Itt az uborkaszezon. Készülhet a kovászos uborka és egyéb finomságok.

Az uborka termése, levele, gyökere is gyógyhatású. Régóta ismert és kedvelt csemege. Az uborka nem csupán étkezésre használt zöldség, hanem a kozmetikumként és is ismert. Nagyszerű bőrnyugtató és hűsítő, különösen hatékony a napégette, szélcserzett bőr kezelésére.

A tökfélék családja – Cucurbitaceae

A rend egyetlen családjába 850 faj tartozik. Fajaira jellemző a triterpén-keserűanyagok felhalmozása. A termések keserű ízén nemesítéssel enyhítenek. Ide tartozik a vadon termő fekete földitök (Bryonia alba), amely gyomnövény, a  jól ismert közönséges tök (Cucurbita pepo), a sütőtök (C. maxima) a görögdinnye (Citrullus lanatus), a sárgadinnye (Cucumis melo). A manapság egyre divatosabb szivacstök (Luffa cylindrica), amelynek belseje hálós, rostos szerkezetű.
Néhány tökféléről itt lehet olvasni.

A növény bemutatása

A Cucumis és rokon fajai területekről származó, heverő vagy kacsokkal kapaszkodó indájú, nagy-, puhalevelű, váltivarú egylaki növények. Nagy kiterjedésű gyökérrendszere vékony, nagyon sérülékeny. hajtása kúszó, a szárcsomókon megjelenő kacsokkal kapaszkodik. Levele gyakran karéjos, nagy felületű, aminek következtében gyorsan párologtat. Ez meghatározza vízigényét. Termése kabak. Egyes típusok héja szemölcsös, tüskés (egyes saláta- berakóuborka fajták). A sima felület a saláta típusokra jellemező. Az érett termés sárga, sárgás-barna.

Indiában, a Bengáli öböl és a Himalája közé eső vidéken, mintegy 3000 évvel ezelőtt már termesztették. I. e. 500–300 évvel római közvetítéssel már Európában is meghonosodott. A görögök és a rómaiak kertjeiben egyéb kabakos növények mellett az uborka megtalálható.

A kilencedik században már Franciaország szerte, 14. században Angliában is termesztették.

A -Le Potager du Roi- (a király konyhakertje) 1678 és 1683 között épült, Jean-Baptiste La Quintinie (1624 – 1691), a Napkirály főkertészének irányításával. A kertben már termesztették az uborkát, a dinnyetermesztésből átvett módszerekkel, üvegházban.

Magyarországra a 13. században került, LippayJános (1664) Posoni kert c. könyvében az uborkát mint jól ismert zöldségnövényt írja le.

Ez az ősi fajta nevét a thaiföld környéki hmong népcsoportról kapta.

Az uborka környezeti igényei

Az uborka fény- és hőigényes. Vízigénye jelentős. Miután gyökérzete levegőigényes, kerülni kell a pangó vizet, és az öntözéssel való tömörítést. Páraigénye is magas.

A szabadföldi salátauborkák félhosszú, szemölcsös, fehér tüskés fajták, félhosszú, sima bőrű fajták. Támrendszerre futtathatók az ún. berakóuborkák.

Házikerti uborka ajánló

Az uborka gyógyhatásai

Gyökerének főzete vízhajtó. Friss leveléből nyert lé hánytató, emésztésserkentő. 25 – 50 gramm maghéjjal együtt őrölt mag féregűző hatású. A magjából nyert olaj az olivaolajra hasonlít, 22.3% linolénsav, 58.5% olein sav, 6.8% palmitinsav és 3.7% sztearinsav tartalmával.

Fiatal levelét és szárát főzelékként fogyasztják. Termését fogyaszták salátaként, kovászolva, télen savanyúságban, ecetes uborkaként. különféle vegyes zöldségsaláták fontos komponenseként, sőt helyenként levest és főzeléket is készítenek belőle. Salátaként főleg ropogós húsa és nagy víztartalma miatt kedvelt. Magas cellulóz tartalma azonban nehezen emészthető, és tápértéke sem jelentős. Étrendi hatása mégis n

Ezt a rozsdaszínű fajt Sir Joseph Hooker fedezte fel 1848-ban, a Himalája lejtőin (Sikkim).

agyon kedvező. Nagy káliumtartalma serkenti a veseműködést. C-vitamin-tartalma azonban viszonylag alacsony.

A tökfélék (Cucurbitaceae), így egyes uborkafajták jellegzetes kémiai alkotóelemei a keserű triterpének (cucurbitacin). Jelentős

élettani hatással bírnak. Nagy mennyiségben mérgező, hánytató hatásúak. A cucurbitacin I vegyülettel kapcsolatban a kutatók megállapították, hogy sejtburjánzás gátló hatású.

A cucurbitacin a növény sziklevelében és a termés kocsány felőli végében, közvetlenül a héj alatt képződik nagy mennyiségben, különösen a növény számára kedvezőtlen feltételek hatására. A cucurbitacin képződésért egy domináns gén felelős. Ennek recesszív párja pedig gátolja a cucurbetacin képződést. A két gén működésétől függetlenül termelődő elateráz enzim a cucurbitacin vegyületet hidrolizálja, így az uborka keseredés mentes. A genetikailag keseredésmentes növények semmilyen termesztési körülmények között nem válnak keserűvé. Az újabban nemesített, korszerű fajták genetikailag keseredésmentesek. Az enzimképződést környezeti tényezők befolyásolják, ezért ugyanaz a fajta bizonyos évjáratokban, és területeken keserű lehet.

Földházak már a vaskorban léteztek. Ha valamennyire át szeretnénk élni, hogy mit érzett a vaskori ember, amikor belépett barlangszerű házába, amely védelmet nyújtott a hideg, a szél ellen, akkor lépjük át egy földház küszöbét. Vagy Zsákos Frodó helyébe képzelhetjük magunkat a barátságos Hobbitfalván.

A földház definíciója.

A földház eszméje illeszkedik az ökológiai túlélés, az önellátásra való törekvés ma már aktuális trendjéhez. A földház agyagból, sárból, vályogból épül, de földház az is, amikor a házat földréteg védi. Ennek fő előnye, hogy a ház összekapcsolódik a föld 12-14 fokos klímájával.

Energiatakarékos, jó szigetelő

Leuzinger ház Arniban, Svájc

Míg a levegőbe magasodó házakból kiszökik a páratartalom, a hő, a földház a maga szigetelő talajköpenyével védi a bennlakókat a

csapadéktól, a fagytól és a széltől. Ezzel a módszerrel sikerrel hasznosul a föld, a növényzet hő és hangszigetelő hatása, télen a lakótérben marad a föld hője, nyáron pedig kívül reked a hőség, légkondicionálóra nincs szükség. Vagyis energiafelhasználásuk jóval alacsonyabb, mint a hagyományos épületeké. Az energiatakarékosság tovább fokozható napkollektoros és hőszivattyús kombinált rendszer alkalmazásával.

Belesimul a környezetbe

A földház a lakók igényei szerint, a terephez illeszkedve alakítható ki, mint környezetbarát és energiamegtartó létesítmény. A bejárás a tetőn át is megoldható. Máskor hőszigetelt üvegezésű télikertben majd az előtetővel fedett lugasban és onnan a kertben folytatódik a lakótér, mintegy folyamatos átmenettel illeszkedve a természetes környezetbe. A gyakran fűvel borított házból csak a garázs, esetleg a bejárathoz vezető lépcső látszik kívülről, ám a ház így is elegendő természetes fényt kap az előszeretettel alkalmazott pl. átriumos

földház Wisconsinban, Madison, USA

megoldások révén, és a helyiségek a tetőn elhelyezett ablakokon, üvegkupolákon keresztül kapnak természetes fényt.

Domb

Dombházról beszélünk, ha nincs hagyományos tető, lényegében az épület boltívekből, kupolákból áll, amely vízszigetelést és vízelvezető rendszert kap. Minden helyiség a kertre, a természetre néz.

Zöldtető

Ha a tetőszerkezetre geotextilia, kavics, majd 60-70 cm vastagon föld kerül, máris kezdődhet a tetőkert kialakítása, ahol olyan növényeket alkalmazunk, amelyek jól tűrik a szárazságot, és minimális az ápolási igényük. Néhány példa: Varjúháj, kövirózsa, deres csenkesz. Mindez öntözést nem igényel.

Lättenstrasse házai, Deitekonban, Svájc

Peter Vetsch

A nemzetközi ismertségnek örvendő, eredetileg mezőgazdasági szakiskolát végzett Peter Vetsch, svájci építész, az ökológiai építészet

legismertebb szakembere 1974 óta úttörő szerepet játszik a földházak tervezésében. Az általa tervezett otthonok földrengés és tornádómentesek. Jellegzetes, barlangot idéző házaiból hiányzanak a négyszögletes szobák és az éles szegletek. Az alábbi fotón láthatók a Lättenstrasse házai, Deitekonban, Svájcban.

Deca Architecture

Egy másik modern irányvonalat képvisel a kősivatag ház Ezt a négyszögletes szerkezet Deca Architexcture (nemzetközi fiatal építészek fóruma, athéni  központtal) tervezte, természetes fényt, hőt használ, és hűtésre a kereszthuzatot alkalmazza. Két szomszédos hegy találkozásánál épült. Alkalmazza a tradicionális görög elemeket. Csak középről látható a ház maga, és akkor is inkább eltemetett romokra emlékeztet.

Fotó: http://wordlesstech.com

Hogyan lett az aztékok kígyónyelvnek hívott gyógynövényéből világszerte kedvelt dísznövény? És hogy késztethetjük virágzásra?

A dália az őszi kert legszebb színfoltja. Virága az elegancia jelképe. Őshazája Mexikó és Guatemala. Ma 27-29 őshonos fajukat ismerjük. A 16. században a spanyol hódítók nemcsak az aztékok ellen háborúztak, hanem jutott idejük arra is, hogy az Újvilág növényeit összegyűjtsék. Így fedezték fel a katonákkal együtt érkező botanikusok a dáliát (D. imperials) is.

E bennszülött faj virágai egyszerűek. A vándorok, vadászok magasra növő, üreges szárában tartották a vizet, amit szomjuk oltására vittek magukkal. Az aztékok a növény gumóját fogyasztották, gyógyításra használták, szárából vízipipát készítettek. Azték eredetű neve magyarra fordítva kannát jelent.

De valóban ilyen egyszerű az egész? korántsem!

A legkorábbról származó ismeretek a dáliáról
Forrás

A dália, aztékul Cohuanenepilli (kigyónyelv) a dália első ábrázolása a Badianus Kéziratban

A dália Mexikó és Közép-Amerika őshonos növény, melynek mintegy 27 faja a Mexikói Felföldön virult háborítatlanul. Ezt a gyomosító növényt mi európaiak talán  kiirtanánk, de az aztékok a spanyol hódítás körüli időkben elkötelezett kertészek voltak, az uralkodó osztály kedvteléseként. Nem csak virágoskerteket, de gyümölcsösöket, gyógynövény – és fűszerkerteket is létrehoztak, és feledezték a dália gyógyhatásai is.

Montezuma, az utolsó Azték uralkodó, mielőtt Cortez fogságába esett volna, sok kerttel rendelkezett. Ezek közül is a legszebb Huaxtepec trópusi kertje volt, Hauxtepec a tengerszint és a főváros között magasságban helyezkedett el, ideális éghajlata kedvező volt a trópusi növények számára. Ide gyűjtötték a környéken talált összes mutatós vagy hasznosnak ítélt növényt. Minden új faj megjelenését ceremónia övezte, a földlabdával együtt begyűjtött növényeket szépen díszes anyagba csomagolták. Papjaik pedig állatáldozatok vérével öntözétk meg a földet, ahová a növényeket ültették. A kertet Cortez is megcsodálta.

A spanyol hódítást követően sok európai érkezett Mexikóba. Iskolákat alapítottak. Az első fiúiskola 1536-ban nyitotta meg kapuit. Rájöttek, hogy az aztékok gyógynövényismerete felülmúlja az európaiakét. Az egyik tanítvány, a Xochimilco-ból származó fiatalmeber, aki a Juannes  Badianus nevet kapta, latin ismeretek elsajátításában tűnt ki, és kertészeti ismereteit tette közkinccsé az európaiak számára. Ő és egy másik fiatalember, Martinus de la Cruz, akinek gyógynövényismerete volt kiemelkedő, és orvosi képzésben részesült, közösen írták meg az első gyógynövényekről szóló könyvet: Badianus Kézirat, Azték Füveskönyv 1552 (The Badianus Manuscript, An Aztec Herbal of 1552). A kéziratot Martinus írta meg, és Badianus fordította latinra. A könyv 400 évig hevert elfeledve, csak 1931-ben fedezték fel a vatikáni könyvtárban. Emily Emmart részletes előszóval ellátva adta ki újra. (Fakszimile, azaz hasonmás kiadás). A Badianus Kéziratban található az első dáliaábrázolás. Bár az ábrázolás stilizált, több bélyegjegy beazonosítása alapján megállapítható, hogy az ábrázolt növény a dália nemzetséghez tartozik. A leírásban a növény szárát tartották a legfontosabb növényi résznek. Valószínűleg ebbe a gumót is beleértették. A köveket átfonó gyökerek Emmart kutatásai szerint azt mutatják, hogy a növény sziklás, köves lejtőkről származik. A dália szárát más gyógynövényekkel együtt húgyuti elzáródás kezelésére használták Emmart szerint.

