Az újabban nálunk is divatos télikert különleges életkörülményeket teremt. Szakemberek tökéletes tervezőmunkája és precíz kivitelezés szükséges ahhoz, hogy a télikert mind technikai, mind esztétikai szempontból megfeleljen az elvárásoknak, illeszkedjék a környezetbe, és optimális életteret biztosítson a növényeknek.

Mi a Télikert?

A napfényben úszó építményekben növényeink teljes szépségükben pompázhatnak, sokunk számára ez a megálmodott éden.

Valamikor a nemesség privilégiumai közé tartozott a télikert építés, ma reneszánszát éli, és a boldog télikert tulajdonos számára lehetővé teszi, hogy egész évben egzotikus növényekkel vegye körül magát.

A télikert a lakótér megnövelésének egyik legszebb formája, kialakítására sok megoldás kínálkozik. Megépíthető akár a bejárati ajtó előtt létrehozott szélfogóban, vagy próbálkozhatunk erkélybeépítéssel is, egészen a legmodernebb tólóajtókkal ellátott építményekig bezárólag. A végeredmény, hogy a kertet behoztuk házunkba, ahol a szobanövények kapcsolatot teremtenek az ember és természet között, velünk élnek még a szürke téli napokon is.

A télikertek története

Évszázadok óta nevelnek növényeket a lakásban. Az első üvegházakat botanikus kertekben építették tudományos célból, hogy egész évben megfigyelhessék a távoli országok egzotikus növényeket.

A XVII. században a főúri palotákban orangerie-t (ejtsd oranzseri) alakítottak ki, vagyis déligyümölcsök nevelésére szolgáló üvegházakat, amelyek a télikertek előfutárainak tekinthetők. Az orangeri fogadásokat kedvelt színtere volt, ahol igazi kuriózumot jelentett, hogy a vendégek közvetlenül a fákról szedhették le a gyümölcsöket.

A télikertek a XIX. században lettek igazán divatosak. A fény megfelelő beesési szögével kapcsolatos különféle kutatómunkák, a nagy teljesítményű acélszerkezetek lehetővé tették, hogy remekül funkcionáló üvegházak épüljenek. A télikert státusszimbólummá vált, aki csak tehette, építtetett egyet magának. Az első világháború az üvegházkúltúra átmeneti eltűnését jelentette, de nem váratott sokáig magára a “modern télikert” megjelenése, felépítésükhöz mind újabb technikákat, anyagokat alkalmaztak.

A télikert funkciója mindennapjainkban

A télikert nagy üvegfelületével magasabb fényhozam érhető el, így a növényi zöldtömeg sok oxigént termel, ami pozitívan befolyásolja a helyiség atmoszféráját. Ezek a tényezők együttesen jelentős mértékben hatnak közérzetünkre is.

Tudományosan bebizonyított tény, hogy a közvetlen napfény élettanilag fontos hormonjainkat szabályozza, szellemi és fizikai aktivitásunkat is jelentősen befolyásolja. Mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy verőfényes napokon hangulatunk merőben jobb, mint borús napokon. Ezért is fontos, hogy ősszel, vagy télen a kevés napfény is életünk része legyen.

Ma már a legegyszerűbb üvegépítményektől a teljes mértékben napenergiával működő házakig terjed a “télikert paletta” választéka, hogy napsütés utáni vágyunkat kielégíthessük.

Építészek többször bemutatták, hogy az üveg alatti “lakóparadicsom” nem csak pihenőhelyként tesz jó szolgálatot, hanem munkahelyként is kiválóan funkcionál.

Növények + télikert = klímaberendezés

Egy növényekkel betelepített télikert a lakótér szempontjából ingyenes klímaberendezésként működhet, a ház energiemérlegét pozítívan befolyásolhatja. A télikert télen felfogja a meleget, nyáron viszont nem engedi ki a hideget. Télen a felmelegedett levegő a télikerten át bejut a ház többi részébe ha az elválasztva áll a többi lakótértől. Nyáron a növények azáltal, hogy leveleiken keresztül párologtatnak, hőt vonnak el környezetükből, megfelelő árnyékolás biztosítanak és így sokkal kellemesebbé tehetik a belső klímát.

Az energiatöbblet az üvegházhatásnak köszönhető. A rövidhullámú napsugárzás akadálytalanul átjut az üvegen és ezt a belső felületek abszorbeálják, majd hosszúhullámú hősugárzás formájában leadják, ez viszont már nem tud távozni az üvegfalakon keresztül. Megfelelő elhelyezés, illetve tájolás esetén a ház zajszigetelésénél is nagy szerepe lehet a télikertnek.

A növények szerelmeseinek nagy örömére itt azok a növények is jól érzik magukat, amelyek a mi éghajlatunkon csak nagy nehézségek árán tarthatók életben. A növények származási helyének leginkább megfelelő körülményeket kell biztosítani, hogy sokáig gyönyörködhessünk bennük.

Félreérthetetlen jelek mutatják, hogy itt a tavasz! A hóvirág már elhullatta szirmait, virágzik az aranyeső, a mandula, a kajszi, az erdőkben kisárgállik a virágzó húsos som. Érdemes megjegyezni a helyét, mert augusztus vége felé a sűrű zöldben nehezen fogjuk megtaláljuk a termést adó bokrokat. A fekete bodza rügyeiből is kikandikálnak már a hajtások, ezek végein jelennek meg nagyjából egy hónap múlva az ernyőszerű virágzatok. Van időnk, hogy felkészüljünk a rendkívül értékes virágok gyűjtésére, ehhez ad útravaló ismereteket Sipos Béla Zoltán írása.

A fekete bodza virágzata (Sambuci flos) kellemes illatú, a belőle készített tea több országban is ősi gyógyszerként ismeretes.

Hatása sokoldalú: mérsékelt vizelethajtó, izzasztó, köhögéscsillapító, vértisztító, enyhe hashajtó hatású. A koszorúér-betegségekben szenvedőknek légszomj csillapítására ajánlott (Rápóti-Romváry, 1990).

Zichia Zachay-Rones és társai (1995) megfigyelése szerint az influenzás betegségeket a fekete bodza virág vagy gyümölcsteája, illetve a termésből készített termék 72 óra múlva enyhíti, gyógyítja. Kutatásaik alapján a fekete bodza egyik fehérjéje semlegesíti az influenzavírus azon fehérjéjét, amivel az a szervezet sejtfalait oldja, ezáltal a vírus nem tud behatolni a sejtbe és ott továbbszaporodni.

Kardos (1943) szerint “Hideglelést, kehét, köhögést gyógyít a bodzavirág teája, mézzel és cukorral igen kellemes”.

Nem volt ismeretlen az állatgyógyászatban sem, szembetegségek gyógyítására használták. Eisenmáyer és Göbel 1885-ben kiadott könyvében az alábbi olvasható a lovak szemgyulladásának gyógyítására: “Szemgyulladásnál belsőleg elvezető hatás eszközlése miatt, adhatunk hashajtószereket, pl. székfűvirágból 2 lat (17,502 g), édes higacsból 1/2-1 nehezékét nyeletül naponta háromszor, vagy végy bodzafavirágból 4 lat, forrázd le 1 itcze (0,8484 l) vízben, szűrd le s adj hozzá: kesersóból 6 lat, kénmájból ½ nehezékét öntelékül, naponta két ilyen adagot”. Grieve, M. (1931) munkájában nagyon részletesen foglalkozik a fekete bodza hasznával, a hozzá fűződő babonákkal, hiedelmekkel. Ebből idézzük a virágra vonatkozó leírást, a mai kornak megfelelő fogalmazással:

A bodza virágzatát főleg friss állapotban a bodzavirág-víz lepárlásához használják a gyógyszerészetben, de mivel a virágzási szezon csak körülbelül három hét, a virágokat gyakran lesózzák (10 százalék sót adnak hozzá), így téve alkalmassá a későbbi desztillációra. Az ilyen sózott virágokat “pickled”-nek nevezik. A virágokat szárítják is főzetek készítéséhez.

A virágzatokat akkor gyűjtik, amikor minden virág kinyílt benne, kis halmokba szedik és néhány óra múlva -amikor kicsit átmelegedtek- kis mozgatással a virágok leválnak. A pickled virágok fokozatosan elfogadható illatúvá válnak, ezáltal elterjedten használják a bodzavirág-víz készítéséhez.

A házi gyógyfüvek között a szárított bodzavirágot széles körben használják, csokrokban vagy a virágokat leszedve árulják. A virágokat nem könnyű úgy szárítani, hogy a színük megmaradjon. Ha túl sokáig tesszük ki napfénynek a virágokat a szárítás alatt, mielőtt összegyűjtenénk megbarnulnak, ha pedig a virágzatokat túl sokáig tartjuk a halomban, hogy a virágok leessenek, az ilyen halmok megfeketednek. Ha a virágzatnak csak egy része van nyitva amikor begyűjtjük, akkor a virágfejeket többször is meg kell mozgatni, mivel a virágok nem egy időben nyílnak ki. A legjobb és legvilágosabb virágokat az első rázáskor kapjuk, ezek azok amik maguktól estek le a virágzati tengelyről, és gyorsan száradnak meleg környezetben. Nagyon gyorsan száríthatóak réz edényben kevergetve pár percig. Csaknem ugyanilyen gyorsan száríthatók “hideg” sütőben, amikor is nyitva van a sütő ajtaja. A gyors szárítás elengedhetetlen.

A virágokat ősapáink légcsövi és tüdő fertőzések, skarlát láz, kanyaró és egyéb járványos betegségek kezelésére használták. A szárított virágok főzetéről azt tartották, hogy segíti köpet felszakadását a mellhártyagyulladásnál, gyenge hashajtó, és tökéletes izzasztószernek tekintették.

A meghűlés régifajta orvossága a forró bodzavirágtea.
Tegyünk egy maréknyi bodzavirágot és borsmentát egy kancsóba. Forrázzuk le másfél pint vízzel, hagyjuk ázni a tűzhelyen fél óráig. Szűrjük le édesítsük, és amilyen forrón csak lehetséges, úgy igyuk. Erős izzadás és frissítő alvás következik, és a páciens jól ébred. A meghűlés vagy az influenza valószínűleg elmúlik harminchat óra múltával. Cickafark is adható a főzetbe.
A hideg bodzateát majdnem olyan jónak tartották szemgyulladás kezelésére, mint a bodzavirág-vizet.
A bodzavirágból készített teát nagyszerű tavaszi orvosságnak ajánlják, pár héten át minden reggeli előtt használandó, úgy tartják, tisztítja a vért.

Végül, a bodzavirágokat használták borogatásokhoz, amelyek csillapítják a fájdalmat és csökkentik a gyulladásokat. Egy régi író mondja: “Nincs semmi jobb csökkenteni az aranyér okozta fájdalmat, mint a bodzavirágból és vagy szulákból vízzel vagy tejjel készített borogatás. Ez könnyíti még a legerősebb fájdalmat is.”

Gyógyító, frissítő és nyugtató arclemosó is készülhet szárított virágok forrázatából. Két és fél dram (1 dram 1.77 g) bodzavirágot öntsünk le 1 quart (a gallon negyed része 1,136 l) forró vízzel, áztassuk egy órát, és szűrjük le. Ez a folyadék használható mint borogatás, ezzel kezelhetjük a keléseket, táplálja a bőrt, és azt tartják róla, hogy halánték borogatásként jó fejfájás ellen, és jó védekezés legyek támadása ellen is.

A bodzaecet, amit virágából készítenek, régi orvossága a gyulladt toroknak.

Egy jó kenőcsöt is készítenek a virágokból akképpen hogy beáztatják forró disznózsírba. Hasznos kenőcs sebekre, égésekre, forrázásokra, továbbá használják pomádék és kozmetikai krémek alapanyagaként.

A bodzavirág-krémet széles körben használták a háborúban sérült lovak kezelésére, de emberi használatra is kiváló, régi gyógyszer kicserepesedett bőrre és bőrfagyásra.
Krém készítése fekete bodza virágából: Melegítsük meg a zsírt egy edényben, adjunk hozzá egy kis csésze vizet és keverjük el jól. Lassú tűzön pároljuk a zsírt, lefedve egy órán keresztül, majd vegyük le a fedőt és párologtassuk el a vizet. Vegyük le a tűzről hagyjuk egy kicsit kihűlni majd szűrjük át egy muszlinkendőn, így megtisztítjuk az esetleges szennyeződésektől. Vegyünk a zsírral azonos súlyú friss bodzavirágot és tegyük bele. Forraljuk fel a keveréket újra, és tartsuk lassú tűzön egy jó óráig. Végül szűrjük át egy durva ruhán és amikor kihűlt, a kenőcs használatra kész.

A bodzavirág finom, édes illatával már a rég időkben az igényes konyhaművészet részévé lett. Hajdanán az elefántcsontszínű virágokat belekeverték a sütemények tésztájába és a meleg vajastésztákba, azért hogy finomabb legyen a tészta. Zabkása levesben is forralták, ami lázcsökkentő ital, és hozzáadták a keresztelő ünnepére készített posset-hez (forralt bor tejjel).

