Nincs olyan növényvásár, ahol ne találkoznánk a Tillandsiákkal. További, magyar nevei: szakállbroméliák, levegőbroméliák. Mindenkinek megakad a szeme ezeken láthatóan talaj nélkül díszlő, esetenként hosszú szakállú vagy éppen tőrózsás furcsaságokon. Micsoda földtől elrugaszkodott népség! Sokukat fára, kőre biggyeszthetjük, ahol gyökeret sem eresztenek, mégis vígan elszaporodnak. Az az érzése az embernek, hogy ezek a “csodabogarak” bárhol megélnek, még víz sem kell nekik. Hát nem éppen ilyen növényre vágytunk? Mielőtt, ennek örömére, beszereznénk az aprajából egy marékra valót, ismerkedjünk meg velük.

Tillandsiák elnevezése

Már a névadásuk is regényes. A tillandsiák a bromélia félék (Bromeliaceae) családjában, a három alcsalád egyikének, a Tillandsiae alcsalád, a Tillandsia nemzetség tagjai. Nevüket a finn nemzetiségű Elias Til-Lands botanikus (1640-1693) után kapták Linnétől. Az a hír járta, hogy a botanikus – egy hosszabb kirándulás alatt fellépő tengeribetegséget követően -, életre szóló víziszonyt kapott. Talán ezért adták neki a till lands (svéd) ragadványnevet. Linné nagyra becsülte a kissé bolondos botanikust, aki egész életét oktatással és növénygyűjtéssel töltötte. Linné 30 éves korában katalogizálta George Clifford növénygyűjteményét Amsterdamban. Ezek között találta az amerikai indiánok által caraguata-nak nevezett epifíta broméliát. Azt tartották, hogy ezek a broméliák különleges fagyöngyfélék, amelyek nem kedvelik a vizet. Innen már tovább gondolhatja bárki az összefüggéseket.

Tillandsiák élőhelye

A tillandsiák többek közt az ananász, pikkelyvirág, lándzsarózsa, szakállvirág rokonai. A legnépesebb nemzetsége a broméliáknak. Kb. ötszáz faja mellet, sok hibridjét termesztik. Egyesével vagy telepekben élnek kaktuszokon, tüskés cserjéken vagy fákon, sziklákon vagy közvetlenül a köves vagy homokos talajon. A Tillandsiák képesek alkalmazkodni a kíméletlenül száraz és forró élőhelyekhez. Többségükben Latin Amerikából származnak. Néhány Tillandsia faj több száz négyzetkilométeres területen is megtalálható, vannak azonban olyan egzotikus fajok is, amelyek élőhelye egy- egy völgyre vagy hegyoldalra korlátozódik. A nedves, forró esőerdők (Darien őserdő, Panama) epifitái között ugyanúgy vannak képviselőik, mint a felszáraz sivatagokban (Sonoran sivatag, Mexikó), ahol viszont gyökeres növények. Afrikában is él néhány fajuk, pontosan a Guineai-öböl partvidékének nedves esőerdeiben.

Tillandsia tectorum

A Tillandsia tectorum az egyik legnépszerűbb, megfizethető árú Tillandsia, amellyel vásárlásaink során találkozhatunk. Az Andok lejtőin, főleg sziklákon él (lithofil=kő kedvelő; lithos=kő, philos=szerető), több ezer méter magasságban, ahol kevés a csapadék, alig jut tápanyaghoz, és intenzív sugárzás éri. Keskeny leveleit szőrök (trichómák) borítják. A levélszőrök fényvisszaverő képessége megvédi a növényt az erős UV sugárzástól. Vízhez, vízben oldott tápanyaghoz juttatják a növényt, mert felületükön lecsapódik a köd, a pára. A növény gyökerei nem is rendelkeznek a vízfelvételre képes gyökérszőrökkel. Mindebből következik, hogy ez a tillandsia, sok társához hasonlóan, nagy tűrőképességű, lassan fejlődő. A levegőből élő tillandsiák mintapéldája.

A szárazságtűrő Tillandsiák gondozása

Ezek a növények tehát a levelükön keresztül táplálkoznak, gyökerüket pedig kapaszkodásra használják, de valójában nincs is rá szükségük. Ezeknek a fajoknak nincs szükségük talajra sem. Ezért, ha ilyen izgalmas szobanövényre teszünk szert, kőre, faágakra, kagylóra ragaszthatjuk őket. (Csak vízoldhatatlan ragasztót használjunk.) Azonban víz és tápanyag nélkül még ők is elpusztulnak. Ezért házi körülmények között a növényeket meleg nyáron akár vízbe is áztathatjuk 10-12 órára, majd a fürdetés után a vizet lerázva helyükre tehetjük őket. Nyáron hetente fürdessünk. Ha erre nincs módunk, megfelelő a hetente többszöri permetezés is. Ha a hőmérő higanyszála húsz fok alá csökken, elegendő, ha vizet párologtatunk körülötte. Mindig lágy vizet használjunk, ez lehet esővíz, esetleg desztillált víz.

Nedves környezetben élő Tillandsiák gondozása

A nedves helyen élő tillandsiák esetében a levélszőrök kisebbek, gyakran szabad szemmel nem is láthatóak. Levelük gyakran sötétzöld. Ezeket a fajokat el lehet ültetni jó vízvezetésű talajba. Ültessük őket pl. orchidea földbe, vagy Sphagnum moha közé, amelyhez perlitet és aprított fenyőkérget keverünk. Az edény aljába tört cserepeket tehetünk. Ilyen növény például a képen látható, Ecuador őserdeiből származó bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea). Ezeknek a növényeknek a talaját öntözzük, de kerüljük a túlöntözést. Állóvízben ugyanis kipusztul. Nyári melegben permetezzünk is.

Tillandsiák tartása – további tanácsok

Mindegyikük fényigényes. A közvetlen napfény déli helyett azonban a keleti vagy nyugati fekvésű ablak közelét válasszuk helyéül. Minden esetben megfelelő a növény vízellátása, ha levelek duzzadtak, vízzel telítettek. Ellenkező esetben szárazak, összeesettek, a levélszín is kifakul. Tápozáshoz havonta egyszer használjunk bromélia tápoldatot, amit az előírt adagban a vízhez keverünk. Leghatásosabb, ha finom permetként juttatjuk a levelekre. A növények igénylik a légmozgást. Ezt ventilálással magunk is előidézhetjük. Néhány órára bekapcsolhatjuk a ventilátort közvetlenül az öntözés után. Azonban ekkor az öntözésre még inkább figyeljünk, hiszen a légmozgás szárító hatású. Ezen segíthetünk, ha a környezetükbe vízzel teli tálkát helyezünk. Használhatunk légpárásítót is.

Tillandsiák szaporítása

A Tillandsiák igazi jellegzetességei a virágok. Amikor a virágok elnyílnak, a növény sarjakat, sokszor tősarjakat hoz. Ezeket az anyanövényről levághatjuk. Így új növényhez jutunk.

Ha a leválasztás mellett döntünk, várjuk meg, amíg a sarj a felnőtt növény méretének felét eléri. A leválasztáshoz használjunk éles kést vagy csipeszt, és a sarjat pontosan annál a résznél válasszuk le, ahol az anyanövénnyel érintkezik. A keletkező sebfelületet tartsuk tisztán, és hagyjuk száradni egy- két napig.

A Tillandsiák, leginkább természetes körülmények között, magvakat is érlelnek, amelyek a beérést követően repítőszőreik segítségével útra kelnek a szélben, hogy új otthont keressenek a csírázáshoz. Sokszor a madarak eledelévé válnak, és kerülő úton jutnak el új helyükre. Ha tillandsiánk magvat érlel, mi is kísérletezhetünk a csíráztatással. Ültessük a magot parafára, mert ennek lyukacsai elvezetik, de egyben meg is tartják a vizet, megfelelő mikrokörnyezetet biztosítva a csírázáshoz. A magvakat ugyanis csírázáskor megtizedelik a gombabetegségek. Ne feledjük, hogy évek alatt jutunk kifejlett növényhez.

The post Tillandsiák appeared first on Kert Lap.

A boróka kedvelt fenyő helyettesítő. Viaszos levelei hamvas, telet idéző levélszínt adnak a növénynek. Ha karácsonyfának nem is használjuk, ágaival sokszor díszítünk. Ugyanígy hálás koszorútakaró is, akár kegyeleti koszorúról, akár karácsonyi kopogtatóról van szó.