A dália Európában

Jelentéktelen virága miatt a termesztők eleinte inkább étkezési célokra használták. Az inzulin felfedezése előtt dáliagumóból nyert kivonatott etettek a cukorbetegekkel. Először a madridi spanyol királyi botanikus kertben kezdték termeszteni. Nevét a svéd botanikus, Andreas Dahl után kapta. A 18. században azonban már kinemesítették az első tömött, színes virágú fajokat. Az 1800-as évek első felére igen népszerűek lettek nagy, gömbölyű virágú fajai. Később úgy gondolták, hogy a dálianemesítés minden lehetőségét kipróbálták, és az érdeklődés lanyhulni kezdett iránta. Egy 1872-es mexikói szállítmánnyal új, érdekes fajta érkezett Hollandiába, melynek ragyogó, vörös virágaiban a szirmok visszakunkorodtak. A hányatott hajóutat mellesleg egy tő élte túl! Ennek virága azonban újra felkeltette a kertészek érdeklődését, és új kombinációk kipróbálására nyújtott lehetőséget. A virág ismét divatos lett. Manapság világszerte 46. 000 fajtát tartanak nyilván.

Fotó: Zöld Gyuláné
Kiskert rajongó

A magas, gyenge szárú, karózást igénylő fajták mellett megjelentek az erős szárúak, felfelé néző virágtányérral, magas, bokorszerű fajták. A modern fajták szép lombozatúak, hosszan virágzók. Több mint 20 ezer hibrid létezik.

Dáli dömping
Komiszár Lajos ajánlásával

Ha vágott virág előállítása a cél, az első megjelenő bimbó ne maradjon vissza virágzáshoz, hanem még bimbós állapotában csípjük vissza. Bár ezzel a virágzásban két-három hetes késés következik be, ami a szezonban majd bőségesen megtérül, mert a dália termetre zömökebb lesz, és elérhető az is, hogy bőségesen virágozzék. A visszacsípést követően ugyanis, az eddig gyenge, éppen csak beindult oldalhajtások két-három héten belül erőteljes fejlődésnek indulnak.

A visszacsípésnek akkor van itt az ideje, amikor a negyedik levélpárral együtt a szárvégen megjelenik a bimbó. Ekkor a második levélpár felett, az egész szárrészt, bimbóstul ki kell csípni, a növényt valósággal le kell fejezni.

A visszacsípés után már nincs más különös feladat, mint a öntözéssel, talajjavító kapálással a dáliát jó erőben tartani, egészségét megőrizni. Ennek segítségével a visszavágás után két héttel már megindulnak az elmaradt oldalhajtások, gyorsan továbbfejlődnek, és hamarosan megjelennek a bimbók.

A visszavágást követően hat héttel, a rendszerint nagy és egyformán fejlett, erős oldalhajtások mindegyikén virágbimbó is mutatkozik, amelyből teljes értékű virágok fejlődnek ki. Megéri tehát elvégezni ezt a többletmunkát, és kissé több türelemmel lenni a virágzás kivárása tekintetében.

2013. újdonsága
törpe virágágyi dáliák
virágzás július-október
Forrás

A rozmaring a mediterráneum száraz, sziklás partvidékein honos. Nemzetség neve, Rosmarinus, a latin ros és marinus szóból származik, jelentése: a tengeri harmat.

Az ókori görögök és rómaiak azt tartották, hogy a rozmaring javítja a memóriát. Úgy ismerték, mint az emlékezés és hűség növénye.

A későbbiekben a szerelmesek hűségének és a barátságnak a jelképeként azóta is feltűnik esküvőkön, temetőkben. A középkorban jutott el Európa országaiba, ahol a kolostorkertekben sok más értékes növény mellett már termesztették is. A XII-XIII. században hódította meg a világot az Aqua Reginae Hungariae, a Magyar Királyné Vize, melyet Árpádházi Szent Erzsébet, Magyarország királynéja (Károly Róbert negyedik felesége) számára állítottak elő legelőször. (3 rész rozmaring, 1 rész levendula borszeszben desztillálva). A királyné köszvényben szenvedett, de folyamatos használata során teljesen felépült betegségéből és olyannyira megfiatalodott, hogy a monda szerint még a lengyel király is feleségül kérte.

A rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek. Termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elõ. Az európai országokban igazán csak az újkor első századaiban vált ismertté. Mind a mai napig használják fűszerként, gyógynövényként. A rozmaring ág füstje, a friss ágak illata temetéseken éppúgy, mint esküvőkön segít az emelkedett atmoszféra megteremtésében.

A Rosmarinus officinalis Lavandulaceous
futó, talajtakaró növény

Számos “füvesköny” említi a borban főzött rozmaring egyedülálló “szíverősítő” hatását. A rozmaring a hozzákapcsolódó rendkívül gazdag szimbólumrendszerének köszönhetően kivételes helyet foglal el a gyógynövények között. Egy korabeli mondás szerint “Ahol rozmaring virágzik, ott az asszony az úr a háznál”. Sok helyütt a megbánás szimbólumaként a bírósági tárgyalótermekben a vádlottak padjára helyezték. A magyarság virágai között a rozmaring a rózsa mellett a legkedveltebb szerelmi szimbólum. Népdalokban, parasztfaragásokon és ruhadíszeken is jelen van.

A növény bemutatása

A rozmaring (Rosmarinus Officinalis) mediterrán származású, az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó félcserje. Bár előnyben részesíti a tengerparti területeket, a szárazföld belsejét is meghódította egészen a Szahara sivatagig. Bőven terem Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban, Marokkóban. Hegyes örökzöld levelei a hajtáscsúcs közelében fényes zöldek, lejjebb hamvasok. Május, június hónapban virágzik. Apró kék színű virágai a csalánéra hasonlítanak. A rozmaring bokor 120-150 cm magasra nő. Több tövet összeültetve áthatolhatatlan sövényt alkot. Illatos kertünkből nem maradhat el. Dézsában is tartható.

A rozmaring fagyérzékeny. Hűvös klímán védett helyen, például déli kitettségű falak tövében termeszthető. Száraz, meszes talajon jólterem. Legsikeresebben bujtással szaporítható. Szúrjuk le az idős növény fiatal ágait, amelyek hamarosan gyökeret eresztenek. Gyökerei túlöntözés hatására hamar rothadásnak indulnak. Az ültetés ideje koraősz, ezáltal még a tél beállta előtt meg tud erősödni. Az átültetést rosszul viselik. Ha mégis az átültetés mellett döntünk, akkor óvatosan, földlabdával együtt kell átültetnünk, úgy, hogy a gyökerei lehetőleg ne sérüljenek. Ha a növény jól érzi magát a helyén, akár 30 évig is életben marad. Időnként metsszük vissza, hogy a szárak erősödjenek. Ha nincs kertünk, nevelhetjük az erkélyen vagy az ablakban is.

Rozmaring szaporítása
Dr. Tulok Mária tanárnő útmutatásai alapján

Dugványkészítéshez a hajtás felső, hajlékony, gyenge, ezüstös színű vége nem használható. A többi része viszont könnyen gyökeresedik.

A szaporításra kiválasztott hajtásokat feldaraboljuk úgy, hogy egy-egy dugvány 4 levélpárt tartalmazzon. Az átlagosan 10-12 cm hosszú dugványok alapját a legalsó levélpár alatt 2-3 mm-re vágjuk. A legfelső levélpár kb. 1 cm-re legyen a dugvány felső végétől. Az alsó két ízközről a leveleket éles metszőollóval levágjuk, majd a megmaradt alsó levélpárig a talajba szúrjuk. Gyökeresedésig tűző naptól védve állandóan nedvesen kell tartani a talajt. A későbbiekben, kiültetés után, nem igényel sok nedvességet. Ha a dugványkészítés során megjelenő, új hajtásokat többször visszavágjuk, elősegítjük a bokrosodást. A jól fejlett dugványokat bármikor kiültethetjük – ha többet készítettünk -, egymástól legalább 50-60 cm-re.
Begyökeresedés után különleges ápolási munkái nincsenek. Ha hidegebb éghajlatú területen próbálkozunk a rozmaring termesztésével, a fagyok előtt cserepezzük be, kevés öntözéssel hűvös, világos helyen átteleltethető. A tavaszi fagyveszély elmúltával azonban ültessük ki. Szép dísze lesz kertünknek, hasznos növénye konyhánknak, házi patikánknak és emlékezésre készteti a lelkünket.

csüngő rozmaring
Rosmarinus prostratus

A rozmaring felhasználása

A rozmaringot ma is széles körben használják, mint aroma- és gyógynövényt. A ’Rosmarini folium’ antibakteriális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású. Illóolaja serkenti a végtagok keringését, antireumatikus hatású, és az idegrendszeri eredetű fájdalmakat csökkenti.
Olaját a bimbózó virágú hajtásokból nyerik. Az olaja fenoloidokat és antioxidánsokat is tartalmaz, ezzel gátolva az olajok, zsírok oxidatív bomlását az ételkészítményekben. A terápiás alkalmazásokon túl illóolaját felhasználja a parfüm- és kozmetikaipar parfümök, hajkondicionálók, és samponok alkatrészeként.
Forrás

A rozmaring levelet étkezési célokra használja a francia, az olasz és a spanyol konyha. Évszázadok óta divatos fűszernövény. Friss vagy szárított leveleit egyes leveseken és mártásokon kívül, főleg bárány-, vad-, továbbá szárnyas húsból készült sültek, valamint töltött húsételek ízesítésére használjuk. Fokhagymával és kakukkfűvel társítva roston sülteket, egyéb húsokat fűszerezünk vele, de kerül belőle gombás ételekbe, hagymás pácok és szószok illatosítására is. Átható aromája miatt kis mennyiségben kell adagolni.

Sokan megtapasztalhatják jótékony hatását, amikor elalvás előtt rozmaring gallyat helyeznek párnájuk alá. A rossz álmokat elfújja a szél, az éjszakai alvás során csodás pihenést biztosít. Illóolaja kiváló bőrtonik, hajkondicionáló és vérzéscsillapító. A gyógynövény szakirodalom szerint a rozmaringolajas bedörzsölés jól enyhíti a reuma okozta fájdalmakat. Segít a rossz vérellátás miatt hideg kezek, lábak átmelegítésében, a reggeli álmosság elűzésében. Néhány cseppje a fürdővízben fáradtság, kimerültség esetén frissít, ösztönzi a vérkeringést. Nehezen ébredők számára ideális reggeli fürdő! Teája (1 kávéskanál friss, őrölt rozmaringlevél 1 csészéhez) remek emésztésserkentő, nyugtató. Egy ág friss rozmaringlevél őrleménye 300 ml-es, egy órás állás utáni forróvizes kivonata hajöblítésre kiváló. Sikerrel alkalmazzák korpásodás és kopaszodás kezelésére.

Fagytűrő a hazánkban egyetlen fajtaként jegyzett ‘harmat’. 1999-ben lett államilag elismert.

Füge fantasztikum

Hazánkban védett helyen szabadban is megél a kertnek mediterrán hangulatot kölcsönző füge. A fikuszok közül az egyedüli ehető gyümölcsű növény. Az ültetés utáni első években fagyérzékeny, ezért tövét télen takarni kell. Gyümölcse különleges módon fejlődik, frissen és aszalva is tápláló.

Az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó füge (Ficus carica) meleg égövi növény, hazája Nyugat-Ázsia. A Ficus nemzetség egyetlen tagja, amely ehető gyümölcsöt terem. Gyümölcséért a Földközi-tenger környékén évezredek óta termesztik. Már Krisztus előtt kétezerben készített sumér agyagtáblák is említést tesznek róla, a biblia is említi. Manapság a mediterrán országokon kívül Oroszországban és az Egyesült Államokban (Kalifornia, Florida) termesztik nagyobb területen.

A növény bemutatása

Meleg éghajlaton kisebb fácskává serdül. Nálunk inkább bokor. Sima, szürke ágain 3-5 karéjú levelei átellenesen állnak. A levelek felszíne érdes, fonákja bolyhos. A növény nedve bőrirritációt okozhat.

Amit mi fügének hívunk, valójában összetett termés (syconium), amely a teljes virágzatból fejlődik ki. A syconium alapvetően egy lapos tányér, apró virágokkal megpakolva. A törzsfejlődés folyamán a tányér szélei felpördültek, és gömbbé záródtak. A virágok a belső oldalon maradtak, és a megtermékenyítéshez szükséges virágpor egy kis nyíláson keresztül bemászó darázs, (füge fémdarázs Agaonidae spp) közvetítésével jut be a virágokhoz. A virágok egyivarúak, és leggyakrabban vegyesen találhatók a syconiumban. A termesztett fügék három fajtájánál a hím virágok teljességgel hiányzanak.

Száraz, meleg éghajlaton egy fügében gyakran csak hím virágok, és a füge darázs ténykedésének eredményeképpen gubacsot hordozó női virágok fejlődnek. Magvak nem képződnek. Ezek a fügék nem ehetőek. Az állatok sem fogyasztják, ezért a darázsfióka jó eséllyel kifejlődik, hogy később maga is belépjen a fügelátogatók sorába. Ugyanennek a fajnak egy másik egyedén a fügében csak hosszú bibeszálú női virágok fejlődnek, hím virágok egyáltalán nem. A hosszú bibeszálú virágokba a darázs nem tudja berakni a petéjét a virág magházába, mert a tojócsöve túl rövid. Ezekből a fügékből remek ehető gyümölcsök fejlődnek. A kifejlődő magvakat azok az állatok terjesztik el, amelyek elfogyasztják az ínyencséget.