A szerző megjegyzése:

A fekete bodza gyógyászati és konyhai felhasználásával több könyv is foglalkozik, német és angol nyelven. Az interneten számtalan recept található magyarul is.
Tapasztalataink szerint a legjobb fekete bodza virágherbát a következőképpen lehet előállítani:
- A gyűjtést lehetőleg napfényes időben, délután végezzük. Mérések szerint ekkor a legnagyobb a virágok hatóanyag-tartalma. A virágzatok közül azok a jók, amelyekben még néhány virág nem nyílt ki, csak fehér bimbóban van. A szirmukat hullatók túlértek, gyógyhatásuk, élvezeti értékük gyengébb. Azok a helyek ajánlhatók jó szívvel, amelyek a forgalmas közutaktól, ipari létesítményektől távol esnek. A szedéshez szükségünk van éles metszőollóra, és valamilyen szedőedényre. Ez utóbbi ne legyen műanyagzsák, vagy zacskó, mert ebben a virágok a párakicsapódás miatt befüllednek, bebarnulnak. A célra nagyon megfelel a nyitott kosár, rekesz, papírzacskó (nyitva!), kartondoboz.
- A levéltetvek “imádják” a fekete bodzát, és először a virágzatok kocsányán telepszenek meg. A virágokat tehát tetűmentes rövid kocsányokkal szedjük.
- A virágokat papírra lazán kiterítve, széltől védett árnyékos helyen, legfeljebb 20-25 0C-on szárítsuk. Az így kezelt virágok nem barnulnak, a kihulló értékes virágport a papírlapokról is összegyűjthetjük. A légszáraz virágokat enyhén összemorzsolva tároljuk felhasználásig papír, vagy kartondobozokban.

A virág otthonunk dísze. Akár a nappaliban, akár az étkezőasztalon hangulatosság teszi lakásunkat, ünnepélyesebbé étkezésünket.

1. Ha virágot veszünk, ügyeljünk, hogy a virág bimbós állapotban legyen, de már látszódjon a virág színe.

2. A virág akkor szállítható viszonylag sérülésmentesen, ha be van csomagolva. Ilyenkor az időjárás viszontagságaitól is óvjuk valamennyire.

3. Mihelyt alkalmunk adódik, helyezzük friss vízbe, és hagyjuk, hogy jól teleszívja magát.

4. Virágot csak tisztára mosott edényben tartsunk. Figyeljünk a mosószermaradékra is.

5. Éles késsel vagy metszőollóval rézsútosra vágjuk a virágszárat, ha lehet víz alatt tegyük, mert így a szárban lévő folyadékoszlopba nem kerül levegő, és a vízfelvétel zavartalan marad. A letörött szár egyenetlenségein kiváló vízbuborékok könnyen akadályozzák a vízfelvételt.

6. A vízbe érő szárrészen sose legyenek levelek, mert azok a vízben bomlásnak indulnak. Az elhalt növényi részekben lezajló folyamatok során pedig olyan vegyületek képződnek, amelyek a szárban lévő edénnyalábokat eltömik, így a virág szomjan hal.

7. Gyakorta cseréljünk vizet. Vigyázat, meleg lakásban a hideg víz hatására felgyorsul a hervadás, ezért inkább kézmeleg vizet használjunk. A melegben ugyanis gyors a párolgás, de lassú hidegvíz felvétele.

8. Minél hűvösebb helyre kerül a virág, annál jobb. A vágott virág nem szereti a közvetlen napfényt sem, és ellensége a huzat.

9. A gyümölcsök érése folyamán felszabaduló etilén a virágokra kedvezőtlenül hat, és hamar elhervadnak.

10. Nem feltétlenül fontos, hogy a virágnak megmaradjon a hosszú szára. Nem kell magunkat tartanunk sem a virág, sem a váza méretéhez.

11. Nem kell, hogy a virágok egyforma magasságúak legyenek. Kezdjük a váza aljától egészen rövid szárúakkal, s fokozatosan töltsük ki a teret. Ha a virág szára eltörik, nem veszett el semmi. Helyezzük egy magas talpú pohárba vagy kehelybe, s gyönyörű asztali díszt nyerünk.

12. A terített asztal ünnepélyességét emeli a friss, vágott virág. A virágot úgy helyezzük az asztalra, hogy ne legyen túl magas, mert a szemben ülők társalgását zavarja, ráadásul a magas virág borulékonyabb is.

Virágtartósítási praktikák

Aki szorgalmasan elvetette a hónaposretket, lassan szüretelni fog. Ne feledjük, a reteklevél is fogyasztható.

keresztesvirágúak (brassicaceae, Cruciferaea) családjába tartozó hónapos retek (Raphanus sativus) egyéves növény. Mai kertészeti fajtája az Európában őshonos közönséges gyomból, a vadretekből nemesítették (Raphanus raphanistrum),. Régebben a hosszúkás, fekete változatok domináltak. Az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök már az időszámítás előtt fogyasztották.

Japánban és Indiában is termesztették. Kínából Mongólián keresztül Marco Polo hozta be Európába, ahol a germánok és a szlávok már a középkorban termesztették. A legendák szerint egykor Delphoiban Apollóra, a fény istenének véleményére hivatkozva kinyilatkoztatták: a gyökérzöldségek között a retek a legértékesebb. Annyi aranyat ér, amennyi a súlya.

A levelei karéjosak, kissé durva szövetűek. Gyorsan fejlődik, gumója már a vetés után egy hónappal fogyasztható. Hosszúnappalos növény, nyár elején, miután kifejlesztette gumóját hamarosan magszárba szökken. Virága négyszirmú, a szirmok átellenesen állnak, innen a keresztesvirágú elnevezés. Magérlelés után hamarosan elpusztul. Tenyészideje a veteményeskert növényei közül a legrövidebb: mindössze 55-60 nap.

A megvastagodott, szik alatti szár, a gumó íze borsos, erőssége nem pusztán fajtájától, hanem nagyban termőtalajától is függ. Tápértékét elsõsorban vitamin tartalma adja. Található benne a C-vitaminon kívül , B1-, B2- és P-vitamin. A C-vitamin tartalma 30-50 mg / 100 g között változik. Jellemző saláta alkotó, Japánban, Kínában főzve is fogyasztják. Hatása a gyomorra és légútakra a legmarkánsabb. Megfázás, influenza ellen, emésztési problémák elkerülésére alkalmas. Legismertebb a piros, apró, csomóban kapható hónapos retek, továbbá a hosszú fehér jégcsapretek és a gömbölyű fekete retek. A hónapos retek akkor friss, ha a levelei üde, harsogó zöldek, nem fonnyadtak, a gumó szép piros, kemény, nem ráncos. A gumók frissességét úgy ellenőrizhetjük, hogy megnyomjuk a gumókat. Ha kicsit szürkés, vagy sötétpiros a gumó, akkor már öreg, ne vegyük meg. Hűtőben, fóliazacskóban 2-3 napig tárolhatjuk.

Sokan nem tudják, hogy a hónapos retek zsenge levelei is finomak salátába, tehát gondoljuk meg a választ, amikor az árus megkérdezi, leszedje-e a zöldjét.

Mitől pudvás a retek?

-A hónapos retek már a talaj felső 2-5 cm-es talajszint kiszáradásakor pudvásodik. A pudvásodás elkerülése végett gyakran, kis adagokban kell öntözni. A rendszertelen, főleg kiszáradást követően nagy adagú öntözés pudvásodáshoz illetve a gumók repedéséhez vezet.

Mitől lesz csípős a retek?

Mert a fejlődése lelassult, és ezért vagy más ok miatt nem kerül időben kivételre, úgymond megöregedett.

A nyitvatermők a legősibb fás szárú növények. A ma élő fenyők ősei már 200 millió évvel ezelőtt megjelentek a földön és azóta is fontos szerepet játszanak bolygónk ökoszisztémájában. Az egykori dinoszaurusz-csemegék mára kertünk meghatározó növényeivé váltak.

Az ősi családfa

A növényvilág egészéhez képest a nyitvatermő-fajok száma igen csekély. A Földön mintegy 600 fenyőfajt tartanak számon. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy a zárvatermők egyetlen családjának, a kaktuszféléknek 2000 képviselőjét ismerjük és akár egyetlen nemzetségbe is tartozhat 700 faj (Ficus), akkor talán még meglepőbb ez a szám. Ráadásul a fenyőfélék között igen sok olyan faj van, amely nemzetségének egyetlen képviselőjeként ismerhetünk (Cryptomeria, Metasequoia). A fenyők fejlődéstörténeti szempontból így visszaszoruló növénycsoportnak tekinthetők.

A fenyőfajokon kívül sok kertészeti fajtát is számon tartunk. A termesztésben lévő fajták száma 2-3000 körüli, de ezen kívül több tízezer termesztésből már kiszorult vagy még be nem vezetett faja is létezik.

Fenyők és egyéb nyitvatermők

A fenyők nem egyedüli képviselői a nyitvatermők törzsének, bár más növényekre is használjuk ezt a szót. A közönséges tiszafa (Taxus baccata) például nem fenyő, külön rendszertani egységet képez. Első ránézésre megtévesztő lehet lombozata, de magja húsos köpenyben helyezkedik el a fenyőfélék tobozával szemben. Ráadásul a manapság élő fenyőfajoknál sokkal ősibb eredetű növény.

A másik nyitvatermő család, mely nem tartozik a fenyőfélékhez, a páfrányfenyőfélék családja, mely már több mint 150 millió éve megjelent a földön. Mára egyetlen faj képviseli az egész családot, a páfrányfenyő (Ginkgo biloba).

Ez az egykor földrészeket borító erdőségeket alkotó fafaj a legutóbbi jégkorszak után egy kis helyre, Kína Szecsuán tartományába szorult vissza. Innen terjedt el és lett később gazdaságilag is meghatározó növény a dísznövénykertészek és gyógynövénytermesztők révén.

Elterjedési területük

Hajdan az egész földet uralták, de az Antarktiszon kívül manapság is minden földrészen megtalálható legalább néhány képviselőjük. Bár számunkra a fenyő sokszor a telet és a hideget juttatja eszünkbe, a trópusokon és szubtrópusokon is találkozhatunk velük. Egyes fajok kimondottan vízigényesek (Taxodium – mocsárciprus), míg mások jól elviselik a szárazságot is (Juniperus communis – közönséges boróka).

Virágzó fenyők

A fenyők egyivarú virágos növények, így a hím- és a nővirágok mindig külön fejlődnek. Vannak köztük egylakiak és vannak kétlakiak is. A hímvirágok rövid életűek, általában a levelek hónaljában fejlődnek.

A fenyők nővirága a tobozvirágzat, mely az érés folyamán elfásodik vagy elhúsosodik. A fenyők toboza rendkívül változatos alakú és nagyságú, fajtól függően 1-3 évig fejlődik. Vannak köztük csupán néhány centiméteresek is, de például a Jeffrey-fenyő (Pinus jeffreyi) toboza akár fél kilós is lehet, a kaliforniai selyemfenyő (Pinus lambertiana) toboza pedig gyakran eléri fél méteres nagyságot is.

A toboz a fenyőfát is díszíti, de a szárazkötészetben is gyakran használt alapanyag. Néhány nagyobb magvú fenyőfaj maját a Föld számos részén pirítva fogyasztják.

A fenyők mérete az néhány centiméteres nagyságtól egészen a 80-90 méteres magasságig terjedhet. Ez utóbbi óriás a hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum – a képen), amely akár 3500 évig is élhet. Bár az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) és a 150 méter magas ausztráliai Eucalyptusok méretben megelőzik, de fatömegét tekintve ez a faj a legnagyobb. Egyúttal a föld legnagyobb élőlénye is.

A fenyők levele

A fenyőkön kétféle levéltípussal találkozhatunk: a tű- és a pikkelylevéllel. A tűlevelek hossza akár a 30 centiméteres nagyságot is elérheti. A két levélforma közül a tűlevél az ősibb, a pikkelylevél az újabb típus. Ezt igazolja az is, hogy számos, egyébként pikkelylevelű fenyőfajon fiatal egyedein még tűlevelekkel találkozhatunk.

A kertészeti termesztésben igen elterjedtek a színes lombú fajták. Leggyakrabban a sárga színűek, amit a levelekben természetes módon megtalálható klorofill hiánya okoz. Ezek a sárga fajták rendszerint érzékenyebbek, erős napsütés hatására a sárga részeik gyakran elszáradnak. Az újonnan megjelenő (főleg magyar) fajtáknál ezt a hiányosságot már rendszerint igyekeznek pótolni (Chamaecyparis lawsoniana ‘Barabits Gold’).

Néhány fenyőfaj ezüstös (kékes) levélszínét a levelek felületén található viaszréteg adja.

A gyanta

A gyanta a fenyők anyagcseréje folyamán keletkezik és gyantajáratokban gyűlik össze. Leginkább akkor találkozhatunk vele, amikor a fenyő megsérül. A gyanta ekkor teljes összeforradásáig ideiglenesen elzárja a sebet, ezáltal megakadályozza a különféle kórokozók és kártevők bejutását a fába.

A földtörténeti harmadidőszakban élt fenyők tengerbe került gyantájából kövesedett meg a borostyánkő, mely értékes féldrágakő.

Tervezzünk egyszínű kertet, amelybe egy bizonyos árnyalatba tartozó virágokat, növényeket telepíthetünk. A színkavalkád helyett a stresszoldó színárnyalatoké a fő szerep. Több figyelem jut a részleteknek, a formáknak és a textúrának. Az egyszínű kert tervezésekor használjuk a kiválasztott színt különböző árnyalataiban a halványtól egészen a sötétig.

Illetve válasszunk néhány színt, és használjuk annak legkülönbözőbb árnyalatait. Túlzásba ne vigyük. A kevesebb több! A zöld az összeköttetés a színátmenetek között.

Játszhatunk a levelek különböző árnyalataival, szövetével, formájával. Ilyen pl. a szürkés-zöld, hamvas, hosszúkás zsálya (Salvia apiana), a szárnyalt levelű madárberkenye (Sorbus aucuparia), a sárga-zöld levelű kecskerágó (Euonymus fortunei).

Fehér

Ha a kert árnyékos, választhatjuk a fehér színt, amely a kertet ragyogóvá teszi. A kert fehérségének a titka így a színek játékában rejlik, hiszen a különböző fénytörések következtében sötétedéskor is világosnak tűnik. Az ilyen kert vagy kertrészlet a misztikus holdkert nevet viseli.