A közönséges boróka hazánkban is elterjedt, mutatós, igénytelen növény. Sok helyen található száraz vidékeinken és kertjeinkben is. Rendkívül alak gazdag, kertészeti fajtáit előszeretettel ültetik formális és tájképi kertekbe, parkokba.

Boróka nemzetség

A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó boróka (Juniperus) nemzetség mintegy 55 fajt számlál. A fajok egynegyede örvösen álló tűlevelű, a többi faj keresztben átellenes állású pikkelylevelű. A nemzetség latin neve arra utalhat, hogy egyes mérgező fajták abortív hatásúak. Más elméletek alapján a név kelta eredetű, szúrósat jelent, ami levelei alapján szintén hihető feltételezés.

Boróka botanikája

A közönséges borókák (Juniperus communis) közt előfordulnak fatermetűek, de gyakrabban cserjealakúak. A feltörekvő hajtások sokszor jellegzetes oszlopos alakot formáznak, de ismertek bokros és terülő fajok is. A borókák kétlakiak, a női egyedek inkább terülők, míg a porzósok inkább oszloposak. Háromélű hajtásaikon szórt állású örvökben hármasával fejlődnek a tűlevelek. Az előző évi hajtások hónaljában fejlődnek a 3-as örvökben álló porzólevelek, illetve az azévi hajtások hónaljában fejlődnek örvönként 3-asával a termőlevelek. A megporzást követő megtermékenyítés csak a második év tavaszán történik. A boróka lassú növekedésű. A borókák akár száz évig is élhetnek, de ismertek több száz éves példányok is.

Megporzás után a felső hármas pikkelylevél összenő, és az első évben zöld bogyó a második évben hamvas, kékesfekete tobozbogyóvá alakul, amelyben három kemény mag fejlődik. A termős egyedeken ezért mindkét fajta bogyó előfordul. A termést sok madárfaj kedveli és terjeszti. Borókabogyóból készült párlat a borovicska. A bogyót szárítva és frissen is használják fűszerként.

Boróka elterjedése

A legnagyobb területen elterjedt nyitvatermő (Észak-Amerika, Európa, Észak-Ázsia, Észak-Afrika). A sarkvidékektől a sivatagokig, a tengerparttól egészen 2-3 ezer méter magasságig elterjedt. Magyarországon a Tiszántúl kivételével mindenütt előfordul. A szikes, vízállásos területeket kerüli. Általában elmondhatjuk, hogy azokon a helyeken fordulnak elő, ahol a szélsőséges viszonyok miatt a többi fás növény kiszorult. Az ún. ősborókások az erősen legeltetett területeken telepedtek meg.

Igen változékony faj, hat alfaja közül kettő Japánban (ssp. rigida, ssp. nipponica) egy pedig Észak-Amerikában (ssp. depressa) fordul elő. Az Ibériai félszigeten él a ssp. hemisphaerica. A ssp. alpina a magas hegyek illetve a szubarktikus vidékek lakója. A borókának sok kultúrváltozata ismert, oszlopos, terülő, sárgatűjű és kékes tűjű fajták.

Boróka környezeti igényei

Tűrőképes faj. A faj vagy az aszály nem károsítja. Szárazságtűrő. Ártéri területek kivételével talajban nem válogat. Leromlott, köves, sivár, kötött talajon, meszes és savanyú homokon is megél. A szikeseket kerüli. Erős gyökérzetével csökkenti a talajeróziót és a szél okozta talaj elhordást (defláció). Jó várostűrő, ezért parkok, temetők, utcák fásítására is használják világszerte.

Boróka betegségei

Phomopsis juniperivora kártétele

Tűleveleinek, hajtásainak fő pusztítói a gombák. Egyesek csak a borókát károsítják, mások egyéb ciprus

és fenyőféléken is előfordulnak. Pl. kerekded, sárga foltok jelennek meg a tűleveleken/Tömlősgomba (Szaporítószervük a tömlő, mely a termőtesten vagy termőtestben jön létre) – Didymascella tetraspora/, főleg a Juniperus virginianát, de más fajokat is támad a hajtáspusztulást okozó borókavész /konídiumos gomba (konídium=a gombák ivartalan szaporító sejtjei) – Phomopsis juniperivora/. A hajtásokat támadják a rozsdagombák is. A gombák tő- és gyökérbetegségeket is okoznak.

Boróka kertészeti alkalmazása

A barokk kertekben a parterrék kialakításában alkalmazták. A parterre mértani alaprajzú, gyeppel borított felület, amely sövénnyel, vagy kavicsos utakkal határolt. A boróka az angol tájképi kertekben is kedvelt. Tudnunk kell, hogy a kertészeti fajták érzékenysége, ellenálló képessége különböző. Sokuk öntözést is igényel.

Divatosak a kevésbé szárazságtűrő zöld színű változatok, valamint a sárga-tarka változatok, amelyek együtt színes csoportot alkothatnak. A tarka színűek érzékenyebbek, mind a téli, mind a nyári naptól perzselődhetnek.

Javasolt társítás: háttérbe a magasabb termetű, hamvasabb példányok, elé a zöld és tarka változatok.

Javaslat az elhelyezésre: Télen-nyáron kiváló faltakaró.

Oszlopos boróka

Egy fő hajtása révén oszlopos forma alakul ki. Ha a hó az ágai közé rakódik, könnyen letörik,ezért a havat lekell söpörni, illetve az ágakat össze kell kötni, hogy a hó ne ülhessen az ágak közé. Pajzstetű érzékeny, de manapság vannak ellenállóbb fajták is.

Elterülő boróka

Ha elterülését irányítani szeretnénk, akkor indítsuk el tavasszal úgy, hogy az indítással szembeni oldalon vágjuk vissza. A visszavágás ismételhető, a terjedés kb. augusztus közepéig alakítható.

Borókaválogatás ültetéshez

A földlabda mérete minimum 30-40 cm átmérőjű legyen. A földlabdát érdemes megtapogatni, hogy nem túl laza-e, illetve nincs-e benne törés. Arra is figyeljünk, hogy a zsákvászon ne legyen műszálas. Miután a növény 1-2 évig is képes “haldokolni”, ezért is fontos a jó választás, mert elültetés után már nem lehet kideríteni, hogy a rossz gondozás miatt ment tönkre a növény vagy nem volt megfelelő a kínálat.

Az edényes növények vásárlásakor az a jó, ha az edény drénnyílásain kibújnak az apróbb gyökerek. Ez ui. azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségű gyökérzettel rendelkezik a növény. Ha az edényből a tövet kiemeljük, gyakran láthatjuk, a műtrágya réteget is, amelyet a gyökerek nem képesek hasznosítani, ha már túlnőtték az adott területet.

Boróka ültetés előtt

Ültetés előtt a külső gyökérállományt fel kell szaggatni, hogy a gyökerek szétterjedését segítsük. Különben előfordulhat, hogy a gyökerek körbe-körbe nőnek, és egy idő múlva a növény, megfelelő méretet elérve akár ki is fordulhat a talajból.

A begyökeresedést tovább segíti, ha jó nagy gödröt ásunk az ültetéshez. A visszahordott, szerves anyaggal dúsított föld elég porhanyós a gyökerek továbbterjedéséhez.

A növény nem árt egy napra egy vödör vízbe állítani. Amikor másnapra jól megszívta magát, akkor ültethetjük.

Addig ültethetünk, amíg a talaj ásható, nincs átfagyva. Ne feledkezzünk meg a téli öntözésről sem. Az első évben a talajtakarás véd a kifagyástól. A növény edényben is tartható.

The post Boróka appeared first on Kert Lap.

 A gyömbér a kurkumával és a majoránnával szoros rokonságban álló trópusi évelő növény. Rizómája gyógyhatású, emésztési zavarok enyhítésére, émelygés, hányinger ellen használják a leggyakrabban. A rizóma ismert fűszer is, erőteljes, kissé csípős, jellegzetesen pikáns aromája miatt a konyhából nem hiányozhat. Megvásárolható nyersen, és őrölve is. Ízesíthetünk vele süteményeket, édességeket, szószokat, valamint likőröket is.

