomorfertőzés, hasmenés ellen a szurokfűteát édesköménymaggal kombináljuk.

Kertben, edényben

Viszonylag igénytelen. Meleg, napos helyet, jó vízáteresztő, meszes talajt kedvel. Közepes tápanyagellátást kíván. A szárazságot is tűri. Íze azonban humuszgazdag, jó vízellátású talajon markánsabb.
Magja csak hideghatás után, fényen és igen lassan csírázik, inkább tőosztással szaporítsuk. Répa, káposzta mellett elriasztja azok kártevőit, a hangyák is elkerülik. Ősszel vágjuk vissza egyharmadára, pár tövön hagyjuk meg a virágfejeket madáreleségnek. Balkonládában, cserépben is nevelhető. Túl nedves körülmények között, rossz vízvezetésnél esetleg gyökérrothadás léphet fel. Kertészeti változatainak virágzata mutatósabb, ismertek tarka levelű változatok is (Origanum aureum). Egyes változatok illatos szegélynövényként is ültethető.

Muskátlik, petúniák, begóniák, törpedáliák, verbénák és még számtalan más virág ékesítheti az ablakokat, teraszokat. Mégis sok a csupasz ablak, sok a satnya balkonláda. Pedig a kertészetekben ma már szebbnél szebb palánták kaphatók, és az árak is megfizethetők. Ha nem mutatós a virágládánk, gondoljunk arra, hogy a leggyengébb láncszem határozza meg a virágtartóban élő dísznövények együttes szépségét. A rosszul megválasztott virágpalánta, virágföld, virágtartó, tápanyag, vagy a helytelen növényápolás helyrehozhatatlan problémát jelenthet.

Balkonládák

Balkonláda esetében mindenképpen két tényezőt kell súlyozottan figyelembe venni: csak hasonló fény-és vízigényű növényeket ültessünk össze. A balkonláda alján legyenek lyukak, ezeken keresztül távozik el a felesleges víz. A láda aljára tegyünk például fakérget, amely összegyűjti és felszívja a felesleges vizet, megkímélve a növény gyökereit az elázástól, az esetleges rothadástól. A növények elhelyezése akkor megfelelő, ha a balkonláda széle és a “régi” virágcserép egyenlő magasságú. Ha pedig beköszönt a forró nyár: vagy kora reggel, vagy késő este locsoljunk, hogy küzdelmes munkával megalkotott ládánk virágai mindig pompásak maradjanak.

Palánták

Célszerű megbízható helyről fejlett, virágzó palántát vásárolni. Ellenőrizzük a helyszínen a levélzet és gyökérzet egészségügyi állapotát. A faj és fajta kiválasztásánál vegyük figyelembe az ültetési hely fény-és szélviszonyait. Környezetünk bevált növényeit ültessük, de próbálkozhatunk egy-egy újdonsággal is a növénytársításokban. A vásárolt növényt a lehető leggyorsabban ültessük el, óvjuk a kiszáradástól és sérüléstől.

Földkeverékek

A kereskedelemben nagy választékban kaphatóak a speciálisan összeállított földkeverékek, amelyek biztosítják az optimális fejlődést, és a bőséges virágzást. Garantált minőségű, megbízható virágföldet keressünk. Gyakori hiba, amikor a kertből, erdőből hozott földdel töltik meg a balkonládát, esetleg azt keverik virágfölddel. Sok-sok kórokozó, károsító, gyommag kerülhet bele a balkonládába. A silány tápanyagtartalmú, agyagos, levegőtlen talajban stagnál a fejlődés, sokszor elpusztulnak a frissen ültetett palánták. A kertben szakszerűen érlelt komposzt viszont alkalmassá tehető virágföldként történő felhasználására.

Tápoldatozás

A zsákos virágföldek tartalmazzák a növény számára fontos tápanyagokat. Palántázás után nem ajánlott tápoldatozni a növényeket, várjunk 2-3 hetet, amíg kellően átszövik gyökereikkel a talajt. A virágképzés időszakában, illetve a nyári melegebb időszakokban, amikor “legéhesebbek” növényeink, fontos az egyenletes tápanyagellátás. A legkényelmesebb, ugyanakkor gazdaságos megoldás a szabályozott tápanyag leadású /lassan ható/ műtrágya használata. A virágtartó űrtartalmának elegendő tabletta, vagy granulátum a talajba helyezve megkezdi növényeink folyamatos ellátását, csak rendszeresen öntözni kell. Legelterjedtebb a tápoldatozás. Vásárláskor minden esetben olvassuk el a termékismertetőt, hasonlítsuk össze a tápanyagtartalmat /N-nitrogén, P-foszfor, K-kálium/ és ez alapján a növényeink igényének legmegfelelőbbet válasszuk. Egyes dísznövények, mint a futópetúnia a magasabb vastartalmú /Fe/ tápoldatokat igényli, ezért vastartalmú tápoldatot használjunk Nem feltétlenül kell feltétlenül bedőlni a hangzatos elnevezéseknek (Muskátli Professzor, Balkonvarázs). A hangzatos feliratoknak ne higyjünk, főleg, ha nem tartalmaznak kellő információt. A felhasználási útmutatót pontosan tartsuk be, mivel a túlzott tápoldatozás helyrehozhatatlan károkat okozhat.