A fehér hideg szín, a frissesség, üdeség érzetét kelti, és nyugalmat áraszt. A fehér kert nagyobbnak tűnik, egyszerű és elegáns.

A fehéren virágzó évelőkhöz társíthatunk egynyári virágokat, és ezüstös, vagy zöld-fehér levelű fákat, cserjéket is. A fehér virágú cserjék, bokrok, a fehér, krémfehér és zöld levelek tovább fokozzák a hatást.

Általában elmondhatjuk, hogy a sötét háttér kiemeli a fehérséget. Ezért háttérként ültessünk sötét levelű növényeket. A piros téglafal vagy tarka kavicságy csak még jobban kiemeli a fehérben úszó kert nagyszerűségét. Az esti megvilágítás zöld színű kerti lámpával különösen sejtelmessé teszi a fehér kertet. A formális kert jó példája fehér, azonos virágokból ültetett virágágyás.

Kék

Erdős-hegyes vidéken például tavasszal a kék változatait jeleníthetjük meg pl. ibolya, fürtös gyöngyike, csillagfürt, harangvirág, írisz segítségével. A zöld az alapszín.

Az articsóka (Cynara scolymusa) fészkesek (Compositeae) családjába tartozó – tehát fészkes virágzatú -, mediterrán eredetű nagy, bogáncsszerű, évelő zöldség-, dísz-, és gyógynövény. Bogáncsféle, módosult, még fel nem nyílt virágzatkezdeményei, és levelei ehetőek. Kellemes, fűszeres íze miatt ínyencségnek számít. Rendszerint párolva, melegen tálalják, speciális mártással, de hideg salátaként vagy előételként is ismert.

Az első évben gyökeret és levélrozettát, a második évben virágszárat fejleszt. A karógyökere erőteljes, oldalgyökérzete a talajban 150-200 cm. mélyre is lehatol. Hajtása felálló, elágazó, 120-150 cm. magasra is megnő. Virágkezdeményei a fő- és az oldalhajtások csúcsán is megjelennek. Levelei 80-110 cm. hosszúak és szõrözöttek mindkét felületükön. Színük világosszürke, s hegyük tüskében végzõdik. A végálló fészekvirágzatok 8-12 cm. átmérőjűek, gömbölyűek, kékes-lilás színűek. Nyílási idejük július-augusztus.

fel nem nyílt virágfejeket zöldségként fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztettek, ma főként Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy mennyiségben, de sok odafigyeléssel és gondoskodással hazánkban is megterem. Az articsóka kétszer is terem, márciustól májusig és októbertől decemberig szüretelhető. Feltehetően Szicíliából terjedt el Európában a 12. században. Medici Katalin a francia Lajossal kötött házassága során sok más mediterrán növénnyel együtt hozta magával Franciaországba. A korai fajták megvastagodott szirmai ibolyaszínűek, a késeieké zöldek, de ízük alig különbözik egymástól. Élénk színe, szép formájú virágzata, dekoratív levelei miatt azonban dísznövényként is jelentős. Gyógynövényként pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Termesztési információk

Tápértéke

Sok ballasztanyagot, rostot, káliumot, foszfort, magnéziumot, vasat és B1-vitamint tartalmaz. Ezen kívül van benne fehérje, szénhidrát, zsír, nátrium és kalcium is, valamint A-, B2-, és C-vitamin. 100 grammjának energia tartalma mindössze 55 kcal. Egy közepes articsóka a napi szükségletet 100%-nak tekintve 6% foszfort, 10% magnéziumot, 8% mangánt, 10% krómot, 5% káliumot, 4% vasat, 2% kalciumot tartalmaz. Fogyasztásakor mintegy 16-féle létfontosságú tápanyagot veszünk magunkhoz. Az alacsony zsírtartalmú, magas rosttartalmú diéta fontos eleme.

Gyógyhatásai

Gyógyhatásait régóta ismerik. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt dezodoráló szerként is. Bizonyos dél-európai és egyéb országokban a népgyógyászat szerves részét képezi – gyakran alkalmazott gyógynövény. Az olaszok a levelét, a szárát és a gyökerét is használják. Népi gyógyítóik szerint a növény levelei nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, a szárból forrázással készült 24 órás kivonat pedig reuma és köszvényes fájdalmak enyhítésére alkalmas.

A modern fitoterápiában az articsóka friss leveleiből készült préslé, illetve levélkivonat, és az articsóka kivonatait is tartalmazó készítmények antibiotikus hatásúak. Cinarin, szilimarin tartalmának köszönhetően májvédő funkciója van: enyhíti a méreganyagok okozta májrendellenességeket, elősegíti a májsejtek regenerálódásának. Főbb hatásai közé tartozik még az epe termelésének és normális összetételének fenntartása, az epetermelés fokozása, és az epe hígabbá tétel. Elősegíti az epeutak összehúzódását, az megszünteti az epehólyag atóniás állapotát, az epehólyag-gyulladást, az epehólyag rendszertelen összehúzódását, és az epebántalmakra visszavezethető emésztési panaszokat. A vér zsírtartalmát is csökkenti, ami gyógyír a kórosan megnövekedett zsírtartalomra, ezért alkalmazható a kóros elhízás kezelésében is. Vizelethajtó, és só-ürítést fokozó hatása is van. Mindemellett a reumás folyamatok kezelésében, érelmeszesedés ellen is alkalmazzák.

A konyhában

Ez a fontos gyógyhatással megáldott növény tehát díszítheti kertjeinket, de fogyasztható ínyencségként is. A nagyon fiatal, apróbb articsókák vastag sziromlevelei teljes egészében élvezhetők, a fejlettebb, idősebb virágzatok rostos, megkeményedett sziromvégei azonban nem alkalmasak étkezésre. Az articsóka legértékesebb része mindig a “szíve”. Az articsókát tálalhatjuk előételként, finom töltelékkel, frissen sütve vagy hidegen. És így egyszerre élvezhetjük különleges ízt, és hasznosíthatjuk gyógyító hatását. Hűtőben egy hétig tárolható.

Előkészítés fogyasztásra

A szárától és vékony külső leveleitől megfosztott articsókát mossunk meg folyóvízben, majd leveleinek hegyét vágjuk le, az alját pedig hámozzuk meg. A levelek hegyét legegyszerűbben úgy távolíthatjuk el, hogy az articsóka tetejét egy éles késsel levágjuk. Az oldalra kiálló levelek végét ollóval metsszük le. Ezután sós vízben főzzük puhára.

Majonézes articsókasaláta

Sós vízben főzzük puhára 30 dkg articsókát. A különleges ízek kedvelői kevés petrezselymet vagy fokhagymát is tehetnek a főzővízbe. Végül szűrjük le, és kisebb darabokra vágva keverjük össze fél adag tartármártással. Ha nem elég zsenge, akkor a levélpikkelyekről hántsuk le a puhára főtt zöldséget, amíg a torzsájához érünk. Az articsóka “szíve” ugyanis minden esetben könnyen vágható, és komplikációmentesen fogyasztható. Hűtőszekrényben másnapig érleljük, és hidegen tálaljuk.

A violafélék

A violafélék családjába (Violaceae) cserjék és lágyszárúak tartoznak legalább 16 nemzetséggel és legalább 500 fajjal. Nagy részük vadvirág, mások virágágyi növények, egynyáriak, vagy a meleg éghajlatú területek rövid életű évelői.

Szórt levélállás, egyszerű, fogazott levélzet jellemzi az ide tartozó növényeket. Pálhalevelei aprók vagy levélszerűek. A virágok kétneműek, leggyakrabban szabálytalanok (zigomorf). Az 5 csésze- és az 5 sziromlevél gyakran zsindelyszerűen átfed, a legalsó sziromlevél gyakran sarkantyút visel. Az öt porzóból kettőnek nektártermő nyúlványa van, ezek az alsó szirom sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlnak bele. A porzók kúposan összehajlanak, és amikor a rovarok szétnyomják a porzókat, megrakódnak virágporral. Termése tok vagy bogyó.

Az árvácskák

A termesztők jó tulajdonságokkal rendelkező hibrideket állítottak elő, így alakult ki az árvácska,- szakmai névén F1 hibrid. A  nagyvirágú árvácskák (Viola × wittrockiana) a vadárvácska (Viola tricolor) hibridjei. Míg a másik csoportba tartozó fajták a kisvirágú árvácskák (Viola cornuta) leszármazottai. Alacsonyabb termetű növények tartoznak ide, amelyek levélrózsája örökzöld, hidegebb éghajlaton évelők.

Az árvácska 25-30cm átmérőjű 20-25cm magas növény. Eredetileg a hűvös, párás félárnyékos helyeket kedveli, de a mai hibridek már a tűző napot is jól viselik. A leghosszabb tenyészidejű növény, hiszen a szeptemberi kiültetéstől a június vége július elejei elvirágzásáig tartó kilenc hónapig virulhat, enyhe teleken folyamatosan virágzik. Tőzegalapú, laza termőföld vagy virágföld keverékébe ültessük, aminek jó a víz és a levegőháztartása.

Ültetésénél vegyük figyelembe, hogy akkor mutat jól, ha marad a növények között egy kis hely. Amikor cseréljük a növényeket, pl. egynyáriak kiültetésénél, nem dobjuk ki a régi növényeket, hanem közé ültetjük az újat. Így amíg megerősödik az újonnan ültetett egynyári növény, addig tovább díszít az árvácska. Az őszi ültetésből télen kipusztulhat pár tő, mert a növény, ahogy sok más örökzöld is, nem tud vizet felvenni a fagyott talajból. A kipusztulás másik oka lehet, hogy a növény befülled a megkeményedett hótakaró alatt. Közvetlen a fagyok előtt ne ültessünk árvácskát, mert nem marad ideje begyökeresedni!

Néhány árvácska fajta

Óriásvirágú árvácska (Viola x wittrockiana) Colossus

9-10 cm-es virágátmérő jellemzi, melegtűrő, nyúlásra nem hajlamos bokorot képez, Elsősorban őszre ajánlott. A fotón a Lavender Surprice fajta látható.

Nagyvirágú árvácska (Viola x wittrockiana)Delta

A Delta F1 sorozat továbbra is az árvácska piacvezető sorozata. 6-7,5 cm-es virágátmérő jellemzi, őszre és tavaszra ajánlott, a legegyöntetűbb korai sorozat. Jól bokrosodó, nyúlásra nem hajlamos. A jobb oldali fotón a Persian Suprise látható.

Kisvirágú, csüngő árvácska (Viola cornuta)Endurio

Egyedi habitusú, csüngő, nagyon dús bokor, függőkosaras termesztésre is alkalmas, kiváló fagytűrő.

Kisvirágú, klasszikus árvácska (Viola cornuta) Deltini és Rocky

Jól programozható fajták, jól bokrosodnak, 9 cm-es termesztésre ideálisak, széles színválaszték áll rendelkezésre. A fotón a Viola cornuta Deltini ‘Blue Beacon’ látható.

Egyéb különlegességek

Patiola (nagyvirágú mini), Frizzle Sizzle (fodros szirmú), Cats (bajszos mintázatú), Skyline (multiflora típus parki kiültetésre). A fotón a Cats ‘Red and Gold’ látható.

  Aki a divat világában járatos, az tudja, hogy a fukszia nemcsak a cserépben divat, hanem a például a szemhéjon és az ajkakon is. Barna szemhez a fukszia színű rúzst ajánlják. Kérdés, hogy melyik fuksziára is gondoltak valójában. Mert fukszia sokféle van: magas törzsű, tűzpiros virággal, mint például a “Hanna”, vagy alacsony bokros, gyönyörű lila virágokkal. Ilyen a “Lambada”.

A fukszia nem csak a divatszínek ihletője, hanem a művészeké is.”Ez a virág Brazíliában észrevette, hogy a közelében kolibrik szúnyogokra vadásznak. Minthogy a fajfenntartással nehézségei voltak, a rovarok nemigen állottak kötélnek, hogy belemásszanak, és elvégezzék rajta a beporzást, az a gondolata támadt, hogy a kolibriket fogja erre a célra igénybe venni. Hosszú bibeszárat növesztett magának, amely jó messzire kinyúlt a kehelyből, megérintette a vadászgató kolibriket, és a beporzás annak rendje és módja szerint megtörtént.” Írja Karácsony Benő, a romániai magyar irodalom két világháború közötti prózaírója.

Eredete

A ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó fuksziák az Andok szakadékaiban és erdõszélein õshonosak. Már az inkák is használták õket kertjeik díszítésére. A növény Leonhart Fusch német botanikus nevét őrzi. Fuchsia triphyllát és a F. coccineát 1714-ben honosították meg Európában.

A virágok

Léteznek egyszerû és telt virágú fajták, fürtös virágzatú és lecsüngõ hajtású fajok is. Színük fehér, piros, rózsaszín, lila, liláskék illetve ezek színkombinációja. Olyan sötétlila virágú fajták is vannak, amelyek erõs fényben szinte feketének tûnnek igen különleges látványt nyújtva. Lehet, hogy a kis harangocskák bájos zenét csengetnek egymásnak. Amit azok hallanak, akik érzékenyek a természet minden rezdülésére.

Gondozás

Dugványozással szaporítható. Megvásárlás után azonnal ültessük át. Az edény mérete legalább 25 cm legyen. Ha a balkonládát, dézsát fuksziával akarjuk beültetni, legjobb talajuk a lombföld, komposztföld és tõzeg 2:2:1 arányú keveréke. Jó lérzi magát a muskátliföldben. A félárnyékos, árnyékos helyeket kedveli. Szélcsendes helyen tartsuk. Ideális hely számára a ház keleti vagy nyugati fala. Nem szereti, ha túlöntözik! Tápozására használhatunk például Vitaflóra tápoldatot. A fukszia már az elsõ évben bokrocskává fejlõdik, és kisebb-nagyobb megszakításokkal heteken át virágzik. Ha nyáron nincs túl meleg, még intenzívebben hozza illatos virágait.