A gyömbér botanikája

A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó gyömbér, (Zingiber officinale) egyszikű, évelő, rizomás lágyszárú, a trópusok nedves-mocsaras erdővegetációjának tagja. Síkvidéki esőerdők, eredetileg a trópusi Ázsia növénye, ám manapság már honosnak tekinthető Nyugat-Afrikában és Dél-Amerikában is. Génközpontja valószínűleg Délkelet-Ázsia. Az ép, nagy levelek hüvelyes levél-alapjaik egymásba átfogva „áltengelyt”alkotnak, ezáltal a jellegzetes „álszáras” habitus látszódik. A csúcsi elhelyezkedésű, nagy virágok zigomorf szimmetriát mutatnak. A porzótájra erős redukáltság jellemző. Az alsó állású termőből háromrekeszű magház fejlődik. A megporzás madarak vagy egérfélék közvetítésével történik. A drog, a rizoma (Zingiber rhizoma), ujjasan elágazó, 8–10 cm hosszú, 1,5–2 cm széles, belül sárgásszürke színű, szálkás törés, aromás illatú,csípősen kesernyés ízű.

Gyömbér fűszer

Jellegzetes ízét és illatát az illóolaj (zingiberén (monociklikus szeszkviterpén) és bizabolén), a gingerolok (metil-gingerol és gingerol) és a shoagolok.

A gyömbér Dél- Ázsiában, Dél-Kínában és Indiában a térség konyhájának alapfűszere. Már a Kr.e. 3000 körül keletkezett első kínai nagy füvészkönyv, a Pen Cao Csing fontos gyógyszerként említi. A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti. Fokozza az intelligenciát és határozottabbá tesz. Használatát Marco Polo is említi. Az ókori indiaiak testet és lelket tisztító szernek tartották. Vallásos ünnepek előtt gyömbért ettek, hogy leheletük édes, friss, isteneik számára kellemes. Az ókori Egyiptomban járványveszélyek elhárítására is alkalmasnak tartották. Valamikor az időszámításunk kezdetén jelent meg Európában, és különleges, ritka és drága áru volt. A spanyol és portugál hajósok révén Angliába és Amerikába gyomornyugtató italokat és sört készítettek belőle, ami a mai világos gyömbérsör előfutára volt.

Gyömbér gyógyhatásai

(Bioactive products found in Zingiber officinale)

Fő összetevői  gingerolok ilyenek a (6)-gingerol (általában <1%-a rizóma súlyának), (6)-shagaol ( (6)-gingerol dehidroxilált analógja), (6)- és (10)-dehidro-gingerdion, (6)- és (10)-gingerdion, (6)-paradol, vallinoidok, galanal A and B, és zingeron. További összetevők a szénhidrátok, zsírok, ásványi anyagok, oleorezinek, vitaminok, viaszok, zingibain enzim.

Rák ellenes hatásai: A rizóma csípősségét egy vanillil ketonoknak köszönheti, amelyek erős gyulladáscsökkentő és tumor ellenes hatásáért felelősek. Galanal A és B tartalmáról kimutatták human limfóma sejtszaporodását gátolja.

Az elektronmikroszkópos képen látható: olajgömb, szállító nyalábok és keményítő szemcsék

Gyulladáscsökkentő hatásai: Ízületi gyulladás kezelésénél is használhatjuk, mivel gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz, és gátolja a gyulladáskeltő anyagok képződését. Csökkenti a fájdalmat, az ízület mozgékonyságát és reggeli merevségét. Olaj formájában is alkalmazhatjuk a fájó ízületeknél. Gyulladáscsökkentő hatását ki lehet használni megfázásos, lázzal, gyulladásokkal járó betegségek kezelésére. Az influenzavírusok elpusztításában is szerepet játszik, valamint erősíti az immunrendszer, és a lázat is mérsékli. A megfázást kísérő hörghurut és az influenzával járó izom- és mellkas-fájdalom enyhítésében is segít. A népi gyógyászatban is már rég óta használják – friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják.

További hatásai: alvadásgátló, hányingercsökkentő, fájdalomcsillapító, antioxidáns, köhögéscsillapító, kis mennyiségben szívösszehúzódás csökkentő, nagyobb dózisban növeli a szívizom anyagcseréjét és javítja a véráramot a koronáris erekben, segíti a gyomorsavtermelést, ugyanakkor más kísérletekben gyomorvédő hatását mutatták ki. Helicobacter pylori (a gyomorkapu (pylorus) szélsőségesen savas kémhatású (pH=1,5) közegében is életképes Gram-negatív baktérium) szaporodását gátolta in vitro kísérletekben. 6 g fölötti dózisban az emésztőrendszert borító epiteliális sejtek leválásához vezet. Immunmoduláns, hatékony baktérium és vírus ellenes hatású. Koleszterinszint, zsír csökkentő, érszűkület ellenes hatású. Fogyasztó hatását étvágycsökkentő, hőtermelő, zsírégető hatásának köszönheti. Hőtermelő hatásán alapul, hogy segít a pozitív energia egyensúly helyreállításában és megakadályozza az elhízást.

A hagyomány szerint a gyömbérolaj felhevíti a hűvös, szomorú vagy félénk természetűeket. Mikor pedig a rómaiak felfedezték szerelmi hatóerejét, sokszor boraikat ezzel fűszerezték. A rózsával és korianderrel együtt a gyömbér az egyik leghatékonyabb afrodiziákumként.

Dézsás gyömbér

Edényben otthon is nevelhetünk gyömbért! Az edény átmérője 35 cm, mélysége 30 cm legyen. Nyáron tartsuk a szabadban, erkélyen, virágládában, télen vigyük a szobába.

A frissen vásárolt, nem szárított gyökeret, jobban mondva rizómát, északára kézmeleg vízbe áztassuk. Másnap függesszük fogpiszkálóval egy pohár szájára úgy, hogy a gyömbér alsó harmada érjen a vízbe. Minél dundibb a gyökér, és több a rügy, annál jobb. Ha az új gyökér már kb. 2,5 cm hosszú, akkor ültessük komposzttal kevert virágföldbe. Mélyre ültetni nem szabad. A félárnyékba helyezett edényben az alvórügyek 25 C körül kezdenek fejlődni. A fejlődést gyorsíthatjuk, ha kezdetben nejlonnal leborítjuk. Ha a növény már fejlődésnek indult, öntözzük bőségesen. Nyáron vigyük huzatmentes helyre, a szabadba, de teleltessük fedett helyen. A növény kb. 1 év alatt éri el az 1m magasságot. Télen leveleit elhullatja, elhal. Ilyenkor 10 C körüli hőmérsékleten tartsuk, és ne öntözzük.

Az anyanövény több növénykét is fejleszt. Ezeket bátran kiáshatjuk, és felhasználhatjuk. A néhány hónapos gyökerek már kiszedhetők. Legmegfelelőbb, ha az őszi szezon végén vesszük ki őket. Szárítást követően pedig, levegős helyen, hűtőben tárolhatjuk.

A gyömbér könnyen hámozható. Miután hatóanyagának java közvetlenül a héj alatt található, ezért minél vékonyabban hámozzuk. Szárítás után őrölve tárolhatjuk, illetve használhatjuk fel.

The post Gyömbér appeared first on Kert Lap.

Dr. Komiszár Lajos, a kiskert- és a virágkötő tanfolyam szakembere

A szubtrópusi dracénák (Dracaena) nemzetségébe örökzöld fák, cserjék tartoznak. A köznyelvben a görög drakaina nőstény sárkány nevéből eredeztethető sárkányfának törzséből a sárkány vére buggyan ki állítólag. A dracénákat éppen igénytelenségük tette oly közkedvelt szobanövénnyé az északi féltekén.

A spárgafélék (Asparagaceae) családjának Nolinoideae alcsaládjába tartozó Dracaena nemzetség magyarul dracéna, vagy sárkányfa. Mintegy negyven, főként óvilági trópusi, örökzöld cserje vagy fafaj tartozik ide, amelyek közül többet dísznövényként is tartanak. (Wikipedia.org) Száruk el nem ágazó. Leveleik lándzsásak. A D. americana Mexikótól Costa Rica-ig honos, a többiek őshazája Afrika, India, Madagaszkár, és a csendes-óceáni szigetvilág. A kertészeti fajtái kedvelt dísznövények, kivétel a D. draco, amelyet vörös gyantájáért termesztenek.

A fotón is látható D. cinnabari az indiai óceáni Socotra félszigeten honos. Szárazságtűrését jól mutatja a növény felépítése: vastag, de kis felületű levelek, nagy, a törzs alatti területet és az ott kikelő magoncokat árnyékoló korona.

Sokan a pálmafélékhez hasonlítják őket, mert a dracéna féleségek megjelenésükben hasonlítanak a pálmákhoz. A levelek jellegzetesen szalagszerűek és kihegyesedők. Apró virágai fürtökben állnak.