Gondozása

Meleg, száraz klímán fejlődik megfelelően. Legalább 8 órás megvilágításra szükséges számára. A talaj iránt nem igényes, agyagos és köves talajon is megél, ha a talaj elegendő meszet tartalmaz. Komposztra, szerves trágyára gyorsan reagál. Lassan ható Osmocote műtrágya a legmegfelelőbb számára, ha konténerben tartjuk. A gyümölcsfejlődés időszakában meghálálja a rendszeres öntözést. A magas talajvizet nem szereti, nyirkos, vizes talajon hamar elpusztul. Mínusz 10-15 fokos hőmérsékleten elfagy, de még a tövig elfagyott bokrok is új sarjakat hajtanak és a második évben teremnek. Hazánkban a füge az első 2-3 évben takarással, védett, meleg, déli fekvésű helyen vagy konténerben termeszthető. Minden tavasszal, május elején metsszünk. 5-6 fejlett, egészséges vesszõt hagyjunk meg, amelyek hegyét néhány cm-re visszacsípjük.

Szaporítása tősarjak szétültetésével és dugványozással történik. A tősarjakat ősszel, lombhullás után vagy tavasszal, kihajtás előtt ássuk ki. Az ősszel szedett sarjakat cserépbe ültetjük, tavasszal, rügyfakadás előtt a már meggyökeresedett növénykét kihelyezhetjük a szabad földbe és 15-20 cm magasságig betakarjuk földdel. Ha a szaporítás dugvánnyal történik, a vesszőket lombhullás után szedjük, fagymentes helyen, nedves homokban vagy földbe vermeljük el. Tavasszal a vesszőket 20-30 cm-es darabokra vágva úgy helyezzük el a talajba, hogy a felső végéből kétujjnyi maradjon ki.

A tősarjakról és dugványokról szaporított fügebokrok 3-4 éves koruk után rendszeresen teremnek – az első érett fügéket augusztus végén; hosszú napfényes ősz esetén a második virágzásból is beérhetnek a gyümölcsök, amelyeket októberben szüretelhetünk.

Teletetése szabadföldön: Gyakran nem igényel külön beavatkozást, esetleg talajtakarást. A legszakszerűbben akkor járunk el, ha lombhullás után a fiatal hajtásokat összekötjük, az előre kiásott árokba lehajlítjuk, lekampózzuk, majd szalmával, kukoricaszárral vagy lombbal, végül földdel betakarjuk. Mint a szőlőnél is, márciusban kerül sor a nyitásra. Az edényben nevelt fügét lombhullás után fagymentes helyen, plusz 5 fokos helyen tartjuk március-áprilisig.

A termés

A füge akkor érett, amikor a szár felőli részen fehéredni kezd és enyhe nyomásra puhának hat. Nyersen is fogyasztható. A gyümölcs összetétele mg-ban, 100 g szárazsúlyra számítva: Kalcium: 220; foszfor: 133; vas: 2.7; nátrium: 9; kálium: 862; A- vitamin: 347; tiamin: 0.25; riboflavin: 0.25; niacin: 2; C-vitamin: 9.22. Friss állapotban csak néhány napig tartható el. Az érett gyümölcs sok szőlőcukrot is tartalmaz. Nagyon ízletes kompótot, lekvárt, dzsemet, de pálinkát, bort, sőt ecetet is készíthetünk belőle. A füge termesztő országok a fügét 40-50 fokon aszalják, koszorúba fűzik, így exportálják.

A friss füge méregtelenítő hatása jelentős. Kúraszerűen is fogyasztható 2-3 héten keresztül reggeli, illetve délelőtti gyümölcsként. Égési sebekre, kisebb méretű fekélyekre, fogínytályogra a felvágott és leforrázott füge gyógyhatású.A fügéből készített szirup (cukor nélkül) csillapítja a köhögést, gyógyítja a torok és a mandula panaszokat.

Fotó: Czagányné, Szilvia
Kiskert rajongó

Dr Sipos Béla Zoltán, a gyümölcsfák metszése tanfolyam szakembere

A hajtásválogatásnak – ami nem más, mint a felesleges hajtások eltávolítása- következménye, hogy a megmaradt hajtások erőteljesebben fejlődnek, a korona belsejébe több fény jut, ezáltal csökken a felkopaszodás, javul a gyümölcs színeződése.

A hajtásválogatást a fatermetű gyümölcstermő növényeknél, a koronaalakítás idején alkalmazzuk a leggyakrabban. Ennek során eltávolítjuk a törzsön előtörő, illetve a vezérhajtások (sudárvezérek, oldalvezérek) alatt lévő úgynevezett konkurens hajtásokat -vagy azokat hagyjuk meg, ha jobb helyzetűek-, valamint az erőteljesen növő és meredeken felfelé törő vízhajtásokat. Növényvédelmi szempontból is hasznos a hajtásválogatás, vagy a zöldmetszés, mert ekkor eltávolíthatjuk és megsemmisíthetjük a fertőzött, beteg hajtásokat. Ez az eljárás például kötelező az almatermésűek tűzelhalásos betegségénél.

Levéltetves meggyhajtás…

…visszametszve egészséges részig

Fagyott kajszigally…

…visszavágva egészséges részig

A korszerű karcsú és egyéb orsófáknál lényeges követelmény, hogy a korona alakja hegyes kúp alakú legyen. Számokkal kifejezve: a sudár hossza (a törzstől számítva) és az alsó ágak, gallyak által meghatározott koronaátmérő aránya 2:1 körül legyen. Ezt az arányt nagyon jól lehet szabályozni hajtásválogatással, illetve nyáron végzett metszéssel. A hajtásválogatást akkor kell megkezdeni, amikor a hajtások hossza eléri a 20-25 cm-t. Ekkor eldönthetjük, hogy kimetszük, letépjük, illetve visszatörjük azokat. A tépés során keletkezett viszonylag nagy sebek begyógyítására fordított energia következtében erőteljesen csökkenthető a következő évi hajtásnövekedés. A meredeken felfelé növő erőteljes vízhajtások eltávolításának is jobb módszere a tépés, mert elmarad, vagy minimális lesz az újabb vízhajtások képződése. A jó kondícióban lévő fákon, és szakszerű növényvédelem mellett, a sebek begyógyulása hamar megkezdődik. A képen jól forradó seb látható tépőmetszés után, alma karcsúorsón.

A nyári metszés az utóbbi időben egyre jobban terjed az alacsony koronaformájú ültetvényekben (alma és őszibarack karcsúorsó, csonthéjasok orsói, stb.). Az ekkor végzett metszés hatására csökken a kihajtás erőssége, fokozódik a termőrész-képződés és ezzel együtt a termés mennyisége is.
A nyári metszés egyik sajátos módszere a hajtásvisszacsípés (pincírozás. Akkor alkalmazzuk, ha a felfelé törő konkurens hajtások helyett laposabban növőket kívánunk kinevelni, például cseresznye és meggy orsó koronáinál. Ebben az esetben a 25-30 cm hosszú hajtásokat visszacsípjük 4-5 levélre. A hajtásból új hajtások fognak kitörni még a nyár folyamán. Ezek közül azt hagyjuk meg, amelyik laposabban nő, nem zavarja a korona szerkezetét.

A nyári metszés egyik válfaja az úgynevezett csonkos metszés. Csonthéjasok orsó koronaformáinál alkalmazzuk. A módszer elég durvának tűnik, de nagyon hatásos. Minden olyan gallyat, ágat visszavágnak 30- -40 cm-es csonkra, amelyek meredeken felfelé törnek, felborítanák a korona “háromszög” egyensúlyát. A csonkból előtörő hajtások közül kiválogatják azokat a laposan növőket, amelyekből kinevelik az új vázágat, vagy termőgallyat. A metszést közvetlenül a betakarítás után végzik el. Ugyanekkor könyököltetik ki laposan növő elágazásra a meredeken feltörő gallyakat is.Az alma és őszibarackfákat augusztus közepétől szeptember közepéig ajánlott “nyári metszéssel” megmetszeni, gyakorlatilag ugyanúgy, mint tavasszal. Azokat az almfajtákat nem szabad ekkor metszeni, amelyek érzékenyek a napper-zselésre (Red Delicious fajtakör), illetve színűek, például a Granny Smith. Ez utóbbi általában enyhe pírt kap, ami nem “fajtajellegű szín”. A málnát a termés betakarítás után, de mindenképpen még az adott évben lombos állapotban “illik” megmetszeni. A képen augusztus végén “készre metszett” málnaültetvény látható Berkenye község határában.Egy kicsit már késő, de még mindig megéri a termésritkítást kézzel elvégezni azokon a gyümölcsfajokon, amelyeknél lényeges a méretes, darabos gyümölcs (alma, körte, őszibarack, stb.), vagy a metszésmód miatt (őszibarack szálvesszős metszése). A termésritkítás legegyszerűbb szabálya az almástermésűeknél a termőrészenkénti legszebb egy termés meghagyása, míg az őszibaracknál az egymás melletti gyümölcsök kiritkítása 3-4 ujjnyi távolságra.

Őszibarack ritkítás előtt…

…ritkítás után

Sokfelé hirdetik, hogy az ablakban nevelt levendula, a citromillatú muskátli, vagy a kakassarkantyú szúnyogűző hatású. További szúnyogriasztónak említik a babért, a mentát, a fokhagymát, a körömvirágot, a bazsalikomot, az oregánót, a rozmaringot, és a citromfűt is.Azonban kísérletek bizonyították, hogy a növények egyszerű cserépben tartása kevésbé riasztja szúnyogokat. A szúnyogok nyugodt lélekkel leülnek a növények leveleire, és előszeretettel összecsipkedik az ott tartózkodókat. Azonban a növények leveleit összetörve már lényegesen jobb hatásra számíthatunk.
Forrás

Néhány illóolaj rovarűző hatása
Forrás

Fotó: Ménesiné, Angéla
Kiskert rajongó

Az Egyesült Államokban a sárgaláz – és a maláriát terjesztő szúnyogokkal végeztek kísérleteket, amelyekben kimutatták, hogy a legkevésbé a cédrusolaj és a borsmenta olaj volt hatásos. A szegfűszegolaj és a geránium olaj, ill. a szegfűszegolaj és a kakukkfűolaj 1:1 arányú keveréke néhány órán keresztül távol tartotta a maláriaszúnyogot. A bőrre kent szegfűszeg, kakukkfű és a borsosmenta illóolajok azonban arra érzékeny egyéneknél irritálhatják a bőrt, illetve a szegfűszeg és a kakukkfű illata 25%-nál magasabb koncentrációban nehezen fogadható el.

A geránium olaj azonban kellemes illatú, nem allergizál, így a szúnyogűzéshez bőrre kenve hatásos lehet. A gerániumolaj fő komponense a geraniol, egy monoterpén alkohol. A muskátli levelekből nyerik ki (Pellargonium sp. Lásd. P. graveolens – rózsamuskátli, P. odoratissimum – citromillatú muskátli, P. radula – cifralevelű muskátli.). Halványsárga színű olaj, melynek rózsaillata van, ezért a parfümipar is használja, de használják rovarűző készítményekben is más illóolajokkal együtt.
A muskátli, amely meghódította Európát

A citromos eukaliptusz illóolajat a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó citromos eukaliptusz (Eucalyptus citriodora) friss leveleiből és hajtásvégeiből nyerik. Az olaj színtelen vagy halványsárga színű, édeskés, balzsamos, citromra emlékeztető. Fő alkotórésze a citronellál (70-85%), mely vegyület mellett citrál és egyéb aldehidek, valamint alkoholok (pl geraniol) találhatók. Az olaj főbb hatásaik között szerepel rovarriasztó hatása. A citromos eukaliptusz olajat szúnyogok és más rovarok távol tartására alkalmas készítmények összetevőjeként használják fel. Erre a célra az aromalámpás párologtatás felel meg a legjobban.
A citromos eukaliptusz nálunk dézsás növényként tartható. Napos helyet szeret, az öntözést meghálálja. Télen világos, fagymentes helyen lehet teleltetni.

Tudományos kísérletek támasztják alá, hogy levendula olaj és geránium olaj 30%os 1,2-propandiolos (propilénglikol) oldata távol tartja a kullancsokat. (Journal of Medical Entomology 43(4):731-736. 2006)

Szúnyogok ellen házilag
Forrás: IJPCBS 2012, 2(3), 310-317

A rovarok elleni hatóanya tehát a növényekben termelődő illóolaj, amelynek rovarűző hatását a népgyógyászat már régóta ismeri. Ilyenek az eukaliptusz-, a cédrus-, a rozmaring-, a borsmenta- és a fahéjolaj. A kertben jól használható a fokhagyma, akár ültetve, de még inkább a fokhagyma olaj spray használata csökkentheti a kertben előforduló szúnyogok számát. Sokan használják a citronella olajat, amelyet a csuklóra cseppentenek. Még hatékonyabb a citromfű olaj. Ugyanígy hat a valódi vanília olaj is.

