A növény divat mindig változik. Egyeseket felkapnak, mások feledébe merülnek. Kivételt képeznek a bíbor levéldíszű cserjék, amelyek mindig a fő divatáramban maradnak. A zöld színű növények közül valósággal kiragyognak. Különösen azok a növények izgalmasak, amelyek lombozatának színe a napfény hatására, és a szezon folyamán változik. Egy biztos, a zöld növényekkel együtt remek a színhatás.

Néhány példa, ami messze nem teljes.

Törpe japánborbolya – Berberis thunbergii ‘Concorde’

Új fajtaként kapható nálunk. Jó tűrőképességű, vörös levelű, kompakt habitusú törpe növekedésű borbolya. Sziklakertbe, előkertbe is ültethető, cserjecsoportok színfoltja lehet.

Cserszömörce bíbor változatok – Cotinus coggygria, szömörcefélék (Anacardiaceae)

A cserszömörce egyik leggyakoribb, vadon is előforduló cserjénk. Helytől függően akár fává is cseperedhet. Vesszői vöröslők, tagolatlan levelei többnyire széles visszás tojásdadok, ép szélűek. Apró, öttagú, zöldessárga virágai 15-20 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak, amelyek szőrös, meddő kocsányaiból kialakuló repítő-készülék segítségével a közöttük maradt apró csonthéjas termést messzire sodorhatja a szél. Szereti a napfényt, jól tűri a szárazságot és a sivár talajt. Télen a felszínig visszavágható, hogy a következő szezonban hosszú hajtásokat, nagy leveleket hozzon. Ha szeretjük füstre emlékeztető virágzatát ne vágjuk vissza. őszi lombszíne ragyogó lángvörös. Gyógynövényként is számon tartják. Bíbor, antociános kertészeti változatai: ‘Royal Purple’, ‘Velvet Cloak’, és az inkább vöröses ‘Grace’.

Egy másik kedvenc a bangitalevelű hólyagvessző – Physocarpus opulifolius, rózsafélék (Rosaceae)

Észak-Amerikában őshonos. 2-4 méter magas, ívesen széthajló ágrendszerű lombhullató cserje. Kerek-tojásdad, szív alakú levelei karéjosak. Virágai széles bogernyőkben állnak, szirmuk fehér, gyakran halvány rózsaszín. Termésük jellegzetes hólyagos, felfújt. A ‘Diabolo’ – piros levelű hólyagvessző változat. Levelei a labdarózsáéhoz hasonlóak, de színük ragyogó sötétbordó. Szoliternek is rendkívül mutatós.

Közönséges mogyoró – Corylus avellana, nyírfafélék (Betulaceae)

Három–öt méter magasra növő, terebélyes cserje. Sima kérgén paraszemölcsök képződnek. Levelei visszás tojásdadok, csúcsban kihegyesedők. Szélporozta egylaki növény. A termős, kettős-bogas virágokból csonthéja makktermés képződik. Levele és termése is gyógyhatású.

‘Fuscorubra’ változat a vérmogyoró. Szárazságtűrő cserje, levelei kihajtáskor vörösek. Dísznövényként a korai virágzása és bordó levelei miatt érdekes. Virágait, majd a termését az egyéves vesszőkön hozza, a vegyes rügyekből kifejlődő termőhajtások végén. Egyivarú, egylaki, szél porozta növény. Térelhatároló sövényként is kiváló.

Csavartvesszőjű ‘Red Majestic’ Legfeljebb 2 méter magas. Ékessége, hogy ágai, vesszői dugóhúzószerűen csavarodnak, levelei bíborvörösek. Február-márciusban nyíló csüngő sárga barkái is mutatósak. Szoliterként kiváló.

Törpe vérszilva – Prunus x cistena rózsafélék, (Rosaceae)

A vérszilva és a törpe barack hibridje. 2,5 méterre nő. Barnásvörös levele, fehér virága van. Sövénynek remek választás. Relatíve rövid életű, de rendkívül közkedvelt ragyogó vörösbordó lombozata, és rózsaszín, illatos virágai miatt. Termése apró, keveset terem, de szilvája ehető. Virágzás után inkább metsszük vissza. A könnyű szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Teljes napon lesz a lombozat a legszebb színű.

A szilva hazánk egyik közismert gyümölcse, úton, útfélen, hûvösebb és melegebb hõmérsékletû területeken egyaránt terem. Szinte gondozást sem igényel, gondoljunk csak az országutak mentén növő szilvafákra. Hazai fajtáinkat Erdélybõl és Elõ-Indiából származtatják.

Magyarországon elsősorban a háziszilva (Prunus domestica) fajtákat termesztjük. Fája közepes méretű. Koronája felfelé törõ. Gyökérzete a felszín közelében hálózza be a talajt. Amikor a fa elvirágzott, a termõből fejlődik ki a szilva. Kívül vékony hamvas héj, középen édes, ízes gyümölcshús, belül pedig a kõkemény csonthéj fejlődik ki.

A többi csonthéjashoz viszonyítva nagy a hidegtűrése és alkalmazkodó képesebb. A háziszilvák hidegigénye jelentős, mélynyugalmi időszakuk hosszú. A virágrügyek fakadása és a virágzás későn indul meg.

Szilvahimlő besztercei szilván. A gyümölcshulláson túl a jellegzetes levélelszínesedésről jól felismerhető.

Besztercei

A közismert besztercei szilva régi, hagyományos magyar fajta. Magyarországon a középkor végén tűnt föl. Feltehetően szíriai eredetű. A sötétkék héjú, sárga húsú, kissé megnyúlt formájú szilva szeptember elején érik. Teljesen magvaváló. 15-16% cukortartalmú, édesen savanykás ízű, aszalásra, lekvárnak, de pálinkának is kiváló. Viszonylag kis mérete miatt azonban kiszorul a piacról. Másik, ennél talán jelentősebb hátránya, hogy gyakori betegsége a szilvahimlő, melyet vírusfertőzés okoz.

A földrajzi eredet védett Békési Szilvapálinka alapanyaga a
vörös szilva.
Forrás

Veres szilva vagy vörös szilva

Neve már egy 16. századi szójegyzékben is szerepel Fabricius Balázsnál. Származása ismeretlen.
Középkorai. Augusztus közepe-végén érik. Termése közép nagy. Széles, a kocsány felé kissé megnyúlt alakú, széles barázdamélyedése jellegzetes. Színe sötét lilás-piros, kékes-piros fedőszínnel, foltosan hamvas. Kocsánya rövid, vékony zöld színű. Húsa aranysárga, lédús, duránci. Íze édeskésen savas, gyenge zamattal. Igen jól szállítható. Magja hosszúkás, keskeny és hegyes.
Koraisága miatt igen jó piaci és gazdasági, feldolgozásra alkalmas minőségű gyümölcs.
Fája erőteljes növekedésű, talajban nem válogat, az Alföldön is bő termést ad, de megterem az északi megyékben is. nem elég kék színe miatt nem keresett árugyümölcs. A háztáji kertekben termelhető fajta.
Forrás: barnaesfiai.hu

Forrás

A penyigei vagy nemtudom szilva

A hagyományos penyigei szilva augusztusban érik. Szürkéskék színű, gömbölyded, nem magvaváló. Húsa világossárga, nagyon édes, 16-18% cukortartalmú, aromás, telt ízű. Évszázadokon keresztül gyakorlatilag vadon termett a Tisza és a Szamos árterein, és domesztikált formában sem igényelt túl sok gondozást.

Bekerült az államilag elismert fajták közé a Nemtudom P3 szilva, amelyet egy tájfajtából nemesítettek. A tájfajta állami minősítésének egyik fő indoka a sharka vírussal szembeni ellenálló képessége jelentette.
Házi kertekben egyaránt szaporítják magról és sarjakról. Mindkét esetben a szebb gyümölcsű fákat szaporítják tovább, ami tulajdonképpen a szelekciós nemesítés egyik formája. Kertbe ültetve ajánlott minden évben ritkító metszésben részesíteni, így csökkenthető a termés szakaszossága. Betegségeknek ellenáll, a rovarkártevők ellen néhány permetezéssel is megvédhető. Lekvárnak és pálinkának kissé túlérve érdemes szedni.
Forrás: Élet és Tudomány 2012/45. 1429.

További magyar fajták

Forrás

További magyar fajták az aprószemű macskatökű- v. kökényszilva, a boldogasszonyszilva, amely nagyobb a penyigeinél, gömbölyű, sötétkék vagy sötétvörös színű, Boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik be. A lotyó- vagy fosószilva a szilva- és barackfélék kedvelt vadalanya, a Mirabolán, a Szamos-háton csak pálinkának való. A fecskeszilva a penyigeihez hasonló, de sárga. A paradicsomszilva színre és alakra kis, gömbölyű paradicsomhoz hasonló. Júliusban érik a veresszilva. A besztercei szilva változatai a gömöri, a máramarosi nyakas, a cukorszilva, az Alföldön a nyári aszalószilva.
Forrás: vmek.oszk.hu

2004-ben még termesztett szilvák:

Muskotály <5 ha
Bódi szilva (Boldogasszony szilva, Potyó szilva) <5 ha Jászság, Heves,Tiszántúl
Cukor szilva <1 ha Zala, Zemplén
Cseresznyeszilva <1 ha Kertekben elterjedt Duránci szilva <5 ha Dél-Alföld
Fehér szilva <1 ha Duna-Tisza köze
Gömöri nyakas (Kutnári nyakas) <1 ha Kárpátok vonulata
Kései muskotály <5 ha Nógrád és Zemplén
Korai kedvenc <1 ha gyűjteményekben
Kökényszilva <1 ha árterek
Lószeműszilva <1 ha Tisza és Hernád ártere
Őszi aszaló <5 ha Duna-Tisza köze, Nógrád, Tiszahát, ráva
Penyigei <10 ha Felső-Tisza ártere
Sárga Besztercei <1 ha gyűjteményekben
Sárga mirabella <5 ha Bácska és songrád
Sermina (arackszilva, écsi korai, Haremoretzi, Nápolyi, Vörös nektarin) <1 ha gyűjteményekben
Tarka szilva (perdrigon) <1 ha Alföld
Vörös szilva <10 ha Dél-Alföld
Forrás: Hagyományos szilva fajták perspektívája (tanácskozás és bemutató). 2004. szeptember 29.

Kálmán Renáta – lettudatoskonyha.blogspot.hu

A gyümölcsöket tartósítószer nélkül, csökkentett cukortartalommal szoktam eltenni. A korábbi évek során cukor helyett mézzel csináltam, de mára arra jutottam, hogy sajnálom a mézet forralással tönkretenni, így cukrot használok. A megszokott receptekhez képest jóval kevesebbet teszek bele, de azért annyit, hogy a gyerekeknek is tetsszen.

Az eljárásom is változott, egyszerűsödött. Mikor elkezdtem (8-9 évvel ezelőtt), akkor Bokor Katalin módszerét követtem, a két celofán közé tett nátrium-benzátos eljárást, de nem voltam elégedett vele, mert sok megromlott (kilazult a gumi, kiszikkadt a lekvár vagy megpenészedett valami úton módon), no meg igencsak macerás volt. Ma minden perc egyre drágább számomra, így a leggazdaságosabb időbeosztásra törekszem, befőzés területén is. Természetesen az eddig lényegesnek tartott szempontok nem változtak meg, sőt, egyre fontosabbak: minél kevesebb vegyszer, káros anyag kerüljön a szervezetünkbe.