Öntözés

A rendszeres és pontos öntözés legfontosabb állandó feladatunk. Túlzott mértéke gyökérrothadást okoz, ezért meg kell találni az optimális értéket, amely nyirkosan tartja a talajt. Az elvirágzott részeket, leveleket folyamatosan távolítsuk el a növényről. Ez serkenti a virágképződést, csökkenti a gombás megbetegedések terjedését. Növényeink egészségi állapotát folyamatosan ellenőrizzük, s ha szükséges védekezzünk a jelenlevő kórokozó, vagy kártevő ellen.

Virágágyunkban abban az időszakban pompáznak, amikor más növények még, vagy már nem díszlenek.

Néhány kétnyári virágpalánta ára nem túl borsos, mégis érdemes megfontolnunk az otthoni, magvetéssel történő szaporítást, főleg abban az esetben, ha nagyobb terület szeretnénk velük beültetni. Magvetésüket júliusban érdemes elkezdeni, így őszre már árvácskákkal tölthetjük meg virágágyunkat.

Válasszunk ki egy másfél méter széles területet. Ha kertünk talaja hagy némi kívánnivalót maga után, akkor komposzttal, virágfölddel javítsuk fel azt. A jó magágy porhanyós szerkezetű, jó vízáteresztő képességű és elegendő tápanyagot biztosít a fejlődő növények számára.

Mivel a kétnyári növények magva legtöbbször igen apró, ezért azokat szórva kell vetni úgy, hogy négyzetméterenként 1-2 g-ot használjunk fel belőle (pontos tájékoztatás a vetőmag csomagolásán található). A vetés után a magokra rostáljunk homokot vagy porhanyós földet. A kelésig lehetőleg naponta kétszer (reggel és este) öntözzük be a területet, hogy a talaj a magvak közelében ne száradjon ki. Az öntözést célszerű porlasztással végezni, így a talaj nem mosódik le a magokról.

A tűzdelést akkor kell elvégeznünk, amikor a magoncok elérik a 2-3 leveles nagyságot. Ha szeretnénk ismerőseinknek is adni a növényekből, akkor érdemes egyből kis cserepekbe, tejfölöspoharakba végezni a tűzdelést. Ha csak saját magunknak termesztünk, akkor egy kissé naposabb szabadföldi ágyba 10-12 cm sortávolságban 6-7 cm tőtávolságban helyezzük el a fejlődő növényeket.

A kétnyári virágokat szeptember végén, október elején ültethetjük ki. Az árvácska és a százszorszép már az ültetés évében virágozni fog, a többi kétnyári növény díszére a következő évig kell várnunk.

A kétnyári dísznövények amúgy sem népes csoportját tovább két részre osztják aszerint, hogy milyen hosszú a tenyészidejük. A rövid tenyészidejű kétnyári virágokat leginkább parkok beültetésére használják, míg a hosszú tenyészidejűeket elsősorban vágott virágként.

Rövid tenyészidejű kétnyári virágok

Árvácska (Viola x wittrockiana)

A legismertebb kétnyári virágunk 15-20 cm magasra nő meg. Európában és Közép-Ázsiában honos fajok keresztezésével állították elő ezeket a fehér, sárga, piros, lila vagy kék, egy- vagy kétszínű virágú növényeket. A kisebb virágúak korábban kezdik díszíteni kertünket, míg más fajták nagy virágaikkal kárpótolnak minket későbbi és kevesebb virágukért.

Bár virágai már ősszel megjelennek és az enyhébb téli napokon is díszítenek, igazi pompájában tavasszal csodálhatjuk meg e növényt. Az időjárástól függően május végéig ontja virágait. Kiültetésnél napfényes vagy félárnyékos helyre, egymástól 15×15 cm-re kell elhelyezni. Ha igazán pazar látványban szeretnénk tavasszal gyönyörködni, akkor az árvácskák közé ültessünk tulipánhagymákat is.