Teleltetésükre, hûvös, világos és lehetõleg párás levegõjû hely az ideális. Kevéssé fûtött lakószobákban, világos helyen kb. 12 °C-on, világos pincében 10 °C hõmérséklet mellett, sötétebb pincében 8 °C-nál nem melegebb hõmérsékleten teleltetve egyaránt jól átvészelik a telet. Természetesen a télikert is megfelelõ teleltetõhely. Különleges átteleltetési mód a fuksziák földárokba helyezése. A 80 cm mély árkot, amelyben a növényeket beállítják, újságpapírral, bükklombbal betakarják. Az árkot szûk nyílású hálóval bélelik ki és deszkával lefedik. A világos helyen teleltetett fuksziákat februárban lehet mintegy egyharmaddal visszametszeni, a sötétben tartottakat pedig áprilisban. Ilyenkor új talajt és sok napfényt igényelnek.

Különleges átteleltetési mód a fuksziák földárokba helyezése. A 80 cm mély árkot, amelyben a növényeket beállítják, újságpapírral, bükklombbal betakarják. Az árkot szûk nyílású hálóval bélelik ki és deszkával lefedik. A világos helyen teleltetett fuksziákat februárban lehet mintegy egyharmaddal visszametszeni, a sötétben tartottakat pedig áprilisban. Ilyenkor új talajt és sok napfényt igényelnek.

Téltűrők

A fagytűrő fuksziák kertünk díszei. Évelőként minden évben kihajtanak. Ide tartoznak a például a “Tom Thumb” vagy a “Margaret”. Mutatós bokrai szegélyként érvényesülnek a legjobban. Ültessük 60×60 cm-es ültetőgödörbe, talajához keverjünk bőségesen komposztot. Ültetés után rendesen locsoljuk be. Nitrogénben gazdag komplex műtrágyát tehetünk az öntözővízbe. Ha már megjelentek a virágrügyek, használjunk magas kálium tartalmú komplexeket.

Bevezetés

A burgonya népélelmezési szempontból nagyon fontos növény. Közkedveltségét elsősorban sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására egyaránt alkalmas, ugyanakkor az élelmiszeripar, a keményítő- és szeszgyártás, valamint a gyógyszeripar részére is fontos nyersanyag. Gazdasági jelentőségét nagymértékben fokozza, hogy jó alkalmazkodóképességénél fogva a sarkkörtől az egyenlítőig szinte mindenütt termeszthető. A burgonya népélelmezési jelentősége világviszonylatban is nagy, de legnagyobb Európában, ahol a legtöbb burgonyát termesztik. Európa legnagyobb burgonyatermesztő országai: a volt Szovjetunió európai része, Lengyelország, Németország és Franciaország. A burgonyatermesztés arányában és az egy főre jutó burgonyafogyasztás mértékében lényeges eltérések vannak az egyes burgonyatermesztő országok között. A burgonya fogyasztás mértékét több tényező befolyásolja, például a burgonyatermesztés aránya, a táplálkozási szokások, az életszínvonal alakulása, az élelmiszerellátás általános színvonala és a burgonya feldolgozottságának mértéke. Az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás hazánkban is sokat változott. Az 1934-1938-as évek átlagos fogyasztása 130 kg volt, amely a háború vége után kissé nőni kezdett, de az 1970-es évek első felére már 70 kg körül alakult. Jelenleg alig fogyasztunk többet évenként 60-62 kg-nál. A burgonya élelmiszeripari feldolgozásának területén változások következtek be nálunk is az utóbbi években. megkezdődött a burgonya nagyobb arányú feldolgozása, a konyhakész és félkész termékek előállítása és forgalmazása. A fontosabb termékek: a gyorsfagyasztott hasábburgonya, a burgonyaszirom, a burgonyapehely, a burgonyával készült tésztás termékek, stb.

A burgonya mint élelmiszer

Sokrétű felhasználhatóságával és értékes tápanyagtartalmával tűnik ki. Legfontosabb tápanyaga a keményítő, amely a fajtától és egyéb tényezőktől függően változó mennyiségű. Az étkezési burgonyák keményítőtartalma 14-18 % között váltakozik. Fehérjetartalma alacsony – átlagosan 2% körül van -, de nagyon jó a biológiai értéke. A tápanyagokon kívül említést érdemel a burgonya vitamintartalma is; főleg C, B1 és B2 vitaminokat tartalmaz. Összefoglalva megállapítható, hogy a burgonya – tápértéke és táplálkozás-élettani jelentősége mellett – változatosan és könnyen elkészíthető élelmiszer, amely eltarthatósága révén az év minden szakában fogyasztható.

A burgonya története

A dél-amerikai Andok hegység az őshazája az általunk ma is fogyasztott burgonyának. A Titicaca fennsíkon az Aymara indiánok több mint kétszáz fajtát termesztettek úgy hatezer méter magasságon. A fagyasztva szárított burgonya előállításának receptje is az inkáktól ered: A fagyos éjszakán a földön szétterített burgonyagumókat nappal szalmával takarták a nap égető sugarai elől. Néhány nap elteltével, mialatt a burgonya teljesen kifehéredett, a nők és gyerekek megtaposták a burgonyát, hogy a felesleges nedvességtől megszabaduljanak. Majd a vízsugárral a keletkezett keserű anyagokat kimosták, és 14 napig szárították. Az így nyert burgonya legalább négy évig fogyasztható.

Magyarországon a burgonyatermesztés elterjedése a XIX. század második felére tehető a Nyírségben, és nagy lendületet adott a tájkörzet gazdasági fejlődéséhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jelenleg is a vetőburgonya termesztés hazai centrumának tekintik. A környezeti erőforrások feltárásán alapuló tájfejlesztés eredménye az is, hogy Eszenyi Jenő tornyospálcai gazdaságában 1919-ben tudományosan megalapozott, átgondolt burgonyanemesítés indult meg. A munka eleinte hazai és külföldi tájfajták kipróbálására, honosítására korlátozódott, de hamarosan beindult a keresztezéses nemesítés is.

Burgonya nemesítés hazánkban

A burgonyanemesítést 1930-tól Teichmann Vilmos irányította, aki 1922-től vett részt a munkában. Teichmann munkássága nyomán 1930-ban a Gülbaba, 1933-ban a Margit, 1936-ban az Aranyalma került minősítésre. A tornyospálcai uradalomban nemesített fajták közül említést érdemel még az Eszenyi nemes rózsája (1938), a Szeszöntő (1938), a Gondűző (1938) és a Korai sárga (1939). a Gondűző (1938) és a Korai sárga (1939).

Külföldi génbankokból összegyűjtött 18 régi magyar burgonyafajtából 4 áll újraélesztés előtt, és genetikai újdonságra is készülnek Keszthelyen. A Veszprémi Egyetem Regionális Burgonyakutató Központjában a vírusérzékenység miatt “eltűnt” régi magyar burgonyafajok megújításán és hamarosan egy európai uniós kutatási programon dolgoznak. A több éve kezdődött fajtafelújítás során először a somogyi kifli és a mindenes burgonyába olyan géneket építettek be, amelyek teljes vírusvédettséget eredményeztek. Mindkettőnél már a felszaporítás van folyamatban, amely utolsó lépés az állami újraminősítés előtt. A gödöllői Biotechnológiai Kutatóközponttal együttműködve megkezdik a hasonló beavatkozást a Gülbabánál és a kisvárdai rózsánál. Előállítottak egy új magyar fajtát is Keszthelyen, a 80 tonnás terméshozamú Lillát.

A burgonyavész kórokozók járványszerû elterjedése már nemegyszer tragikus következményekkel járt az emberiség történetében. A múlt század közepén Írországban több mint egymillió ember halt éhen, és csaknem ugyanennyien hagyták el az országot azért, mert a fõ táplálékul szolgáló burgonya teljes állományát megsemmisítette egy addig soha nem észlelt betegség: a burgonyavész. A járvány okozóját gombaként azonosították, s Anton de Bary 1876-ban Phytophthora infestans névvel illette. A fitoftóra, ez a tömeggyilkos parazita azóta is gyakran veszélyezteti a burgonya és más rokon növények, például a paradicsom vetéseit. A burgonyavész a bioburgonya termesztőknek is egyik legnagyobb ellensége. Az ellene való védekezés igazán ősi módszeren alapul. A már megtámadott, a fertőzés jeleit mutató növény azonnal eltávolítjuk, a gumókat „megmentjük”, és azonnal elfogyasztjuk. A megtámadott növényeket pedig elégetjük. Bizony igen jó tüzet kell rakni ahhoz, hogy a nedves növények elégjenek.

Magyarországon a burgonyatermesztés elterjedése a XIX. század második felére tehető a Nyírségben, és nagy lendületet adott a tájkörzet gazdasági fejlődéséhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jelenleg is a vetőburgonya termesztés hazai centrumának tekintik. A környezeti erőforrások feltárásán alapuló tájfejlesztés eredménye az is, hogy Eszenyi Jenő tornyospálcai gazdaságában 1919-ben tudományosan megalapozott, átgondolt burgonyanemesítés indult meg. A munka eleinte hazai és külföldi tájfajták kipróbálására, honosítására korlátozódott, de hamarosan beindult a keresztezéses nemesítés is.

Bioburonya termesztés

A burgonya gumókat már télen elkezdhetjük csíráztatni akár a nappaliban is. A megfelelő gumók kiválasztása után napos helyen, szobahőmérsékleten tartva a gumók csírázni kezdenek. Mindig azzal a részével helyezzük felfelé őket, ahol több, csoportosan megjelenő csíra található. A csíráztatás történhet akár papír tojástartókban is. A kiültetésre márciusban kerülhet sor. A burgonya talajra kevésbé érzékeny, de a morzsalékos, laza, jól szellőzött talajok ajánlhatók. A rothadásos, fertőző gumóbetegségek jól szellőzött talajokban kevésbé veszélyeztetik a növényt.

Ha burgonyánk fejlődését még inkább segíteni akarjuk, akkor használjunk gombakomposztot, amelyet az ültetőárokba forgatunk. Ha kevés a helyünk az ültetés színhelye lehet egy dézsa vagy más nagyobb edény. Hiszen most nem a megtermelt mennyiség, hanem a minőség a fontos. A fagyok kivédésére állíthatunk fóliasátrat is. Száraz időjárás esetén a hetenként kétszeri öntözés javasolt.

A gumók kiszedésére amúgy a virágzás lezajlása után kerülhet sor. A növényeket egyszerűen kihúzzuk a talajból, a gumókat kiforgatjuk, és összegyűjtjük őket. A tárolás papírzsákokban történhet, de semmiképpen sem tárolhatunk műanyag zsákokban, mert ez a gumók rothadásához vezethet.

Bioburgonya recept

A legjobb, ha a begyűjtött gumókat azonnal felhasználjuk. Ilyenkor ugyanis nem veszít zamatából, és cukortartalma is megfelelő marad. Helyezzük a frissen szedett burgonyát edénybe, öntsünk rá vizet, forgassuk át, majd öntsük el a vizet. Ezután helyezzük szűrőedénybe, folyamatosan engedjünk rá hideg vizet, és közben forgassuk meg a gumókat. Az így tisztára mosott, héjas burgonyát hideg vízben tegyük fel főni. Ha már elég puha, amit egy kés beleszúrásával ellenőrizhetünk, húzzuk le a tűzről, öntsük el a főzővizet. A megfőtt burgonyát borítsuk be mentalevelekkel, az edényt takarjuk le tiszta konyharuhával, és hagyjuk öt percig állni, míg a burgonya át nem veszi a menta zamatát. Ezután kevés olvasztott margarin kíséretében, kevés sóval ízesítve már tálalhatjuk is. Akár főételnek is kitűnő.

dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus
www.novenydoktor.hu

Szürkületkor, az esti órákban nagyméretű, 2-4 cm hosszú, fényes barna szárnyú bogarak kelnek szárnyra, ezek a májusi vagy más néven közönséges cserebogarak. Tudományos nevük: Melolontha melolontha.

A súlyos kárt okozó bogarak a talajban vészelik át a telet. Tavasszal kidolgozzák onnan magukat, majd különféle gyümölcsfák leveleit, lombját rágják (érési táplálkozás). Gyakran teljes lombvesztést, úgynevezett tarrágást okoznak. Ezután a nőstény cserebogarak a talajba 10-30 cm mélyre, csomókban lerakják tojásaikat, amikből hamarosan lárvák, úgynevezett pajorok fejlődnek. A fiatal pajorok kezdetben csak bomló növényi részeket esznek, de hamarosan rátérnek az élő növényi részek szártő és gyökerek fogyasztására. A lárvák 3 évig fejlődnek, minden évben nagyobbak és kövérebbek lesznek, kifejlődve elérik a 4-6 cm-es méretet, majd utolsó évben bebábozódnak, és bogár alakban húzódnak a talaj mélyére telelni.

Rajzásukkor azt a növényt kell rovarölő szerrel lepermetezni, melyet a bogarak megrágnak. Elfogyasztva a kezelt leveleket a bogarak elpusztulnak. Jelenleg az acetamiprid hatóanyagú Mopilan 20 SG és Mospilan 20 SP szabad forgalmú rovarölő szerek engedélyezettek ellenük. Házi kertekben hatékonyan gyéríthetők a fákon pihenő dermedt bogarak a fák kora reggeli órában végzett rázásával: a mozdulatlan bogarak a fakorona mozgatásakor levetik magukat, a földről gyorsan összegyűjthetők.