Jóval a befőzési szezon előtt elkezdek megfelelő méretű csavaros tetejű üvegeket gyűjteni. Szívesebben használok kisebb méretűeket, mintsem nagyokat.
Az üvegeket fedővel együtt alaposan elmosom, a palackokhoz üvegmosót használok. Ecetes vízben elöblítem és tiszta konyharuhán lecsorgatom. Egy nagy fazékba téve kifőzöm azaz csírátlanítom őket, s mikor kissé hűlt a víz, facsipesszel kihalászom, majd konyharuhával borított tálcára teszem.

Érdemes legalább előző nap kifőzni az üvegeket, így nem kell velük a befőzés napján bajlódni. Ez esetben kifőzés után mikor megszáradtak, rá szoktam csavarni a fedelüket, nehogy időközben valami belepottyanjon.
Fontos, hogy a fedél rávaló legyen, azaz passzoljon. Nem megfelelő méret esetén ugyanis könnyebben megromolhat a tartalom (a méret probléma már korábban kiderül: mikor fejre állítom, kifolyik a fedőzárnál).

Egy erre a célra tartott sérülésmentes befőzőlábast és egy külön fakanalat használok.

Mikor elkészült az adott termésből a lekvár, szörp, ivólé (ezek leírása az aktuális receptnél pl. eperdzsem, sárgabarack befőtt, szőlőlekvár stb.) akkor beleadagolom a nekik szánt üvegekbe.

Befőtt esetén: a darabokra vágott vagy csak kimagozott gyümölcsöt beleteszem az üvegbe, majd forró felöntőlével felöntöm.

Ha kicsit keményebb gyümölcsből dolgozok, akkor befőtt esetén miután a fedőt ráraktam, az üvegeket egy konyharuhával kibélelt lábosba állítom, vizet öntök bele (az üvegeknek maximum a 2/3-ig érjen a víz), majd 15-20 percig alacsony lángon kigőzölöm (vízfürdő).

A lekvárnál a gyümölcsöt összedarabolom, turmixolom, majd édesítem, esetleg sűrítőanyagot adok hozzá és felforralom. Még forrón üvegekbe töltöm.

A megtöltött üvegekre rácsavarom a fedelet, majd fejtetőre állítom pár percre.

Az üvegek fedelének a fejreállítás illetve a kigőzölés után rá kell teljesen “húzódni”,úgy, hogy ne lehessen benyomni azt középen.

A fedő nélküli palackoknál, ivólevek, szörp esetén két megnedvesített celofán közé teszek nátrium-benzoátot és gumival rögzítem. Leírás: itt.

Ezután az üvegek egyenként újságpapírba csomagolva a szárazdunsztba vándorolnak, ami nálunk egy faláda, melyet régi pokrócokkal, ruhákkal kibéleltem és ott töltenek egy-két napot.

(Szezon előtt a pokrócokat, ha szükséges kimosom, szellőztetem; szezon után pedig kirázom, szellőztetem, összehajtogatom, nehogy télire egér fészkeljen bele).

Ezután az üvegek címkét kapnak és polcra kerülnek, ahol egy ideig megfigyelés alatt állnak. A gyanúsak lekerülnek (jártam már meg úgy, hogy csendesen kiszivárgott a rosszul záródó fedő mellett a ragacsos lé és az egész polcon szétfolyt, s egymáshoz ragasztotta az üvegeket).

Mindegyik elkészíthető édesítés nélkül, natúran is a fenti módszerrel!

Az egyes recepteket lásd az adott címszónál.

Akácital télire
Bodzavirág-szörp
Eperdzsem
Eperszörp
Őszibaracklé (natúr)
Sárgabaracklekvár (natúr)

Mi az a nyári tök?

 A korábbiakban leírtaknak megfelelően a nyári tökök, korábban főzőtökök, közé azokat a termesztett tök fajokat/fajtákat soroljuk, melyeknek a terméseit gazdasági érettségben, folyamatosan és zömében a nyári hónapokban szedjük.

Termesztésük a piaci igények növekedése miatt egyre jelentősebb.

Rendkívül gyorsan termőre forduló zöldségfajok, a vetéstől számított 55.–60. napon már szedhető a termésük. Gyors fejlődésük miatt elő- vagy utónövényként is termeszthetők.  Korai vetésük és letermelésük után másodnövényként cékla, téliretek, saláta, karalábé tehető. Másodnövényként, vetése előtt áttelelő saláta, spenót, zöldhagyma, retek vagy korai karalábé termeszthető. Utóvetésükre legkésőbb az első fagyok előtt minimum 60 nappal kerülhet sor.

Botanikailag a Cucurbita nemzetséghez, azonbelül is Cucurbita pepo fajhoz soroljuk őket.

a) a spárgatököt (Cucurbita pepo L. conv. pepo provar. oblonga WILD),

b) a cocozellát (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina DUCH „cocozella”),

c) a cukkinit (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina DUCH),

d) a csillagtököt (patisszont) (Cucurbita pepo L. convar. patissoniana GREB),

A laskatök, Cucurbita ficifolia kivétel. Felhasználás szerint főzőtök, betakarítása szerint viszont nem tartozik a nyári tökök közé.  Erőteljes növekedésű, hosszúindás tökkülönlegesség. Magas cukor – és ásványianyag tartalmú. Késő ősszel szedhető, jól tárolható. Téli főzelék készítésére használják. Főzés közben vékony szeletekre esik szét, ezért „Istengyalulta” töknek is nevezik.

A  Cucurbita Pepo őshazája Észak-Mexikó és az Egyesült Államok keleti vidéke. A patisszon és a cukkíni hazánkban meglehetősen új zöldségféle. Fogyasztásuk az utóbbi években jelentősen megnövekedett. A patisszont Európában sokáig elsősorban dísztökként ismerték. A legjobban Franciaországban terjedt el, de csaknem az összes európai országban ismerik. Kis energia-, de nagy vitamin- és ásványianyag-tartalmuk folytán kiváló étrendi hatásúak, diabetikus ételek kiváló alapanyagai. Folyamatosan teremnek, semleges alap ízűek.

A nyári tök botanikai jellemzői

A termesztett zöldségfajok közül a legnagyobb gyökérzettel rendelkezik. A hajtás keresztmetszete szögletes vagy barázdált. Lehet rövid (50-150 cm), félhosszú (1.5-6 m) vagy hosszú (több 10 m). Levele lekerekített, vese alakú, szőrözött. A tök élénksárga színű virágai lényegesen nagyobbak az uborka és a dinnyék virágainál. A virág lehet egylaki és kétlaki hím, nő- és hímnős virág. A tisztán nőtípusú virágok első sorban a cukkínin fordulnak elő.

Államilag elismert fajták

Spárgatök

Indátlan fehér: rövid hajtást fejlesztő (bokor) típus. A termése hengeres, a kocsány felé enyhén keskenyedő, kissé bordás. Terméshéja fehér, biológiailag éretten sárga. Húsa zöldesfehér, középvastag. Átlagtömege gazdasági érettségben 0,1–3,0 kg között változik, a fogyasztás módjától függően.

Alba: rövid hajtást fejlesztő (bokor) típus. Termése szabályos henger alakú, az Indátlan fehérnél rövidebb. Héja fehéres, világossárga. Húsa fehéreszöld. Átlagtömege 0,1–3,0 kg-os lehet.

Vecsési indás: erőteljes növekedésű, hosszú hajtásokat fejlesztő fajta. Termése hosszú, hengeres formájú. Héja vajszínű, biológiai érettségben narancssárga. Húsa sárgásfehér, vastag, gyalult töknek kiválóan megfelel. A termés átlagtömege 6–10 kg között változik.

Csillagtök

Óvári fehér: bokor típusú. Főhajtása rövid. Termése jellegzetesen lapított, fogazott, diszkosz formájú. Héja fehér, csontfehér színű. Egy-egy termés tömege 0,1–1,5 kg-os lehet, a felhasználás módjától függően.

Környezeti igények

Bokor típusú cukkini. Termése henger alakú, gyengén
bordázott. Héja zöld, húsa fehér. Zsenge állapotban egész évben uborka- vagy tökhöz hasonló módon elkészíthetõ.

Minden főzőtök sok fényt igényel. Hőmérsékletigénye is nagy. A laskatök hőmérsékletigénye valamivel kisebb a spárgatök hőigényénél. A hideget nem viseli el. A virágok már fagypont körüli hőmérsékleten elpusztulnak. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt a csillagtök a legvízigényesebb. Ezt követi a spárgatök, a cukkini. A laskatök öntözés nélkül is jól termeszthető. Tápanyagigényük nagy. A makroelemek közül a káliumot igénylik legnagyobb mennyiségben.

Cukkini:

Magyarországon, eddig, államilag elismert cukkinifajta nincs. Külföldről behozott fajtákat termesztünk. A kínált fajták indátlanok, a növekedési erélynek megfelelően lazább vagy tömöttebb bokrot képeznek. A termés hosszúkás, a kocsánya felé enyhén vékonyodó, csúcsán gömbölyded és sima felületű. A zsenge termés kezdetben közép-zöld, beérve sötét, olykor feketés-zöld vagy a fajtának megfelelően narancssárga vagy vajsárga is lehet és általában egyszínű. Előfordulnak az alapszínnél világosabb vagy sötétebb színnel „spriccelt” változat is.

Ismerünk világoszöld, sötétzöld, feketés-zöld, sárga pettyes, krém és sárga héjszínű fajtacsoportokat. Egyes fajták akár három vírusbetegséggel (CMV, WMV, ZYMV) szemben is ellenállóak.

Egyes cégek kínálatában találkozhatunk olyan fajtákkal is, melyek ún. részben partenokarpok (partenokarpia = megporzás, illetve megtermékenyülés nélküli termésképzés), fénytelen, hűvös időszakban, amikor kevesebb hímvirág képződik, képesek megporzás nélkül is termékenyülni.

Fajtakínálat a teljesség igénye nélkül: ’Elite’, ’Brillante’, ’Cassiopee’, ’Diamant’, ’Suha’, ’Ambassador’, ’Consul’, ’Cigal’.

Forrás:
dr. Kappel Noémi, Tökfélék termesztése, Mezőgazda Kiadó, 2011;
dr. Balázs Sándor, Zöldségtermesztők kézikönyve, Mezőgazda Kiadó 1996.

Nálunk mutatós szobanövény, ahol az éghajlat megengedi, kertbe ültetett dísznövény, a trópusi országokban pedig, ahol a bételdió rágás divatja több évszázados, sokhasznú fa.

A bételpálma Kelet-Afrikában, Dél Ázsiában és a Csendes-óceáni szigetvilágban honos. A trópusi őserdők növénye, 900 méter magasságig olyan területen él, ahol az éves csapadékmennyiség 1500-5000 milliméter. Hőigénye 15.5-38 Celsius fok. A pálma élettartama 60-100 év.

A növény bemutatása

Az egyszikűek osztályába, a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó bételpálma (Areca catechu) általában 10-20 méter magasra nő, de esetenként eléri a 30 méter magasságot is. Egytörzsű. Törzse fiatal korban még üde zöld színű, ám idővel elfásodik. Egyszerű, karcsú törzsét gyűrű alakú levélripacsok tagolják szelvényekre. A törzset házépítéshez használják a leggyakrabban. Szárölelő, szárnyalt, sötétzöld, fényes leveleinek levélszárnyai legfeljebb 80 cm hosszúak és 8 cm szélesek, hosszirányban redőzöttek, színükön 2 szárnyszerűen kiemelkedő bordával. A levelekből kalapot, cipőbélést készítenek. A Fülöp-szigeteken könyvborítónak használják, Sri-Lankán tányér, táska készül belőle, és csomagolnak vele. A növény 4-6 éves korában virágzik. Édes illatú torzsavirágzatában hím és női virágok együtt fejlődnek. A krémfehér szirmú női virágok mérete nagyobb, a porzós virágok kisebbek. Az illatos virágokkal ünnepeken, esküvőkön, gyászszertartásokon díszítenek több ázsiai országban. Termése narancssárga csonthéjas.