A rovarűző hatás tovább fokozható, ha a kertbe muskátli és körömvirág szegélyezi ágyásainkat. A kertben tartsunk tovább citromfüvet, levendulát. Ezeket aztán alkalomadtán levágva gyorsan hatékony segítséghez jutunk. A hatást úgy fokozhatjuk, ha szétdörzsöljük a leveleket.

A cickafark tea szintén hatásos, ha a légtérbe párologtatjuk, de magunkra, sőt a gyerekekre is permetezhetjük.

Házi szúnyogcsapda
Forrás

Hozzávalók: műanyag edény kilyuggatott fedővel (Amin átfér egy szúnyog);

3 evőkanál cukor; egy csapott evőkanál borkősav; 2 dl frissen présel gyümölcslé; néhány csepp jázminolaj.

A gyümölcslét tegyük napra egy, két napig, hogy az erjedési folyamatok elinduljanak. Majd a hozzá valókat öntsük az edénybe, fedjük le, és tegyük az ablakba. A borkősav megöli a cukros lével táplálkozó szúnyogot. A jázminolaj a szúnyogokat fogja odavonzani.

(Nem próbáltuk ki!)

  Zöld spagetti

A zöld spagettihez hasonló vesszőkaktusz (Rhipsalis) tartása különbözik a többi kaktuszétól, de megfelelő körülmények között szépen díszlik.

Fán lakó kaktuszok

A kaktuszfélék családjába (Cactaceae) tartozó vesszőkaktuszok (Rhipsalis) rendjének mintegy 60 dél-amerikai faja ismert. Többségük epifita (növényen lakó, de önállóan élő, nem parazita), trópusokon élő kaktusz. Elterjedt Madagaszkáron, Shri Lankán is, de ezeken a tájakon valószínűleg nem őshonos. Neve a görög szövés szóból származik, mivel néhány faj szára rendkívül rugalmas. Sok fajta szára néha 2 méter hosszan lecsüngő. A közismert kaktusztüskék nem jellemzik, általában csupaszok, néhány fajon szőrképletek találhatók. Virág és termés színben egyaránt vannak fajok közti különbségek. Leggyakrabban a csillag alakú virágok sárgás-fehérek illetve a fehérek termése áttetszően fehér.

A vékonyágú vesszőkaktusz

Egyik közismert faja a zöld spagettihez hasonlóan véko nyágú vesszőkaktusz, Rhipsalis baccifera. Az eredetileg fán élő faj közkedvelt szobanövény. A “bacciferus” név a latin bogyót viselő szóból származik. Az egyetlen óvilági kaktusz. Lecsüngő ágai a 6 méter hosszúságot is elérhetik. Első pillantásra rendkívül hasonlít a Rhipsalis pilocarpa fajhoz. De, a R. baccifera a szár teljes hosszába, míg a R. pilocarpa a hajtáscsúcsnál ágazik el, és ott hozza virágait is. A R. baccifera fehér virága apró, termése borsószerűm amely akár egy évig is a növényen maradhat. A gyümölcs kellemesen édes, ehető.

Rhipsalis baccifera subsp. horrida
Forrás

Hogyan tartsuk?

Jól levegőzött, porózus talajába keverjünk kissé savanyú tőzeget. Az árnyékos helyeket kedveli. Alkalmanként olyan tápot adjunk neki, amelynek összetétele az orchideáéhoz hasonló. A növekedési periódusban sok vizet kíván, különösen a virágzási időszakban. Nyáron legalább 50% páratartalom szükséges. Vigyázat, ne a növényt, hanem a környezetét, pl. a padozatot permetezzük. A növények talaja soha nem száradhat ki egészen. Télen, 15-20 oC-on virágzik. Virágzáskor lehetőleg ne mozgassuk. Virágzás után át lehet ültetni. Hűvösebb, száraz átteleltetése ajánlott.

Hogyan szaporítsuk?

Tavasszal magról, de még inkább, egész évben,  szárdarabokkal, dugványozással szaporítható. De talán a legsikeresebb dugványozás szempontjából a tavasz és a nyár időszaka. Az ízesülés vagy elágazás alatt vájunk le két-három  ízhossznyi hajtást. A hajtás ízeknél történik a legyökeresedés. Hagyjuk száradni a dugványokat 14 napig árnyékos helyen, majd tegyük 1/3-ad részig majdnem száraz talajba. Használjunk sok szervetlen anyagot, pl. homokot. A talaj nem tartalmazhat túl sok szerves anyagot, mert akkor a dugvány hamar elpusztul. Két-három hét múlva adhatunk egy kevés vizet és 5-6 hét múlva ugyanúgy kezelhetők, mint a kifejlett növény. A begyökeresedést követően kb. 2-3 év múlva kerüljön sor az átültetésre.

Forrás

Pozsgás és pálma egyben.

A vulkánpálma vagy hawaii pálma (Brighamia insignis) valaha a Hawaii szigetek bennszülött, állományalkotó növénye volt. Mára azonban a kihalás fenyegeti. A megmentésére tett erőfeszítéseknek köszönhető, hogy szobanövényként mégis találkozhatunk vele.

Brighamia nemzetség

A Brighamia nemzetség nevét William Tufts Brigham (1841-1926) után kapta, aki a honolului kultúrtörténeti múzeum első igazgatója volt. Birgham elkötelezett tudósként gyűjtötte be és kategorizálta Hawaii bennszülött növényeit, köztük a Birghamiát.

A bennszülött hawaii Brighamia nemzetségbe két faj tartozik: mindkettő veszélyeztetett és hasonló felépítésű faj. A B. insignis a Kauai és Niihau szigeteken, illetve a B. rockii a Molokai szigeten honos. Bár morfológiai felépítésük hasonló, genetikailag erősen különbözőek. (Am J Bot. 1998 Apr;85(4):528.) A harangvirág félék (Campanulaceae) családjának nemzetségét 1868-ban írták le először. A nemzetség két fajának 1-5 méter magas, elágazás nélküli húsos pozsgás szárán a végállású levelek koronát alkotnak. A levélszél ritkásan fogazott. A levélcsúcs lekerekített vagy kúpos. A levélnyél hiányzik, a levelek ülők. Az illatos virágok felálló vagy vízszintes virágtengelyen fürtben állnak. A vacok kehelyszerű, a szirmok fehérek vagy sárgák. A termés sok magvú húsos tok, amely az érés során megszárad.

A hawaii pálma (Brighamia insignis)

A vulkánpálma vagy hawaii pálma tudományos elnevezésében az insignis (lat.) név jelzi, hogy a növény előkelő, különleges. A hawaii alula elnevezés lefordítva azt jelenti, káposzta a boton. Hawaii sziklaszirtjein, tengerparti meredélyein, sivár talajon nő kb. 750 m magasságban. A különlegesen széles levélrozetta, az átlagosan 1-2 méteres pozsgás szár, a csúcsuknál kiszélesedő levelek különleges formája teszi ezt a növényfajt igazán különlegessé. A levelek 12-20 cm hosszúak és 6.5-11 cm szélesek. A levélszél általában ép, de a csúcs felé néha fogazott.

Szeptember-október folyamán virágzik. Minden virágfürtöt 3-8, krémfehér vagy sárga virág alkot. Az öt sziromlevél alul 7-14 cm hosszú csővé forr össze. Megporzás után az összeforrt csövek kb. 1/3 részükig felnyílnak. A virágok mézillatúak. Kicsi termése két félből álló tok. Az érés folyamán a termés megszárad, felnyílik, és szétszórja magvait. Az apró magvak felszíne dudoros, ez különbözteti meg a növényt a vele közeli rokonságban álló B. rockiitól.

A nyers növényi részeket a korai időkben tüdővész kezelésére fogyasztották. Tengeri sóval szétmorzsolt leveleivel gyulladt sebeket borogattak.
Forrás

Nemzetközi növényvédelmi program

Az IUCN (International Union for Conservation of Nature) 2004. évi vörös listáján a hawaii pálma már a legveszélyeztetettebb fajok között szerepel. Egy a megmentésére irányuló projekt keretében a holland PlantPlanet társaság az üvegházaiban előállított és a piacon eladott hawaii pálmák után befolyó pénzzel támogatja a faj megmentésére irányuló IUCN programot. A program keretében a hawaii növényeket védő csoport szakemberei a növények virágait az eredeti élőhelyükön kézzel porozzák be, és a magvakat szaporítás céljából begyűjtik. A sikeresen kicsírázott palántákat eredeti élőhelyükre ültetik.
Forrás

A szobanövény

Magyarországon ritkán kapható, főleg gyűjtőktől szerezhető be. Szobanövényként tartható. A világos, szórt fényt, a magas páratartalmat kedveli. Két öntözés között hagyjuk a talajt kiszáradni. Víztartó szára lehetővé teszi, hogy akár 6 hetet is kibírjon víz nélkül. A pozsgásoknak megfelelően kell gondozni. Kaktuszföldbe ültessük, és kaktuszoknak való tápoldatra van szüksége a növekedési időszakban. Nyáron kitehető a szabadba, szélvédett árnyékos helyre. Ilyenkor van a növény pihenőideje. Időnként ajánlott permetezni. Szeptember elején vigyük be. Télire tegyük világos ablakba. Hamarosan gyönyörködhetünk virágjában. Kártevői a takácsatkák, levéltetvek, liszteskék. A fertőzött növények lehullatják levelüket, ha nem védekezünk a kártevők ellen pl. a levelek lemosásával. Szintén levélhullással reagál a hidegre, a száraz levegőre, vagy éppen a túl magas páratartalomra, ill. a túlöntözésre. Azonban a növény néhány hét pihenő után újra kihathat.
Forrás

Papp János

A több évig élő dísznövényeket leggyakrabban vegetatív úton szaporítják. E szaporítási mód előnye, hogy gyorsan fajtaazonos növényeket lehet előállítani. A vegetatív szaporítási módok között kiemelt helye van a zölddugványozásnak.

A dugvány alsó részéről a leveleket távolítsuk el.

Dugványszedés

Dugványok a vegetációs időszakban bármikor szedhetők, amikor arra alkalmas hajtások találhatók a növényeken. A dugvány akkor a legmegfelelőbb, ha már kissé keményebbek, ún. félfás állapotban vannak. A zsengébb hajtások is használhatóak e célra, de lassabban gyökeresednek, lágy szöveteik miatt érzékenyebbek a fertőzésre és nagyobb páratartalmat kell biztosítani számukra. A dugványt egyaránt készíthetjük nem virágzó, fej- vagy oldalhajtásból is. Előbbi előnye,

Ültetőfával segítjük a dugványok elhelyezését.

hogy szebb növény lehet belőle nevelni, de ebből a növényen csak kevesebb található. A dugványszedést lehetőleg kora reggel végezzük, amikor a hajtások még feszesebbek.

A dugványok talajának mindenképpen fertőzésmentesnek kell lennie. Mivel a dugványok gyökérzetük nevelésére a tápanyagokat a zöld részektől vonják el, ezért nem fontos a virágföldet használnunk vagy tápanyagokkal feltöltenünk a talajt. A hivatásos kertészek általában perlittel kevert homokba dugványoznak, amely mindig elegendő nedvességet képes elraktározni, de a felesleges nedvességet elvezeti. Ha nincs kéznél homok vagy perlit, akkor az átrostált virágföldet is használhatunk. A cserépbe elhelyezett ültetőközeget az a dugványozás előtt alaposan tömörítsük.

A dugványok ápolása

A begyökeresedés időtartama alatt legfontosabb a magas páratartalom biztosítása. A legegyszerűbb megoldás, ha dugványokra egy befőttes üveget fordítunk, vagy ha hurkapálcával feltámasztott átlátszó nejlonzacskót helyezünk a cserépre. A nyári időszakban a dugványok árnyékos helyen akár a szabadban is tárolhatjuk. Hűvösebb időjárás esetén állítsuk meleg helyre őket. Ilyenkor akkor fejlődnek a leggyorsabban, ha biztosítani tudjuk számukra azt, hogy a közeg hőmérséklete 25-30 C fok legyen.

A magas páratartalmat hurkapálcával feltámasztott, átlátszó nejlonzacskóval biztosíthatjuk.

A hosszan tartó közvetlen napsütéstől védjük a növényeket, de biztosítsunk elegendő fényt a számukra. Naponta ellenőrizzük őket, a lehullott, elszáradt leveleket távolítsuk el. Földjük legyen állandóan nedves, de ne tartsuk vízben.

A hosszan tartó közvetlen napsütéstől védjük a növényeket, de biztosítsunk elegendő fényt a számukra. Naponta ellenőrizzük őket, a lehullott, elszáradt leveleket távolítsuk el. Földjük legyen állandóan nedves, de ne tartsuk vízben.

A dugványok 3-4 hét alatt gyökereznek meg. A lágyszárú növényeknél gyökeresedés előrehaladtának megállapítása igen egyszerű. Ha a dugványok levele lankadt, akkor a gyökeresedés még nem indult meg. Ha a levéllemezek ismét kifeszülnek, már tudhatjuk, hogy elegendő gyökér fejlődött a kis növénykék vízszükségletének pótlásához.

A gyökeresedés után, a páratelt környezettől fokozatosan szoktassuk őket a szabad levegőhöz, majd ültessük át őket külön cserepekbe és azokban neveljük tovább őket egészen a kiültetésig.