Százszorszép (Bellis perennis)

A vad százszorszép évelő, tőrózsás növény. A fészkes virágzat hosszú, levéltelen száron ül. A fészek közepén a sárga csöves virágok, szélén a fehér nyeles virágok találhatók. A százszorszép Európa mérsékelt övi területein őshonos. Egyszerű virágú alapfaja mindennapos látvány kertjeinkben, ahol sokak bánatára (mások örömére) a gyepünkben fedezhetjük fel. A nemesített fajták tőlevélrózsájából fehér, rózsaszín és piros telt virágok bújnak elő a tavasszal.

Az ültetési távolságot 18×18 cm-re tervezzük. Virágágyak félárnyékos részébe való. Magját fű közé is vethetjük. Szőnyegágyba szegélynek, temetőbe, erkélyládába, kőtartókba ültethetjük.

A magot augusztusban vessük, a palántákat fagymentes helyen, cserépben teleltessük. A ‘Ponponett’ nevű fajtát sarjról vagy tőosztással szaporíthatjuk.

Nefelejcs (Myosotis sylvatica)

Európa és Ázsia mérsékelt övi területeiről származó növény. Az alacsony, tömött kék virágú fajtái a leginkább elterjedtek. Áprilistól májusig virágzik.

Az Erdei nefelejcs (Myosotis sylvatica) apró levelű,  apró, fehér vagy sárga közepű,égszínkék virágú, de ismertek fehér vagy rózsaszín fajtái is. Április-májusban virágzik. Július végén, augusztus elején vessük nedves és árnyékos helyre. Később 15 cm-es tőtávolságra ültessük szét a palántákat. A hűvös és nedves élőhelyeket kedveli. Magról könnyen szaporodik.  Szőnyegnövényként a kék nefelejcset jól mutat fehér és rózsaszín tulipánok alatt.

Hosszú tenyészidejű kétnyári virágok

Sárga viola (Cheiranthus cheiri)

Régi magyar kertek jellegzetes növénye. Illatos, a sárga minden árnyalatában pompázó virágait április-májusban hozza. 25-80 cm magasra nő meg. Kissé deres, keskeny levelű, fásodó szárú. Árilis-májusban nyílnak végálló fürtökben álló, illatos, sárga árnyalatokban pompázó virágai, melyek lehetnek egyszerűek vagy teltek.

Kedveli  a sok napfényt. Mélyrétegű, laza, enyhén meszes talajon fejlődik a legjobban. Vízigénye közepes. Május végén-június elején vethetjük. Méretei miatt indokolt a 25 cm-es sor és tőtávolság megtartása. Erős teleken elfagyhat, ezért szeptemberben ültessük cserépbe és fagymentesen teleltessük.

Az egynyári szegfűk 0-50cm magas, merev szárú növények, levelei szálasak, szürkészöldek. A 30-40 cm-es szárakon 4-5 cm-es telt illatos virágok nyílnak. Fehér, rózsaszín, piros, bordó virágai május-júniusban díszítenek.

Szakállas szegfű (Dianthus barbarus)

Ez a Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származó dísznövény 25-80 cm magasságot ér el. Csak néhány elágazást fejleszt, amelyek végén ernyőszerűen helyezkednek el a virágai. Az arasznyi virágzatban fel sem tűnik, hogy egy-egy virág tulajdonképpen igen kicsi (1-1,5 cm).

Májustól júniusig virágzik. A szakállas szegfű virágai változatos színűek, cirmosak, a szirmai fogazottak. Az átültetést még bimbós állapotban is jól tűri. Júniusban szabadföldbe vehetjük.

Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)

A legmagasabbra fejlődő kétnyárnyi növényünk, ami elérheti 150 cm-es magasságot is. Virággyertyáit számtalan rózsaszín, bíborvörös, piros vagy fehér, harang alakú virág alkotja. Erős növekedésű, lazán elágazó. A levelei lándzsa alakúak, csipkés szélűek, enyhén szőrösek. A virágszár egyetlen nagy levélrózsából ered. A virágok 80-120 cm magas fürtökben nyílnak, harang alakú 3-4 cm-es kissé csüngő virágai fehérek, rózsaszínűek, belül piros pöttyözéssel. Júniustól hosszan virágzik.

Magassága miatt kiválóan alkalmas kerítések és falak melletti beültetésre. Gyepfelületekbe 3-4 növényt egy csoportba ültessük. Egy-egy gyűszűvirágnak 40×40 cm-es teret kell biztosítsunk. Május végén, júniusban vessük. Csírázásához fényt igényel.