Az első éves pajorok ellen hatnak a talajfertőtlenítő szerek. A 2. és 3. éves lárvák rendkívül zsírosak, kémiai úton ellenük nem tudunk

A cserebogár pajorok különösen kedvelik a szamócát és a málnát. Ha lankadó, hervadó szamóca töveket látunk tavasszal vagy nyáron, észlelés után azonnal ássuk ki a tövet, melynek gyökérnyaki részénél 1-2 pajort találhatunk. Ha nem emeljük ki ezeket a töveket a lankadás elején, a pajorok tovább vándorolnak, és újabb növényeket pusztítanak el. A zöldségféléknél is hasonló súlyos károkat okoznak. Fiatal facsemetéknél gyakran okozzák a megeredés utáni pusztulást a 3. éves lárvák a gyökerek elrágásával.

Szintén hatásos bio módszer a félbevágott burgonyagumók elhelyezése a kert veszélyeztetett területén. A mindig éhes lárvák hamarosan megtámadják a gumókat, amelyeket aztán a lárvákkal együtt begyűjthetjük. Cserebogár pajor ellen ajánlott a rovar-patogén, azaz rovart megbetegítő gomba, a Beauveria bassiana. A készítmény neve Bora, amely  a talajba juttatva szaporodni kezd, a táplálékkal együtt a pajor elfogyasztja, megbetegszik, és 2-5 hónap alatt, elpusztul. A talajfelszínre permetezve 8-10 mm csapadékkal a kellő mélységbe kerül, és kifejti hatását. Hatékony drótférgek, cseresznyelégy, kukoricabogár, gyászszúnyog lárvák, mocskos pajor, különböző molyok lárvák ellen is, melyek a talajból fertőznek. Igen nagy dózisban megfertőzi a lótetveket, s a meztelen csigákat. Figyelem! Gombaölő- és gyomirtó szerekkel nem keverhető! (A szerk.)

A kivi megfelelő körülmények között nálunk is termeszthető egzotikus szubtrópusi gyümölcs. Szépen mutat falra, pergolára futtatva. Fehér virágai is szép látványt nyújtanak. Gyümölcse vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag.

A kivi (Actinidia deliciosa) Kelet Ázsiából származik. Történelme a Csang-Kiang völgyben kezdődik (Jangcse folyó), ahol kánok kedvelt csemegéjeként termesztették. 1906-ban kerül Új-Zélandba. Izabell Fraser leányiskolai igazgató szerezte be a magvakat Kínában misszióskodó nővérétől, majd átadta Thomas Allison gyümölcstermesztőnek. Az ide telepített növények magjaiból 1910-ben nevelték az első gyümölcstermő nemzedéket. Ma is a legnagyobb kivitermelő vidéknek Új-Zéland számít, de Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is jelentős a termesztése. Nálunk ez az egzotikus gyümölcs csupán alig 15-20 éve vált ismertté.

Az Ausztráliában és Új-Zélandon kinemesített, hosszú életű kúszó cserje, a kivi, gyors növekedésű, tekeredő hajtásokkal. Gyorsan kúszik a magasba, hogy elérje a napos helyeket. Helyigénye 3 méter, 6 méter magasra is megnőhet. Majdnem kör alakú, felpördülő, zöld levelei bőrszerűek. Fiatal leveleit és hajtásait piros szőrzet borítja. Míg kifejlett levelei sötétzöldek és szőrtelenek, simák. A virágok mutatósak, krémszínűek. Egyesével vagy hármasával állnak.15-20 cm átmérőjű és 5-6 cm hosszú tyúktojás alakú és nagyságú – ovális, hosszúkás formájú – gyümölcsének felületét vörösesbarna-barna, szőrös héj borítja. Apró fekete magvakkal tarkított, lédús, egzotikusan édes zamatú, édes ízű érett gyümölcs húsa élénkzöld színű. Ha viszont nincs teljesen megérve, a citromnál is savanyúbb. Eredetileg kétlaki növény. Manapság azonban már a kétivarú, kevésbé zamatos gyümölcsű fajták is forgalomban vannak.

A magvak néhány hét alatt kicsíráznak. Szobanövényként is nevelhető. Védett helyre ültetve, ahol biztosítható a tövek megfelelő beérése, amely az egyik feltétele a jobb télállóságnak, érdemes próbálkozni néhány tő telepítésével. A védett, meleg, napos területeken, ahol a késői érésű csemegeszőlő fajták beérnek, a kivi gyümölcse nálunk is beérik. Kibírja a félárnyékot is, takarással túléli a telet. Fontos persze a hely megválasztása, mivel sóérzékeny, meszes talajon levelei elszíneződnek, a növény csenevész marad, és korán el is pusztul. A jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú talajokat kedveli. A szőlőhöz hasonló metszésmóddal, támrendszer mellett termeszthető.

Lehet lugasnak nevelni, vagy kordonosan házfalra, garázsra, háztetőre futtatni őket. Vízigényes növény, a víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, és gyengül a növény ellenálló képességét. Nyáron ne hagyjuk víz nélkül. N igényes, szépen fejlődik szerves anyagban gazdag talajon, használjunk marhatrágyát, és magas N tartalmú komplex műtrágyákat. A női egyedeket gyakran kell metszeni. Ennek legmegfelelőbb időpontja a télutó. A leghasznosabb az ernyő alakra metszés, így hasznosul legjobban számára a fény. Az első évben egy főhajtást hagyjunk meg, amely hosszirányban mielőbb eléri a támrendszer tetejét. Ezután, a második évben koncentráljunk az oldalhajtásokra. A hajtáscsúcs közeli oldalhajtásokat a második évben neveljük vízszintesen. Gyümölcs kb. három éves növényről szüretelhető.

Az utóérő gyümölcs sokáig eláll. Sikerrel érlelhető napos ablakokban, jól tárolható papírcsomagban. A gyümölcsöt tárolhatjuk hűtőben, jól zárható plasztik zsákban. A gyümölcs érett, ha gyengéden megnyomjuk, és kissé puhának érezzük. Az érett kivi könnyen hámozható, héja szinte egyben lejön, ha körben fellazítjuk a héj alatt. Így marad a kopasz, zöld gyümölcshús.

A kivi egészségjavító hatása jól ismert. Remek vitaminforrás. Szinte kizárólag nyersen fogyasztjuk, és így bőséges ásványtartalmát, a benne található sok káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort és nátriumot valamint bórt és a rengeteg A, C és K vitamint, mind közvetlenül tudja hasznosítani szervezetünk. Két kivi elfogyasztásával egész napra elegendő A – és C vitaminhoz jutunk. C-vitamin tartalma segít egészségünk megőrzésében, és a gyulladásos betegségek gyógyításában. A kiviben elegendő ásvány van az izomfogyás megelőzésére, és serkentőleg hat az emésztésre is. K vitamin tartalma pedig biztosítja vérünk alvadékonyságát. A kivi ásványai a vesék munkájára is jótékonyan hatnak, és a csontokat is erősítik. Mindemellett segít legyőzni az ásványhiány vagy csupán stresszes, rohanó életmódunk kiváltotta krónikus fáradtságot. A bizonyos vegyszerek fogyasztása nyomán kioldódó létfontosságú káliumot és sót pótolja. Visszaállítja vízhajtó szerek hatására a szervezetben megbomló folyadék-nátrium egyensúlyt is. Kalcium tartalma miatt – a káliummal együtt -, a kivi nagyszerű vérnyomás és koleszterin csökkentő.

A dél-amerikai, mexikói eredetű, fészkesek családjába tartozó egynyári bársonyvirág vagy büdöske a magyar falusi kertek, városi parkok kedvelt növénye. Egyesek virágszirma fogyasztható, és illóolaj tartalmuk miatt sokoldalúan hasznosak.

A nemzetség vadon előforduló tagjai Dél- és Kelet-Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában élnek. Nemzetség-név etruszk eredetű. Tages a felszántott földből támadt etruszk isten, innen ered a Tagetes elnevezés. Sok gyógynövény fordul elő közöttük. Sok köztük mezőgazdasági kultúrák gyomnövénye. Kertészeti változatai feltehetően Amerikából kerültek Európába. A 16. században már leírást találunk arról, hogy gyógynövényként használták. A képen a Mexikóban őshonos T. lemmonii látható.

A nemesített, egynyári, bokor habitusú növény magassága 15-90 cm méterig változik. Levelei szeldeltek. A növény jellegzetes, sokak számára kellemetlen illatú. Jellegzetes illatáért viszont a légtérben szobahőmérsékleten is előforduló monoterpén szénhidrogének a felelősek. A fészkesekre jellemző virágainak szína a halvány sárgától a mélyvörösig, illetve a mahagóniig változik.

Fajtáiból mára már nagyon sokat nemesítettek. A választékban megtalálunk egyszerű és telt virágú, kis és nagyvirágú növényeket. A virág színe is a sárga és a narancssárga legtöbb árnyalatában megtalálható már. Igénytelensége miatt a parkok kedvelt virágágyi növénye.

Kisvirágú bársonyvirág

A napos kitettségű sírkertekben inkább a kisvirágú bársonyvirág (Tagetes patula, 15-30 cm) az elterjedt, mely lehet szimpla, vagy telt, egységes, vagy vegyes színű. Erősen bokrosodik, sok virággal. Mind virágágyban, mind kerti tálakban nagyon szépen díszít. Nagy tömegben mutatós.

Nagyvirágú bársonyvirág

A nagyvirágú bársonyvirág (Tagetes erecta, 25-90 cm) feltörő növekedésű, kevesebb, de nagyobb virágzatot, tömör virágfejet fejleszt. A virágfejek nehezek, ezért túl szeles helyre ne ültessük. Vágott virágként is megállja a helyét. Virágágyakban háttérnövényként az ágyást magasítja. Ültethetjük dézsás növényként is.

Triploid hibridek

A triploid hibridek kinézetre a kétféle növény közé sorolhatók. Tulajdonképpen a kétféle növény keresztezéséből előállított steril hibridekről van szó. Magasabbak a patulánál, de több a viráguk több, mint az erectának, és folyamatosan virágzanak.

Apró bársonyvirág

A törpe növésű, páfrányszerűen szeldelt levelű apró bársonyvirág (Tagetes tenuifolia) júliustól a fagyok beálltáig virágzik. Gömbölyű bokraival kedvelt szegélynövény. Nagyszámú virágai egyszerűek, és szinte az egész növényt beborítják. Rendkívül igénytelen.

Gondozás

Márciusban, langyos ágyban elővethető, vagy helyben vethető, de akkor csak augusztus közepén kezd virágozni. Olcsó palántái azonnal kiültethetők. Ne vásároljunk teljes virágzásban lévő palántákat. A végleges helyre ültetést célszerű május közepén végezni. A normál kerti talaj megfelelő számára. Napos helyen folyamatosan virágzik. A kiültetés utáni első két hétben vágjuk le a virágbimbókat. Nem igényli a rendszeres öntözést, és ritkán betegszik meg. Szárazságban azért öntözzünk. A virágzási idő meghosszabbítása érdekében vágjuk le az elnyílt virágokat. A műtrágyázásra nincs gondunk.

Virága

A büdöske virága nem csupán kertünket díszíti. A büdöskék virágszirmait gyógyteák, saláták, köretek ízesítésére használhatjuk. A sáfrányt helyettesíti. Létezik citrom zamatú változat is. Összevágott szirmait ajánlják rizshez, liszthez keverve, levesekbe. A T. paprika fűszeres ízű szirmaival fűszervaj, főtt tészta ízesíthető.

Olaja

A bársonyvirág a másodlagos anyagcsere termékeket tartalmazó illóolaja révén elűzi, elpusztítja a káros baktériumokat, férgeket, gombákat, egyéb talajlakó kártevőket és a gyümölcsfákat is védi levéltetű-invázió esetén. Emiatt gyakran ültetik konyhakertbe is. Főleg paradicsommal és uborkával összeültetve ajánlott. Díszíti a spenót és saláta sorokat.

A T. patula illóolaját parfümökben használják, dohányt ízesítenek vele. Illata leginkább a levenduláéval vethető össze. A friss olaj legjobban a zöld almára emlékeztető gyümölcsillatú.

A dél-amerikai származású vadon is termő T. minuta gyógynövény. Illóolaja citromos, édeskés illatú, ámbra színű. Legjellegzetesebb összetevői terpének, flavonoidok, egyéb aromás vegyületek. Az olajat a levelekből, szárból és virágokból vonják ki. Fertőzések elkerülésére, baktériumölőként, nyugtatóként, bronchitisz ellen, egysejtű paraziták, gombák ellen, rovarölőként, sebek fertőtlenítésére külsőleg alkalmazzák 5%-os töménységben.

A büdöske tiofén tartalma

A büdöske gyökérzetének mikrobaközösségéből a talajba választott tiofén vegyületek fonálféreg, rovarirtó, antivirális és citotoxikus hatásúak. A gyökérgubacs fonálféreg egyike a legszélesebb körben fertőző kártevőknek. (Meloidogyne spp.) A már megtámadott növények kezelési lehetőségei korlátozottak. Ezért a hangsúly a megelőzésre tevődik. Az előveteményként ültetett büdöske gyökerein keresztül a talajba választott tiofén vegyületei a gyökérgubacs fonálférgeket pusztítják. A holland mezőgazdaságban, speciálisan e célra nemesített fajtát (T. patula Nemanon) is használtak. Indiában pl. több száz éve használják a büdöske eme tulajdonságát a kártevők elleni védekezésben. A büdöske előveteményként hatékony védelmet nyújt mind a konyhakertben, mind a virágágyásban. Előveteményként igen sűrű ültetést kíván. A gyomosodással ugyanis drasztikusan csökken jótékony hatása. Kísérletek tanúsága szerint növénytársításban a hatása lecsökken. (The Institute of Food and Agricultural Sciences (IFAS) kiadványa alapján)

Gyarmath Krisztina

Lányunk szülinapjára olyan faházat készítettünk, amely télire néhány csavarral oldalfalaira szétszedhető, és egy ügyes kezű édesapa, vagy ezermester nagypapa, egyszerű – OSB – lapokból egy nap alatt elkészítheti. Ezt az ötletünket osztjuk meg most az olvasóval.