Levél-, illetve levélszelet-dugványozást szintén zölddugványozásként szokták emlegetni. E szaporítási módok leginkább a szobanövényekre jellemzőek, a későbbiekben néhány növényfajon (afrikai ibolya, begónia) keresztül ezzel is részletesen fogunk foglalkozni.

Díszítsünk borbolyával

A sóskaborbolya őshonos növényünk. Mindent kibír és sokat tud. Sanyarú körülmények között is virul. Tavasszal csodás, sárga virágaival, ősszel gyönyörű piros lombszínével, és ragyogó vörös, fogyasztható terméseivel díszít.

Berberis nemzetség

Nagyon változatos nemzetségről van szó, mintegy 450-500 faj tartozik ide. 1-5 méter magas, lombhullató vagy örökzöld cserjék. Hajtásuk tövises. Ausztrália kivételével szinte minden szubtrópusi és mérséklet éghajlatú régióban található. A fajgazdagság Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában jellemző. Európában mindössze néhány faj található. A legismertebb a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), amely Európában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában is megtalálható.

A borbolyák többnyire igénytelen, fajtától függően 0,3-3 méter magasra növő, zöld vagy sötétpiros lombú, tövises cserjék. A tojásdad, fűrészes szélű levelek szúrósak. A levelek hónaljában egyszerű vagy három ágú ágtövisek fejlődnek. A fás haját sárgás színét a berberinnek köszönheti, amely sárga festékanyag. Akadnak közöttük örökzöldek és lombhullatók is egyaránt. Májusban, júniusban nyíló, fürtökben fejlődő viráguk sárgás. A borbolyák ősszel apró, vörös vagy kékesfekete bogyókkal díszlenek. A savanykás bogyóterméseket egyes helyeken dzsemekbe használják. A zöld lombú bokrok ősszel aranysárgára színeződnek, a sötétpiros lombúak pedig élénkpirosra. Remek áthatolhatatlan nyírott sövények.

A sóskaborbolya – Berberis vulgaris

1.5-2 m magas, vesszősen kihajló ágú cserje, kérge sárgásszürke. Hajtásai bordásak, a nóduszok duzzadtak, rajtuk háromágú vagy szárnyasan elágazó, lapos tövisek ülnek. Levelei nagyrészt a rövidhajtásokon halmozottan állnak, visszás tojásdadok, szélük fűrészes. A levéllemez kissé bőrszerű, kemény, savanyú ízű. Virágai a rövidhajtásokon 4-7 cm hosszú, csüngő fürtökben nyílnak. Az április-májusban nyíló, leples virágok sárgák. Termése 10 mm hosszú, élénkpiros ovális bogyó 2 maggal.

Erdős-sztyep növényzetben, erdőfoltok szélein és út menti cserjésekben fordul elő. Melegkedvelő tölgyesek kísérő cserjéje.

A termésben jelentős mennyiségű cukor, almasav, pektin és C-vitamin található. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe ( segíti a megszilárdulást) és szörpökbe használhatjuk fel. Savanyúsága miatt, mint citromlét pótlót, gazdagíthatjuk vele konyhánkat. Az első fagyok után gyűjtött termések már nem olyan savanyúak, mint az ősszel szüreteltek.

Talajban nem válogatós, a szárazabb helyeket kifejezetten szereti. Igen ellenálló és igénytelenek. Tavasszal vagy ősszel ültessük őket. Magasságuk fajonként és fajtánként változik, (40 cm-2 m). Szaporításuk dugványról történik. Legjobb eredmények a fásdugványozással érhetők el. Ehhez szeptember-novemberben vágjunk ceruza vastagságú ágakat, és a fásdugványozásnak megfelelően duggassuk el.

Szoliternek vagy csoportosan, napos fekvésbe ültessük.

A gyökerében, gyökérkérgéből kivont izokinolinvázas alkaloidjai görcsoldó, epehajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Házi készítménybe ne használjuk! Napjainkban főként homeopátiás készítményeit alkalmazzák, például reumás megbetegedések enyhítésére. A berberin alkaloid szemcseppek alkotórészét, melyet kötőhártya- és szemhéjszél-irritáció esetén használnak fel.

A fotón a közönséges vérborbolya látható (Berberis vulgaris atropurpurea).

Borbolyalekvár

1 dl vízben puhára főzünk 50dkg előre megtisztított érett borbolyatermést. Ezt követően kendőn vagy szitán átpasszírozzuk. A péphez hozzákeverünk 50dkg cukrot, és 100dkg kimagozott szilvát és főzzük lekvárrá. Üvegekbe helyezéskor tegyünk a tetejére egy csipetnyi nátriumbenzonátot.

Joerg Bohlmann, a vancouveri Brit Columbia-i Egyetem tanára szerint a tudósok régóta keresik a ritka és drága ámbra kiváltásának lehetőségét, annál is inkább, mert az ámbrát tekintik a bálnavadászat egyik fő indokának.

Az ámbráscet

A ragadozó, 15 méter hosszú ámbrás fogas cet (Physeter macrocephalusa) táplálékául szolgáló halakat, cápákat és lábasfejűeket. kedvence a Moroteuthis robusta nevű, nagy mélységben élő, 2 m törzshosszúságú óriás tintahal. Agyának térfogata a ma ismert állatok között a legnagyobb. Táplálékát 300-1000 méter mélységben vadássza, ahol kb. 90 percig is képes tartózkodni. A hím cet súlya 45 tonna, és 30 km/óra sebességgel szeli a vizet.

Az ámbra

Bár az ámbrás cetek egyedszámuk még nem csökkent látványosa, mert az 1988-as vadászati tilalom óta az ámbráscetek vadászata nagymértékben lecsökkent, régóta vadásszák őket zsírjukért és a rendkívül értékes és különleges ámbrájukért, amelyet ma is használnak a parfümök illatának fixálására és illatosítására. Az emésztés során a cetek bélrendszerében szürke ámbra (ambergris) keletkezik, ami egy gyantaszerű, ragadós anyag. A valaha talált legnagyobb mennyiség egy 13 m hosszú elejtett cet beleiben talált 420 kg ámbra volt. Az ámbrát a cet időnként kiüríti, de miután ezt megfigyelni sose tudták, egyes feltételek szerint inkább kiválasztja az anyagot. Az ámbra idővel a napfény és a sós víz hatására átalakul, és az így keletkezett rendkívül kellemes, púderes anyagot a víz felszínéről begyűjtik. A keleti kultúrákban gyógyszerként, afrodiziákumként és fűszerként is használták. Az ámbra három fő alkotóeleme a triterpén alkohol ambrein, amely a legfőbb hatóanyag, illetve az epikoprosztanol és a koprosztanon.

Az ámbrát helyettesítő muskotályos zsálya illóolaja

A vadászati tilalom és az ámbra magas beszerzési ára miatt a kutatók másfelé fordultak hasonló anyag után kutatva. Ily került a képbe az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó muskotályzsálya (Salvia sclarea), amelynek ámbrára emlékeztető illatú illóolaját próbálják felhasználni az ámbra helyettesítésére. A muskotályzsálya a Kaukázustól Perzsián és Szírián keresztül a Földközi-tenger európai és afrikai partvidékéig őshonos növény. A növény 2-3 évig él. Szárazságtűrő, fénykedvelő, melegigényes. Magyar fajták az ‘Akali‘ (1959) és a ‘Sclarcaola’ (1997).

A 8. Magyar-, és a 6. Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos zsálya illóolajának gyógyhatását régóta ismerik. A növény maximális illóolaj tartalmát teljes virágzásban éri el. A muskotályzsálya illóolaja színtelen/barnássárga, jellegzetes illatú folyadék. A virágzatból nyert olaj fő alkotórészei a linalil-acetát (45-87%), a linalool, az α- terpineol monoterpének, a diterpén szkláreol, ezen kívül a β-kariofillén és germakrén-D szeszkviterpének.

A növényt a rómaiak szemmosásra használták, ők nevezték ezt a fajt “sclarea”-nak, mely a “sclarus” (tiszta) szóból ered. A német kereskedők a rajnai borokat illatosították a növénnyel a bor muskotályos ízének fokozása érdekében. Antidepresszáns hatása mellett élénkítő, kedélyállapot-javító, antiszeptikus, görcsoldó, enyhe fájdalomcsillapító. A szkláreol ösztrogén stimuláns hatású. Manapság a muskotályzsálya gyógynövényként felfúvódás ellen használatos, külsőleg száj- és toroköblítőként, borogatásként pedig daganatokra, gyulladásokra használják. Dohány, élelmiszerek (italok, édességek) ízesítésére is használják.

   A kötözősaláta (Lactuca sativa convar. Longifolia) a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó, fejet nem képző salátafélék közé tartozik. Kiváló téli zöldségnövény. Őse az Európában és Ázsiában is előforduló keszegsaláta. A megjelenő levelek csomókban állnak, de nem képeznek fejet. A levélszín a zöldtől a vörösig és a sárgáig változik a különböző fajták esetében. A levelek több rostot, ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak, mint a fejes saláta.

A növény bemutatása

A kötöző saláta, másik nevén római saláta vagy római vajsaláta egyéves növény. Erős karógyökeret fejleszt. A gyökék tejnedvet tartalmaz. Rövid szára torzsát képez, amelyen a levelek szórt állásban helyezkednek el. A hajtás nyújtottabb, mint a fejes salátáé. A levelek általában tojásdadok, de a levélszél lehet karéjos, fűrészelt, fodrozott vagy ép szélű fajtától függően. A levélnyél és a levél erezet erőteljesebb, mint a fejes salátánál. Egyes fajták esetében a levelek laza fejet képeznek, mások esetében lazán szétterülnek. Hosszú nappalok hatására magszárba szökken. A virágszár akár 1 méter magasra is nőhet. Ezen szárölelő levelek fejlődnek, és méretük felfelé haladva csökken, és egyre keskenyebb a levéllemez. A szár csúcson fejlődik a sátorozó bugában álló fészkes virágok képződnek. A virágok kétoldali részarányosak. Termése bóbitás kaszat.

Környezeti igénye

Akárcsak a fejes saláta, kevésbé hőigényes növény. A magvak fagypont fölött már csírázásnak indulnak. 10-20 fok között fejlődik a legjobban. Jól tűri a hőingadozást, és az enyhe fagyokat is. Nyár végi ültetésnél nem okoz problémát a felmagzás. Fényszegény téli hónapokban is sikerrel lehet hajtatni, termeszteni. Vízigényes. A többszöri, kis adagú öntözés jó számára. Talajban nem válogat, de inkább a kötöttebb talajokat kedveli. Optimális számára közép kötött, humuszos vályogtalaj. A frissen szerves trágyázott talajt nem szereti. Kálium igénye magas. 40 dkg pétisó, 25-30 dkg szuperfoszfát, 30-50 dkg kálisó 10 négyzetméterenként.

Miután rövid tenyészidejű, jó elő- ill. utónövény. Helyrevetéssel vagy palántázással szaporíthatjuk. A palántanevelés ideje 30-40 nap. Kelést követően 7-10 nap múlva tűzdelhető. A kiültetéskor a tő és sortávolság fajtától függően 30×30 vagy 40×40 cm.

Halványítás, kötözés

Egyes fajták esetében a leveleket a kifejlődést követően kössük össze. Ezáltal a belső rész fehér (etiolált) marad, és a kínai kelhez válik hasonlóvá. A kötözést úgy kell végezni, hogy a levelek közé ne jusson víz. 20-25 nap halványítást követően szüretelhető.

Télen fólia alatt termeszthető. Tenyészideje meghosszabbodik.

A római saláta íze kissé kesernyés és markánsabb, mint a fejes salátáé. Elsősorban a belső, zsengébb leveleket használják fel frissen saláták készítéséhez, de párolva köretként is fogyasztják. A leforrázott levelek íze a spárgáéhoz hasonlít. A római saláta a fő összetevője az amerikai konyha klasszikus salátájának, a Ceasar salátának.

Legyen helye kertünkben vízi rosszalkodásoknak. Hiszen nincs jobb móka, ha a nyári melegben a kölykök a vízben, de legrosszabb esetben is víz mellett játszhatnak. A kánikulát legkellemesebb némi víz pacsálással enyhíteni.

Milyen izgi, ha a vendégségben, megérkezés után mindenki fürdőruhába bújik. Vagy ne adj isten összevizezheti magát, csak aztán a végén ruhát cserélhessen! Ha nincs is kerti tó, sem medence, mindig kéznél van egy vízzel teli flaska, egy slag, dézsa. Mennyi mókázás forrása.

Lehet bármilyen játék, ha a vesztes(ek) vízzel leöntést kapnak büntetésként, akkor megéri veszíteni, és még izgalmas is. A gyerekek vízi pisztolyozhatnak vagy készíthetünk vízzel töltött lufibombákat is. Ezeket tároljuk egy lavórban, majd adandó alkalommal startot fújhatunk. A kertbe kitehetünk langyos vízzel teli dézsát is. Nem is tudjuk elképzelni, hány gyerek tud bezsúfolódni egy ilyen edényzetbe.