Harangvirág (Campanula medium)

Őszre nagy tő levélrózsát fejleszt, csak a második évben virágzik. Viszonylag nagy, ráncos levelei fodros szélűek. Hosszú száron több, kissé bókoló virágai maximum 80 cm hosszú száron fejlődnek.  Virágainak színe fehér, rózsaszín, kék, lila. Júniustól júliusig virágzik.

Nyirkos, jó vízelvezetésű talajba ültessük. Ültethetjük kerítés mellé,  sziklakertbe, illetve magasabb példányait önálló szoliterként , 40cm sor és tőtávolságban. Május- júniusban magvetéssel szaporíthatjuk. A palántát szeptemberben állandó helyre ültessük. közepesen vízigényes,  napfénykedvelő, tápanyag igényes. A virágzás előtti időszakban a kiegészítő tápanyag-utánpótlást meghálálja.

A Kanári és a Madeira-szigeteken honos, ahol a hegyvidék hűvös, párás levegőjű erdei tisztásokon él. Hűvösebb, 18-19 °C  hőmérsékleten, világos, de közvetlen napsütéstől védett,  magas páratartalmú helyen érzi jól magát. (Ezermester 1999/2, Dr. Komiszár Lajos)

Európában, az Egyesült Államokban egyre divatosabbak a mediterrán, szubtrópusi gyümölcsfák, amelyek dísznövényként is méltán közkedveltek. Azokról a lassan fejlődő, gyakran bokorként is nevelhető növényekről van szó, amelyek enyhébb klímán akár szabadban is nevelhető, illetve dézsás növényként átteleltethető. Az itt bemutatott növények már nálunk is kaphatók.

Amatungula, Natálszilva, Krisztustövis (Carissa grandiflora)

A Dél-Afrikában őshonos örökzöld, tüskés, húsos levelű bokor szobanövénynek is igen mutatós. Hófehér, jázminillatú, csillagszerű virágai tavasztól őszig nagy tömegben nyílnak. Édes, szilvanagyságú, csipkebogyószerű piros termése vörös húsával és apró, kerek magvaival igen ízletes. Nevelhető fának, vagy nyírott bokornak. Sövénynek kiváló. Majdnem mindenütt megterem, ahol jól levegőzött a talaj és elég sok a fény. Kevés a kártevője, és a betegségeknek is ellenáll. Magról és hajtásról szaporítható.

Ausztrál cseresznye (Eugenia myrtifolia, Syzygium paniculatum)

Ez a bokorszerű Eugenia Kelet-Ausztráliából származik. Az Eugéniák a mirtusz-félékhez tartozó szép formájú, fényes, viaszos levelű örökzöld fácskák. Igen dekoratív, mutatós növények, illatos mirtusz virágokkal. Fiatal hajtásaik, leveleik vörösbarnák, melyek később megzöldülnek. Amellett, hogy pompás dísznövény, kellemes aromájú gyümölcsöt terem. A gyümölcsök 3-4-5-ös csokrokban fejlődnek. Termeszthető (szélfogó) sövénynek metszve, vagy faként kertben, dézsában. Aránylag lassan nő, így lakásunk mutatós örökzöldje is lehet. Nem igényes, 1-2°C-on áttelel. Szárazságban rendszeres öntözést igényel. Komposzttal dúsított talajban fejlődik a legjobban.

Földicseresznye (Physalis peruviana)

Peruban, Csillében őshonos. Könnyen nevelhető évelő gyümölcs. Egynyáriként a szabadba is ki lehet ültetni. Lampionszerű burokban megbúvó, sárga, cseresznyeméretű és alakú gyümölcse igen aromás, kellemes ízű. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vi

zet kíván. Homokos talajban fejlődik a legjobban. Magról vagy dugványról szaporítható.

Mirtuszgyümölcs, szamócafa (Feijoa sellowiana)

Dél-Amerika a hazája ennek az egyre ismertebbé váló finom gyümölcsnek. Pompás örökzöld, lassú növekedésű fácska. Ovális, ezüstös bőrszerű levelekkel, piros, ecsetszerű, ehető virágokkal, tojásnyi hamvaszöld termésekkel, amelyek érett állapotban vörösesek. Gyümölcsének zamata vetekszik a legfinomabb trópusi gyümölcsökével. Virágai rózsaszínűek, a porzószálak vörösek. Virágszirmát, mely kellemes aromájú, édes, nyersen fogyasztják, vagy koktélokat ízesítenek vele. Bokorrá nyírható. Teljes napon, félárnyékban nevelhető. Meszes talajon klorotikussá válhat. Nem kényes, könnyen nevelhető, 1-2°C-on áttelelő növény. A fagyokat jól bírja.