Termése

A trópusi országokban terméséért termesztik. Egy kifejlett pálma 2.5-8 kg termést hoz. A mag endospermiuma az, amit bételdiónak hívunk, és élénkítő hatása, az üde lehelet miatt a dió rágása a világ népességének 5%-ánál népszerűbb, mint a nyugati civilizációban a rágógumi. Az ázsiai és óceániai területeken a bételrágás ceremóniája sajátos rituálé szerint történik. Egyes helyeken az alkaloidokban gazdag, éretlen bételt rágják bódító hatása miatt. Mindezzel együtt a mértéktelen bételrágás egészségtelen, tönkreteszi a fogzománcot, nyálkahártya gyulladást, de akár karcinómát is okozhat.

Gyógyítás céljából elfogyasztják. Sok betegséget kezelnek így.

Többek közt fokozza a bélperisztaltikát, féregűző, antioxidáns, hányingercsökkentő, gyulladáscsökkentő és pszichiátriai betegségek kezelésére is használják. Ismert molluscicid hatása is. Aktív biológiai hatóanyagai közül a legjelentősebb az arecolin. Mellékalkaloidjai a guvacin, izoguvacin, guvacolin, arecolidin, arecaidin. Egyéb haróanyagai: 14-18% zsíros olaj, 15-25% cserzőanyag, hemicellulózok, cukrok, gyanta, katekin (polifenol), leukocianidin (anthocianidin, anthocianin), leukopelargonidin (leuko anthocianin).
Forrás

A bétel dió kivonatából (tannin) fekete és vörös festék készül.

A pálma hajtásrügyeit, bár íze kesernyés, Jáva szigetén savanyítják, a Fülöp szigeteken megfőzik, vagy nyersen eszik, salátaként. A fiatal hajtásokat szirupban főzve fogyasztják.

A növény nem keverendő össze a borsfélék (Piperaceae)családjában található bételborssal (Piper bettle), amelyet Indiában a béltepálma törzsére futtatnak. Ezt a fajt leveléért termesztik. A bétel diót bételbors levelébe csomagolják és pirított citrommal vagy lime-félékkel, a maláj akácfából (Acacia catechu) származó catechu gumival, szerecsendióval, kardamommal, lime-levéllel és más fűszerekkel szórják meg. Ezt szopogatják.

Areca pálma, mint szobanövény

Másutt, megfelelő éghajlaton, a kertekben dísznövényként ültetik. Lassú növekedésű, ezért nálunk szobanövényként tartható. Légtisztító hatás kiváló. Termést nem hoz szobai körülmények között. E pálmafaj fiatal korában érzékeny a meleg és a pára hiányára. Csak jó minőségű, szerves anyagban gazdag talajba ültessük. Napon a levelek megperzselődnek. Naponta permetezzük. Kerüljük a huzatot. Csak a négy-öt éves növényen fejlődnek szabályos, fésűsen rendezett, szárnyalt pálmalevélkék. Az évenkénti átültetéshez használjunk mély cserepet, amelyet töltsünk meg laza, tőzeges földdel. A földlabdának állandóan nyirkosnak kell lennie, mert ha egyszer kiszárad, a növény elpusztul. Magról szaporítható. A trópusi fajokra jellemzően magja csak néhány napig tartja meg csírázóképességét. A növény magjának csírázási ideje 2-3 hónap. Az egy éves magonc 4-5 levéllel bír.

Kerti tollbuga ajánlat

Aligha akad még egy olyan növénynemzettség, amely olyan hosszú időn át ennyire feltűnő díszbe öltöztetné a kertet, mint az asztilbék. Virága rózsaszín, lazacszínű, kárminpiros, piros, pirosas-lila, orgonaszínű, krémszínű vagy fehér virágok, melyek bugavirágzatot alkotnak. – tartják a Fitoland kertészei.

A kőtőröfűfélék (Saxifragaceae) családjába lágy- és fás szárú növények egyaránt tartoznak. A család mintegy 600 fajt számlál. A lágyszárúak jóval többen fajjal képviseltetik magukat, mint a cserjék.

A tollbuga nemzetség (Astible) 14 faja Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Sokuk kerti dísznövény, amelyet csipkeszerű leveleiknek, és mutatós, bugában álló virágzatuknak köszönhetnek. A virágok nyár közepétől nyár végéig díszlenek. Rizómáiknak köszönhetően tőosztással sikerrel szaporíthatók.

Az A. x arendsii hibrideket George Arends Németország északi részén élő kertész állította elő az 1900-as évek elején. A hibridek elsődlegesen a Kínában és Mongóliában élő A. chinensis var. Davidii leszármazottai (Más felhasznált fajták: A. simplicifolia, A. japonica, A. thunbergii and A. astilboides).

A kerti hibrid, vagy más néven a kerti tollbuga 30-45 cm magas szárain hozza többszörösen szárnyalt, szabálytalanul csipkés-fűrészes szélű, sötétzöld leveleit, melyek önmagukban is díszítő hatásúak.

Nem igazán való a mi egyre mediterrán jellegű nyári klímánkba, de ahol Szűrt fényű árnyékot, vagy félárnyékot, kerti tó melletti párás, nedves helyet tudunk biztosítani, ott szépen díszlik. Rendszeresen öntözött talajokon lombozata egész évben vonzó marad. Sötét-rózsaszín, piros esetleg fehér virágait hosszú bugákban hozza augusztus-szeptember hónapban. Ha talaját vékony komposzt, majd mulcs réteggel takarjuk, a tápanyagon kívül nedvességet is biztosítunk a növénynek, és segít távol tartani a gyomokat Tőosztással ősszel vagy tavasszal vagy magról szaporítható. Gyorsan elszaporodik.

Az első, ma is piacon lévő hibridek a ‘Queen Alexander’ és a ‘Peach Blossom’. Eredetileg szobanövényként használták, ezért Arends törpe változatokat nemesített, amelyek sok virágszárat neveltek. Új hibridjeinek virágszíne a fehértől a sápadt liláig, kárminvörösig, rózsapirosig változik, a bugák hol szélesek, hol keskenyek.
Ardens 1930-ban új sorozatot dobott piacra, amelyek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. A fotón is látható ’Fanal’ fajták sötét színűek, alacsony termetűek. 1940-ben szelektálta a ragyogó vörös ’Fire’ fajtát. Faiskolájában más növényeket is nemesített egészen 1950-ben bekövetkezett haláig. Ma a faiskolát lánya vezeti.

Az 1900-as évek elején a francia Lemoine in Nancy szintén előállított egy hibridsorozatot, amely nagy része kiszorult a piacról. Legjobban tartja magát a fehér virágú ‘Mont Blanc’.

A Dedemsvaartban élő holland Ruys család szintén nemesített néhány említésre méltó, magas, hosszú virágszárat fejlesztő változatot. Azonban csak igen jó talajadottságok és párás körülmények között fejlődnek mutatóssá ezek a növények. Fajtái a ‘Professor van der Weilen’, ‘Moerheim’ és az ‘Ostrich Plume’.

Manapság a kelet-angliai Blooms of Bressingham jelentkezett új fajtákkal. Ilyenek pl. a rózsaszín virágú ‘Bressingham Beauty’ vagy a törpe termetű, fehér virágú ‘Snowdrift’.

A holland van Veen család is megjelentett a piacon új hibrideket. Ezek közül a legjobbak az alacsony termetű ‘Flamingo’, ‘Ellie’, és a ‘Visions’.

További változatok az aranyló lombozatú ‘Diamonds and Pearls’ és ‘Milk and Honey’, amelyek új távlatokat nyitottak a nemesítés irányát illetően.

Kovács László okl. kertészmérnök

A csicsóka (Helianthus tuberosus) más néven: csókapityóka, földialma vagy tótrépa, ami közeli rokona a napraforgónak. A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjának, ezen belül is a csöves virágzatúak (Asteroideae) tagja, a napraforgó rokona. Észak-Amerikából származik. Először Lippay János írta le. Termesztett haszonnövény, de könnyen kivadul. Gumóját az ipar dolgozza fel.

Tarackoló gyökerein szárgumók képződnek. A rózsaszín, világossárga, gumókból másodlagos gyökerek fejlődnek, fényen megzöldülnek. Az érdes föld feletti száron szíves vállú, tojásdad, fűrészelt szélű levelek fejlődnek. Későn virágzik. Szeptemberben, októberben, néha még novemberben is. A 8-10 cm átmérőjű fészkes virágzatok száma egy tövön 20-80.Termése egymagvú kaszat.

Bár évelő növény, de nálunk egyévesként termesztik. Észak-Amerika keleti partjáról, francia közvetítéssel került hazánkba a XVII. században. Őshazájában az indiánok táplálkozásában rendkívül fontos szerepet töltött be.

Szénhidrát tartalma miatt termesztik. A burgonyához hasonlóan ennek is a gumóját fogyasztjuk, elsősorban köretként nyersen, reszelve, salátaként vagy főzve. Gumói – a burgonyával ellentétben – nem keményítőt, hanem inulint tartalmaznak. Miután a a szervezet nem az inzulinos lebontási folyamaton keresztül használja fel, ezért a cukorbetegek is fogyaszthatják. Így fontos diabetikus ételként tartják nyilván. Az inulin összetett szénhidrátvegyület (polifruktán), azonban az elterjedtebb növényi keményítőktől abban különbözik, hogy az ember emésztőszerveiben nincs olyan enzim, amely képes lenne feloldani, ráadásul kellemes édes ízt ad és nem hizlal, sőt, előnyös étrendi hatású.

Az inulinból nyert fruktóz fontos tápanyag, az inzulinos lebontási folyamat helyett

Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földialma néven már ismerték, és az 1800-as évek végén csupán egy hajszálon múlott, hogy a burgonya helyett ne a csicsóka terjedjen el, mivel összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya.

Növekedési és szaporodási hajlamáról sokat elárul a népi esküvői jókívánság: “szaporodjatok, mint a csicsóka!”

Igénytelen növény, ott is termeszthető, ahol szinte semmilyen más gazdasági növény sem, viszont alacsony tápanyagigényét rendkívül agresszíven, talajzsaroló módon elégíti ki, és elszaporodása esetén szinte kiirthatatlan. Szárazságtűrő, de nyirkos talajon is jól fejlődik. Legnagyobb gumó- és szárhozamot humuszban gazdag, vályogos talajon lehet elérni. A növény hó- és fényigényes.

A magyar minősített fajták a ’Bárdi 3’ és a ’Bükki 20’. A sárga gumójú fajták hozama nagyobb, a lila gumójú fajták ellenállóbbak a fehérpenészes rothadással szemben.

Az emberi és állati fogyasztásra is használt gumói megvastagodott szárképletek, melyek nem közvetlenül a tövön, hanem 10-20 cm-es szárakon ülnek, emiatt viszonylag nehéz valamennyi gumót felszedni, így bizton marad a talajban jövő évre is utánpótlás. A gumókat októbertől folyamatosan szedhetjük, így fagymentes napokon, a tél folyamán is – sőt, ajánlatos is nem egyszerre leszüretelni, mert tárolásra kevéssé alkalmas, mivel a gumókat csupán vékony periderma borítja, betakarításkor elég nagy köldökseb keletkezik, ami rontja az eltarthatóságát.