Ha vízfelületet, medencét, tavat hozunk létre, nyáron sok játszótárs lepi el kertünket. A kerti vízfelszín, bármilyen kicsi is, mindenféle játék forrása is. Úsztathatunk rajta játékvitorlást, rendezhetünk vitorlásversenyt, modellversenyt. Vagy egyszerűen kavicsokat is dobálhatunk bele. Ki tud nagyobbat hajítani? A kerti medence felszínét egy-egy gyerekzsúr alkalmával, lufival díszíthetjük, félig vízzel, félig levegővel töltve, beboríthatjuk velük a vízfelszínt anélkül, hogy a szél kifújná őket.

Aki megteheti, vízi-játszóteret is létesíthet. A medencében lehet kisebb szökőkút is, ami alá be lehet állni. A csúzdás medencén kívül izgalmas, kreatív lehetőség a kisebbeknek, ha egyszerűen kővályúban folyatunk végig vizet, amely némi kacskaringózás után egy lefolyóban végzi. Ebben a kisgyerekek különböző plasztik játékokat úsztathatnak. Ugyanígy minden gyereknek érdekes lehet a dekoratív kerti vízesés. Ha a kerti játszótéren vizes játszórész is van, a gyerekek megtapinthatják milyen a homok, a víz, a sár. A homokozástól kezdve, a vízi kalandtúrán keresztül, a levélcsónak úsztatásig bármit játszhatnak, aminek csak szinten kiapadhatatlan fantáziájuk szab gátat.

A víz az élőlények lakhelye. A gyerekek mindig érdeklődéssel tanulmányozzák a halakat, békákat, szitakötőket. Hát még ha megengedjük, hogy térdig belegázoljanak a vízbe. Ne feledjük, hogy vízi világ nem csak tóban, hanem egy dézsában is elfér.

A gyerekeket sose hagyjuk felügyelet nélkül a medencében. Házikedvenccel ne legyen közös fürdőzés. Az étkezés helye mindig a medencétől távol legyen, és étkezés után legalább fél órára szüneteltessük a vízi játékokat. Ha nyári vízi partit szervezünk, gondoskodjunk alternatív programokról is.

A gránátalma igen régóta ismert gyümölcs, amelyhez sok monda, történet kapcsolódik. Nálunk is egyre népszerűbb, bár az országba kerülő sokféle változatból igazán nehéz kiválasztani a környezetünknek legmegfelelőbbet. Sok probléma adódik a termésképzéssel is. Szerencsére dísznövényként is megállja a helyét, és a termést inkább a boltban vásároljuk meg.

A gárnátalma (Punica granatum, Punicaceae) a gránátalmafélék családjába tartozik, bár sorolják a füzényfélék (Lythraceae) családjába is. A családban egy nemzetség, és azon belül két faj található: a Himalájától a Balkánig honos Punica garanatum és a Jemenhez tartozó Sotocra szigetvilágban élő P. protopunica.

A nemzetség név Karthágó római nevét jelenti. Innen kerültek Itáliába a legízletesebb gyümölcsök. A sok magvú gyümölcsre utal (granae –magvak) a fajt jelölő tudományos név.

A gránátalma kisméretű (6-10m), dúsan elágazó fa vagy cserje. Két alfaja a P. chlorocarpa (Kaukázus) és a P. porphyrocarpa (Közép-Ázsia). Hosszú életű növény, egyes Versailles-ban fajok kétszáz évet is megéltek. A mi éghajlati körülményeink között lomhullató.  Lombozatát alkotó levelei fényesek, épszélűek, tojásdadok.

Virágai magányosan állnak, vagy ötösével csoportosan fejlődnek. Jellemzői a vastag, vörös csésze 5-8 húsos csészelevéllel, ezekből nyúlinak ki a pöndörödő, vörös, fehér, kétszínű sziromlevelek, amelyek sok porzót rejtenek. Egy növényen porzós és/vagy hímnős virágok fejlődnek. A porzós virágok természetesen nem teremnek. Megjelenhetnek még ún. köztes virágok is. Az ilyen virágokon fejlődik termés, de az a beérés előtt lehullik. Legsikeresebb a termésképzés idegen beporzás esetén.

A gyümölcs felépítése: A maradó csésze karimáját viselő 6-12 cm átmérőjű termés bőrszerű héja az alapján sárgás, mélyrózsaszínű vagy rubinvörös. A legelterjedtebb a sötétpiros és a sárgászöld gyümölcsű fajták. A gyümölcshús rekeszes, belül szivacsos, benne zsákocskákban ízletes, zamatos, általában vörös színű lédús magköpeny és benne a mag található. A magvak a gyümölcs összsúlyának 52%-át teszik ki.

A növényről említést tesz az egyiptomi mitológia, az ó-testamentum és a babiloni talmud is. A sivatagi karavánok szomjoltóként vitték magukkal. Iránból az első században került Indiába, Ázsia és Malaysia szárazabb területeire, Indonéziába, és a trópusi Afrikába. A legfontosabb ültetvények Egyiptomban, Kínában, Afganisztánban, Pakisztánban, Bangladesben, Iránban, irakban, Indiában, Burmában, és Szaúd-Arábiában találhatók. Vannak ültetvények Izraelben és a Jordán völgyében is.

A növény gyógyhatásait már régóta ismerik. Hatóanyagai a kéregben 0,5-0,7% piperidin alkaloid pelletierin, pseudo-pelletierin, kb. 25 % hidrolizálható cserzőanyag, terméshéjban kb. 28% cserzőanyag, 34% nyálka-poliszaharid, szaponin (ursolsav, betulinsav), virágban pelargonidin-glikozid, kevés tannin, szitoszterol, a termésben delphinidindiglikozid, cukrok, citromsav, egyéb szerves savak és észtereik, vitaminok. A népi gyógyászatban a szárított virágok haematuria (a vizelet vöröses-barnás színeződik), haemoptysis (véres köpet), diarrhoea (hasmenés), dysenteria (vérhas), orrvérzés ellen alkalmazták, a diabéteszt gyógyították vele.

Az elmúlt tíz évben a gyümölcs extraktum antioxidáns, gyulladás gátló, rákellenes hatásáról számos tanulmány számolt be. Más kísérletek a keringési rendellenességek bakteriális fertőzések, antibiotikum rezisztencia, az UV sugárzás okozta hámroncsolódás, diabétesz kezelésben találták hatásosnak. De születtek cikkek a női terméketlenség, az Alzheimer kór, az elhízás, a reuma elleni jótékony hatásaira vonatkozóan is. A lista még koránt sem teljes. A gránátalma hatóanyagai a polifenolok, flavonoidok, kondenzált és hidrolizált tanninok. A hidrolizált tanninok 92%-ban felelősek a gránátalma antioxidáns hatásáért. A gránátalma magvak telítetlen zsírsavakat, cukrokat, vitaminokat, poliszacharidokat, polifenolokat és ásványokat tartalmaz, antioxidáns hatása jelentős. A szárított és porított magvakból kinyert olaj többek közt konjugált linolénsav-izomert , a punikasavat, szterolokat tartalmaz.

Napfényigényes, szárazságtűrő. Ismertek fagyérzékeny és mérsékelten télálló fajták. Az utóbbiakat nálunk is ki lehet ültetni, de csak védett helyre. Figyeljünk arra, is hogy ne díszfajtákat vegyünk, ha azt szeretnénk, hogy teremjen. Erről az eladótól kell felvilágosítást kérni. Többször előfordul, hogy a tövig elfagyott növény tavasszal mégis kihajt. A törpe fajtákat érdemes edényben tartani, és világos helyen átteleltetni. Magról vethető, vagy hajtásdugvánnyal szaporítható. Az erős magoncok májusban ültethetők ki. Öt éves korban fordul termőre.

Hazai körülmények között sikerrel tartható a maximum 1 méterre növő Punica garanatum ’nana’. A Csendes óceán partvidékén őshonos, ahol sövényként nevelik. A duplavirágú Nana plena steril, a szintén dupla-, narancssárga virágún Nana emperor rubin vörös, nagyon mutatós termést hoz.

A törpe gránátalma kompakt megjelenésű, ősszel bronzosra színeződnek a levelei. Júliustól virágzik, szinte a fagyokig hozza meseszép virágait és gyümölcseit. A gyümölcsök kb. 5 cm átmérőjűek, ehetők, ha teljesen beérnek. Kertbe védett helyre ültethető. Mérsékelten fagyálló (mínusz 10 fok). Apró gyümölcsei ugyanolyan ízűek, és hatékonyak, mint a nagy gyümölcsű fajtáké. Ennek ellenére inkább dísznövényként funkcionál, hiszen a termés húsa nem túl vastag, a termésben a mag dominál.

Napos, meleg helyre ültessük, csemete korában érdemes lombbal vagy kukoricaszárral takarni. Szárazságtűrő. Metszés nem szükséges, csak az estlegesen elszáradó ágrészek eltávolítása. Ha dézsás növényként tartjuk, mély edényt válasszunk számára és 5-10 fokon teleltessük. Az év bármely szakában vethető. Közepesen nedves, meleg, világos helyen csíráztassuk. Kétévente ültessük át. Tavasszal egy alkalommal kaphat lassan ható műtrágyát. Jól szárítható termései helyet kaphatnak a karácsonyi dekorációkban. Ingen kedvelt bonsai növény.

  Apróságok a nyári kánikulára. Készítsünk madáritatót, öntözőt,és konténertavat.

Madáritató

Még több madarat csábíthatunk kertünkbe, ha madáritatót is teszünk ki. Ennek a legmegfelelőbb hely a kert legnyugodtabb, bokrokkal övezett zuga. 4-5 cm mély tálat használjunk, ebbe öntsük a vizet. Ebből a madarak kényelmesen tudnak inni, és fürödni. Időnként érdemes kitakarítani és naponta friss vizet önteni bele.

Madárbarát Kert Program

Csatlakozzon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárbarát Kert Programjához! Nincs más dolga, mint regisztráltatni magát, majd két alkalommal be kell küldenie egy adatlapot a kertben végzett madárbarát tevékenységről, a látott madarakról. A Madárbarát Kert Program feltételeinek teljesítése esetén egy táblát adományozunk önnek, amelyet kertjében kihelyezhet. Bővebb információ: www.mme.hu

Csöpögtető öntözés házilag

Elrejtett pillepalackból csöpögtető öntöző rendszer. Nem a legszakszerűbb megoldás, de igen pénztárcakímélő. Gyűjtsük össze a palackokat, fúrjunk az aljukba lyukakat. Az üveg aljába töltsünk sódert nehezéknek. A kiszemelt növény töve köré állítsuk körbe a vízzel feltöltött üvegeket, hogy ne boruljanak el a szélben, ha kezdenek kiürülni. Kicsit be is áshatjuk őket, hogy kevésbé legyenek szem előtt. Az utántöltésről magunknak kell gondoskodni.

Konténeres növényt is lehet ezzel a módszerrel öntözni. Ehhez karcsúbb palackot válasszunk, és lehetőség szerint próbáljuk bedugni a talajba.

Az előnyöket így foglalja össze egy hobbikertész: “Öntözőkannával is locsolhatnék, de azt strapásnak tartom. Arról nem beszélve, hogy a víz mindenhová elfolyik, oda is ahová nem akarom. Így legalább nem pazarolok.”

belültetve: Callitriche verna; Scirpus cernuus; Eleocharis acicularis; Lysimachia punctat; Eichhornia

Minitó készítés

Válasszunk egy mázas edényt. Az alján ne legyen lyuk! Töltsük meg vízzel. Aljára terítsünk tisztára mosott akváriumi kavicsot. Mondhatnám, hogy kész is vagyunk, de elég szegényes tavacskát nyernénk. Leginkább a tavi növények hiányoznának.

Ezért az edény méretéhez illeszkedő vízinövényekre is szükségünk lesz. Választhatunk törpe vízililiomot is. Akváriumi ültetőedényt komposzttal töltsünk fel, és ebbe ültessük a növényeket. A vízfelszínen úszó növénynek még ennyi sem kell.

Nagy edénybe aranyhal is dukál. A növények biztosítják a halaknak a friss oxigént, a búvóhelyet és az árnyékot. A halak etetéséről azonban magunknak kell gondoskodni.

A növények néha metszést igényelnek. Ilyenkor egyszerűen emeljük ki a kosarukat, metsszük meg őket, majd dugjuk vissza a kosarat a vízbe. Ősszel takarjuk le hálóval, hogy ne hulljanak bele a falevelek, a fagyok ellen pedig vigyük világos, hűvös helyre.

  Dr. László-Bencsik Ábel

A Kertlap gyógynövényes társasága a június elejére tervezett botanikai túráját némi halasztással a hónap végén valósíthatta meg. A vadon termő gyógynövények gyűjtésében a nyár közepe inkább holtszezonnak számít, a megismerésre azonban – a havas hetek-hónapok kivételével – szinte egész esztendőben nyílik lehetőség. Különösen olyan természeti környezetben, mint a Nagy-Szénás és környéke, amely a 19. század vége óta a növényvilág kutatóinak és barátainak is úgyszólván búcsújáró helye.

Nem túl meleg, de napsütéses időjárás ígérkezett és ebben a túra végéig nem is ért bennünket csalódás. A Nagy-Szénásra felvezető szokásos útváltozatok közül –összhangban a társaság zömének kívánságával – ezúttal az ún. középtúrát választottuk, amely először a tetőre vezet, onnan a volt menedékház érintésével a tanösvény állomásait követve tér vissza Nagykovácsiba. (A rövid túra a volt menedékháztól visszafordul, míg a hosszú a Kutya-hegyen keresztül a Nagykovácsit Perbállal összekötő útba torkollik.)