Woombye (Syzygium luehmannii)

Finom gyümölcsű, dekoratív megjelenésű ez az Ausztráliában őshonos Eugenia. Bokorrá vagy 6 méterre megnövő fává nevelhető. Hasonlít az Ausztrál cseresznyéhez, de levelei hosszabbak, és hegyesebbek annál. Fiatal hajtásai, mint minden Eugeniának vörösbarnák, amelyek később megzöldülnek. Fehér virágait hatalmas fürtökben hozza. Lilás piros, cseresznyeszerű gyümölcsei csokrokban jelennek meg, mirtusz aromájúak, ropogós húsúak. A termést a madarak is kedvelik. Vízigénye csekély. Teljes napfényen, félárnyékban fejlődik. A hosszú, kemény fagyokra érzékeny. Hajtásai könnyen gyökereznek. Magról is szaporítható. Védet kertekben, dézsában tartható.

A hajdina ismét divatba jött. Megismerhetjük eredetét, morfológiáját. Megtudhatjuk miért érdemes a kiskertben is vetni. A linkek elvezetnek néhány recepthez is, amelyet termésével, illetve annak őrleményével készítenek.

A pohánka, hajdina vagy tatárka népi megnevezése haricska és szerecsenbúza. Szakmai körökben az étkezési pohánkát közönséges pohánkának nevezik (Fagopyrum esculentum Mönch). Az egyetlen gabona, amely nem a fűfélék családjába tartozik. A keserűfűfélék (Polygonaceae) közé sorolják. Termesztett rokona a japán vagy kínai pohánka (F. emarginatum), a szibériai vagy tatár pohánka (F. tataricum) és az indigó pohánka (F. tinctorum) a gyógynövényiparban ismert. A régebbi szakirodalom, például az 1948-ban Magyarországon megjelent Mauthner-féle vetőmag-árjegyzékfüzetben a pohánka, a hajdina és a tatárka nevét párhuzamosan említik, mint takarmánynövényt.

A termőhelyi adottságoktól függően a szár magassága 15-40 cm. Levelei szív alakúak. A hosszú nyelű, levélhónalji bugákban álló virágok fehér vagy pirosló leplűek. A mag szemrevételezve fénytelen fekete, vagy barnás finoman szemcsés, 2-4 mm makkocska. Egyenletes csapadékelosztású vidéken ad jó termést.

Eredete

Hazája Közép-Ázsia, ahonnan a középkorban került Európába. A hajdina őshazája Ázsia középső, mérsékelt égövi részén található, innen az V. században származott el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Elsősorban takarmánynövényként hasznosították, majd egyre inkább gyógynövényként. Németországban, Ausztriában már emberi táplálékként is köztermesztésben honos faj.

Hasznosítás

Hasznosítása is más, mint a gabonáé. Kiskertben többnyire takarmánynövényként, manapság inkább zöldtrágyaként használják. Mint gabonahelyettesítő, jelentősége világszerte csökkent, mert keveset terem, a többi gabonához viszonyítva kicsi a hozama, átlagosan hektáronként 2,1-2,3 tonna, gyengébb talajokon ennek csupán a fele terem. A kiskertben azonban másodvetésben, a kiürült zöldségágyak helyén, remek kaszálék, zöldtrágya. A zöldtrágya ágyás megvédi a kiürült ágyásokat a gyomosodástól. Ősszel egyszerűen forgassuk be a földbe. Szalmája penészedésre hajlamos, ezért a szalma szárítására oda kell figyelni. Egyébként jó méhlegelő is. A korszerű táplálkozás hívei között a magjából készült őrlemény ismét divatos élelmiszer alapanyag.

Termesztés e

Termesztése aránylag egyszerű. Melegkedvelő növény, a fagyra érzékeny. Éppen ezért tanácsos nyáron utóveteményként nevelni. Viszonylag rövid tenyészideje miatt május második felétől július közepéig vethető. 2-3 menettel 10-12 cm mély magágyat készítsünk. A magágykészítéskor ne hagyjunk üreges talajt. Zöldtrágyának még most sem késő vetni. Csak egyszerűen gereblyével dolgozzuk be a talajba. A korai vetések augusztusban virágzanak vagy éppen már betakarítható. A megkésett ültetést a korai, őszi fagyok károsítják. Talaj tekintetében nem igényes. A savanyú kémhatású talajokat jól tűri. Hideg, kötött talajon, sívó homokon nem él meg. Fő károsítói a gombafélék: fitoftóra, a cerkospóra, a fehér- és szürkepenész, a fuzárium, a fuzikládium.