A szélein vöröses csíkot viselő D. marginata Madagaszkárból származik. Ennek ellenére a száraz szobalevegőt is jól elviseli, különösen idősebb korban. A dracénákat éppen igénytelenségük tette oly közkedvelt szobanövénnyé az északi féltekén. A kisebbek asztalra valók, míg a magasabbak huzatmentes csarnokokat, lépcsőházakat, nappalit díszítenek. Ne riasszon el senkit, hogy az irodában látott példány inkább csontvázra emlékeztet, mert ha kicsit is odafigyelünk rájuk, nagyon mutatós növénnyé serdül.

A NASA felmérése a 10 leghatékonyabb légtisztító szobanövények közé sorolja az 5. helyre a sávos dracénát (D. deremensis), amely megköti a levegőből a szénmonoxidot, a formaldehidet és a benzolt! hwww.gardenguides.com. Ezért is kiváló közös helységekben.

Ideális számukra a 18-20 °C körüli hőmérséklet. Az erősebb napsütés meg is perzselheti őket, de a szórt fényt kedvelik. Ha el akarjuk kerülni, hogy törzse a fény felé nőjön, forgassuk. A zöld levelűek kevesebb fénnyel, jóval alacsonyabb hőmérséklettel is beérik, és a páraszegénységet is ezek tűrik a legjobban. Ezek a növények nyáron a szabadba vihetők. Az ingadozó hőmérséklettől, a hirtelen és erős lehűléstől viszont bármelyikük károsodhat. E tekintetben is a zöld levelűek és az idősebbek a tűrőképesebbek. Mérsékelt öntözést kíván. Jó, ha a leveleiket legalább időnként langyos vízzel permetezzük úgy, hogy a vízcseppek éjszakára már fölszáradjanak. A lombpermetezés különösen hasznos lehet a meleg, száraz levegőjű szobákban. Ha bőségesen kapnak fényt, és a hőmérséklet is kedvez, hetenként és literenként egy-két ml Wuxal, esetleg más hasonló lombtrágya-szer is tehető a permetezésükhöz használt vízbe.

Sávos dracéna
Tágas, napos, egyenletesen meleg helyiségbe való.

Divatosak a törzses formák. A több törzses, illetve töves és különböző méretű, közös tartóedényben neveltek is nagyon divatossá váltak napjainkra. Ilyen módon valóságos növényszigetet képezhetnek.

A gyakori kisebb-nagyobb mértékű levélfoltosodást élettani okok vagy baktériumok idézik elő. Például túl száraz körülmények között levélcsúcs száradás lép fel. Alulról felfelé történő levélbarnulás illetve felkopaszodás rendszerint a szárazság és az éhezés következménye. Ameddig az lehetséges, a megbetegedett részeket, illetve beteg leveleket távolítsuk el. A barnult részek bátran levághatók, de a még eleven, zöldellő részbe ne vágjunk bele. Esetenként felkopaszodást előidéző levélvesztés is bekövetkezhet. Ennek következtében végül csak fölül marad levélüstök.

A gyakori kisebb-nagyobb mértékű levélfoltosodást élettani okok vagy baktériumok idézik elő. Például túl száraz körülmények között levélcsúcs száradás lép fel. Alulról felfelé történő levélbarnulás illetve felkopaszodás rendszerint a szárazság és az éhezés következménye. Ameddig az lehetséges, a megbetegedett részeket, illetve beteg leveleket távolítsuk el. A barnult részek bátran levághatók, de a még eleven, zöldellő részbe ne vágjunk bele. Esetenként felkopaszodást előidéző levélvesztés is bekövetkezhet. Ennek következtében végül csak fölül marad levélüstök.

Ne féljünk visszavágni. A lefejezett törzsrész érintetlenül hagyható az ismételt kihajtáshoz, vagy a tövénél levágható, hogy innen induljon újra a fejlődése. A lefejezett törzsön hamarosan megjelennek az új hajtások. A vágásfelületet viasszal fedve óvhatjuk a beszáradástól. A visszavágást követően csak nagyon mérsékelt öntözést kíván. Az idővel előtörő hajtások közül legfeljebb hármat-négyet érdemes meghagyni, a többi hajtás levágható.

Illatos sárkányfa, illatos dracéna

The post Dracénák appeared first on Kert Lap.

Az Országos Erdészeti Egyesület új kezdeményezéseként 2013-ban lehetőség nyílt, hogy az erdészek és a szakmán kívüli érdeklődők az Egyesület új tematikus honlapján szavazzanak a jövő évi „Év Fájára”. A szavazatok alapján a 2014. esztendő fafajának a mezei juhart választották meg. A versengés a mezei juhar és jegenyenyár között folyt, és végül az Év Fája 2014-ben a mezei juhar lett 1853 szavazattal.

A mezei juhar (Acer campestre) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe és a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik. Az északi féltekén a juhar nemzetségnek (Acer) mintegy 150 faja ismert.

A mezei juhar (Acer campestre) egész Európában a sík vidéktől a középhegységig, 800-900 méter magasságig, árterektől a a karsztbokorerdőkig mindenhol előfordul. Igen gyakori elegyfafaj, gyertyános tölgyesekben a leggyakoribb.

Mezei juhar botanikája

Közepes termetű (10-25 m) telt, gömbös koronájú fa. Törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas. Repedezett kérge apró pikkelyekben hámlik. Épszélű vagy tompán fogazott levelei keresztben átellenesek, 4-7 cm hosszúak, 3-5 karéjúak. Őszi lombszíne világossárga. Egylaki növény, porzós és termős, sárgászöld virágai laza sátorozó bugákban, áprilisban, a levélrügyek kipattanásával egy időben nyílnak. Lombfakadással egy időben vagy kissé utána, április végén, május első felében virágzik. Virága jól mézel. Termése ikerlependék. 200-300 évig élő, lassan növő fa.

Mezei juhar környezeti igénye

A tápanyagban gazdag vályog- vagy törmeléktalajokon fejlődik. Termőhelyi igényét tekintve rendkívül tűrőképes. Jól viseli a téli fagyokat és a nagy meleget is. Sem fiatal, sem idős korában nem fényigényes, a második lombkoronaszintben jól érzi magát.

Mezei juhar  kertészeti alkalmazása

Az alapfajt ritkábban ültetik. Zárt állásban is sűrű koronát fejleszt Jó regenerálódó képessége miatt élősövénynek alkalmas. Terjedését segíti a jó sarjazó képessége, ezért sok helyről szinte kiirthatatlan. Díszfának is ültetik, ezért a városokban sem ritka. Mivel a szárazságot és a szennyezett levegőt is elviseli, városokban, iparterületeken is alkalmazható, akár parkokban, akár útsorfaként.

akár útsorfaként.

Mezei juhar díszfa fajták

A mezei juhar magas- vagy alacsony törzsre oltott formája a törpe mezei juhar (Acer campestre ’Nanum’), kicsi zárt gömb koronájú, idős korban koronája lapított. Utcai fasornak is ideális, nem túl igényes, de szárasság idején pótolni kell a csapadékot. Napos, félárnyékos helyen szépen fejlődik. A szennyezett levegőt jól tűri.

Másik kedvelt faj a tűzvörös juhar (Acer campestre ginnala) 3-5 méteres bokor vagy 6-7 méteres fa. Díszértékei: májusban nyíló fehér illatos virágok, éretlen piros termések, ősszel tűzvörös őszi lombszín. Napos helyet igényel. Talaj iránt nem érzékeny. Szabad, vagy nyírott sövénynek, szoliternek való.

A 6-8 méter magas mezei juhar (Acer campestre ‘Red Shine’) piramis formájú aránylag keskeny koronát nevel. Levele kihajtáskor élénk piros, év közben zöld, lombhulláskor aranysárga. Élénkpiros termése júliustól szeptemberig díszít. Jó várostűrő, szárazabb talajra is ültethető. Szűk utcákba javasolható, vezeték alá- is telepíthető. sövények is alkalmas.

8-10 méter magas az (Acer campestre ‘Queen Elizabeth’) ágai ferdén felfelé nőnek, kerekded koronát visel, a tetején lapított. Meszet, szárazságot, légszennyeződést jól tűrő park vagy sorfa. Sötétzöld leveleinek széle jellegzetesen hullámos, fodros, ősszel sárgára színeződik.

Hasonló magasságú az Acer campestre ’Green Top’ fajta, de koronája még karcsúbb, szabályos kúp alakú. Napra, félárnyékba való, közepes vízigényű. Kiváló útsorfa.