Szerencsések azok a nagyvárosban élő gyermekek, akik, akárcsak a hétvégére is vagy éppen a szünidő néhány hetére, elszabadulhatnak a hétköznapok forgatagából egy kicsi, zöld kertbe. Családom jóvoltából a lányom is, ezek közé a szerencsés gyermekek közé tartozik. Minden alkalommal látom rajta az örömet, amit a szabadság, a fű-fa-virág jelent neki. Ez persze egy kertes házban élő gyermek mindennapjához hozzátartozik. Aztán közelgett a szülinap, és arra gondoltunk, micsoda öröm lenne, ha meglepnénk őt egy kis faházzal, “bungival”, ahová elbújhat játszani, uzsonnázni. Amit kedve szerint rendezhet be, és a macskát babakocsiban altathatja.

Egy olyan faházat készítettünk, amely télire néhány csavarral oldalfalaira szétszedhető, és egy ügyes kezű édesapa, vagy ezermester nagypapa, egyszerű – OSB – lapokból egy nap alatt elkészítheti. Ezt az ötletünket osztjuk meg most az olvasóval.

A kertben, árnyékos, de legalábbis a nap egyik szakában hűvös helyet kerestünk a kis háznak.

ház anyaga, méretek

A kisházat készíthetjük régi ajtókból, maradék fából, de a legegyszerűbb OSB lapokból. Az OSB falap minden nagyobb építési áruházban kapható és kezelt felülete ragyogóan megfelel kültérre is. Ára pedig 2400 Ft/lap körül mozog. A képen látható ház teljes egészében OSB lapokból készült, még az alapja is. Ezért az alap keretét fel kell tölteni földdel vagy homokkal, hogy akár ugrálhassanak is rajta a boldog tulajdonosok. A ház mérete természetesen a hely függvénye, de 2 m x 2 m-es terület már elegendő. Magassága 170-190 cm, a gyerekek méretéhez igazodva. (Az oldallapok magasságához még hozzáadódik a tető belmagassága).

Összeállítás

Az alapot, az oldalfalakat és a két tetőrészt méretre vágtuk a lapokból. Az alap alá keretet készítettünk. A képen látható ház teljes egészében OSB lapokból készült. Az alap keretét homokkal töltöttük fel. A lapokat nem egymáshoz csavaroztuk, hanem hulladék deszkából, maradék gerendából levágott lécekkel fogattuk egymáshoz az oldalakat.

A tető készítése sem volt bonyolult. Egy lapból kivágtunk két háromszöget és ugyanúgy – ahogy az oldalfalakat illesztettük egymáshoz -, lécekkel erősítettük a négy falhoz. Az erősítő léceket hosszabbra hagytuk, így a tető mind a négy oldalon kijjebb lóg az oldalfalaknál, oldalt, meg hátul védve a falakat az esőtől. Ugyanakkor a bejárat előtt kis, fedett teraszocska keletkezett, amely tovább növelte a játszó részt, és hangulatossá varázsolta az egyszerű házikót. Az ajtót előre vágtuk ki az elülső OSB lapból. Az ablakokat egyszerű kézi körfűrésszel vagy dekopírfűrésszel, az összeállítás után készítettük el. Így még méricskélni sem kellett. Az ablakokat szabálytalan alakra vágtuk, így a ház meseszerűbb lett. A szellőzés miatt a hátfalra is vágtunk egy kisebb méretű ablaknyílást.

A ház festése

Természetesen mindenféle kültéri, fára megfelelő festék szóba jöhet. Nyár végén ezeket le is értékelik, érdemes ilyenkor megvenni. Kívülre pedig ízlés szerint ki is kevertethetjük az általunk elképzelt színt. A legtöbb festékboltban több színskála áll rendelkezésre a színválasztáshoz. Fényes festéket válasszunk, a legtöbb szín kapható mind selyemfényű mind matt kivitelben. Nekünk egy napra volt szükségünk, hogy a házat egy rétegben lefessük.

Először, a léceket, gerendákat közepes dörzspapírral átcsiszoltuk a gyerekek biztonsága érdekében. Ezt a negyedórát érdemes rászánni, nehogy szálka maradjon a fából készült részeken.

Az OSB lapokat, nem szükséges átcsiszolni. Esetleg, ha van kézi csiszológép otthon, megtehetjük, hiszen nem nagy munka, kis felületekről van szó. Ilyenkor jobban beszívja a lap a festéket, és szebben is fed. Ezután, tekercsben kapható öntapadós papírcsíkkal leragasztottuk az ajtó- és az ablakkereteket, kívül és belül, mert ezt más színnel akartuk lefesteni, hogy a házikó barátságosan színes legyen. A festést belül kezdtük, a tetőrésszel és az oldalfalakkal. Szivacshengert használtunk, így rendkívül gyorsan halad a festés. A sarkoknál és a léceknél természetesen egy szélesebb ecset szükséges.

A belső tér festéséhez kb. 25 nm-re elegendő festéket vegyünk. A belső oldalfalakat, a tető külső és belső oldalát számoltuk bele. Mi belülre, a falakra a fehér festéket használtunk, hogy a belső tér világos legyen. A külső festéshez a külső oldalfalak nagyságát, azaz kb. 16 nm vettünk figyelembe. A több literes kiszerelések miatt valószínűleg úgysem lehet négyzetméterre pontosan festéket vásárolni, inkább hagyjunk rá és vegyünk többet. Ha van mindenféle maradék festékünk, akár minden falapot különböző színűre festhetünk. De mindenképpen számoljuk ki előre, mekkora a festék igényünk. Mi kívülre türkiz zöld színt választottunk.

A padlót festhetjük egyszínűre. Ha két színből festjük, kockásra vagy csíkosra, nagyjából meg is van a festék rá, hiszen már előzőleg ráhagyással számoltuk a festékkészletet. Mi a padlót kockásra festettük, úgy, hogy a második szín felvitele előtt a festeni nem kívánt kockákat fóliával kitakartuk. Dekorációs boltokban kapható Oracal öntapadós fóliából (aminek hátsó oldala négyzetrácsos) vágtuk ki a kívánt méretű négyzeteket. A képen látható házban 30 cm x 30 cm-es négyzetek vannak. A fólia-négyzeteket leragasztottuk a padlóra, és a kimaradt részeket más színűre festettük. Ezt a színt, a száradási idő miatt csak a következő nap tudtuk felfesteni. A festéssel egy belső sarokból indulva haladtunk kifelé.

Nincs drámaibb hatás, mint a vízesés. Legalábbis kertben. Elkészítése azonban kellő körültekintést, és felkészülést igényel. Lássuk, hogyan készül egy egyszerű vízesés. Előregyártott elemeket is használunk. A kert lejtős területe, ahová mellesleg kőút vezet éppen megfelelő. Szervezzük be a barátokat az építésbe, és két hét alatt elkészülhetünk.

A kerti vízesések történelme az ókorig nyúlik vissza. A kerti tavak, vízesések csobogók nyugalmat sugallnak, ugyanakkor dinamikát visznek a kert életébe. Csökkentik a város zaját. Vonzzák a madarakat, rovarokat. Közelükben kipihenhetjük a mindennapi stressz fáradalmait.

Hová?

A hely kiválasztásakor tartsuk szem előtt a szintkülönbség szükségességét. Válasszunk félárnyékos-napos helyet. Gyerekjátszóhoz, házhoz ne kerüljön túl közel. Vízesést építhetünk a sziklakertünkbe is. Ha csak sík területünk van, építsünk egy legalább fél méter magas dombot. Ennek a tetejéről, egy felső medencéből csobog majd a vízesésünk egy vízgyűjtő medencébe.

A medencék

A lejtő alatt és tetején egyengessük vízszintesre a talajt. Jelöljük ki az alsó (gyűjtő) és a felső, készen vásárolt medence helyét festékszóróval. Távolítsunk el minden felesleges dolgot, szemetet. Jelöljük ki, hová érkezik a lezúduló víz. A lejtő tetejére egy kisebb, a zuhatag aljához nagyobb előre gyártott, 60 cm mély gyűjtő medence kerüljön. A medence kijelölt helyére vigyük a kész kádat. Jelöljük meg a tó körvonalait. Ássunk ki egy a medence méreténél valamivel nagyobb gödröt, és borítsuk annak alját kb.10 cm homokkal. Helyezzük be a tóalapot, a lejtőt borítsuk le fóliával, amelynek végeit a medencék alá rögzítjük. A medencék alsó részét töltsük meg vízzel, hogy láthassuk, vízszintesen áll-e. Ezek után töltsük meg homokkal a fennmaradt helyet a tóalap körül, majd jól öntözzük meg, hogy a kád szilárdan álljon. Befejezésképpen a széleket töltsük meg földdel.

Fólia a vízelfolyás ellen

A PVC fólia borítást a vízszivárgás kiküszöbölésére használjuk a lejtőn, a két medence között. A fólia érjen a medencék alá. A vízáram helyén pedig nyúljon túl mindkét irányban 30 cm-el. A fóliát hajtsuk vissza, és rögzítsük kövekkel. A speciális, teljesen vízzáró Kőzúzalékos dekorfólia is alkalmas arra, hogy kisebb-nagyobb sziklák közé behelyezve, esetleg előre gyártott vízesés-, vagy patakmeder elemekkel tagolva “zárt vízforgatásos” patak-folyásokat képezzenek.

Kövek, sziklák

A felső medencéhez illesztünk egy előregyártott kőelemet, amelyen átvezethető egy PVC csövön a víz. De magunk is kövek közé rejthetjük a víz forrását. Ha felső medencét nem akarunk, akkor teljesen a kövek alá rejthetjük a vízkivezető PVC csövet. Így végső soron csak a gyűjtőmedencénk látszik. Illesszünk köveket a lejtőbe is, a fólia fölé. Itt fog lejönni a víz, ez határozza meg a vízesés jellegét. Kis sziklákat használjunk. A köveket a legszebb oldalukkal fordítsuk kifelé. Ne használjunk mészkövet! A vízelfolyás csökken, ha zuhatag profilja megfelelően van kialakítva. Többféle variációt készíthetünk. A víz általában szűk területről lép ki, a medence elszűkülő részéből. A víz útját ilyenkor is befolyásolhatjuk kövek elhelyezésével. A zuhatagot megsokszorozhatjuk, a kőfal kialakítás segítségével. Ha kipróbáltuk a vízesést, és meg vagyunk elégedve az eredménnyel, akkor malterral rögzítsük a sziklákat végleges helyükre.

Előregyártott vízesés elemek

Ha a teljes vízesés előregyártott elemekből áll, akkor kizárólag az alapok és a környezet kialakítására koncentrálhatunk. A vízeséselemek lehetnek polietilén elemek. Természetesebb hatást nyújtanak a kaviccsal szórt elemek. Az elemekre jellemző, hogy könnyen illeszthetőek. A vízvesztésre itt is ügyelni kell, ezért az elemek pontos illesztése nagyon fontos. Kisebb helyre használhatók az egy elemből álló vízesések.

Vízforgatás

A víz mozgatásáról, szállításáról szűrővel védett szivattyú gondoskodik. A szivattyú három részből áll: a motor, a szivattyú teste és az előszűrő. Ez biztosítja a víz cirkulációját. A szivattyú, vagy pumpa az alsó medencébe kerül, innen nyomja fel a vizet PVC csövön keresztül a megfelelő helyre. Vízesés vagy vízfolyás kialakításánál nagyon nagy jelentősége van a pumpa kapacitásának. A víz hosszú utat fog bejárni. A vízesésnél a magasság és a szélesség határozza meg, hogy milyen pumpára van szükség. Pl. egy 50cm magas és 75cm széles vízeséshez, egy kb. 8100 l/óra kapacitású pumpa szükséges. A pumpa működtetéséhez földkábelre van szükség, amely nem helyettesíthető a terepre fektetett vezetékkel. Az elektromos hálózatra történő csatlakozáshoz szükség van egy, az áramvételi helyet a szivattyúval összekötő vezetékre és egy vízálló kivitelű, műanyag tokozású konnektorra. Az aljzathoz vagy a házban levő villanyórához életvédelmi relét kell fölszerelni.

Természethez igazítás

Amikor mindent elhelyeztünk, és a pumpát is kipróbáltuk, rejtsük el a medencét, hogy minél természetesebbnek tűnjék az alkotásunk. A medence széleit például lapos kövekkel fedhetjük le. A takaráshoz használjunk talajtakaró növényeket is. A vízvezető csövet is el kell rejtenünk. A párolgás miatt elképzelhető, hogy az alsó medencét hetenként fel kell tölteni. A vízesés környezetébe, a vízbe jellegzetes növényeket ültethetünk. Ahol a környezet megfelelő, telepítsünk mocsári növényeket.

Szamóca és eperfa az ókorban

Theophrastus, Hippocrates, Dioscorides és Galen még csak meg sem említik. Ugyanez a helyzet a négy latin mezőgazdasági témában íróval – Cato, Varro, Columella, Palladius- is. Apulius gyógynövényként tartja számon, Virgilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között sorolja fel.