Gumója a földben hagyva mínusz 30 fokot is kibír a hótakaró alatt, kártevő ritkán támadja meg, olykor a lombozatát a lisztharmat fertőzi vagy fehérpenészes (szklerotiniás) rothadás lép fel. Egy tő alól akár öt kilogramm gumót is felszedhetünk. Legjelentősebb szerepéhez a világháborúk idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált, ebből is adódik, hogy sokan a szegények eledelének tartották.

Méltatlanul keveset törődünk ezzel a rendkívül igénytelen kultúrnövénnyel, amelynek a manapság oly divatos modern táplálkozásban, a súlyfelesleg csökkentésében jelentős szerepe lehet, ezért kiskertünkben is feltétlenül biztosítsunk neki helyet.

Ősszel a Muhly fű vagy Muhlenbergia rózsaszín felhője szemet gyönyörködtetően ringatózik a kertekben az ágyások szegélyeként, kerítések tövében vagy kis csomókba ültetve.

Miért kedvencek a díszfüvek? A válasz egyszerű. Légies megjelenésük, igénytelenségük teszi őket kívánatossá. Nagyon változat kapható. Az ezüstös, zöld, kékes, vöröses, sőt rózsaszín változatok egyedivé varázsolják a kertet.
Az egyik izgalmas változat a Muhly fű vagy másik nevén Texas fű. A szélben hullámzó, rózsaszín árnyalatú Muhlenbergia capillaris a Különösen jól mutat világos színű kavicságyban, amely még jobban kiemeli virágzatának színét. A legszebb őszi színbe öltözteti fel a kertet.

A Muhlenbergia (Poaceae) nevét Gotthilf Heinrich Ernst Muhlenberg amerikai matőr botanikus után kapta. 155 Muhlenbergia faj ismert, öt faját vonták termesztésbe.

A Muhlenbergia capillaris aprérik, lápszélek növénye. Egész Észak-Amerikában elterjedt. Tőálló, szálas levelei egy méteresre nőnek. Fél méter hosszú, bugában álló, mutatós, lilás-rózsaszín virágfelhői majd érő magvai egzotikus megjelenést kölcsönöznek neki. A virágok nyárutón jelennek meg, és 6-8 hétig díszítenek.

Finom, fátyolszerű textúrája remekül ellensúlyozza pl. az agave keménységét.

Tavasszal magról vagy tőosztással szaporítható. Napfényre való, de a könnyű árnyékot is elviseli. Meszes, sós talajokon, savanyú talajokon is megél. Öntözést nem igényel, de megfelelő vízellátás mellett szebben fejlődik. Tél közeledtével a levélzet és a virágzat is kifakul, majd visszafagy.

Rossz minőségű talajokon kiváló talajtakaró. De szépen csak jó vízgazdálkodású, humuszban gazdag talajban fejlődik. Rosszabb minőségű talajba ültetve könnyen megbarnul a lombozata. Ha a lombozat barnul, vissza kell vágni.

Ha már jól megeredt, szárazságtűrő, de a nyár folyamán a szép lombozatot szárazság idején a rendszeres öntözés biztosítja. Egyébként mérsékelt öntözést kíván. De tűri a vízfölösleget és az árasztást is!

A meleg szezon növénye, az ősz extravagáns virága. A virágok rózsaszín felhője augusztus végén jelenik meg, és több hétig díszlik. Magvait elszórja, önvető. Ezért a virágokat még időben vissza kell vágni. Tavasszal tőosztással szaporítható.

Évelőkertek szegélynövénye. Tömeges ültetése olyan helyre ajánlott, ahol fokozatos átmenetet biztosít a természetes tájkép és a virágoskert között.
Hangsúlyt is kaphat, ha kisebb csoportokba ültetjük a kertben.

Kis termetű évelőkkel nagyon sokoldalúan díszíthetünk. Építhetünk velük hagyományos sziklakertet vagy bármilyen kis helyet izgalmassá tehetünk ezekkel a párnás, levélzetükkel és temérdek virágaikkal díszítő növényekkel. Mindenhol szépen mutatnak, ha megfelelő vízelvezetésű, sovány talajt biztosítunk számukra. Utak, sétányok szegélyének, konténerekbe is kiválóak.
Bemutatunk néhány fajt:

Ezüstlevelű cickafark – Achillea ageratifolia

Az ezüstlevelű cickafark otthon érzi magát a sziklakertben, de alkalmazható szegélynek vagy talajtakarónak is. Tömegben fejlődő fehér virágai késő tavasszal nyílnak. A virágzás több hétig tart. Lombozatának díszítő értéke szintén kiváló. Megfelelő, enyhe klímán örökzöld.

Aranyló hegyiternye – Alyssum montanum ‘Mountain Gold’

Az aranyló hegyiternye nem csak virágzásban díszít. Számtalan aranysárga virága késő tavasszal virít, és a növény olyan, mint egy aranykosár. Ha az elnyílt szirmokat lecsípjük, szürkés zöld, matt lombozatában gyönyörködhetünk. Forró, napos helyeken, déli, sziklás lejtőkön, kőfalak tetején vagy szegélyében, kerti járólapok között remekül mutat.

Törpe margitvirág – Anacyclus pyrethrum var depressus

A törpe margitvirág heverőszárú talajtakaró, szőnyegképző, sziklakerti évelő. Nem hosszú életű, de önvető. Szeldelt, rozettában állólevelei közt tűnnek fel a fehér fészkes virágzatok nyár elején. Fehér, fészek virágzata május-júniusban nyílnak, 10-15 cm magasra emelkednek ki a szőnyegből. Sok napfényt, humuszos, jó vízgazdálkodású talajt igényel. Kemény teleken takarást igényel. Sziklakertekben, támfalak rendkívül mutatós.

Apró százszorszép – Bellium minutum

Az aprószázszorszép szintén tömött szőnyeget alkotó növény. Elliptikus levelei tőlevélrózsát alkotnak. Nyár elején, 10-15 cm-es hajtásokon hozza apró margarétaszerű fehér virágait. A kert világos, de az erős fagyoktól védett helyére telepítsük. Életerős, gyorsan terjedő. Tetőkertek, alpesi kertek kőkertek kedvelt növénye. Terjedő hajtásrendszerével befutja a járólapok közötti részt.

Pünkösdi szegfű – Dianthus gratianopolitanus ‘Firewitch’

A pünkösdi szegfű május-júniusban hozza sötétrózsaszínű virágait. Jól mutat szürkés/ezüstös lombozatú növényekkel társítva. Levelével is díszít. Sok napfényt, jó vízgazdálkodású talajt kedvelt. Sok szegfajnál szárazságtűrőbb.

Molyhos napvirág – Helianthemum nummularium ‘Ben More’

A molyhos napvirág igen alacsony termetű változata mély narancssárga virágokkal, és középzöld lombozattal. Tavasztól egész nyáron át virágzik. Jól mutat levendula társaságában. Jó Napon, száraz környezetben szépen fejlődik, de tűri a délutáni vagy részleges árnyékot.

Kereklevelű ezüstvirág – Paronychia kapela ssp. serpyllifolia

Kereklevelű ezüstvirág heverőszárú talajtakaró. Levelei szürkészöldek, kerekdedek. Virágai fehér színűek, melyek júniustól júliusig nyílnak. A virágok jelentéktelenek, de a fehér-ezüstös fellevelek hosszú időre kiemelik a növényszőnyeget a környezetéből. Szárazságtűrése kiváló. Gombás betegségeknek ellenáll. Nagyon jól bírja a száraz hideget. Napos, félárnyékos területet és laza talajt igénylő dísznövény. Ültethető évelőágyásokba talajtakarónak, sziklakertekbe, sziklás, köves területekre.

korai kakukkfű – Thymus praecox ssp. arcticus ‘Coccineus’

A korai kakukkfű heverő fajtája hosszú életű, jó alkalmazkodó képességű, szárazságtűrő. Világos rózsaszín virágai, keskeny, ragyogó, sötétzöld levelei teszik rendkívül vonzóvá. Egész nyáron virágzik. Kiváló talajtakaró.

Az első pillanatban nem is gondolná az ember, hogy sok bromélia ehető. Egy példa azonban eszünkbe juthat: az ízlelőbimbóinkat már a szó kiejtésével izgató ananászt ismerjük és kedveljük azóta, hogy Kolumbusz elhozta az első gyümölcsöket. Nem hiába hívják a gyümölcsök királyának, latinul Ananas comosus.

A fotón a Kew Garden bromélia kiültetése látható.

Ehető Tillandsiák, broméliák

Azt már kevesebben tudják, hogy a broméliák családjába tartozó Tillandsiák repítő szőrökkel ellátott magvai természetes rágógumiként szolgálnak, amely felülmúlja minőségben gyatra, művi utánzatát: Az utóbbinál sokkal tovább tart, és sokkal kevesebb mérgező anyagot tartalmaz, ha tartalmaz ilyet egyáltalán. Továbbmegyek. A Tillandsia maxima, az egyetlen óriási méretű Tillandsia, amely 15-18 cm magasra is megnőhet, hámozott leveleit Bolíviában amolyan zeller helyettesítő zöldségkén fogyasztják. A Bromelia balansae és Puya hamata növényeket Dél-Amerikában a tequilához hasonló ital előállítására használták. Brazíliában az indiánok a Bromelia lacinosa leveleinek forrázatából magas kalcium tartalmú, lisztszerű anyagot, a makambirát állították elő, amelyet széles körben használtak. Sok bromélia citrus ízű gyümölcse fogyasztható. Ilyen pl. a Bromelia balansae, Aechmea bracteata, és Neoregelia concentrica gyümölcsei.

Az ananász bemutatása

Az ananász terebélyes, laza tőlevélrózsát nevel. Levelei lándzsásak, a levélszél fogazott. A levélrozetta közepéből emelkedik ki a virágzat, amely gyümölccsé elhúsosodó felleveleket visel, felette a tőlevelekkel megegyező színű, üstökszerű levélkorona fejlődik. A virágboltokban kapható sárgás csíkos fajta ritkán hoz gyümölcsöt.

Egy háziasított, síma levelű fajtáját az indiánok rost kinyerésre használják. A rostokból horgászhálót készítettek, kelmét szőttek, függőágyat készítettek.

A gyümölcs leveses gyümölcscsoport (lásd pl. szeder). A csúcsán 20-30 fellevéllel. A kemény, viaszos, hatszögletes egységekből felépülő kéreg az érés folyamán zöld színűből, sárga, narancssárga, később vöröses színűvé válik. Normál esetben csak néhány, fejletlen mag található benne.

Az ananász gyógyhatását a bromelain enzim tartalmának köszönheti,amelynek rákos daganatos sejteket bontó, vérrögképződés ellenes, gyulladásgátló és sebtisztító hatása ismert.

A gyümölcs fogyasztása az erre érzékenyekben bőrrel érintkezve bőrpírt, égő fájdalmat válthat ki, de irritálhatja az emésztőrendszer nyálkahártyáit is.

Az ananász története

Az ananász Dél-Amerika mélyen fekvő területeiről származik. Az Ananas név a nana szóból származik, a Tupi indiánok hívták így a gyümölcsöt. Az indiánok nem csak ették a gyümölcsöt, hanem ananászbort is készítettek belőle (chicha vagy guara

po). Paraziták és amőba élősködők ellen is használták. Gyomorfájásra, abortusz beindítására és a menstruáció segítésére is használták.