A magyar nemesítésű egyenes mezei juhar (Acer campestre ’Zentai’) 10-15 m magas, nagyon egyenes törzset nevel, szabályos, oszlopos koronája van. Koronája kezdetben széles oszlopos, idősebb korban tojásdad alakú. Felálló ágai a közlekedést nem zavarják. Kiváló útsorfa.

The post Mezei juhar appeared first on Kert Lap.

A nap melegét felhasználó hidegágyak akkor is hasznosak, ha nem az üvegházból kikerült növények akklimatizálására használjuk, lévén, hogy nincs is üvegházunk. A hidegágy nyáron a zöldségtermesztésben használhatók, télen pedig megóvja a kevésbé fagytűrő növényeket. A növényszaporítás során a palánták, bujtások védelmében is fontos a szerepe. A hidegágy a napenergia és szigetelés felhasználásával a kertben megfelelő mikroklímát teremt a korai szezonkezdéshez.

A hagyományos hidegágyak

A hagyományos hidegágy jellemzője a magasított hátulsó rész, lejtős, üveges tetővel. A lejtős tető sok napfényt enged át, és nem gyűjti össze az esővizet, nem áll meg rajta a hó. Az alkatrészként is kapható hidegágyak leggyakrabban alumínium vázasak. Ilyenkor minden fala üvegből készül. A sok fény a saláták és magoncok számára nélkülözhetetlen. A túlzott téli lehűlés ellen műanyag lapokkal szigetelhetjük.

Tervrajz alapján magunk is építhetünk hidegágyat. Ha téglakerettel készítjük el, akkor a hőszigeteléssel nem lesz gondunk, a fakeretes hidegágy viszont könnyen összeállítható. Fa oldallapokból összeállítható hidegágyat készen is vásárolhatunk. A fényáteresztő tető üvegből vagy átlátszó műanyag lapból is készülhet.

A burák

A burák a talaj felmelegítésére szolgálnak, segítik a korai termények megfelelő fejlődését. Vásárolhatunk üveg vagy átlátszó műanyag burákat. A magasított falú, levehető tetejű változatok előnye, hogy a bennük nevelt növények az egész szezonban benne maradhatnak. Így részesülhet extra védelemben a paprika, a padlizsán. Megfelelő védelmet nyújthat a késői ültetésű őszi salátának, bennük átteleltethető például a petrezselyem. Védi a terményeket a madarak ellen. A burák alá ültetett növény vízellátását csak az oldalról beszivárgó víz biztosítja, ezért sokszor öntözésre is szükség lehet. Egyes burákon vízbevezető nyílás található, mások külön öntöző alkalmatossággal együtt kaphatók. A legtöbbször azonban a búra alatt szivárogtató csövet kell végigvezetni, hogy csöpögtető öntözéssel biztosítsuk a vízellátást.

A folyosóbúra

A folyosóbúra rövid, alagútszerű, egy darabból álló búra, könnyen eltávolítható, áthelyezhető. Kialakítása folytán viszonylag tág teret biztosít a terebélyesebben fejlődő zöldségféléknek, míg a nála kisebb sátor alakú burák inkább csak a talaj felmelegítésére, palántanevelésre alkalmasak. Kereskedelemben beszerezhető.

Az alagút

Az alagútszerű búra szükség szerinti hosszúságú. A konyhakertek talajának felmelegítésére, egyes zöldségek, például a sárgarépa előnevelésére kiválóan alkalmas. Szamócát, vágott virágot termeszthetünk alatta. Oldalfalai felcsavarhatók, így a szellőzés is könnyen megoldott, és a terményekhez is könnyen hozzáférhetünk. Ez a búra egységcsomagban kerül forgalomba. Az egységcsomag tartalmazza a a fóliát, a rögzítő cövekeket és a kifeszítő drótokat. A borítás nem bír többet néhány szezonnál, de cseréje olcsó.

Vásárolhatók merev műanyagból készült alagút formájú, rövidebb burák is. Ezek végeit összeillesztve azonban bármilyen hosszúságú alagút kialakítható. Speciális végelzáró lemezzel védekezhetünk a szélcsatorna kialakulása ellen.

A fólia alagút

Vásárolhatunk a kereskedelmi termesztésben is használatos, speciális, görbített keretre rögzített műanyag alagutat is. Ezek jól védenek a szél és az időjárás viszontagságai ellen. A fagyok elmúltával dísznövénynevelésre is kiváló. Az alagút akkor szellőzik jól, ha mindkét végén kinyitható vagy felhajtható ajtó van elhelyezve.

The post Hidegágyak, burák, alagutak appeared first on Kert Lap.

A galagonya az erdők, cserjések mind virágjával, mind lombozatával, mind termésével kiérdemelt szépsége. Arról nem is beszélve, hogy virága, levele igazi szívgyógyszer. Terméséből pedig leginkább lekvár készül.

Galagonya nemzetség

A rózsafélék családjába tartozó galagonya nemzetség (Crataegus) 40 faja ismert. Az ide tartozó lombhullató cserjék hajtásai Tövisesek, levelei ép, fűrészes szélűek vagy tagoltak, virágzatuk sátorozó buga, termésük almácska. Jellemzőjük az erős hibridizáció.

Hazánkban az egész országban közönséges, de inkább a síkságon, dombvidéken elterjedt eurázsiai egybibés galagonya (C. monogina) illetve a közép-európai füves lejtőkön, cserjésekben, erdőszéleken, bükkösökben, tölgyesekben, karsztbokor erdőkben, dombvidéken, hegyekben gyakori cseregalagonya (C. laevigata) terjedt el. Őshonos még a Duna parti árterek ligeterdeiben élő, védett fekete galagonya (C. nigra), a ritkán előforduló rózsaképű galagonya (C. rhipidophylla).

Galagonya botanikája 

Az egybibés és cseregalagonya legfeljebb 10 méter magas, tövises fácska vagy cserje. Szórt állású levelei szeldeltek (egybibés) illetve karéjosak (csere). A levélfonák kékes-zöld, az érzugok szőrösek. A májusban nyíló, fehér pártájú virágok bogas sátorban állnak. A termő közepéből egy (egybibés) illetve két (csere) bibeszál emelkedik ki. Az áltermés piros, belül egy (egybibés) illetve két (csere) magvú csonthéj található. Piros gyümölcséből lekvárt, mártást, szelét, szörpöt, teát készíthetünk.

Galagonya környezeti igénye

Igénytelen, köves, sivár talajon jól megél. Míg az egybibés galagonya, szárazságtűrő, fény- és melegigényes, addig a cseregalagonya mérsékelten melegigényes, mérsékelten árnytűrő, vízigénye közepes.

Galagonya felhasználása

Sűrű, tüskés ágrendszere között a madarak fészkelő helyet találhatnak maguknak. Jó védősövény, kerítés sövény. Sövényként használva 3-4 tövet ültessünk méterenként.

Piros gyümölcséből teát és lekvárt készíthetünk.

Az egybibés- és csere galagonya valamint ezek keverékfajainak virágos, leveles hajtásvégeit a virágzás kezdetén gyűjtik. Szintén gyűjtik a teljes érés előtti terméseket. A hajtásvégek szerepelnek a 8. magyar Gyógyszerkönyvben is. A hatóanyagok oligomer procianidinek, amelyek mennyisége a levélben és a virágban 2-3%. További hatóanyagai a flavonoidok (0,5-0,9%). A népi gyógyászat leveleit, virágait teákban alkalmazza szívpanaszokra, magas vérnyomásra. Számos gyári gyógyszer alapanyaga, amelyek időskori szívpanaszok ellen javallottak, a szívglikozidokkal még nem kezelt betegek számára.

Galagonya díszfák

Crataegus laevigata ‘Paul’s Scarlet’

3-5 m-es kisebb koronájú fa, vagy nagy bokor. Májusban az egész fát beborító kárminpiros virágai teltek, nyíláskor vörösre változó koronája rendkívül látványos. Igénytelen. Kis termetének köszönhetően szűkebb kertekben is telepíthető, de utcasorfának is kiváló. Mélyen karéjos, fényes zöld levelei ősszel sárgára majd bronzszínűre váltanak. Vörös terméseit is ősszel érleli. Élettartama kb. 20 év, helyigénye 5×4 méter.

Crataegus Laevigata ’Crimson Cloud’

Igazi kiskertbe való fácska. Igénytelen, nedves, szennyezett helyen is virul. Rózsaszín-vörös, fehér torkú, szimpla virágait májusban hozza. Mélyen karéjos, fényes zöld levelei ősszel sárgára majd bronzszínűre váltanak. Vörös terméseit is ősszel érleli. Élettartama kb. 20 év, helyigénye 5×4 méter.