Damoetas így figyelmeztet: “Hé fiúk, kik virágot és epret szedtek, vigyázzatok, mert vipera rejtőzik a fűben.”

Ovidius említést tesz az eperről Metamorphoses című művében is: “Eperfa gyümölcsöt és hegyi szamócát gyűjtöttek…” (“Arbuteas foetus, monatanaque fraga legebant…”)

Idősebb Plinius (23-79 A.D.) Naturalis Historia természettudományi enciklopédiája kora ismereteit foglalta össze 37 kötetben. A 23. könyvben Fraga néven említi a szamócát, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt. Egy későbbi fejezetben már eperfát emleget, Terrestribus fragis. Sok természettudós szerint mind a latinok, mind a görögök termesztették és fogyasztották a gyümölcsöt, bár ez inkább feltételezés csupán, hiszen írásos nyoma nem maradt fent.

Szamóca a középkorban

Írásos emlék az eperről legközelebb a XIV. századból maradt fent, Nicholas Myrepsus görög orvostól, aki az arabok által felhalmozott ismereteket közvetítette Európába. Receptjeit széles körben használták. Botanika könyve valójában orvosságos könyv, melyből megtudhatjuk, hogy az epret hűsítő, oldó és étvágygerjesztő orvosságnak használták.

Az 1300-as években az erdei szamócát, Fragaria vesca, virágának díszítőértéke miatt már kertekben ültették, és később gyümölcsét is fogyasztották. Erre utal egy 1324-ben kelt Észak-Francia kórházi könyvelés. V. Károly kertésze, Jean Dudoy nem kevesebb, mint 1.200 epertövet gondozott a párizsi Louvre-ban. Később már a francia kastélykertekben is feltűnt.

Első botanikai leírások

Angliában a X. századtól szerepel a botanikai leírásokban.

1430-ban írásos bizonyíték támasztja alá, hogy árulták London utcáin. Első botanikai ábrázolása 1485-re tehető, amikor képe megjelent Mainz Herbarius botanikakönyvben. A leírások tanúsága szerint fehérborssal fűszerezett itala lecsendesíti a kolerikusokat, megnyugtatja a gyomrot és csillapítja szomjúságot.

VIII. Henrik állítólag 10 sillinget adott egy kis kosár eperért. Ez valószínűleg kis szemű erdei szamóca lehetett. Johann Ruellius botanikus a De Natura Stirpium Libri című könyvében az epertermesztésről így ír: “Vadon árnyékos helyen terem. Kertben termesztve nagyobb gyümölcsöket hoz.”

A szamócatermesztés története

1562-ben IV Henrik udvari orvosa úgy említi az epret, mint amelyet nemrégiben kezdtek kertekben termeszteni. 16 évvel később termesztésére vonatkozó információk találhatók a L’Agriculture et Maison Rustique -ban, megemlítve, hogy 3 évente ajánlatos átültetni és évente kell trágyázni. Mindebből kitűnik, hogy az epret az 1500-as években már termesztették. A XVI. Század végéig már több botanikai faját tartottak nyilván: Fragaria-F. vesca, F. moschata, F. viridis.

Camerarius német utazó és botanika professzor (1665-1721) szerint a fehér F. vesca különösen gyakori Báden környékén és Svájcban.

A folytontermő F. sylvestris semperflorens szintén az 1500-as években került a figyelem homlokterébe, mint az Alpokban folyamatosan termő eper. Sokáig úgy gondolták, hogy csak életereje miatt terem folyamatosan, 3-4 hónapon át tartó virágzása és késő novemberig tartó gyümölcs hozama miatt. Bár 1764-es újrafelfedezéséig nem került be a termesztésbe.

A harmadik fajtát, a zöld epret, F. viridis a Fekete Erdőben találták. 1588-ban Jean Thale német botanikus írta le először.

További információk

A szamóca termesztése, gondozása

A szamócák szabadföldi termesztésből származó gyümölcsei május utolsó harmadától június végéig frissen fogyaszthatók. Üvegházban, fólia sátorban vagy fóliával takart terülten 1 hónappal hamarabb is szedhető a szamóca. Tárolással csak 5-7 nappal hosszabbítható meg a fogyasztási idő.

Ápolási információk

ElsantaSZB (Nemesítő: Plant Research International BV.)
Középkorai érésű. Elterülő, erős növekedésű, laza habitusú, indaképzése közepes. Gyümölcse nagy, kúp alakú, erősen fénylő, nagyon mutatós. Aromája inkább közepes, érett állapotban történő szedéskor, jóval aromásabb. Elsősorban friss piaci értékesítésre javasolt, előhűtve sokáig tartja fényes piros színét. Nem túl késői ültetésnél magas hozamú. Sokáig szüretelhető. Telepítése szamócával korábban nem hasznosított területekre, jó talajszerkezetű ültetvényekbe javasolt, mert gyökérbetegségekre fogékony és állománya kiritkulhat. Szabadföldi és fóliás termesztésre is ajánlott, házikertben bő termése miatt kedvelik. Forrás: http://www.palesitsfaiskola.hu

A gyümölcs

Kalória tartalma alacsony, egy tálka eperé 55 cal. Ezért diétázáshoz különösen ajánlott. Főétkezések között is fogyasztható. Kiváló vitaminforrás. Egy tálka eper C vitamin tartalma 88 mg, ami jóval meghaladja a napi ajánlott 45 mg-t.

Távolítsuk el a sérült szemeket. 0-5 C fokon jól levegőzött helyen tárolhatjuk néhány napig. Víztartalma magas, ezért ne takarjuk le. Csak tálalás előtt mossuk meg.

Szamócaszörp

Hozzávalók: 70 dkg szamóca vagy 60 dkg kerti eper, 40 dkg porcukor.
A megmosott és csumázott szamócát porcelán tálba tesszük, összetörjük, belekeverjük a cukrot, lefedjük, és egy napig állni hagyjuk. Ezután a levet szűrjük, és néhány percig mérsékelten forraljuk. A tetején képződött habot leszedjük.

A különleges gyümölcsmorfológiájú eper vagy hivatalos nevén szamóca, ez a se nem gyümölcs, se nem zöldség, a legfinomabb korai gyümölcsünk, gyógyhatása sokoldalú. Közkedvelt zamatát mesterségesen is előállítják.

Szamóca vagy eper?

Az eper szó finnugor eredetű. A magyar nyelvemlékekből kitűnik, hogy egyike a legrégebben ismert gyümölcsfajtáinknak. A szamóca szó megjelenése jóval későbbre tehető, eredete bizonytalan, sokan szláv jövevényszónak tekintik. Mindezek alapján már sejthetjük, hogy a földi eper és a szamóca egyazon gyümölcs, csak mindkét elnevezést használjuk rá. Ám valójában az eper az eperfa termése, eszerint ismert a fehér eper, a fekete eper.

Bogyó vagy aszmag?

Gondolta volna, hogy a bogyós gyümölcsök között számon tartott növények, – ide soroljuk a szamócát is,- termése a legkevésbé sem bogyó? Mondanunk sem kell, hogy a szamócáé sem az. A szamócák (Fragaria) nemzetségébe tartozó növények termésében a számos aszmag a kúp alakú, húsos vacok felületén egyenletesen oszlik el. (Ezt már tényleg csak biológiai affinitással rendelkezőknek: Az aszmag egymagvú zárt termés, az aszmagcsoport apokarp termőtájból alakul. Ilyenkor az apokarp, azaz felső állású termőtáj több termõlevélbõl képződik, mindegyik termõlevél külön-külön nõ össze termõvé. A vacok az ivarlevelek megvastagodott alsó része.) A termést elfogyasztva az állatok hordják szét a magvakat. Értve ezalatt, hogy ami fönt bement, az ki is jön valahol…

Gyümölcs, zöldség vagy gyógynövény?

Éppen különleges termésfelépítéséből következik, hogy az eper illetve a szamóca se nem gyümölcs, se nem zöldség. Ennek megértéséhez először tisztázzuk, hogy mi a gyümölcs és mi a zöldség. Gyümölcsnek nevezik a növény érett, az esetek többségében lédús, húsos magházát vagy magházait, és zöldségnek hívják a növény ehető részeit. Ebből adódóan a szamóca nem gyümölcs, viszont nem is zöldség. Valójában a szamóca külső felszínén elhelyezkedő magok lennének a gyümölcsök. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, Franciaországban a szamócát zöldségnövényként kezelik, az Unió szerencsére a gyümölcsök között sorolja fel.

Az erdei szamóca gyümölcse nem csupán illatos, zamatos étek, hanem szinte minden része hasznos, gyógyhatású. A gyümölcs szalicilsav tartalmú, erről az aszpirinre (acetil szalicilát) asszociálhatunk. Több növény is dicsekedhet szalicilsav tartalommal (Salix (fűzfa) –> szalicil), így a szamóca is. Éppen szalicilsav tartalma miatt javasolt epe és vesebántalmak, reuma és köszvény kezelésére. Továbbá gyümölcsében antioxidáns és tumorgátló vegyületek találhatók. C-vitamin tartalma magas, bioszintézisének módját kutatók vizsgálják.

Napi 15 dkg szamóca bőségesen fedezi egy felnőtt napi C-vitamin-szükségletét. Amit már kevesebben tudnak róla, hogy a gyümölcs fogfehérítő hatású is. Csak hagyjuk a friss epretpépet öt percig a fogon. A műveletet nyugodtan megismételhetjük. Ezek után azon se lepődjünk meg, hogy arcbőr fehérítő és ránctalanító hatású.
Egy finom lyukú teaszűrőn préseljünk át néhány szem alaposan megmosott, megszárogatott epret, így kb. 1 púpozott kávéskanálnyi pépet kapunk. Ehhez keverhetünk 2 kávéskanál tejszínt száraz bőrre, ill 1 kávéskanál talkumot (baba hintőpor) zsíros bőrre. A pakolás tíz perc elteltével langyos vízzel lemosandó.

Az ananászeper 2010-ben jelent meg a piacon. Dél-Amerikából származik, legalábbis Chilében terem hasonló eperfajta. Rosszul tűri a szállítást, magja nincs piaci forgalomban. Házikertbe ajánlott. (Forrás: http://strawberryplants.org)

Ám nem csak a gyümölcs gyógyhatású, hanem a szamócalevél is: teája fertőtlenítő, régóta kezelnek vele bélfertőzést, de ekcéma, vérszegénység kezelésére is javallott. Külsőleg a zsíros bőr tonizálására, égési sérülésekre, leégés kezelésére, hámsérülésekre használják. Öblögető szerként ínygyulladást, torokfájást kezelnek vele. Lázcsillapító hatása is ismert. Ráadásul gyökere is megbecsülendő. Kivonata vérzéscsillapító, vizelethajtó, főzetével vérhast, hasmenést, külsőleg fagydaganatot és torokfájást gyógyítanak. S hogy a virág se maradjon ki a sorból, elmondhatjuk, hogy virága a komposzt érését gyorsító komposzt aktivátor.

Negatívumok

A sok jó tulajdonság után, íme néhány negatívum. Ám emiatt, az allergiát leszámítva, kevésbe a szamóca, mint inkább az emberi tevékenység okolható:

A gyümölcs fogyasztása allergiás reakciót is kiválthat. Az allergizáló hatás valamelyest csökken, ha tejszínnel vagy tejturmixként fogyasztjuk. Az allergia kapcsán gyakran szokták emlegetni III. Richárd angol király (1483-1485) esetét is, akinél a krónikák szerint a szamóca fogyasztása váltott ki csalánkiütésszerű reakciókat. Az uralkodó “leleményes” módon aknázta ki ilyetén gyengeségét: politikai céljait valósította meg vele. Egyes feljegyzések szerint egyik ellenlábasa, a Richárddal szemben testvérét, Edwárdot a trónra követelő Lord William Hastings is egy ilyen csel áldozata lett. Richárd elfogatása után szamócát evett és a látványos kiütések megjelenése után meggyanúsította Lord Hastingset, hogy átkot szórt reá. Emiatt aztán halálra is ítélte. (Forrás: Mindentudás Egyeteme magazin)

Annyi szamóca a világon nincs, amellyel a tömérdek joghurtot, fagylaltot ízesíteni tudják – az eperrostokat egy ausztráliai fafajta szintetikusan ízesített, színezett fűrészporával helyettesítik.

Dr. Lakos András közléséből megtudhatjuk, hogy a primőr gyümölcsök közül a szamóca kapja a legtöbb vegyszert: a kaliforniai földieperre hektáronként pl. a magyar átlagos felhasználás tízszerese jut. (Forrás: Múltunk, jelenünk, jövőnk: peszticidek, Hírvivő 2004, 9, 12-13. )

A Zöldújság szerint a primőr áruként drágán értékesíthető szamócáról kevesen gondolnák, hogy egy mélytengeri halfaj génjével keresztezték, hogy a fagynak minél jobban ellenálljon. Aki nem hiszi, járjon utána.

A talajtakarás előnyei

A talajon szétterjedő, vízszintesen növekedő talajtakaró növényeknek fontos szerepük van a lejtős, erózióknak kitett területek védelmében. Ha a kertünkben nagyobb árnyékos területek vannak, szintén célravezető a talajtakaró növények használata, amelyek esztétikusan, praktikusan beborítják a talajfelszínt. Nagy fák tövében nem is tudnánk másként megoldani, hogy a vízszintesen húzódó gyökerek miatt a kopár felszínt eltakarjuk. Hiszen itt a gyep nyírása is problematikus.