Magja

Magját élelmiszerként fogyasztják, vagy a jószágtartásban takarmányként hasznosítják. Lisztjéből többek közt lepény és palacsinta készül. Az igazi ínyencek hajdinaliszt és finomliszt 1:5 arányú keverékéből készítik a palacsintát. Ez a fajta liszt nem csak ízletes, hanem igen egészséges, így külföldön előszeretettel alkalmazzák más tésztákba is. Magja nálunk bioboltokban kapható. Gyakran kása és dara formájában árusítják. Elsősorban kalcium-, foszfor-, káliumtartalma jelentős. Nagy mennyiségben tartalmaz rutint (P-vitamin), amely vízben oldódó anti-oxidáns vegyület. A rutin erősíti a kötőszöveteket, védi a szívet és az érrendszert; segíti a sejtfal regenerálódását, csökkenti a hajszálvérzések kialakulását is. Védelmet nyújt a rákkeltő anyagok ellen is, csökkenti a bélhámsejtek kóros szaporulatát.

Ez a fodros-bodros levelű, rendkívül egészséges kelkáposzta télen-nyáron szedhető. A konyhakert dísze. Nem csak főzelékként, hanem salátának is kiváló.

Mi is a fodros kel

A fodros kel (B. oleracea L. var. acephala subvar. laciniata L.) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves növény. Az első évben erős, húsos leveleket hajt, a második évben virágot és magszárat hoz. Mélyen gyökerezik, ezért tápanyag- és vízhasznosítása kiváló. Minden talajtípuson megterem. Fény- és hőigénye alacsony. Meghálálja a tápdús talajt, és a napot. Félárnyékban is nő, de fejlődése lassúbb. A magvak kelése már 8°C-on megindul. A kifejlett növény a mínusz 16°C-t is kibírja. Tenyészideje 14-22 hét. Levelenként szedhető, és 8-10 tő káposzta már egy nagyobb családot is ellát!

A Hollandiában, Dániában, Belgiumban divatos fodros vagy más néven leveles kel nem növeszt fejet. Csupán nagy, fodros levelei nőnek, és az még télen is fogyasztható. A levelek C-vitamin tartalma magas, karotin tartalma, ásványi anyag tartalma is jelentős. Fehérjetartalma a spenótéval vetekszik. 15 – 21% szárazanyag tartalom mellett, 100 mg szárazanyag 5% szénhidrátot, 4% fehérjét, 2-4 mg karotint, és 100 mg C-vitamint tartalmaz.

Fajtái

Korai: – Lerchenzungen, 30-50 cm. Alacsony növésű: – Nedribor, 20-30 cm. Középkorai: – Fertödi, 80-100 cm magas, erős karós szára, fodrozott haragoszöld levele van. – Szentesi fodros, az egyik legdíszesebb változat. Kései: – Rocket, 120-140 cm, – Darkibor, 80-90 cm.

Konyhakerti előállítása

A fodros kel magját április közepétől júniusig vetjük szabadföldi palántaágyásba. Végleges helyükre júniusban-júliusban kerülnek a jól fejlett, 4-5 hetes palánták, egymástól 50×60 centi távolságra (800-1000 tő, 5-6 gramm mag négyzetméterenként) ültetve őket. Bár jól hasznosítja a tápanyagot, célszerű frissen istállótrágyázott talajba ültetni. A fodros kel kipalántázásakor gondoljunk arra, hogy egész télen a földben marad, s hogy ősszel ásni tudjunk, ne a tábla közepébe kerüljön. A földben hagyott lombtalanított gyökérnyak általában tavasszal kihajt és kis zsenge hajtások törhetők róla.

Közelükbe és köréjük zellert ültessünk. Ezzel növényvédelmét megoldottnak tekinthetjük. Ágyások szegélyeként, utak mentén is ültethető, így más növényeket nem árnyékol a kifejlett lombozat. A korai zöldségféléket, burgonyát követően gyakran másodvetésbe kerül. Vegyünk számításba, hogy fejlődésének kezdeti szakaszában vékony a szára, magasra nő, a szél könnyen kidöntheti. Tehát szélvédett helyre kerüljön, vagy pedig magas növésű növénnyel vegyük el előle a szelet (Gyakran a spárga mellé tervezik.). A kel nem szereti, ha a szomszédjában hagyma van! Nyáron kapáljuk, és szükség esetén öntözzük. Szedni akkor kezdjük, amikor a levelei a felnőtt-tenyér nagyságot elérik. Ne kopasszuk meg az egész tövet, hanem tövenként egy-két levelet szedjünk le egyszerre. Ősszel nincs gondunk vele, kint marad a helyén, télire. Enyhébb teleken tovább nő, nagy hidegben sem fagy le. Egész télen szedhető. Így folyamatosan hozzájutunk friss kelkáposztához.