Crataegus Laevigata ’Plena’

Ez a ragyogó fácska májusban ontja hófehér, telt virágait, amelyek remek kontrasztot adnak a fényes, zöld, erősen karéjos levelekkel. Termőhely iránt igénytelen, jól tűri a légszennyezést és vizes helyeket is. Levelei ősszel sárgára majd bronzszínűre váltanak. Vörös terméseit is ősszel érleli. Élettartama kb. 20 év, helyigénye 5×4 méter.

Forrás:
Bernáth Jenő: Gyógy és Aromanövények
ornamental-trees.co.uk

The post Galagonya appeared first on Kert Lap.

A téltemető a tavasz első virága. Amikor előbújik az enyhébb februári napokat követően, már tudjuk, hogy bármennyire erősködik a tél, hamarosan beköszönt a kikelet. Nincs szebb látvány a téltemető pompás virágszőnyegénél.

Noha egész országunkban védett növény a téltemető, géncentruma a mediterráneumban van. Némelyek szerint hozzánk még a középkorban jutott el, dísznövényként. Akárcsak egy másik ritka védett növényünk, a csillagos nárcisz, ez is a kolostorkertekből vadulhatott ki. Mások a XVII. századra teszik megjelenésének időpontját. A botanikusok egy csoportja szerint hazánk egynéhány helyén őshonos a téltemető állománya.

Forrás: Albert Valéria, Az aszófői téltemetős

Geofiton növények

A téltemető ( (Eranthis hyemalis) geofiton növényeinknek egyike. Termőhelyük mindig a páradús és üde talajú erdő. Az ilyen erdők zárt lombjukon nem sok napfényt eresztenek át, így aljnövényzetük is meglehetősen szegény. Kora tavasszal azonban a zsenge ágak között átsüt a nap. A gyöktörzsükkel, gumójukkal vagy a hagymájukkal az év java részében a földbe visszahúzódó geofitonok (“föld alatti növények”) ilyenkor tömegesen áttörik az avarszőnyeget. Ide tartozik a tőzike, az odvas keltike, a fekete hunyor, a szellőrózsa, a májvirág és a téltemető is. Ezek a növények hamar elvirágoznak, s még a termésük is beérik az erdő kizöldülése előtt.

A téltemető nemzetség

A boglárkafélék családjába (Ranunculaceae), az téltemető (Eranthis) nemzetségbe tartozó 7 téltemető faj mindegyike hagymagumós, alacsony termetű növény. Morfológiailag a hunyorokkal (Helleborus) mutat hasonlóságot, de kínai citológiai kutatások kimutatták, hogy a hunyorok közelebbi rokonságban áll a poloskavésszel (Cimicifuga). A téltemetők termőhelye mindig a páradús, üde erdő. Kora tavasszal a zsenge lombú ágak között átsüt a nap. A gyöktörzsükkel, gumójukkal vagy a hagymájukkal az év java részében a földbe visszahúzódó geofitonok (föld alatti növények) ilyenkor tömegesen bújnak elő. Ide tartozik a tőzike, az odvas keltike, a fekete hunyor, a szellőrózsa, a májvirág és a téltemető is. Mindnyájan hamar elvirágoznak, de termésük beérik az erdő kizöldülése előtt.

A kikeletnyitó téltemető Eranthis hyemalis

A téltemető 8-18 cm magas, hagymás növény. Vadon gyertyános-tölgyesekben, liget erdeinkben él. Szeldelt tőlevelei virágzás után jelennek meg, a tavasz folyamán azonban ezek is visszahúzódnak. Mérgező növény. Kivonatát már az ókorban is kedvelt méregként tartották számon. A 11.században mérgező gumójával farkasokat pusztítottak el.

Szép időben, február-március környékén, ha virágai kinyílnak, csak úgy hemzsegnek rajtuk a rovarok. Az örvös csoportokban kihajtó növény egy virágszáron mindössze egyetlen virágot hoz, s az is csak napsütésben nyílik ki. A virág magános, csúcsálló, a virágtakaró külső levelei hosszúkásak, a belsők keskenyebbek, aranysárgák, a mézfejtők zsákszerűek. Virága magános, aranysárga. A Sárga virágszirmok visszaverik az ultraibolya sugarakat. A KÉPEN a virágszirmok ultraibolya fényben láthatók. Január végétől március végéig virágzik. Kiváló rovarcsalogató. Tüszőtermésének apró magvait a hangyák hurcolják szét.

Téltemető környezeti igényei

jó minőségű erdei talajban fejlődik legszebben. Félárnyékos, árnyékos helyen egyaránt virít. Ha nem háborgatják, és az avart nem gereblyézik le róla, magját elszórva idővel nagy, szőnyegszerű állománnyá gyarapodik. Virágzásának a kemény tél kedvez. Szaporítása magvetéssel vagy tőosztással történik.

Sulinet

Téltemető gumók őszi ültetése

Hagymáit nyár végén, ősszel ültessük. Az apró gumók alulról folyamatosan pusztulnak. A szárazon csomagolt gumókat legjobb vásárlás után néhány órára vízben áztatni, majd rögtön elültetni. Ha nem szárazon csomagolt gumóhoz jutunk, de a hagymák fonnyadtak, tegyük őket ültetés előtt nedves homokba vagy tőzegbe. Sekélyen ültessük 1-5 cm mélyre, laza, üde talajba.

Díszítő téltemetők

Kisázsiai téltemető Eranthis cilicica
A leggyakoribb kora tavaszi hagymás dísznövény. Nincs tőlevele, gallérlevelei finoman osztottak. A kikeletnyitó E. hyemalis nál kissé később virágzik. Virágai sárgák, 8 cm magasak. Nyugalmi állapotának beköszönte előtt magvait szétszórja, és a következő szezonra már egész virágszőnyegben gyönyörködhetünk.

Mutatós téltemető hibridek:

The post Téltemető appeared first on Kert Lap.

Az aszparágusz bár szocreál virágként él a köztudatban, de úgy is ismerjük, mint mindent kibíró, túlélő növény. Lám a szocializmust is túlélte, és ma már minden rosszízű képzettársítástól mentesen gyönyörködünk csipkeszerű lombozatában, és régi emlékek csak a száraz levegőjű, túlfűtött irodák kopasz aszparáguszai láttán élednek ujjá.

Manapság Asparagus néven már többen hallották a spárga zöldséget is emlegetni. De hogy jön a csizma az asztalra? Ennek magyarázata a rokoni szálakban keresendő. Csakhogy míg a közönséges spárgát (Asparagus officinalis), illetve annak fiatal hajtásait élelmiszerként fogyasztjuk, addig mások ismert szobanövények, dísznövények.

A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. Az aszparágusz nemzetség tagjainak száma 500-ra rúg. Többségük örökzöld, hosszú életű évelő, liánok, cserjék, kúszónövények, az esőerdőktől a félsivatagokig előfordulnak. Igen érdekes megjelenésű növények. Fillokládiummal (phyllocladium) ellaposodott, fotoszintetizáló, módosult szárral (magyarul levél alakú szár) rendelkeznek, míg leveleik pikkelyekké redukálódtak. Egyszerűen fogalmazva az, amit a levelüknek látunk, valójában szárak. Virágaik egyivarúak. Termésük bogyó. A spárgafajok hajtásait virágcsokrok kísérőnövényeként előszeretettel használják.

Kláris aszparágusz

A hagyományos kláris aszparágusz (Asparagus densiflorus ‘Sprengeri’ ) hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye.  A densiflorus szó a virágok rejtőzését fejezi ki. A “Sprengeri” nevet a Carl Ludwig Sprenger Itáliában élő német botanikus (1846-1917) után kapta, aki a dél-afrikai Natal tartományban fedezte fel a növényt. Kedvelt szobanövény. Jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető.

A levélnek látszó módosult szár lombozatot alkot, amely idővel dúsan lecsüng a növényről. Szára fásodó, tüskés. A tüskék a lecsüngő szár megkapaszkodását segítik. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti a fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozat is. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik, bogyónként három maggal. A bogyók enyhén mérgezőek, a növényi nedvek bőrirritációt okozhatnak. A madarak viszont kedvelik, és nagyban hozzájárulnak a bogyók magvainak terjesztéséhez.

Kláris aszparágusz gondozása

-1 ºC-ig fagytűrő. Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Világos lépcsőház, üvegezett veranda különösen kedvező helye télire. Fűtött szobában sajnos felkopaszodik, és megnyúlt, vékony hajtásokat nevel. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában elegendő a két-három heteként öntözés.