A Nagykovácsi-medence a Budai-hegység legmagasabban fekvő kismedencéje, amely a két csaknem azonos magasságú hegytömb, a Nagy-Kopasz és a Kutya-hegy között, az Ördögárok felső szakaszának is helyet ad (maga az árok ma már általában víztelen, csak nagyobb esőzések idején telik meg). A Kutya-hegytől keletre fekvő Kis- és Nagy-Szénás a tizenkilencedik század végén vált botanikailag ismertté, miután a Borbás Vince, a kiváló flórakutató az előbbi egyik oldalgerincén felfedezte a pilis lent (Linum dolomiticum). Borbás nem csak egy szuperendemizmust talált – vagyis olyan fajt, melynek élőhelye egy adott kis területű földrajzi egységhez kötött, azon kívül egyáltalán nem él –, de magyarázatot is próbált keresni létének okára. Ez volt az ún. Ősmátra elmélet. Lényege pedig hogy az utolsó meleg időszak (interglaciális), majd az ezt követő, 10 000 évvel a mi korunk előtt befejeződő utolsó eljegesedés változó klímájában az eltérő igényű fajok a középhegység számukra még megfelelő környezetet biztosító, domborzati- és talajtényezők által meghatározott kis mikro-élőhelyein tartósan fenn tudtak maradni, majd, kedvező éghajlati változásokat követően, nagyobb területeket is meg tudtak hódítani. A csekély kiterjedésű populációk egyike-másika ugyanakkor éppen elszigeteltsége miatt tudott rokonságától elszakadva, ez alatt új fajjá fejlődni.

Nem véletlen, hogy Borbás a Szénásokat tanulmányozva alakította ki ezt az elméletet. A fő kőzettömeget adó dolomit, ha a sziklás hegyoldalak beerdősödése akadályozott, a fagy és víz hatására nem mállik, csak aprózódik, ezáltal kis területen is igen változatosan tagolt domborzat alakul ki (mikrorelief), ahol jelentős hőmérsékleti és páratartalmi különbségek léphetnek fel, akár néhány méter távolságon belül is. E sajátos felszínalakzatok flórája épp ezért rendszerint ritka és endemikus fajokban gazdag (másik két klasszikus dolomitflóra-menedékhelyünk: a budaörsi kopárok és a Csákvár melletti Haraszt-hegy).

A védett területig azonban a kirándulónak elég hosszú gyalogútra van szüksége az egyre terjeszkedő – a medence alját szinte kitöltő –. település utcáin keresztül. Mindazonáltal utunk e szakasza sem nevezhető érdektelennek. A gyógynövényesek jól tudják, hogy számos igencsak használható forrásnövényre éppen a lakott helyek közelében lehet rábukkanni (ezt azzal egészíthetjük ki, hogy a környezet szennyezésére – forgalmas utak, szemétlerakók – épp itt kell a legnagyobb figyelemmel lennünk). A hasznos gyógynövények némelyikét az ültetettek között találjuk (diófa, nyírfa, hárs), de az út menti gyomvegetáció is kínálatot ad: lándzsás útifű, fekete peszterce, pitypang, közönséges vasfű és sok más is elénk került; láthattuk az egyébként igen gyakori és nyáron virágzó mezei katáng teljesen fehér virágú alakját is (Cichorium intybus lus. albiflorus).

A hegység teljes egészében a tölgyes zónába tartozik, a Szénások nagy része azonban kopár, legfeljebb kisebb-nagyobb cserjék, letörpült fák (molyhos tölgy) jelennek meg a különleges sziklagyepeken és sztyepréteken. A kopárság részben eredendő, részben emberi beavatkozás eredménye. A nagyon tagolt dolomitfelszín meredekebb részein eredetileg is oly vékony a talajtakaró, hogy be nem erdősülő sziklagyepnek adhat csak helyet. A lankásabb részek lejtősztyepjei azonban korábbi erdőirtások, ahol a fák kivágása után századokig szénát kaszálhattak (a sziklagyep erre alkalmatlan), a hegy is innen kapta nevét. A tölgyes zóna a déli lejtőn keskeny sávban szegélyezi a tetőket, nagyrészt bokorerdő jellegű, molyhos tölggyel, somokkal, ostorménfával, zártabb tömbjei főleg cserből állnak. A természetvédelmi területre belépve a volt menedékházhoz vezető piros jelzésű turistaút az első kilométeren át jellegzetes karsztbokorerdőben vezet, ennek feltűnő törpecserjéje a most virágzó festő rekettye volt (Genista tinctoria). A hajdani festőnövény – rokonaihoz, a zanótokhoz hasonlóan – alkaloidokat is tartalmaz a sárga festékanyag mellett. Feltűntek a sziklagyepek jellegzetes (és többnyire védett!) elemei is: az ezüstaszott (Paronychia cephalotes) és az ernyős virágzatú magyar gurgolya (Seseli leucospermum). A tölgyek árnyékában néhány terméseiket érlelő nagy ezerjófüvet (Dictamnus albus) figyelhettünk meg.

Rövidesen letérünk a turistaútról (nyugat felé), hogy egy szakaszon a zártabb erdőt is felkeressük. Kora tavasszal itt a keltikék (Corydalis spp.) farsangja fogad, sok szellőrózsával és néhol hóvirággal, tavaszi kankalinnal. Most sajnos inkább egy agresszív özönnövénnyel, a kisvirágú nenyúljhozámmal (Impatiens parviflora) találkozunk legnagyobb számban az aljnövényzetben, egyhangú tömegét csak itt-ott szakítja meg egy-egy őshonos és ritkább faj, mint pl. a hármaslevelű sujtár (Laser trilobum) fölbukkanása.

Az út rövidesen egy irtásrétre vezet, ez még eléggé degradált, inkább átmenet a lejtősztyep és az irtásvegetáció között. A gyógynövényeseknek feltűnik rajta azért a számos kökénybokor és a gyógyszerkönyvben is hivatalos szúrós törpecserje. A tövises iglice (Ononis spinosa) mellett sok mezei iringó (Eryngium campestre) tűnik fel, számos kutyatej társaságában.

A meredekebb részen a tető felé haladva már az igazi helyi különlegességek vitték a prímet. Megjelent a borzas vértő (Onosma visiani), az ezüstaszott szomszédságában a sárga kövirózsa és a tőleveleivel rá emlékeztető, de jóval kisebb kövér daravirág (Draba lasiocarpa). Ökörfarkkórók, orbáncfüvek és tejoltó galaj nagy számban és virágzó állapotban mutatkoztak, e gyakori fajok inkább társulásközömbösek, de tökéletesen illeszkednek a gyepmozaik lankásabb részeinek egyéb elemei közé. Bármily tömegesek is errefelé, a szigorú védelem miatt az egyébként másutt gyűjthető növényeket is kímélnünk kell. A tető felé egyre meredekebben emelkedő gyalogút (a nyíltabb részre érve a mi útvonalunk is az országos kék útra vált) mellett feltűnőek a csenkesz kör alakú, középütt „kiüresedő” polikormonjai, de a színes virágúak (zászlós csűdfű, macskafarkú veronika, molyhos napvirág, kakukkfüvek, apácavirág) sem hiányoznak.

Rövid kaptatóval csakhamar a Budai hegység sorrendben 3. legmagasabb pontján, a Nagy-Szénás tetején állunk. Elmaradhatatlan a szélzúgás e tetőn, hiszen pontosan a Dorogi-medence és Vörösvári-medence szélcsatornájának légáramlata ütközik itt a dolomitsziklának. A kopár hegytető ugyanakkor a főváros környékének egyik legszebb kilátását nyújtja: visszatekintve a Hűvös-völgyön túl Budapest hídjai, a Vár és a Gellért-hegy is idelátszik, míg észak felől a teljes Pilis magaslatait követhetjük. Északkeleten világosan kivehetők a Cserhát (Szandai Vár-hegy) és a Mátra (Galya-tető és Kékes) tömbjei. Kivételesen tiszta napokon északnyugatra a Dorogi-medencén átpillantva a Nyitra környéki hegyek is azonosíthatók.

A tetőről a kék jelzés rövid, de fölöttébb meredek ösvényen vezet le a jó 80 méterrel lejjebb fekvő kis tisztásra, ahol a régi menedékházra csak egy emléktábla és az építésével egy időben ültetett, ma már impozáns méretű fák (magas kőris és bükk) hívják fel a figyelmet. Az ösvény mentén újabb növényeket: erdei macskagyökeret (Valeriana collina) és Szent László tárnicsot (Gentiana cruciata) találunk, a ház-helytől nem messze pedig a Budai-hegység egyik bennszülöttje, a budai berkenye (Sorbus semiincisa) szép állománya található.

A továbbiakban a tanösvény a kék jelzésű utat követi kelet felé, egyre veszítve a magasságból. Ismét az eredeti cseres-tölgyes következik, amelyben a tanösvény külön táblája hívja fel a figyelmet az ország talán legöregebb varjútövis-benge (Rhamnus catharticus) egyedére. A matuzsálemi korú cserje már nem sok életerőt tanúsít.

Hamarosan fiatal, irtásrétet újra erdősítő újulat következik – feltűnő a sok hársfa-csemete – néhol erdei és feketefenyővel. Csakhamar az útról egy rövid emelkedővel újabb kilátóhely fogad, a tanösvény táblája itt a Zsíros-hegy látványára hívja fel a figyelmet. Nyolc évszázada éppoly kopár volt, mint a Szénások, de az elhibázott erdősítési program, amely nem őshonos feketefenyővel telepítette be a dolomitkopárokat, a Zsíros hegy teljes felszínét befenyvesítette – a Nagy- és Kis-Szénás a botanikusok és természetvédők tiltakozása nyomán (amit éppen a pilisi len rohamos egyedszám-csökkenése váltott ki) szerencsére nagyrészt megmenekült. A Zsíros-hegy, amely korábban a Szénásokhoz hasonló növényzettel bírhatott, ma már szinte teljesen elvesztette e különlegességeit.

A kilátóhelytől már nincs messze a védett terület határát jelző tábla és a motorosok behatolását akadályozó sorompó. A tanösvény egy darabon még folytatódik, így láthatjuk a budai imola (Centaurea sadleriana) néhány példányát, továbbá az István király-szegfüvet (Dianthus regis-stephanii) is. Mindkettő bennszülött: a budai imola nem ritkaság nálunk, de sehol sem él a Kárpát-medence határain túl; a szegfű a magyar gurgolyához hasonlóan a középhegység (Bakonyerdő) lakója.

A végső szakaszon már Nagykovácsi üdülőövezete mellett haladunk: az erdőszélén szépen burjánzó, illatos citromfű (Melissa officinalis) talán kivadulás lehet a kertek valamelyikéből. Az út érdemi része ezzel véget ért, és a kellemes nyárias, de nem forró napon a busz végállomásáig tartó fél órás út sem tűnik fárasztónak.

Bali sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Az ausztráloknál évek óta hódító, talán nálunk európaiaknál kevésbé ismert kertépítészeti stílus a balinéz kert. Amennyiben nem ismernénk jellegzetességeit, vagy nem vennénk figyelembe a trópusi növények sokaságát, könnyedén összekeverhetnénk a nálunk közismertebb japánkerttel.

“Bali sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.” – forrás: Wikipedia.hu

Az ausztráloknál évek óta hódító, talán nálunk európaiaknál kevésbé ismert kertépítészeti stílus a balinéz kert. Amennyiben nem ismernénk jellegzetességeit, vagy nem vennénk figyelembe a trópusi növények sokaságát, könnyedén összekeverhetnénk a nálunk közismertebb japánkerttel. A balinéz kertészet központi elemei a víz, a (virágzó) trópusi növények, valamint a “gazebo” -a kerti pavilon- és a szent kőszobrok, szentélyek, illetve a kert különböző pontjaihoz vezető fektetett utacskák és a bambusz kerítés. A japánkertekhez hasonlóan a balinéz kertek központjában is a meditáló, vagy éppen hálát adó ember áll.
A kert gyakran a faragott kő pilléreken, vagy egyéb oszlopokon nyugvó, oldalról gyakran teljesen nyitott “gazebo” köré épül, ez ad helyet a szertartásoknak, összejöveteleknek és a meditatív tevékenységeknek.

“Amióta itt vagyok egyébként minden héten legalább egy ünnepséget tartanak a templomokban valamilyen alkalomból kifolyólag. Születésnapot nem is nagyon ünnepelnek, nagyjából alig követik hogy ki hány éves, csak a különböző ceremóniákkal foglalatoskodnak, amiből akad bőven. Az egyik legnagyobb egy három napos fesztivál volt, amire minden családban a nők óriási díszes felajánlást készítenek, mely minél nagyobb és díszesebb, annál jobb, annál büszkébb a háziasszony… A másik felajánlás, amit minden nap elkészítenek, vagy már készen megvesznek a piacon, majd egy kis áldás és ima után 10-20, de van hogy 50 db-ot is elhelyeznek a családi templom, a kert és lakás egyéb pontjain, sőt a munkában és az utcán is. A felajánlás mindig a nők feladata, kivéve, ha menstruálnak, mert akkor kivételesen a férj végzi el. Ezúton mondanak köszönetet és kérik további támogatását istenüknek, Sanghyang Widinek, akinek három arca van: Shiva, Visnu és Brahma. Brahmá az univerzum változatosságának és az élőlényeknek a megteremtője, Siva pedig az anyagi világ elpusztítója, aki a megfelelő időben elpusztítja azt. Bár Visnu a kozmikus megnyilvánulás és az élőlények fenntartója, valójában ő a végső oka a teremtésnek és a pusztításnak egyaránt.”
forrás: SamadhiOnTheRoad

Királyi vízikert. 1946-ban építtette Karangsem utolsó királya. Egy vulkáni kitörés miatt később elpusztult, de ujjáépítették.