A növények kertünkben elfoglalt helyének bizonyos adottságai vannak, amelyek ha nem felelnek meg a növények igényeinek, akkor kertünk büszkeségei könnyen a romlás virágaivá válhatnak. Az ember mindig is szerette kategóriákba sorolni és rendszerezni a körülötte található dolgokat, ezzel könnyítve meg természetük megértését. Mindezek miatt érdemes megtanulni kertünk növényeinek csoportosítását környezeti igényeik alapján.

Az alábbiakban ismertetett kategóriák általában nem általános érvényûek. Szakkönyvek alapján úgy alakítottuk ki õket, hogy jól körülírható fogalmakkal lehessen egy-egy növény igényeit leírni. A legtöbb forrásban e fogalmak meghatározása hasonló, de csak ritkán találkozhatunk velük egy csokorba gyûjtve.

Fényigény

Fényigényes növények

A szabadföldi fényigényes növények nem viselik el a hosszan tartó beárnyékolást, ezért ne ültessük õket az épületek északi oldalára vagy meredek északi lejtõkre. (pl. törpe mandula, hangabarack – Amygdalus nana)

Árnyéktûrõ növények

Az árnyéktûrõ növények a legszebben akkor fejlõdnek, ha huzamosabb ideig éri õket a napsütés, de hosszan tartó beárnyékolást sem sínylik meg. Ezeket a növényeket ajánljuk az épületek északi oldalaira és meredek északi lejtõk beültetésére. (pl. közönséges gyertyánfa ‘Pendula’ fajtája – Carpinus betulus ‘Pendula’)

Álárnyéki növények

Álárnyékiak azok a növények, amelyek a vegetációs idõszakukban napsütötte helyeken élnek, de amit aztán késõbb egyéb növények beárnyékolnak. Tipikusan ilyen fajok a kora tavaszi hagymások.

Árnyékkedvelõ növények

Az árnyékkedvelõ növények nem viselik el hosszú távon a közvetlen napfényt, kimondottan árnyékos helyen érzik jól magukat. Természetes élõhelyükön rendszerint az erdõ aljnövényeként élnek. (pl. japán dérbabér – Skimmia japonica)

Vízi és vízigényes növények

A vízi és vízigényes növényeknek mindig nedves talajra van szükségük. Ezt rendszeres öntözéssel száraz területeken is biztosítani lehet.

Közepes vízigényû növények

A legtöbb növény ebbe a kategóriába tartozik. Vízutánpótlásra a kimondottan száraz évek kivételével nincs szükség, számukra elegendõ a csapadékból (és a talajvízbõl) származó víz. (pl. közönséges vadgesztenye – Aesculus hippocastanum)

Szárazságtûrõ növények

A szárazságtûrõ növények jól viselik a száraz homokos és köves talajokat. Egész évben nincs szükségük öntözésre. (pl. húsos som – Cornus mas)

Normál kerti talajra

A normál kerti talaj jó szerkezetû és vízáteresztõ-képességû és tápanyagban gazdag. Egy-két kivételtõl eltekintve az összes növény számára ideális az ültetésre.

Kötött talajra

A növényt kötött talajra is lehet telepíteni. A kötött talajok jó víztartó képességûek, de rendkívül levegõtlenek, így a legtöbb növény számára nem áll elegendõ mennyiségű oxigén a gyökerek számára. (pl. görög fatekercs – Periploca graeca)

Laza talajra

A növényt laza talajra is lehet telepíteni. Ezek rendszerint homoktalajok, amelyekre az a jellemző, hogy tápanyagban szegények és rossz a nedvesség-megtartó képességük. Amíg fiatal a növény, addig általában a laza talajon rendszeres vízutánpótlásra szorul. Amint a gyökerei elérik a talajvizet, az öntözés már nem szükséges. (pl. jegenyenyár – Populus nigra ‘Italica’)

Mészkerülő növények

A mészkerülõ növények nem viselik el a mészben gazdag talajokat. Magyarország legnagyobb részén csak ilyen típusú talajok találhatóak, csak az ország nyugati részén találhatunk nagyobb, egybefüggő mészmentes talajokat. A fák, cserjék nagy része mindkét helyen megél. A mészérzékeny növények levelei a meszes talaj hatására megsárgulnak, a hajtásnövekedésük csökken, végül a növény elpusztul. A mészkerülő növényeket ezért csak mészmentes talajba ültessük vagy savanyítsuk mesterségesen a növény környékén lévő talajt. (pl. japán gyöngyvesszõ – Spirea japoncia)

Mészkedvelõ növények

A növény kimondottan a meszes talajokat kedveli. Magyarország nagy részén eléggé meszes a talaj az ilyen típusú növények ültetéséhez. (Pl.Orgona – Syringa sp.)