Az esztétikai élményen kívül, amellyel változatossá teszik kertünk küllemét, arra is használhatjuk őket, hogy bizonyos területekre megakadályozzuk a bejárást. Vagy éppen irányjelzők lehetnek, amelyek segítségével megtalálhatjuk mondjuk a kijáratot. Meghatározzák kertünk tereinek alakját. Átmenetet képezhetnek a fű és a magasabbra növő más növények között. Az esztétikai hatásokkal tovább játszhatunk, ha figyelembe vesszük, milyen a talajtakaró növények levélmérete, -színe, -nagysága, virágaik. A talajtakaró gyógynövények télen elhalnak, ezért, ha a kopár talaj eltakarása a cél, örökzöldeket ültessünk.

Hely kiválasztás és talaj előkészítés

Először is távolítsuk el a kiszemelt helyről a növényeket. Ha nem akarunk vegyszert használni, leghatásosabb mód a talaj letakarása sötét fóliával. A növények kipusztulásához minimum egy hónap szükséges. A növényi maradványokat komposztálhatjuk. 15 cm mélyen ássuk fel a talajt. Kivéve a fák gyökereinél. Homokos és agyagos talajba dolgozzunk bele 30 százalék komposztot. Így javul a talaj víz- és levegőgazdálkodása.

Ültetés

Az ültetés szempontjából legalkalmasabb a tavasz és az ősz. Nyáron csak akkor ültessünk, ha a rendszeres öntözést is biztosítjuk. Ideális esetben az életerős növényzet gyorsan fejlődik és elnyomja a gyomokat. A növény kiválasztásánál vegyük figyelembe a növény habitusát és környezeti igényeit. Ha lejtős területre ültetünk az erózió veszélye miatt ne ássuk fel az egész területet, csak a növény beültetésének helyét. Lépcsős sorokat képezzünk. Ültetés után a talajt hálózzuk vagy takarjuk szalmával, fanyesedékkel stb. A háló anyag olyan legyen, amely természetesen lebomlik. Ezzel nem akadályozzuk a talajélet normális alakulását.

Gondozás

Az újonnan ültetett növények öntözést igényelnek 5-7 napos rendszerességgel. Ha a talaj 30 cm mélységben vízzel átitatott, akkor megfelelő a gyökerek vízellátása. 7 cm vastag mulcs nemcsak a gyomosodástól véd meg, hanem csökkenti a talaj vízvesztését is. A gyomirtást addig kell végezni, amíg a növények be nem takarják a talajt. A tarackos gyomok eltávolítása nem oldható meg gyomlálással, ilyenkor érdemes szelektív gyomirtót használni. Nem szelektív, kontakt gyomirtásnál vigyázzunk, hogy a növényünk levelére ne kerüljön a vegyszer. Ezért a vegyszert ecsettel, vagy ruhával vigyük fel a gyomokra. Műtrágyázáskor használjunk 16-8-8 NPK műtrágyát.

Árnyéktűrő növények

Aegopodium podagraria ‘Variegatum’ (félárnyék) podagrafű, köszvényfű
Ajuga reptans (félárnyék) indás ínfű
Alchemilla mollis (gyenge árnyék) lágyszőrű palástfű
Artemisia sp. (félárnyék) üröm
Asarum sp. kapotnyak
Aubrieta deltoidea (gyenge árnyék) balkáni pázsitviola
Campanula poscharskyana balkáni harangvirág
Chrysogonum virginianum (félárnyék) aranykosár
Convallaria majalis gyöngyvirág
Epimedium sp. püspöksüveg, tündérvirág
Euphorbia cyparissias (közepes árnyék) farkas-kutyatej, farkas-fűtej
Galium odoratum szagos müge
Geranium sp. (félárnyék) gólyaorr
Hemerocallis hibridek (gyenge árnyék) sásliliom hibridek
Hosta sp. árnyékliliom
Lamiastrum (Galeobdolon) var. ‘Variegatum’ sárga árvacsalán
Lamium maculatum (közepes árnyék) foltos árvacsalán
Liriope spicata füzéres gyepliliom
Lysimachia nummularia pénzlevelű lizinka
Mazus reptans (gyenge árnyék) kúszó szemölcsvirág
Pachysandra procumbens amerikai kövérke
Pachysandra terminalis japán kövérke, örökzöld kövérke
Sagina subulata szálkás zöldhúr
Symphytum grandiflorum (félárnyék) nagyvirágú nadálytő
Tiarella cordifolia (gyenge árnyék) szívlevelű/ rezedalevelű turbántok
Veronica repens (gyenge árnyék) kúszó veronika
Vinca minor kis télizöld, örökzöld télizöld
Waldsteinia fragarioids (gyenge árnyék) eperszerű berkipimpó

Növények napra

Ajuga reptans indás ínfű
Alchemilla mollis lágyszőrű palástfű
Arabis caucasia kaukázusi ikravirág, nagyvirágú ikrevirág
Artemisia sp. üröm
Aubrieta deltoidea balkáni pázsitviola, görög pázsitviola
Cerastium tomentosum molyhos madárhúr
Ceratostigma plumbaginoides tarackoló kékgyökér
Euphorbia cyparissias farkas-kutyatej, farkas-fűtej
Festuca ovina var. ‘Glauca’ juh csenkesz
Geranium sp. gólyaorr
Helianthemum nummularium molyhos napvirág, pénzlevelű napvirág
Hemerocallis hibridek sásliliom Liriope spicata füzéres gyepliliom
Lysimachia nummularia pénzlevelű lizinka
Mazus reptans kúszó szemölcsvirág
Phlox subulata árlevelű lángvirág, molyhos lángvirág
Polygonum sp. keserűfű
Potentilla verna tavaszi pimpó
Saponaria ocymoides gyepes szappanfű, pirosló szappanfű, henye szappanfű
Sedum sp.szédum
Stachys byzantina nyuszifül, nyúlfüle
Symphytum grandiflorum nagyvirágú nadálytő
Thymus serpyllum északi kakukkfű, keskenylevelű kakukkfű, mezei kakukkfű
Veronica repens kúszó veronika
Vinca minor kis télizöld, örökzöld télizöld
Waldsteinia fragarioides eperszerű berkipimpó

A meztelencsigák elleni védekezés egyes alternatív megoldásai riasztónak tűnhetnek első olvasásra. Ennek ellenére sokkal barátságosabb módszerek, mint a vegyszerezés védekezés. Megfelelő természetes módszerekkel biztos a siker.

Jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan vagy meztelencsiga faj fordul elő hazánkban. Figyelem! Sok meztelencsiga faj nem kártékony, sőt fontos tagja a táplálékláncnak, csigák, pókok, madarak eledele. Spórákat és magvakat terjesztenek, növelik a talaj értékes humusztartalmát. Ezekből a fajokból sok védett, mások azonban komolyabb kárt tehetnek kertünkben.

Leginkább a szántóföldi, a nagy és a kerti házatlan csiga kártételére számíthatunk. A fejlettebb egyedek a vastagabb erek kivételével az egész növényt elpusztíthatják. Legtöbbször a palántákban okoznak károkat, főleg a saláta, káposzta, zöldpaprika, karfiol és szamóca nevelése során találkozhatunk velük.

Minden kertben laknak meztelencsigák. Míg a legtöbb kártevő időszakosan aktív, addig a meztelencsiga szinte a teljes szezonban állhatatosan működik és megrágja a friss tavaszi hajtásokat, kárt okoz a nyári ágyásokban, megbújik az őszi levelek alatt. Ahányféle meztelencsiga, annyiféle ízlés. Egyesek a hajtásokat kedvelik, mások lyukasra rágják a leveleket, megint mások a föld alatti növényi részeket kedvelik.

Gyakorlatilag minden lágyszárú növényben kárt tesznek. Száraz, meleg időben kevesebb gondot okoznak. Testük kiszáradását a párás környezet akadályozza meg, ezért keresnek menedéket a nedves avarban.

A nedves, párás időszak azonban kedvező életfeltételeket teremt számukra. Ilyenkor érdemes este körülnézni a kertben! Tucatnyi meztelencsigát fedezhetünk fel, és szinte hallhatjuk, hogyan rágcsálják kedvenc növényeinket. Sokuk azonban a föld alatt tevékenykedik: tojást rak, gyökereket, a magvak héját, korhadt növényi részeket rág. A sérült növényi részek, termések fogékonnyá válnak a betegségekkel szemben.

A meztelencsigák hermafroditák, mind hím mind nőivarszervük van. Szinte rituálisnak látszó párosodásuk alkalmával kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Egy-egy csiga akár 50 gyöngyszem nagyságú petét rak le leggyakrabban korhadó növényi részek alá. A csigák fajtától függően 3-8 hét alatt kikelnek, 1-2 hónap alatt válnak ivaréretté. A tojásrakásnak leginkább az őszi esős időszak kedvez.

Hogyan védekezzünk ellenük?

Bár egyes alternatív megoldások riasztónak tűnhetnek első olvasásra, de a megfelelő természetes módszerekkel biztos a siker.

• Mivel a csigák éjjel aktívak, menjünk ki este a kertbe, és a zseblámpa fényénél gyűjtsük össze őket. Sós vizet tartalmazó üvegben elpusztulnak. Az eredmény kiváló, ha ezt a peterakás időpontja előtt végezzük. Kihelyezhetünk csapdákat is, a levelek alá helyezett, földbe süllyesztett edényekbe sós vagy szappanos vizet tegyünk.
• Helyezzünk grapefruit héjat vonulási helyükre, és naponta ellenőrizzük. A héjak alatt talált csigák szintén összegyűjthetők.
• Helyezzünk a különösen veszélyeztetett növényfajták környékére éles köveket vagy tojáshéjat.
• Segítsük természetes ellenségeiket, a békákat, sündisznókat és a bogarakat. Vagyis ne irtsuk őket, illetve alakítsunk kedvező körülményeket számukra.
• Ügyeljünk a kert higiéniájára, rendszeresen távolítsuk el a kertből szemetet és a lehullott leveleket. Ajánlatos fűnyírás után azonnal gereblyézni.
• Válasszunk ellenálló, kemény levelű, vagy bőrlevelű, fás szárú növényeket. Az egynyári növényeknek kevesebb csiga ellenségük van, mint az évelőknek.
• Az érzékeny fajtákat ültessük edénybe és az edény peremét kerítsük körül rézhuzallal. A támadás bizton elmarad.

Végül egy meztelencsiga bölcsesség: Én lassan haladok át az életen és egészen a földhöz tapadok. Nektek is ezt ajánlom. Ti mindentől távolságot tartotok, és túlságosan siettek.

Az egynyári palántákat már megvehetjük. Ezért nem árt, ha előre gondolkodunk, milyen virágok fogják díszíteni kertünket jövőre. A szegélyágyások elegáns díszítőelemei kertünknek. Ne feledkezzünk meg róluk.

Érdemes végiggondolnunk, hogy milyen növényeket is szeretnénk jövőre kertünkbe. Virágözönük biztosítja a megfelelő magszámot, ami önmaguk reprodukciójához szükséges. Ezek a színpompás, változatos virágú növények a napos helyeket kedvelik. A fagytűrő egynyáriak végső helyükre vethetők, míg a mérsékelten fagytűrőket előnevelés után ültethetjük ki. Kisebb edénykékbe vagy egy nagyobba kerüljön a mag, majd a magoncokat később rakjuk át kisebb tálkákba, ahol önállóan fejlődnek.

Néhány növény a teljesség igénye nélkül:

Bojtocska (Ageratum)

Nevét tömött virágzatáról kapta. A szárazságot, meszes talajt jól tűri, mérsékelten fagytűrő. Tűzdelés után csak a tavaszi fagyok elmúltával ültethetjük ki a szabadba szegélynövényként. Beszerezhetők vágott virágnak alkalmas magasabb fajták is. Kék, rózsaszínű és fehér változatai ismertek. Magassága 15-23 cm, terjedelme 15-23 cm.

Fülesternye (Alyssum maritimum)

Apró gömböcskékben álló virágzata kerek halmokat alkot. Fő virágzási szezonja a tavaszi és őszi időszakra esik. Helybevetés után 8 héttel már virágzik. Jól tűri a szeles, napos kitettséget. Rózsaszín, fehér, bíborvörös és lila változatok ismertek. Sziklakertekbe is ültethető. Magassága 10-13 cm, terjedelme 15 cm.

Százszorszép (Bellis perennis)

A teltvirágú változat kedvelt szegélynövény. Napos, félárnyékos helyen nevelhető. Magról vagy tőosztással szaporítható. A szárazságot rosszul tűri. Fagytűrő kétnyáriként gondozzuk. Márciustól júniusig virágzik. Virágszíne vörös, rózsaszín vagy fehér. Magassága 10-15 cm, terjedelme 10cm.

Tündérkürt (Godetia grandiflora)

Szegélyágyásokba és hézagkitöltőként vegyes szegélyekbe javasolt. Koratavasszal helybevethető. A jó vízháztartású, napos helyeket kedveli. Nyáron virágzik. Félig telt és teltvirágú változatai leggyakrabban a rózsaszín különböző árnyalataiban virítanak. Magassága 20-38 cm, terjedelme 23-30 cm.

Fátyolvirág (Gypsophyla elegans)

Ez a közkedvelt csokorlazító fehér vagy rózsaszínű virág vegyes szegélyágyásokban mutat a legjobban. Fagytűrő egynyári. Helybe vethető. Magassága 45-60 cm, terjedelme 45 cm.

Bársonyvirág (Tagetes sp)

A magasabb változatok vegyes szegélyágyásokba valók, míg a törpe növésűek edényben vagy szegélyként mutatnak jól. Az első fagyok után helybe vethető. Szárazságtűrő, a napos helyeken fejlődik jól. A jó vízgazdálkodású, de humuszszegény talaj serkenti a virágképződést. Júniustól szeptemberig virágzik. Telt virágai kénsárga és narancssárga árnyalatokban pompáznak. Magassága 30-90 cm, terjedelme 23-45 cm.