Nyárra legjobb, ha kitesszük a szabadba, akár erkélyre, vagy ablakládába is. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatos szoktatassuk hozzá. Így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek. Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja, főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását.

A fiatal növényeket évente ültessük át semleges kémhatású, illetve gyengén savanyú virágföldbe. Idősebb korban elég három évenként átültetni 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe. Átültetéskor eltávolítható a gyökérgumók egy része. Ha túlságosan elburjánzott, éles késsel akár két részre is vághatjuk a növényt. Miután az edényét eltakarja a leomló lombozat, valamint a gyorsan fejlődő gyökérzet szétfeszítheti a cserepet, nem érdemes drága tartóedényt vásárolni számára. Tőosztással szaporítsuk, a tél elmúltával, illetve tavasszal, az erőteljes hajtásképzés megindulása előtt. Kártevői a levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák. Ezek ellen permetezéssel védekezhetünk.

Fátyolaszparágusz vagy tollasfű

A fátyolaszparágusz vagy tollasfű Asparagus setaceus (A. plumosus) a tűlevelű aszparágusz (aszparágusz) rokona, Afrikából származik. Akárcsak rokonát, őt is levéldísznövényként nevelik. A virágcsokrok gyakori díszítője.

A módosult szár alkotta tűs lombozat (kladofillumok) fátyolszerű, vízszintes lehelyezkedésű. A növény habitusa a páfrányokéhoz hasonlatos. Szára a támaszték felé tekeredik, tüskés, ezzel segítve a megkapaszkodást. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti fátyoltűszerű lombozat is. Fásodó rizómája révén gyorsan elszaporodik, és (nem a mi éghajlatunkon) a szabadban könnyen kiirthatatlanná válik. Szobanövényként érdemes évente megszabadítani gyorsan fejlődő gyökérzetének egy részétől, és távolabb tartani más növényektől, amelyekre szinte észrevétlenül felkapaszkodik. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik.

A napostól az árnyékos helyekig mindenütt megél, de a direkt napfénytől óvni kell. Talajigénye közepes, de a szélsőségekre érzékeny. Bár szárazságtűrő, edényben megkívánja a rendszeres öntözést. Tartása nem egyszerű, mert “leveleit” könnyen eldobálja. Ennek oka lehet a túlöntözés, a szárazság, a huzat, a fényhiány vagy a közvetlen napfény.

Sarlós aszparágusz

Dél-afrikai eredetű rokon az Asparagus falcatus, azaz a sarlós aszparágusz is. Könnyebben tartható, mint a fátyolaszparágusz. Levelei szélesebbek, virágai illatosak, és a belőle fejlődő bogyók barnás színűek. Érdemes olyan helyeken tartani, ahol a téli hőmérséklet 8-12 °C, ugyanis csak így fejlődnek tömött, erőteljes, szép példányok. A fagyok elmúltával őszig a szabadban is tartható balkonnövényként.

Függőkosárba helyezve különösen mutatós. Az idősebb példányok rendszeresen virágoznak. Nincs szüksége párás levegőre. Világos, levegős szobába való, de alkalmazkodik a félárnyékhoz is. A közvetlen napfényt ő sem kedveli. Éjszaka 10 °C-nál melegebbet nem igényel. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen. Ha a hőmérséklet túllépi a 18 °C-ot, permetezzük.

The post Aszparágusz appeared first on Kert Lap.

A különféle kankalinok (más néven csókaláb, égikincs, primula) közül a Kínában őshonos, a Himalája hegységben is megtalálták 1800–3000 méter magasságban. Az emeletes virágzatú tündér kankalin (Primula malacoides) igazi kora tavaszi – télvégi kincs. Az 1900-as években került Európába. Konténerben, cserépben is nevelhető. Az első duplavirágú keverék, virágainak színe rózsaszín, lila, fehér. Mint a kankalinok általában, mérgező növény.

Kankalin botanikája

A hosszan felnyúló virágszárakon az apró virágok egymás felett örvösen állnak, azaz több szintben nyílnak. Ezért mondják a virágzatára, hogy “emeletes”. Egy száron egymás után három-négy virágörv is képződik. Először a legalsó szinten nyílnak a virágok. Az élénk színű változatok a legmutatósabbak.

A tojásdad, csipkés szélű, alul hamvas, szőrös levelei hosszú levélnyélen ülnek, a virágzatokat rozettásan veszik körbe. Levelei sokkal kisebbek, mint a rokonáé, a közismert szobai kankaliné.

Kankalin gondozása

Ha ajándékba kaptuk virágzó kankalinunkat, először távolítsuk el a díszcsomagolást, mert egyébként a növény gyökerei rothadásnak indulhatnak.

Hűvös, 10-12 °C-os, világos, de közvetlen napsütéstől védett helyre tegyük. Minél hűvösebb és páradúsabb helyen van (60 %), annál hosszabban virágozhat. Előnyös számára az ablakköz. Levelei ne érjenek az erősen lehűlő külső ablaküveghez. Alulról öntözve, tartsuk nyirkosan a földjét. Vízben nem állhat, mert a gyökerek rothadásnak indulhatnak, és végül az egész növény elpusztul. A leveleit és az ágait is óvjuk a víztől, mert ez is rohadást okozhat. Esetleg tápoldatozhatunk is, de csak pár ezrelékes töménységű oldattal. Sajnos az otthonokra jellemző meleg, nagyon száraz levegőn hamar tönkremegy, különösen ismételt kiszáradáskor. Ezért legalább éjszakára kerüljön hűvösbe, ahol lehetőleg a páratartalom is magasabb.

A liszteskének is nevezett üvegházi molytetű károsíthatja leginkább. Túl hideg és nedves helyen esetleg a rothadás veszélyeztetheti.

Egyévesként tartható, de kísérletezhetünk életben tartásával, de ne fűzzünk hozzá nagy reményeket. Vigyük nyáron hűvös helyre, tegyük hidegágyba. Figyeljünk rá, hogy mindig friss levegő érje. Egy percre se hagyjuk kiszáradni a talaját. Mulcsozással segíthetünk a gyökerét hűvösen tartani. Ha még megéli a szeptembert is, és életerősnek látszik, vigyük a hűvös verandába, és drukkoljunk…

Kankalin szaporítása

Miután egyszer virágzó, tipikusan egyéves növény, ezért próbálkozzunk az utánpótlással: Magjait gyűjtve, tavasszal magunk is próbálkozhatunk szaporításával. Laza komposztba vessünk. A magvak 15-20 ºC-on csíráznak. A megfelelő páratartalmat nejlonzsák biztosíthatja. Az edényt helyezzük árnyékba. A komposztot tartsuk mindig nedvesen. A csírázás 10-30 napon belül megindul. A magvakat tőzeggel takarhatjuk. Ha a palánta kellően megerősödött ültessük át 7,5 cm átmérőjű edényben, enyhén savanyú, tőzeges talajba. Nedves, hűvös, világos helyen tartsuk. A legnagyobb kihívás számára a nyári kánikula! Ha ezt kibírta, még van remény. Nyár végén 15 cm-es edényekbe cserepezhetjük, és a következő tavasszal virágzó szobanövényként tarthatjuk. Elképzelhető, hogy szimpla virágú töveket is kapunk.

Prima Primula malacoides F1

The post Tündér kankalin appeared first on Kert Lap.

A kúszónövények a kiskertek ideális növényei, csekély talajfelületet igényelnek, kiterjesztik a kerteket a falakra, árnyékolnak, eltakarnak és védenek. Egyes kúszónövények léggyökerekkel (borostyánok, Hedera), mások kacsokkal (vadszőlő, Parthenocissus), csavarodó szárukkal (iszalag, Clematis) kapaszkodnak. Mások csak támaszkodnak (futórózsák). A támaszték lehet virágrács, pergola, huzal.

Néhány kúszónövény bemutatása

A közönséges borostyán (Hedera helix), ennek is a tarkalevelű változata, a sárga-tarka borostyán (‘Goldheart’) nagy felületeknek ad szép borítást. 6 méter magasra is felkapaszkodik. Árnyékos helyen is remekül fejlődik. A nap megperzselheti.
Borostyán

A repkényszőlő, vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) akár 12 méter magasra is a falra kapaszkodik tapadókorongot viselő szárkacsaival, amely módosult szárnak tekinthető. A szennyezett levegőt jó tűri, ezért városi kertekben is kiváló. Őszi lombszíne és lila termései hosszan díszítenek.
Vadszőlő

A burgonyával rokonságban álló, Dél-Amerikából származó chilei kúszó enciánbokor (Solanum crispum ‘Glasnevin’) nálunk dézsás örökzöld növényként tartható mely nagy edényben, támasz mellett. Komoly méretű virágoszloppá nevelhető! Tavasztól őszig elképesztő virágözönt produkál. Félárnyékba való. Közepes vízigényű.