Fagytûrés

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (United States Department of Agriculture) különbözõ zónákat hozott létre az USA területén. A zónák között 10 Farenheit fok különbség van az évi minimum hőmérséklet tekintetében. Mivel a legtöbb növényekről szóló weboldal az USA-ban készül, ezért számos helyen találkozhatunk ezekkel az USDA zónákkal.

Érdemes tehát a következő táblázatot használni ahhoz, hogy megtudjuk hazai viszonyok között melyik növényt lehet még telepíteni.

A Farenheit és a Celsius közötti átszámítás:
°F = 1,8°C + 32
°C = (°F – 32)/1,8

Az egyes zónákat néha további két részre osztják ‘a’, illetve ‘b’ jelöléssel (pl. 7a, 7b), amelyek megfelezik az adott zóna hõmérsékleti értékét.

Mint a táblázatból is kiderül Magyarország a hatos és a hetes zónában helyezkedik el, de vannak olyan szubmediterrán területek is (déli lejtõk és egyéb védett helyek), amelyeken a hõmérséklet nem csökken -15 fok alá. Ezek a területek a 7b zónába tartoznak.

Magyarországon fagytûrõ

Az ebbe a csoportba tartozó növényeket Magyarország bármely részén ültethetjük (USDA 6. zóna).

Magyarország nagyrészén fagytûrõ

Az ebbe a csoportba tartozó növények Magyarország különlegesen hideg helyein kívül mindenütt fagytûrõek (USDA 7. zóna). (pl. perzsa selyemakác – Albizia julibrissin)

Szubmediterrán vidékeken fagytûrõ

Az ilyen típusú növényeket csak Magyarország melegebb részein érdemes ültetni. Ültessük déli domboldalra, vagy a ház déli oldalára vagy közvetlenül fal mellé (USDA 7b zóna). (pl. teltvirágú gránátalma – Punica granatum ‘Pleniflora’)

Speciális, védett városi klímában fagytûrõ

Az ilyen típusú növények csak különlegesen meleg mikroklímában vészelik át fagyokat hazánkban. Ezeken a helyeken az éjszakai hõmérséklet soha nem eshet -12 Celsius fok alá (USDA 8 feletti zónák) (pl. kínai kenderpálma – Trachycarpus fortunei)

Magas talajvizû helyekre

A legtöbb növény nem viseli ez azt, ha a talajvíz túlságosan magasan áll. Az ilyen talajok rendkívül levegõtlenek, amelyek megnehezítik a növény gyökereinek oxigénfelvételét. A magas talajvizû helyekre alkalmas növények még ezekben a levegõtlen talajokban is megfelelõen képesek fejlõdni. (pl. kõrisfa – Fraxinus angustifolia subsp. pannonica)

Vízpartra

Vízpartra legtöbbször olyan növényeket ültethetünk, amelyek természetes körülmények között is vízparton élnek. Itt a mozgó víz miatt a talaj oxigénben gazdagabb, mint a magas talajvízû helyeken. (pl. Fûzfélék, nyárfafélék, aukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia)

Szennyezett területekre alkalmas fajok

A szennyezésnek többféle forrása is lehet. Legtöbbször a városi szennyezésekkel kell megküzdeniük a növényeknek, ritkábban ipartelepekre kell némi zöld színt vinniük. A szennyezés legtöbbször a leveleken keresztül hatol be a növénybe. A szennyezett területekre alkalmas növények kevésbé érzékenyek a levegõ összetételére. (pl. közönséges japánakác – Sophora japonica)

Szikes talajba való növények

A szikes talajoknak magas a sótartalmuk, amelyet a növények többsége nehezen visel el. Vannak azonban olyan növények, amelyek jól tûrik ezeket a viszontagságokat, bár a sótartalom fokozódásával a számuk egyre csökken. Ha olyan utak mellé telepítünk növényt, amelyet rendszeresen sóznak akkor is ezt a szempontot kell figyelembe vennünk a növények kiválasztásánál. Nagyobb utak mellé közvetlenül csak néhány növény ültethetõ, ezek erõs szennyezést is jól tûrik (pl. tamariska – Tamarix tetrandra)