Hogy jobban megértsük a balinéz kertek jellegzetességének lényegét, nem árt még egy pár szót említenünk a szigeten kialakult egyedi vallásról. “A balinézek vallása a hindu hitvilágnak egy olyan egyedi ága, amit csak ezen a kicsiny szigeten és szűk körzetében gyakorolnak hívői. Balin a kb. 3 milliós lakosság 95 százaléka mondja magát hindunak. A vallás 5 alappilléren nyugszik: hit a mindenható Isten (Brahman vagy Sanghyang Widhi Wasa) és a lélek (atma) létezésében, a cselekedetek és következményeik összefüggésében (karma phala), az újjászületésben (samsara) valamint a lélek végső megszabadulásában (moksa). A vallás legfontosabb eleme a buddhizmus mahájána jegyeit is magába olvasztó sivaizmus, amely a hindu főistenek közül Siva alakját domborítja ki, de nem sokkal marad el a Visnut jelképező szent víz, a tirtha fontossága sem.” – forrás:Indomania.hu

A balinéz kertek további ismertető jegyei például a díszes, különböző nagyságú ernyők, továbbá a kerteken kívül is megtalálható különböző színű, tipikus indonéz zászlók, az “umbul-umbul”-ok, aminek a formája egy 3-4 méter magas és nagyjából 30-40cm keskeny derékszögű háromszögre emlékeztet. A bali kőfaragás messzeföldön híres, a gyönyörű kőfaragványok, karcsú víztároló kőedények, szobrok a kertekben is kiemelt helyet kapnak. Gyakran a kert több pontján is elhelyezett, szent kőszobrok lélegzetelállító faragási technikáról árulkodnak, ezek általában a hindu hitvilág történetének egyes elemeit, isteneit, néha Gautama Sziddhárthát (Buddhát) ábrázolják.

A balinéz kertek további ismertető jegyei például a díszes, különböző nagyságú ernyők, továbbá a kerteken kívül is megtalálható különböző színű, tipikus indonéz zászlók, az “umbul-umbul”-ok, aminek a formája egy3-4 méter magas és nagyjából 30-40cm keskeny derékszögű háromszögre emlékeztet. A bali kőfaragás messzeföldön híres, a gyönyörű kőfaragványok, karcsú víztároló kőedények, szobrok a kertekben is kiemelt helyet kapnak. Gyakran a kert több pon

tján is elhelyezett, szent kőszobrok lélegzetelállító faragási technikáról árulkodnak, ezek általában a hindu hitvilág történetének egyes elemeit, isteneit, néha Gautama Sziddhárthát (Buddhát) ábrázolják.
A balinéz kertekben fellelhető néhány tipikus növény: pálmák és páfrányok, bunkóliliom-félék, az alokázia, banán, rákvirág (Aglaonema), buzogányvirág (Dieffenbachia), gyömbér, bambusz. Virágzó növények: papagájvirág (Strelitzia), Adenium-félék, dzsungelharang-félék, frangipáni virág,lótusz liliom, Spatifilium, bougainvilleák és a jázmin.

A balinéz vallási ceremóniáinak elmaradhatatlan kelléke a friss, illatos virág, ezzel kínálva megnyugvást és békés környezetet a földre gyakran ellátogató szellemeknek és ősöknek. A balinézek magukat, isteneik szobrait is gyakran díszítik virággal. Imádkozás közben pedig gyakran morzsolnak virágszirmokat az ujjaik között.

A legong táncosok virágkoszorút viselnek. Ezt a különleges táncot a világ legösszetettebb mozgásrendszere jellemzi. Eredete a 19. század elejéig nyúlik vissza, amikor is uralkodói szórakoztatásra alkották meg az udvarmesterek. A legong mindig egy történetet mesél el, s tánc közben a lépéseknek, az arckifejezéseknek, de még az ujjak legapróbb mozdulatainak vagy a szem forgatásának is szimbolikus – teljességgel csak egy született balinéz, vagy egy néprajzkutató számára érhető – jelentősége van. Ez a mozgásrendszer annyira bonyolult, hogy legjobban a gyermekek friss felfogóképességével sajátítható el, ezért a legongot kizárólag 5 év körüli kislányoknak kezdik tanítani, akik serdülő korukra már abba is hagyják a táncot.
Forrás: mef.hu

Zsigró György növényvédelmi szakmérnök (NMNK)   

Nyár közepi kártételek és tennivalók a gyümölcsösben, díszkertben.

Még sokszor fogjuk emlegetni az idei nyarat. A kánikulai és az átlagnál hűvösebb napok váltakozása, a csapadékeloszlás tájankénti egyenetlensége változatos növényvédelmi helyzetet produkált már eddig is. A változékony időjárás hatására néhol megjelentek a régen illetve a ritkán látott gombabetegségek és táphiány tünetei.

A szőlőben a fajtától és a kert fekvésétől függően néhol erős peronoszpórás lombkárosítást látok, a fürtlisztharmat tünetei mellett. A technológiáról már korábban is írtam: kénnel vagy rézzel illetve a speciális felszívódó gombaölőkkel védekezzünk. A borszőlőknél egyes szerek már az erjedést is gátolják, csak hosszabb várakozási időkkel használhatók! A későbbi bogyórepedés megakadályozására, próbálják ki a felületen lévő lisztharmatfonalakat lemosó, termésnövelő anyagnak minősülő készítményeket. Élelmezésegészségügyi-várakozási idejük (é.v.i.): 0 nap.

(Atkamentes ültevénnyel ritkán találkozhatunk. A képen a továbbra is vándorló és gubacsokat képező, nemezes gubacsatka hólyagjait is felfedezhetjük.)

Az almatermésűekben továbbra is a lisztharmatra és a varasodásra kell koncentrálnunk. Számomra is meglepetést okozott a lisztharmatos körtegyümölcs látványa. Az almatermésűekre engedélyezett kén és felszívódó szerek közül választhatnak. Mindenképpen permezési próbát javaslok, sokan még a rezektől is féltik az egyes körtefajtákat.

Felerősödtek a rozsdák. A rózsa és a körte rozsdájáról már írtam, most a tüskétlen szeder július közepi levélfotóját mellékelem. Hasonlóak a tünetek, a levelek színén és fonákján is. Sajnos a szederre nincs engedélyezve gombaölő szer, így nem ajánlhatok készítményt. Nincsenek meg pl. a termésben mért bomlási adatok sem, nem tudjuk, hogy mikor lehetne szüretelni a kezelést követően.

A 80-as évek átlagos időjárásánál még minden nyáron láthattuk a szilvalevelek vörösfoltosságát. A mankoceb hatóanyagú növényvédő szerek engedélyezettek, jó néhány rézkészítmény mellett. É.v.i.: 30 illetve 21 nap. A fényképen látható fát még nem permetezném, már ami a gombát illeti. A takácsatkák szívásnyomai viszont erős fertőzésről árulkodnak. Csak a hexitiazox hatóanyag engedélyezett a lombos csonthéjasokban melynek 7 nap az élelmezésegészségügyi-várakozási ideje.

A dió gnomóniás levélfoltossága is felerősödött, már a termésen is megtalálhatóak a tünetei. Szerencsére kevésbé veszélyes, mint a baktériumos betegsége, mely 2010-ben néhol a termést is elvitte. A szőlő és a szilvalevél fotójához hasonlóan itt is feltűnik az egyik atkafaj károsítása. A dió nemezes gubacsatkáját láthatják.

A felvétel diófáján még a gomba, sőt az atka ellen sem permeteznék. De fokozottan figyelni kell a fát. A korai lombhullás sem az idei termésnek, sem a fának nem tenne jót. A réztartalmú készítmények mellett a felszívódó penkonazol hatóanyag is bevethető a gomba ellen.

A birs lisztharmatát és a diplokarponos betegségét találtam meg ugyanazon a fán. Néhol már vészes lombhullást idézett elő az utóbbi gomba, melyre a mankoceb hatóanyagú gombaölők és a rezek is eredményesek lehetnek.

A rózsa diplokarponos vagy más néven fekete levélfoltossága is korábban és nagyobb eréllyel jelentkezett. A fényképen az induló sötét és a kifakuló régebbi levélfertőzést láthatják. A foltok széle néha csipkézett, ezért népiesen csillagpenésznek is hívják ezt a betegséget. Most kénnel vagy felszívódó pl: penkonazol , azoxistrobin  hatóanyagú szerekkel védekezzenek. A tritikonazol hatóanyag a rózsa rozsda és a lisztharmat ellen is engedélyezett, és felszívódó. Az őszi lomb megsemmisítése, majd a rezes lemosás, mindkét növénynél ajánlatos lesz.

Atkák, levéltetvek és molyok. Nagy különbséget látunk a rajzás intenzitásában és a befogott rovarok mennyiségében. Néhány faj egyedei folyamatosan jelen vannak, alig lehet megkülönböztetni a nemzedékeket. Az időjárástól és a növények fejlődésétől függően kialakított permetezési fordulókkal, egészen a szüretig védekezni kell!

Hervadnak, kunkorodva száradnak a mogyoróbokrok hajtásvégei. Ránézésre moníliára, vagy az ismételten gazdát váltó tűzelhalásra gondoltam. Tévedtem. Sem gomba, sem baktérium nem található a mintákban. A mogyorócincér lárváját láthatják a felhasított vesszőben. A károsodott ágrészeket vágják le, kb. 30-40 cm-rel a fonnyadó levelek alatt. (Köszönöm a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani és a Rovartani Tanszékének a meghatározásban nyújtott segítséget.)

Magyarországon engedélyezett növényvédőszerek listája: www.neoland.hu

A mustár remek vitaminforrás, zöldtrágya és talajtakaró. Nemsokára elkövetkezik az az idő, hogy, már a rövid tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes vetni. Azonban a mustármagok még kikelnek, sőt növekedéssel is számolhatunk.

Mustárvetés nyárutón és ősszel

Vessünk két sor közötti teljes szélességben, az előzőleg fellazított talajba mustárt, és szükség szerint gereblyével könnyedén takarjuk. A mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag, zöld takarót alkot. A növénykék kizöldellő növények a gyomokat elfojtják, gyökereik viszonylag mélyre hatolnak, a levelek beárnyékolják a talajt, és amennyiben a mustár nem virágzik, kevesebb vizet párologtat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény tehát a nedves talaj fölött árnyékoló takarót alkot.

Mindig, amikor egy sor felszabadul, mert már újabb zöldségfélét nem érdemes vetni bele, talaját fellazítjuk, és mustárt vetünk, amíg csak a mag csírázni képes. Ugyanis amíg az utolsó mustármag akár csak néhány centiméteres száracskát hoz, addig a gyökerek mélyen a talajba hatolnak, és értékes gyökérmaradványokat hagynak hátra.

A mustrávetés előnyei

Egyetlen más növényt sem olyan könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt, amely – 7 °C alatt biztosan megfagy. A vetés egyszerűen kezelhető.

Ha nem szökik virágba, a mustár után nem maradnak durva szárrészek tavaszra a talajban Maradványai könnyű fátyolt képeznek, amely tavasszal, a gereblye legfinomabb érintésére szétporlik. A magágy további megmunkálására nincs is szükség. Így már ősszel kis fáradsággal és biztosan megtettünk minden előkészületet a következő évi vetésekhez.

A késő ősszel is fejlődő mustár kiváló táplálék kiegészítő vitaminforrás. Salátákban, de fűszernövényként is finom, és a zsázsánál kevésbé vad az íze.

Már a mustár sem kel ki…

Tél-előn, amikor már téli szükségletre termelt zellert, kései káposztát, céklát vagy a sárgarépát is felszedtük, készüljünk elő a tavaszi vetéshez oly módon, hogy a talajt ásóvillával fellazítjuk. Majd a sorokat a learatott, illetve felszedett növényekről származó és másként nem hasznosítható hulladék levelekkel betakarjuk.

A komposzttal takart sorközökben fejlődött tavasszal pl. a spenót, ősszel takaróanyaggal gazdagítottuk. Szükség szerint ezeket a sorokat vasvillával, fellazítjuk. A talajt ily módon előkészítettük a következő évre.

Így néz ki télen a konyhakert:

Különböző magasságú, zöld mustársorok; néhány levelekkel, növényhulladékkal takart sor, a télen szedhető zöldségek sorai (póréhagyma, téli káposzta, kelbimbó, petrezselyem).

Az extrém, hideg és hosszan tartó telet leszámítva az egész zöldtömeg elkorhad. Tavasszal az összes ilyen maradványt csak össze kell gereblyézni. A takaróanyagnak ez az összeszedett maradványa  a kerti komposztkazalba kerüljön.

A bio jellegű kertművelésről többet is megtudsz, ha eljössz Gazdasulinkba.

Forrás: Gertrud Franck, Öngyógyító kiskert