1493-ban Kolumbusz hozta Európába az első példányokat a Karibi szigetekről. Azonnal népszerű lett a reneszánsz kori Európa magasabb társadalmi köreiben. Minden társas összejövetel elmaradhatatlan gyümölcs lett, amely a gazdagságot és a vendégszeretet szimbolizálta. A gyümölcs drága volta miatt sokszor csak kölcsönzött asztali díszként használták.

Aki a kertjében termesztette, mindjárt tanúbizonyságát adta, hogy nagy szakértelmű és rendkívül tapasztalt kertész is rendelkezésére áll. Miután a Nyugat európai klíma távol állt a növény igényeitől, mesterséges körülmények között próbálkoztak termesztésével üvegházakban, télikertekben.

Az ananászt eleinte istállótrágyán nevelték, és alulról fűtést kapott, hogy megmaradjon a növény. A pozitív eredményeken felbuzdulva a kertészek elkezdtek kísérletezni a távoli, leginkább trópusi területekről hozott növények klimatizált termesztésével.

Az egzotikumok iránti vágy, az ananász rendkívül ízletes gyümölcse sarkallt arra, hogy egzotikus növényeket fűtött, beltéri környezetben neveljünk. Évek alatt egyre több üvegház és télikert született ezzel a céllal, és elterjedt a szobanövények divatja is.

Forrás: www.kew.org

A fél boroshordó kiváló otthont ad a kis helyet igénylő instant kerteknek. Rusztikus hatása miatt rendkívül népszerű. Különböző méretű, évelő, fás szárú és egynyári növények ültethetők bele. A konténer egy délután alatt előkészíthető.

Tények, tippek

A rendelkezésre álló helyet nem árt előre felmérni. A hordókról köztudott hogy átmérőjük átlagban 70 cm, 50 cm magasak, kerületük nagyjából 220 cm.

A talajjal töltött hordó súlya nagyjából 80 kg a növények nélkül. Ehhez még hozzászámolhatunk kb. 10 kg-ot attól függően, hogy rózsa, leander vagy éppen gyógynövények. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a súlyt a kiszemelt hely megtartja, akkor inkább konzultáljunk szakemberrel.

A megfelelő hely kiválasztása részben a beültetett növények igényeitől függ. Általában elmondhatjuk, hogy, világos, félárnyékos vagy ún. sétáló árnyékos, huzatmentes hely megfelelő. A növények nagy részének nem tesz jót a tűző nap, a berohadás ellen pedig teljes árnyékba ne tegyük.

A hordó aljába több drénnyílás fúrható. Ha akarjuk, béleljük fóliával, de ne felesdjük a fóliát is kilyukasztani, hogy biztosítva legyen a vízelvezetés. A hordót gurítható alátétre is állíthatjuk. Természetesen az alátét olyan legyen, hogy elbírja a súlyt. Ha nem ezt a megoldást választjuk, állítsuk pl. kavicsrétegre, hogy a vízlevezetés megfelelő legyen.

A talaj tömörödésének elkerülése végett a hordók alsó harmadát talajmentes granulátummal kell feltölteni. A hordót töltsük meg komposzttal. A talajt 20 cm vastag mulcsréteggel, pl. fenyőapríték, szalma boríthatjuk. Így gátoljuk a víz idő előtti elpárolgását. Ez különösen a frissen ültetett növények esetében fontos.

A hordókertet naponta kell öntözni az esti órákban a beültetéstől számított hathétig, majd ezt követően öntözzünk minden másnap. Kéthetente használhatunk növénytápot is.

Sok gyógy- és zöldségnövény egynyári. Ezek kb. 3-4 hónapig virulnak. Majd új növényekkel lehet őket helyettesíteni őket. A növények életciklusát lassíthatjuk, ha elvirágzás után a virágfejeket eltávolítjuk, megakadályozva ezzel a termésképződést. A palánták beültetését követően a haszonnövények 6-8 hét múlva fogyaszthatók.
Építsünk gyógynövényes dupla hordókertek Egyedi hatást érhetünk el, ha a nagyméretű hordó tetején egy kisebb hordó csücsül, és megépíthetjük álmaink kis helyet foglaló konténerkertjét, ahol temérdek gyógy- és fűszernövény terem karnyújtásnyira a konyhától. Azonban balkonra, sem tetőre, sem más olyan helyre nem való, amelynél fennáll a veszélye, hogy a súly alatt az építmény leszakad! Ne feledjük, hogy a hordók alján feltétlenül fúrjunk vízelvezető nyílást, a pangó víz, rothadás elkerülése végett.

A talaj tömörödésének elkerülése végett a hordók alsó harmadát talajmentes granulátummal kell feltölteni. Ahová a felső hordó kerül, oda néhány lécet kell keresztbe fektetni a súlymegosztás biztosítására, és az alsó hordó talajának tömörödésének megakadályozására. Leghasznosabb, ha komposzttal töltjük meg a hordókat. A felső 20 cm-t takarjuk pl. fenyőaprítékkal.

Ha a talajt nem közvetlenül a hordóba kívánjuk tenni, akkor nem csak hordót kell ilyenkor beszerezni, hanem különböző méretű terrakotta, de még inkább könnyű, műanyag konténereket is, amelyek a hordókba kerülnek. Kedvenc hordóban nevelt növények a snidling, kakukkfű, borsikafű a felső hordóba. Látható, hogy csak olyan növényeket választhatunk, amelyek sekélyen gyökereznek. Törpe bazsalikom, kamilla, fodros petrezselyem, vagy turbolya is szóba jöhet. Az alsó hordóba már nagyobb termetű növények is kerülhetnek, úgymint oregánó, francia tárkony. Remek választás a bazsalikom, rozmaring, vagy levendula is. Bizonyos bazsalikom fajták, citromkakukkfű, sáfrány többek közt azok a növények, amelyek látványosan átbukhatnak a hordó peremén.

Megtudhatjuk, hová ültethetünk, hogyan díszíthetünk, és hogyan alakíthatjuk a teret kiskertünkben.

Már most gondolkodjunk, tervezzünk, készítsük elő a talajt.
Ha el akarjuk kerülni a vitákat, általában a kifejlett fa koronaátmérőjének a fele az a távolság, amelyre a telekhatártól ültethetünk. A kis koronájú fáknak 3-4 méter távolságra van szükségük. Szomszédunk követelheti a telkünkről átnyúló ágak eltávolítását. Már a tervezésnél gondoljunk erre. Ha a gyümölcs netán kipottyan az utcára, akkor is a tulajdonost illeti meg, de ha valaki az el nem takarított gyümölcsön megcsúszik, és balesetet szenved, annak is a fa tulajdonos a felelőse.

Tudjuk, hogy mit akarunk!

Ha a házat nem akarjuk fával leárnyékolni, eltakarni, akkor ültessünk bokrokat. A cserjéknek sokféle szerepe lehet: csoportosan ültetve jellegzetessé varázsolják kertünket. De gondolhatunk térelválasztásra, kertünk tagolására is. Becsempészhetünk egy-egy színes levelű fajt is, de vigyázzunk, mert feltűnő színével nem hagyja érvényesülni kertünk teljes szépségét.

A tűlevelűekről elmondhatjuk, hogy kevésbé valók kiskertbe, mert túlságosan leárnyékolják a területet, és metszéssel sem ifjíthatók. A sok mindent kibíró tiszafa kivétel. Viszont, főleg ha kisgyerek, állat van a háznál, szem előtt kell tartanunk, hogy mérgező. Az évelőágyások hálás kísérője lehet a boróka, a törpefenyő.

Sövénytelepítés

A frissen vásárolt, nyalábba kötözött növényeket bontsuk ki és szedjük szét. Ezzel levegőhöz jutnak, megakadályozzuk a rothadást. A gyökereket takarjuk szénával, szalmával. Tárolásra a nyitott, rágcsálómentes helyek alkalmasak. Ne hagyjuk a növényeket kiszáradni, tartsuk őket mindig kicsit nedvesen. Az edényben érkezett növényeket védett sarokban tárolhatjuk. Más tennivaló nincs velük. Még öntözést sem igényelnek. A megeredés sikere a talaj előkészítésétől függ. Szeptember a talaj előkészítés ideje. Ássunk 1 méter széles árkot úgy, hogy a legfelső 25 cm-es réteget elkülönítjük. A maradék földet lapátoljuk deszkára, forgassuk át ásóvillával, és minden méterre számoljunk egy vödörnyi kerti komposztot, amit beforgatunk a földbe. Ezt ássuk be, majd töltsük vissza a felső talajréteget, amit előzőleg szintén egy vödör komposzttal összekevertünk.

Ajánlat

Ajánlott növények örökzöldek közül a buxus, a májusban virágzó, díszítő termésű magyal, lomblevelűek közül az ehető termésű húsos som (nyírott sövénynek is), ezüstös homoktövis, a csak díszítő termésű, márciusban pompásan virágzó díszbirs, galagonya, a májusban virágzó gyöngyvirágcserje, a júniusban virágzó rózsalonc, a júniusban, júliusban virágzó fagyal (nyírott sövénynek is). A júniusban virágzó korai nyáriorgona különösen falak mentén mutatós. Az ágak áthajlanak a falon. Hogy csak néhányat említsünk.

Magyarországon a fészekvirágzatúak családjába tartozó gyomnövények egy része gyűjthető, fogyasztható. Most megismerkedhetünk közelebbről a fészekvirágzatúak családjával, és két gyomnövényt mutatunk be, amelyek gyógyhatásúak és fogyaszthatók, ezért gyűjthetők.

A hazánkban leggyakoribb özönnövények (lásd. Botta-Dukát Z. és Balogh L. szerkesztésében: “The most important invasive plants in Hungary”, MTA, Vácrátót, 2008) között sok gyógy- és fogyasztásra is alkalmas növény szerepel.
Faluhelyen sosem volt ritka a gyűjtögetés. Különösen vasárnap vagy hivatalos munkaszüneti napokon kutattak erdőt-mezőt vadnövények után. A pásztorok, pásztorgyerekek volta a legfőbb gyűjtögetők. A gazdálkodó embernek már kevesebb ideje jutott erre.

Mielőtt, az írás nyomán bárki is gyűjtésbe kezd, tartsa be a gyógynövények gyűjtésével kapcsolatban is megkövetelt szabályokat!

Csak úttól, emberi tevékenységtől távol eső helyeken gyűjtsünk. A közlekedő útvonalak szennyezésein kívül veszélyt jelentenek többek közt a növényvédő szerek, szermaradványok, amelyek a növényből az emberbe kerülve egészségkárosító hatásúak.

A növények felismerésében segít a növényhatározó használata. Ilyen például a Király Gergely által szerkesztett:”Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei” (Aggteleki Nemzeti Park, Jósvafő, 2009). A könyv második “Rajzok” című kötete 2011. október végén jelent meg.

a tengerparti ebszékfű (Tripleurospermum maritimum) virágzata

Fészekvirágzatúak

A fészekvirágzatúak (Asteraceae vagy Compositae) családja a legszerteágazóbb, legfajgazdagabb növénycsaládok egyike. A zárvatermő növények mintegy egyötöde tartozik ide. A fészekvirágzatúak családnévvel jellegzetes virágzatuk alapján illetik ezeket a növényeket. Az ide tartozó növények gyakran lágyszárúak. A család két nagy alcsaládra tagozódik: Csövesvirágúak alcsaládja Asteroideae (cickafark – Achillea) és nyelvesvirágúak alcsaládja Cichorioideae (katáng – Cichorium). Gazdasági növények közül a napraforgó (Helianthus – Asteroideae)és a saláta (Lactuca – Cichorioideae) a két jelentős alcsalád egy-egy jellegzetes képviselője.

A családba mintegy 40 gazdasági haszonnövény tartozik. Néhány mindenki számára ismert növény az élelmi saláta, articsóka, olajnövény a napraforgó, gyógynövény a kamilla, dísznövény a krizantém, dália, cinnia, napvirág.

Másodlagos anyagcseretermékei miatt sok faj fontos élelmiszernövény. Úgynevezett olajnövényekként magvai gyakran az ipar (élelmiszer-, kozmetika-, textilipar) számára szükséges nyersanyagot tartalmaznak pl. napraforgó (Helianthus). Más esetben rovarölő hatásuk miatt kiindulási anyagai ipari kemikáliáknak pl. a Chrisantemum nemzetségbe tartozó növények pirétrum tartalma, amely botanikai inszekticid. Gyógyhatásukat biológiailag aktív anyagakaiknak köszönhetik pl. Echinacea.

Magyarországon a fészekvirágzatúak családjába tartozó gyomnövények egy része gyűjthető, fogyasztható. Itt két gyomnövényt mutatunk be, amelyek gyógyhatásúak és fogyaszthatók, ezért gyűjthetők.

Közönséges bojtorján

A közönséges bojtorján (Arctium lappa) Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein, így nálunk is őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszélen, folyóparton, vágásokban gyakori. Kétéves növény. Az első évben nagy, barázdált, szíves vállú, fonákon nemezesen szőrös tőleveleket fejleszt. Kék fészekvirágzatára jellemzőek a horgas fészekpikkelyek.

Gyökerének hatóanyagai: inulin, nyálka, keserű anyagok, illóolajok, poliacetilének, polifenol származékok. Máj-, epe-, vizelet- és hashajtó hatásai miatt teakeverékek alkotórésze. Külsőleg zsíros hajra, ekcéma kezelésére használják. Októbertől áprilisig gyűjtik.

Konyhai felhasználása

felhasználása: Első éves gyökerét felszedjük, tisztítás és főzés után vajasban párolhatjuk.

Zsenge levélnyelét akár nyersen salátaként vagy főzelékként is fogyaszthatjuk.

Bojtorján krémleves
Hozzávalók: 20dkg bojtorján gyökér; néhány szem újburgonya; egy fej hagyma; egy zellerszár; 2 kanál rizs; 5 dkg szalonna; 3 dl víz (vagy húsleves); 1 babérlevél; 3dl tej; kevés tejszín; só és bors ízlés szerint.
Mossuk meg, hámozzuk meg és szeleteljük fel a bojtorjángyökeret. Tisztítsuk meg és szeleteljük fel a többi gyökérzöldséget is. Kockázzuk fel a szalonnát, pirítsuk zsírjára, majd tegyük hozzá a zöldségeket és a rizst. Öntsük föl vízzel (húslevessel) és tegyük bele a babérlevelet. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük harminc percig. Mixeljük össze botmixerrel, forraljuk fel ismét, adjuk hozzá a tejet, és hígítsuk tejszínnel. Ízesítsük sóval és borssal ízlés szerint.

Közönséges bakszakáll

A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) Európában, Közép- és Nyugat-Ázsiában, Szibériában őshonos. 30-70 cm magas, kétéves vagy évelő, erős karógyökerű, felálló szárú növény. Kaszálóréteken, száraz gyepekben, legelőkön, útszéli gyomtársulásokban fordul elő a leggyakrabban.

Kékeszöld, egyszerű vagy kevés ágú szára egyvirágú. A szálas-lándzsás levelek pókhálósak, gyapjasak, hegyesek, szárölelők. Júliustól szeptemberig nyíló virágainak fészekpikkelyei zöldes-fehér szegélyűek, és egyharmaddal rövidebbek az aranysárga virágoknál. A fészkek kora délután összecsukódnak. Termése kaszat, a jellegzetes röpítő készülékkel, amelyek bóbitát alkotnak.

Gyökerének főzetével (hatóanyagai cserzőanyagok, taraxaszterol, laktucerolok, flavonoidok) gyomorerősítő, és köptető hatása miatt legyengült betegeket, gyomorégést kezelnek. A szirmok forrázata tisztítja a bőrt, halványítja a szeplőket. Fiatal leveleit és hajtásait a virágzás előtt, gyökerét ősszel gyűjthetjük.

Konyhai felhasználása

Kedvenc gyermekcsemege a növény tavaszi tejes szára, levele. Fiatal, húsos, lédús, inulintartalmú gyökerét salátaként, párolva, rántva fogyaszthatjuk. Zsenge leveléből salátát készíthetünk, például ragulevesbe főzhetjük, de párolva és rántva sem rossz. Felvágatlan szárait és bimbóit spárga módjára elkészítve gazdagíthatjuk konyhánkat. Bakszakáll lekvárt főzhetünk hajtásaiból és virágkocsányaiból.

Bakszakállal bolondított sóskaleves

Hozzávalók: fél kg sóska; 10 dkg bakszakáll levél; egy evőkanál liszt; 2 dl tejföl.
A sóska és a bakszakáll leveleit vágjuk össze, és fél óráig kevés sós vízben vagy húslevesben pároljuk, majd leszűrjük, mixerrel pépesítjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük, és a pépet hozzáadjuk. Felforraljuk, szerecsendióval fűszerezzük. A tűzről levéve, tálalás előtt tejfölt keverünk a levesbe, pirított zsemlekockával tálaljuk.

Egyre kedveltebb a klasszikus muskátli. Bár nagyüzemi szaporítása magról történik, házilag dugványozással szaporítjuk.

Történeti áttekintés

Dél-Afrikában fedezték fel a Pelargonium triste fajtát, és 17. században már megjelent Európában. Ezt követte az illatos P. cucullatum, amelyet német származású holland botanikus, Paul Hermann (1646 – 1695) gyűjtött be. A borostyánlevelű P. peltatum fajtát Willem Adriaan van der Stel (1664 – 1733) holland botanikus hozta el Hollandiába.

Kerti muskátli

És még csak ez után következtek a P. zonale és P. inquinan mely fajok keresztezéséből származó P. hortorum ma is oly felkapott kertészeti fajtái. Mintegy 200 fajtát sorolunk ide. Ezek a kerti fajták azok, amelyekre először gondolunk a muskátli név hallatán. Felálló hajtásúak, bokrosan elágazó szárúak, kerekded, enyhén karéjos leveleik bársonyosan szőrösek, gyűrűs rajzolatokkal. Gömbös ernyővirágzatban álló virágaik szimplák és dupla virágúak. Sok fajta a levelével is remekül díszít. Ezek sötétzöld, bordó, sárga mintázatú leveles fajták.

Szaporítása dugványról

Nagyüzemben magról szaporítják, így próbálják elkerülni a fertőzések terjesztését növényről növényre.

Házilag azonban inkább a dugványozás terjedt el. Sok évelő, például a muskátli hajtások, augusztusban gyökereznek a legjobban. A muskátli vegetatív szaporítása tört, vagy vágott fejdugványokkal történik. Ugyanis a csúcshajtások gyökereznek a legjobban. Ezekből sokkal erőteljesebb új növények fejlődnek, mintha a régi töveket próbálnánk átteleltetni!

Törjünk le egy kb. 12 cm-es hajtást.

Tépjük le az alsó leveleket.

Egy szárcsomó alatt vágjuk le a szárat egy éles vágással.

Ültessük el…

és öntözzük be.

A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon maximum három teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. De elég egy kifejlett és egy feslő levél is.

Készítsünk elő egy éles kést. Fertőzött növényből csak ritkán menthetünk meg egészséges hajtásokat. Ezért mindig egészséges növényt válasszunk anyanövénynek. Virágos vagy bimbós hajtásokat ne használjunk.

Minél simább a vágásfelület, annál könnyebb a regeneráció, és gyorsan megindul a gyökérképződés. A hajtásnak kb. 21 napig életképes a levágás után, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi ideig hagyjuk magára, és csak ezután ültessük el. Minél hamarabb ültetjük el a hajtást, annál jobbak az esélyeink. A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetőek.

Bár a levágott hajtások akár vízben is gyökeresednek, ezek a gyökerek igen törékenyek, másrészt a növényültetés után csak akkor kezd el tápanyagot felvenni, amikor új, a szilárd közeghez alkalmazkodott gyökereket fejleszt. . A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. Az ideális tápközeg a perlit – vermikulit (agyagásvány) 1:1 arányú keveréke. Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Télen, fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátlitövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak.

Nem sokkal finomabb, ha magunk készítünk paradicsomlét, semmint az ízfokozókban dúskáló, ki tudja mivel színezett paradicsomléket isszuk? Arról már ne is beszéljünk, hogy az itt felhasznált paradicsom csekély beltartalmi értékű.

A paradicsom hazai története

Jeszenszky Árpád okleveles műkertész, egyetemi tanár (1896- 1988.) állami elismerésben részesített fajtái közül a „korai rezista” paradicsom a legjobb fajtának számított. A bookline.hu oldalról is megrendelhető „A magyar kertészet története” című könyvében írja, hogy a paradicsom az 1800-as évek vége felé jelent meg egyre gyakrabban a házikertekben. Az itt termesztett paradicsomot az asszonyok besűrítették és eltették télire. Eleinte az igen nagy, akár 1 kg-os bogyókat termő, gerezdes, Garfield elnök fajtát termesztették, belőle a fóti termesztők szelektálták a maguk tájfajtáját, amely kevés magjával, vastag húsával igen alkalmas volt befőzésre. A meleg homoktalaj, és a pesti piacok közelsége miatt Fót, Dunakeszi, Csömör környékén folyt jelentős paradicsomtermesztés.

A sima héjú, alma alakú fajták iránt az 1930-as évektől kezdve nőtt meg a kereslet, a konzervgyárak a könnyebb feldolgozás miatt vásárolták nagy mennyiségben. Friss fogyasztásra a San Marzano fajtát kizárólag szabadföldön termesztették. Ugyanis a korai, hajtatott paradicsom az olasz ill. dél-francia áruval nem tudott versenyezni.

Régi magyar tájfajták

Ha saját magunk termeszthetünk paradicsomot, válasszuk a régi magyar tájfajtákat. Tájfajtának az olyan növényeket nevezik, amelyek egy adott tájegységen belül régóta teremnek.

A paradicsomtermesztés Fóton több évszázados múltra tekint vissza. Az Amerikából behurcolt filoxéra vész miatt kipusztult szőlőterületek helyén indult meg a termesztés az 1870-es években. A fóti gerezdes paradicsom egyre ismertebb tájfajta. A helyi lakosok családi magfogásos módszerrel termesztik, és így a családi fajták nemzedékeken át fennmaradtak.
Fóton 2011-ben augusztusában rendezték az I. Fóti Paradicsom Fesztivál-t.
Forrás: www.vedegylet.hu, Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat

A tájfajták genetikai változatosságuk és alkalmazkodóképességük révén rendkívül értékesek, ugyanakkor az intenzív ipari termelés követelményeinek legtöbbször nem felelnek meg, így mára jobbára kiszorultak a termesztésből, tájékozódhatunk az ÖMKi honlapján. Pedig ellenálló képességük, gazdag ízviláguk, jó beltartalmi értékeik miatt kiemelt figyelmet érdemelnek.2013-ban az óriási érdeklődés hatására országos szinten megindult a termesztési körzetek kialakítása, és a régiókra jellemző tájfajták vizsgálata. A fajták származási helye Dány, Szentlőrinckáta, Farmos, Jászberény. 22 tájfajta morfológiai leírására és beltartalmi vizsgálatára kerül sor a Budapesti Corvinus Egyetem Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékén.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ paradicsom tájfajtáinak felhasználásával on-farm néven kísérletsorozatot indított.
Forrás: www.biokutatas.hu

Fotó: Bak László, 12.08.07. Ömki paradicsom Picasa

Díszalma fajta ajánlat

A díszalmák tavasszal, a lombozat megjelenése előtt ontják virágtömegüket. Őszi termésük kevéssé ízletes, de ehető. A teltvirágú almák alig hoznak termést. Az almák színe vörös, narancsszínű vagy sárga, és nyár közepétől késő őszig teremnek. Jól mutatnak szoliterként, határoló növényként és sorban ültetve út mentén vagy takarás céljából. Ősszel ültetheted.

Néhány közkedvelt, divatos fajta:

Malus royalti

3-6 méteresre növő gyenge növekedésű fa. 3-4 cm-es szimpla virágai rubinpirosak. Levelei a szezon kezdetén rubinvörösek, majd zöldes árnyalatúak, ősszel pedig ismét ragyogó bordóak. A virágok és a termés is vöröses-bordó. Napos helyre való. Szoliter növénynek ültessük.

Malus purpurea Eleyi

A 4-6 méter magasra növő fa széles koronát nevel, de még 20 évesen is csupán 3 méter magas. A díszalma díszítőértékét vörös majd rózsaszínűre váltó virágai, barnásvörös levélszíne, illetve 2-3 cm-es sötétpiros termése adja. Termése dzsemnek kiváló.

Malus baccata ‘Street Parade’

A 2,5-4 méter magas, karcsú koronájú fa. Dúsan virágzik, lombozata zöld, virága fehér, bimbóban halványrózsaszín. Almája vörös-bordó. Út- és utcafásításra, kerti szoliternek egyaránt alkalmas. Kiskertekbe kifejezetten ajánlott.

Malus sp. ‘Professor Sprenger’

Gyorsan növő, nagy bokor vagy kis kúp alakú fa. 5-6 méter magas, 3-5 méter széles. Elliptikus levelei 6-8 cm hosszúak, tavasszal vörösesek, nyáron is megmarad a főerek mentén a vöröses árnyalat a zöld leveleken. Őszi lombszíne sárgából vörösre vált. Gazdagon virágzik, bimbói rózsaszínűek, virága fehér, szimpla. Termése kerekded, 1-1,5 cm-es, narancs, napos oldalon piros színű, télen is a fán maradó.

Malus sp. ‘Red Jade’

Széles ívben lecsüngő ágú, bókoló fa. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek, őszi lombszíne sárga. Kaszkádban nyíló Virágai bimbóban piroslók, kinyílva rózsaszínűek, majd fokozatosan kifakulnak. Termése élénkpiros, jókora borsó nagyságú, a madarak egyik kedvence.

Malus spectabilis

kis termetű, szép formájú fa. Levelei oválisak, gyakran karéjosak, sötétzöldek. Virágbimbói sötét korallpirosak, majd a szirmok színe egyre halványul. Fehér és telt virágú fajtái is ismertek. Aranysárga, cseresznye méretű gyümölcseiből ízletes befőtt készíthető.

Malus halliana

Neve bíborszínű kocsányoncsüngő, fehér vagy halvány rózsaszín virágaira utal. Laza koronájú kis fa, levelei rügyfakadáskor bronzos színűek. Biztosan nemtudjuk, de valószínű, hogy Kínából származik. Különösen Szecsuanban kedvelték, ahol híres, hosszú költeményeket is írtak róla.Kína- és Japánszerte telepítik szép fajtáit.

Malus adirondack

USA-ból származó, karcsú kúp vagy oszlopos alakú, kisméretű, rendkívül fiatalon és dúsan virágzó, sok apró 1-1,5 cm nagyságú termést hozó díszalma. Virágai bimbóban rózsaszínűek, kinyílva fehérek. Termése piros. Elsősorban házikertbe ajánlott.

Öntözési tippek spórolósoknak. Néhány apróság hogyan öntözzünk a nyári kánikulában.

Öntözzünk kora reggel

Öntözzünk korán, mielőtt a hőmérő higanyszála az egekbe szökik. Napközben a víz nagy része gyorsan elpárolog, az esti öntözés pedig a kórokozók elszaporodásának kedvez, felütik a fejüket a gombabetegségek.

Automata öntözés esetén legcélszerűbb az éjszakai öntözés, feltéve, hogy ellenőrizhető vagy automatizálható. Ugyanakkor még a víznyomás is kedvezőbb a nappalinál, valamint ritkább az öntözési tilalom.

Hová jut víz?

Figyeljük, hogy az öntözővíz minden öntözni kívánt területet elérjen. Az útra azonban ne pazaroljuk a vizet. A gyep öntözése külön történjen. A fű gyökere nem hatol mélyre, ezért a felszín alatti részek átnedvesedése már megfelelő, míg egy cserje, fa mélyen húzódó gyökereihez is el kell, hogy érjen a víz. Többször adódott már kerti baleset abból, hogy a sekélyen öntözött fa gyökere nem húzódott a megfelelő mélységbe, és a növény adott alkalommal kidőlt a talajból. Aranyszabály, hogy a felszín közeli, gyors öntözés biztosan nem nedvesíti át a gyökérzónát.

Ne folyjék el az öntözővíz

A tömör vagy tömörödésre hajlamos talajok esetében gyakori előfordul, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Ekkor abba kell hagyni az öntözést. Csak akkor folytassuk az öntözést, amikor a víz már beszivárgott a talajba. Még jobb, ha öntözés előtt a tömődött vagy korábban összeiszapolódott talajt föllazítjuk, s finomabb porlasztással, ill. lassúbb vízadagolással öntözünk. Elhúzódóan öntözzünk, hogy a víznek legyen ideje leszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe. Homokos talaj gyorsabban fölveszi a vizet, mint a nehéz, kötött talajok. Ezért a gyökérzóna átnedvesítése tovább tart kötött talajokon, mint könnyű, homoktalajokon.

Hagyjuk magasabbra nőni a füvet

Ha a fűnyíró pengéjét magasabbra állítjuk, a megmaradó szárrészek segítenek a vízmegtartásban. A fű növekedése is lelassul, ami kevesebb tápanyag és vízelvonással jár.

Használjunk esővizet

Aki nem akar ivóvízzel öntözni, és úgy gondolja, hogy a lágy víz kevéssé növeli a talaja sótartalmát, az használjon hordóban gyűjtött esővizet. Felmérések szerint átlagosan fejenként napi 6 liter vizet fogyasztunk kertjeink öntözésére. Ehhez nem szükséges ivóvíz tisztaságú víz, a locsolás legpraktikusabban, és a növények számára is legkedvezőbben az összegyűjtött csapadékvíz használatával gazdaságosan megoldható. Az esővíz gyűjtőt az ereszcsurgó alá állíthatjuk.Egyéb forrásai a felszín alatti vízkészletek illetve kissé pazarló módon a vezetékes víz lehet. A nyári mulcsozással (fűnyesedékkel, aprított szalmával vagy komposzttal) megőrizhetjük a talaj nedvességét, és egy-két kapálástól is megkíméljük magunkat.

Csöpögtető öntözés házilag

Elrejtett pillepalackból csöpögtető öntöző rendszer. Nem a legszakszerűbb megoldás, de igen pénztárcakímélő. Gyűjtsük össze a palackokat, fúrjunk az aljukba lyukakat. Az üveg aljába töltsünk sódert nehezéknek. A kiszemelt növény töve köré állítsuk körbe a vízzel feltöltött üvegeket, hogy ne boruljanak el a szélben, ha kezdenek kiürülni. Kicsit be is áshatjuk őket, hogy kevésbé legyenek szem előtt. Az utántöltésről magunknak kell gondoskodni.

Konténeres növényt is lehet ezzel a módszerrel öntözni. Ehhez karcsúbb palackot válasszunk, és lehetőség szerint próbáljuk bedugni a talajba.

Az előnyöket így foglalja össze egy hobbikertész: “Öntözőkannával is locsolhatnék, de azt strapásnak tartom. Arról nem beszélve, hogy a víz mindenhová elfolyik, oda is ahová nem akarom. Így legalább nem pazarolok.”

Dr. Komiszár Lajos, a kiskert és a gazdasuli tanfolyamok szervezője, és több téma előadója

A páfrányokról úgy tudjuk, hogy hűvös, párás patakpartok mutatós aljnövénye, legalábbis, ami az erdei pajzsikát illeti.  A rendszertanilag tőle teljesen különálló szobapáfrányok sikerrel nevelhetők otthon, a lakás hűvösebb, de világos ablakaiban, az erdei pajzsika azonban csak eredeti élőhelyén marad meg. Ezért aki kirándulni jár, ne ássa ki a forrásmentén honos páfrányokat, mert szegények nem valószínű, hogy túlélik.

Korsópáfrányok Nephrolepis spp

A páfrányok spórákkal szaporodnak, nincs virágjuk és termésük.
A spórák a levelek fonákán lévő spóratartókban találhatók

A korsópáfrányok nemzetségéhez, sok, szemet gyönyörködtető trópusi páfrány tartozik, amelyek Afrika, Amerika, Malajzia és Nyugati-India erdeiben élnek. Vannak közöttük fán élő epifiták is. A szárnyasan összetett levelű, szobapáfrány többféle változata ismer. Sokuk virágcsokrok levéldíszéül szolgál. A többszörösen szárnyalt, sima vagy hullámos szélű, sűrű állású, zöld levelű, fodros-bodros változatok rendkívül igényesek, érzékenyek, elsősorban a levélrothadásra. Emiatt ezek inkább már csak növényvitrinbe valók. Kedvező körülmények között tőből kiinduló nagyszámú, vékony, drótszerű ostorindát fejleszthetnek.

Minél idősebb, annál hosszabbra nyúlnak hajtásai. Árnyékos, védett helyet, nedves talajt igényel

Tartásuk, gondozásuk

A szobapáfrányok sikerrel tartható, ha sohasem túl meleg és túl száraz körülöttük a levegõ. A 18 °C hõmérsékletet még jól tûrik. Mérsékeltebb öntözés mellett 15 fokkal is beérik. Fényigényük közepes, kedvelik a világos, de tavasztól õszig közvetlen napsütéstõl védett helyet. Sötétben túlságosan megnyúlnak, elveszítik szépségüket, lehullatják leveleiket. Ilyenkor le is gyengülnek és kártevõk lephetik el õket.

Egyik páfrányféleség sem tûri a kiszáradást. Emiatt a levelek megsárgulnak és le is hullnak. A vízben állás viszont a gyökerek épségét veszélyezteti. Bevált a tiszta tõzegben, esetleg más közegben és kettõs edény párban történõ tápoldatos nevelésük. Kiegyenlített tápanyag igényüket kielégíthetjük 10-10-10 összetételű folyékony táppal. Naponta permetezhetjük.

Egyébként általában nem igényesek és nem is érzékenyek. Alkalmazkodó-képességüknek köszönhetõen méréskelten meleg, keleti vagy északi fekvésû szobarészben is nevelhetõk. Télen az ablakhoz közel vagy az ablakban teleltethetõk, nyáron a szobába helyezendõk. Az erõs napfényt azonban nem tûrik és szabad levegõn sem érzik jól magukat, még nyáron sem. Társíthatók közös tartóedényekben mindazokkal a levelükkel és virágjukkal díszítõ növényekkel, amelyek hozzájuk illõek és hasonló igényûek. Kivájt taplógomba, fatörzs- darab is lehet a tartójuk. Ha cserepet választunk számukra, inkább lapos legyen, mint mély, ami csökkenti túlöntözésük veszélyét.

Tartása könnyű. Talaját tartsuk nedvesen, minél melegebb van illetve minél több fény éri, annál gyakoribb permetezést kíván.

Szaporítás

Az indán fejlõdõ fióknövények laza, tõzeges földdel töltött cserépbe vezetve meggyökeresedhetnek. Kifejlõdés után az anyanövényrõl levághatóan önálló növényként nevelhetõk tovább.

Ha valóban jól érzi magát nagyon elterebélyesedhet. Így a növény bár mutatós, de talaját hamar feléli, és könnyen befülledve rothadásos betegségek üthetik fel a fejüket. Ezért ne sajnáljuk éles késsel a tövet ketté- vagy akár többfelé vágni. Ne féljünk a gyökereket kissé megnyírni, majd az átültetés után magától regenerálódik a növény. Egyúttal távolítsuk el az elszáradt indákat is. Ültetésükhöz sok tõzeget tartalmazó földkeverék vagy a Florasca A típusföld ajánlható. Csak megbízható eredetű kertészeti földet használjunk.

Fokföld, Jóreménység Foka. A nevek hallatán kalandorok, tengerészek, jutnak az eszünkbe. Jó, ha tudjuk, hogy a portugál Bartolomeu Dias 1487-ben fedezte fel, és 1500. május 29-én itt veszett a tengerbe. “Ez a legnagyobb fokok egyike, és a legmesésebb adottságokkal, növényzettel rendelkezik, amit eddig láttam az egész földkerekségen.” Írta naplójába Sir Francis Drake (1540? – 1596), korának leghírhedtebb kalóza.

A hottentották, busmanok, és bantuk földjén először búrok telepedtek le az 1600-as évek közepén. Ők nevezték el Fynbos-nak (ejtsd: fejnbosz) a környék fátlan társulását, amely szokatlan formagazdagságával a tengerparti homokdűnéktől az 1000 méter fölé nyúló hegygerincekig nyúlik. A fynbos hollandul finom levelűt jelent, ami tökéletesen jellemzi az itt élő karakterfajokat: a több száz hangafélét, a Proteákat és a közel ezer fészkesvirágzatú növényt. A száraz nyár miatt sok hagymás virág nyílik a derékmagasságú bokros vegetáció törpe tisztásain; csak a nősziromfélékből 600 fajt írt le a tudomány.

A fokföldi flórabirodalom, amelynek a Fynbos is részét képezi

A növényzet fejlődése – az egykori közös szárazföld (Pangea) Laurázsiára és Gondwanára való szétválásával, majd a mai földrészek kialakulásával – több önálló ágra különült el. Ennek az elkülönülésnek az eredményeképpen 6 flórabirodalom alakult ki. Ezért a Föld növényzetét a botanikusok hat területi egységre osztották fel, amelyek közül a legkisebb (0,04%) Afrika déli részén található. A fokföldi flórabirodalom, Capensis védett területe 2004-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listájára. A terület gazdag növénytakarója mediterrán éghajlati viszonyok között alakult ki. A területre jellemző üledékes kőzeten kialakult talajokat a gyenge tápanyag-ellátottság jellemzi. Ezek között a kedvezőtlen viszonyok között rendkívül változatos növényvilág jött létre. A flórabirodalomban 8550 faj él, amelyekből 6252 csak itt fordul elő. Ezek a növények anélkül élnek egyensúlyban egymással, hogy bármelyikük is fölénybe kerülne a többi rovására. A kihalással fenyegetett fajok száma szintén egyedülállóan magas: 15 db/km2.

Capensis flórabirodalom további jellemzői:

• A 90 ezer négyzetkilométeres területen a világ növényfajainak mintegy 3%-a, és Afrika növényfajainak mintegy 20%-a fordul elő.
• Bár a Capensis a legkisebb flórabirodalom, de a legváltozatosabb is egyben. 1.300 növényfaj jut 10.000 km-re.
• A Fynboss (Cape Fynbos) ennek a flórabirodalomnak a 80%-át teszi ki.
• A fokföldi flórabirodalom legismertebb fajai az amarilliszfélék (Amaryllidaceae), a nősziromfélék (Iridaceae), az erikafélék (Ericaceae), a spárgafélék (Asparagaceae), a próteafélék (Proteaceae) és a kristályviágfélék (Aizoaceae) családjaiba tartoznak. Innen származik dísznövényeink közül a muskátli, a hölgyliliom, a kerti gladiólusz, a frézia stb

Purgatórium

A Capensis flórabirodalom gyakori tűzvészei megújítják a növénypopulációkat.

A tudósok a jellemző növényflórát illetően rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a területen pusztító rendszeres tűzvészeknek. Az átlag 12 évente fellobbanó lángok a Fynbos életben maradásának letéteményesei.

A bennszülött növények ugyanis különböző módon védekeznek a tűz ellen: egyesek tűzálló magokat nevelnek, mások alacsony olaj- és magas víztartalmú leveleket hajtanak, vagy vastag, tűzálló kérget fejlesztenek, amely megvédi belső szöveteiket.

Az alkalmazkodás másik példája a gyors fejlődés. A növények kifejlődnek és magot érlelnek, mielőtt a forró, tűzveszélyes nyár beköszöntene. Sok növény tobozszerű termést érlel, amelyek csak a tüzek hatására száradnak ki és nyílnak fel, majd kicsíráznak, amikor a Fynbostól idegen, betelepült növények már elpusztulnak. Mire a jövevényfajok kifejlődve elnyomnák az őshonosakat, addigra jön egy újabb tűzvész, és a rend úja helyreáll.

Például a király protea (Protea cynaroides) csak a hőhatására felnyíló terméséből szórja szét magvait. A talajra került magvak az esőzések alatt csírázni kezdenek. Egy másik faj, a tűpárna (Leucospermum sp.) magjait a hangyák hordják a talajba, és míg más, jövevény fajok a tűzvészben elpusztulnak, addig magjai az esőáztatta földben kicsíráznak.

Proteák

A Protea, a déli félteke csodálatos virága, Dél-Afrika nemzeti jelképe.

Dél-Afrika a termesztéssel foglalkozó 25 ezer alkalmazottal adja a világ vágott Proteáinak mintegy felét. A kereskedelemben forgalomba kerülő Proteákat Ausztráliában, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban termesztik. De a kihalással fenyegetett fajok termesztésével nem foglalkoznak. A Proteák megmentése, melyek egyben a vágott virágok alapanyagai, csak az összes fynbos növény megmentésével együtt lehetséges.

Az 1991 óta tartó Protea Atlas Project (PAP) keretében ezer önkéntes térképezte fel a teljes területet, gyűjtött információkat a megporzásról, a virágzásról, a tűzvészek utáni túlélőkről, a virágszedés hatásairól és a betelepülő fajokról. A dél-afrikai National Biodiversity Institute (NBI) 2004-ben készült tanulmánya szerint 2050-re több mint egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye, köztük sok, csak Dél-Afrikában előforduló Protea fajt. Dél-Afrikában durván 370 Protea faj található, amelyek közül 350 él a Fokföldi Flórabirodalomban. 120 faj szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. A Fynbos Protea fajainak mintegy egyharmada kihalhat 2050-ig. A Fokföldi Flórabirodalom ősi fajai közül a Proteák családja mintegy hat-hét millió éves múltra tekintenek vissza. A régebben jellemző hűvösebb klíma fokozatosan melegre fordul, így ezek a fajok fokozottan érzékenyek a klímaváltozásra. De érzékenyek az emberi beavatkozás hatásaira is. Elterjedésük összhangja más endemikus fajokkal lehetővé teszi, hogy a kutatók indikátor növényként használják őket.

Forrás:

www.plantzafrica.com

www.museum.co.za

www.kew.org

www.biome-explorer.net

www.tankonyvtar.hu (Növénytan)

Zsigró György növényvédelmi szakmérnök (NMNK)

Augusztusi kártételek és tennivalók a gyümölcsösben.

Folyamatosan érnek a gyümölcsök, mindenképpen nézzék meg az élelmezésegészségügyi-várakozási időket (é.v.i.)!

A betakarításig még felerősödhet a termésrothadás. A darazsak és a molyok mellett a viharok is megsértik a gyümölcs bőrszövetét és így utat nyithatnak a gombáknak, baktériumoknak. A réz illetve a rézpótló mankocebek (rézpótló szerves hatóanyag) a varasodásra és a csonthéjasok levélbetegségeire is hatásosak.

A monília kiverődött penészgyepeit már hetek óta láthatjuk a fán lévő és a lehullott terméseken. Csonthéjasokban a Teldor 500 SC, 3 napos, míg a Topas 100 EC, 7 napos é.v.i-vel rendelkezik. A mankocebek is jók lennének, de almásokban 28 nap, a csonthéjasokban 30 nap az é.v.i.-jük.

A napégés az a jelenség, amikor hőtől és az UV sugárzástól is sérül a növények bőrszövete. Száradnak, barnulnak az utcai juharok levelei, foltosodnak az érésben lévő almák, körték… Ezeket a gyümölcsöket már nem lehet meggyógyítani, sem tárolni. Majd a megfelelő tavaszi metszéssel, tápanyag-utánpótlással, öntözéssel és az év közbeni kíméletes zöldmunkákkal kerülhetjük el a károsodást.

A parlagfű is feltűnik a fényképeken, ez egy bimbós példány. Még mindig irtani kell! A hatóságok az év végéig ellenőrzik a szántókat, ültetvényeket, de a városi kerteket is. Akár többször is visszatérhetnek ugyanarra a helyszínre, és ismételten bírságolhatnak.

A baloldali képen a napégés miatt károsodott fürtök láthatók, míg a jobboldalin az egészségesek.

A Fénycsapdánkban megjelent a harlekin katica is. A cukrosodó szőlőszemekbe is belerághat. A badacsonyi szőlészek panaszkodtak, préselésnél bekerült a mustba. Keserű és büdös lett a bor.
A Harlekin Program honlapján részletes tájékoztatást kaphatnak. A védekezés a bogár nyomon követésével kezdődik, kérem segítsenek ebben a szakembereknek!

Több kertbarátnak feltűnt, hogy egyes árnyékoló lugasokban, kiszántott majd újra kihajtott szőlősökben „rücskösödik” a szőlő levele. Minden esetben alanyfajtákon találták meg, a filoxéra levéllakó alakját. A direkttermő, amerikai alanyok gyökerét nem károsítja, a levelén viszont, a fotókon látható tünetekkel jelentkezik. Akit zavar a látvány, az permetezhet felszívódó szerekkel pl. a „Mospilanokkal” vagy az „Actarákkal”.

Kártétel a levél színén és fonákán

Még mindig az atkák, a levéltetvek és a molyok játsszák a főszerepet. A késői fajtáknál még a gyümölcsmolyok elleni permetezés is szóba jöhet. A hernyóktól rágott gyümölcsök nem tárolhatók. Kérem nézzék meg a rajzási táblázatunkat és ha szükséges, még választhatnak egy megfelelő é.v.i.-vel rendelkező rovarölőt.

Dr. Vétek Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, értékes táblázata a szederben engedélyezett növényvédő szereket gyűjti össze.