Az élénkvörös futólonc (Lonicera x brownii ‘Dropmore Scarlet’) 3 m magasra csavarodva kúszó, erős növekedésű lombhullató cserje. Kedvező körülmények között akár télizöld. élénkvörös csöve virágai júniustól októberig nyílnak. Üde, tápanyagban gazdag talajt igényel. Napos, félárnyékos helyre ültessük. pergolák, kerítések, fali rácsok befuttatására használható. Télálló.

A 2-3 éves mandzsu kivi (Actinida kolomitka) rózsaszínnel és fehérrel színezett, gyönyörű, szív alakú leveleivel igazi látványosság. Az előző évi hajtásokon megjelenő krémfehér, vagy rózsaszín virágai citrom illatúak. Gyors növekedésű lombhullató, a termőre fordulás a 2.-3. évtől várható. C-vitaminban gazdag termése héjastól fogyasztható. A mínusz 40 fokot is kibírja! Talajban nem válogat, de tápdús, üde, jó vízellátású helyen számíthatunk bő, jóízű termésre. Meszes talajon  színesednek a legjobban levelei. Huzalra vezethető.

Az aranykomló (Humulus lupulus ‘Aureus’) 10 méter magasra is futó kétlaki növény, mely horgas szőrökkel kapaszkodik. A porzós virágok laza bugában fejlődnek, sárgászöldek, a termősek tojásdad alakú fejecskében nyílnak, tobozszerűek. A komló gyógynövény. Levelei sárgászöldek. Tűző napon és félárnyékban fejlődik, vízigénye közepes. Egy nyár alatt dzsungellé változtatja a kiskertet.

A kék hajnalka (Ipomoea tricolor) nálunk egynyáriként nevelhető amerikai szépség. Csavarodó szárú, 2-2,5 méter magasra futó kúszónövény, nagy levelei jó takarást biztosítanak. reggel nyíló virágai egy napig élnek. A nálunk gyakori ‘Heavenly Blue‘ virága égszínkék. Nyár közepétől a fagyokig virágzik. Napfénykedvelő, vízigénye közepes. Ismertek fehér, lila, azúrkék, világoskék fajták.

Hazai viszonyok között a a kerti iszalag (Clematis x jackmanii) a leggyakoribb. 3-4 méter magasra kúszik, júniustól-októberig virágzik. Csak kimondottan jó talajviszonyok között, rendszeres öntözéssel és párás környezetben marad egészséges. Az iszalagot érdemes évente visszavágni a felkopaszodásuk megakadályozása érdekében. Ezt a munkát a fagyok elmúltával, februárban vagy márciusban, a kihajtás előtt kell elvégezni.
Iszalag

Az indával kapaszkodó lilaakác (Wisteria sinesis) liláskék virágai miatt igen kedvelt. Támasztékot igényel, de akár törzsesre is nevelhetjük, metszéssel könnyen alakítható, kordában tartható.  A napos, meleg helyeket kedveli A levéltetvek gyakran megtámadják. Tápdús, savanyú, nedves talajt igényel. Ha nem megfelelő a kertünk talaja, nevelhetjük dézsában is. A fiatal növény fagyérzékeny, ezért a tövét télen takarjuk.

Rózsaszín tölcséres virágai miatt kedvelt a nálunk dézsás növényként nevelhető lugasfolyondár  (Pandorea jasminoides). Ha napos helyre visszük, egész nyáron nyílik. Támasztékot igényel. Nem érdemes nagy növényt nevelni belőle, mert nehezen tudjuk gondozni, de, Ha elég hely áll rendelkezésére, hogy hosszú hajtásokat neveljen, leomló virágfüggönyt is képes produkálni. A hidegre és a fagyra érzékenyebb mediterrán társainál, ezért ősszel érdemes kicsit korábban védett helyre vinni.

A futórózsák között ismertek valódi futók, és az egyes kerti rózsák csoportjába tartozó rózsák futó változatai. Futórózsák lehetnek a sokvirágú poliantha rózsák egyes változatai, amelyek Két távol-keleti faj hibridje, a folyton virágzó kínai rózsáé, és a futó sokvirágú rózsáé. Ismertek talajon kúszó rózsák, amelyek  a talajon kúsznak, de támfalra ültetve csüngőre is nevelhetők. A modern kúszórózsák az előző típusnál merevebb hajtásúak, robosztusabbak, nagyobb a virágjuk. A nagyvirágú kúszórózsák a teahibridekhez képest ritkábban virágzanak.  Általában támasztékot igényelnek. A valódi futókat nem kell metszeni csak ritkítani és az elöregedett gallyakat virágzás után eltávolítani. Márk Gergely rózsái között sok betegségekkel szemben toleráns, szárazságtűrő, fagyálló fajta található.
Márk Gergely rózsakertje

The post Kúszónövények appeared first on Kert Lap.

A póréhagyma különösen télen ajánlott a hagymakedvelők figyelmébe. Enyhébb telű vidékeken évelő, nálunk azonban csak a téli fajták telelnek át biztonsággal. Friss fogyasztásra és szárítás céljára egyéves, magtermesztésre kétéves növényként termesztik.

A liliomfélék családjába tartozó hagyma nemzetség (Allium) tagja a póréhagyma, vadon nem fordul elő. Őse talán a Földközi-tenger keleti partvidékén honos franci vagy egynyári hagyma (Allium ampeloprasum var. porrum), amelyből a feltételezések szerint szelektálták a póréhagymát. Legnagyobb termőterületet Amerikában található. Nálunk először a bolgárkertészek termesztették.

Évelő növény. A kissé megvastagodott szárrészből indulnak ki a bojtos gyökerek. Az egymással laza összeköttetésben lévő hagymagerezdek csak évek múltával alakulnak ki. Erőteljesen rögzítő gyökerei dúsan elágaznak, és szinte behálózzák a talajt 40-60 cm mélységben. Szemben a vöröshagyma hengeres leveleivel, a póréhagyma levele lapos, a tagolatlan levéllemezek bordázottak, szélességük fajra jellemző, a gyökérzet felé haladva ölelik egymást, üreges szárat képezve. A póréhagyma értékét a fehér szár hossza adja. A második évben fejlődő magszár 1 méter magasságú, a tőkocsány végén gömb alakú álernyőben fejlődnek a fehér vagy rózsaszínes leplű virágok. Három élű toktermésében fekete magvak fejlődnek.

A póréhagyma bioaktív anyagai jótékony hatást gyakorolnak az emberi szervezetre: S-alk(en)il-L-cisteine szulfoxidok (ACSOs), polifenolok, vitaminok és fruktánok (polimer fruktóz molekulák). Megfigyelték, hogy a póréhagyma csökkenti a rákbetegség kockázatát (prosztata-, mell-, vastagbél, gyomorrák). Kísérletek igazolták, hogy a teljes zölddel hűtőben tárolt hagymák megtartják bioaktív anyagaikat.

Nálunk leggyakrabban termesztett fajták:  Calmus, Collana,  Carentan, Elefánt, Platina, Tétényi áttelelő.

Póréhagyma környezeti igénye

Két fajtacsporotja a télállóságot tekintve eltér egymástól. A nyári, világosabb zöld fajtákat ősszel fel kell szedni, míg a sötétzöld levelűek átvészelik a telet takarás nélkül is. Meleg tűrők, de 10-15 fokon fejlődnek a legjobban. Fényigényesek, ezért ne ültessük köztes növényként nagy termetű növények társaságába! A jóízű pórék öntözött, jó vízgazdálkodású területről valók. A legnagyobb vízigényű hagymaféle. Kötött talajon rosszul fejlődik. Pangóvizes helyekre nem való. Laza, morzsalékos, vályogos kötöttségű, jól felmelegedő talajba ültessük.

Póréhagyma termesztése

Helyrevetéssel a magvetés ideje március. Palántához a magvakat január végén vessük. A kétleveles palántákat április végén, május elején ültessük állandó helyükre. Ha a palánták öregebbek, ültetés előtt a levélzetét metsszük vissza kb. 15 cmre.

A növény szépen fejlődik, ha jól előkészített, érett szerves trágyával feltöltött talajba kerül. Ezért ősszel, ásás előtt fogassunk a talajba szerves trágyát (40-60 kg/10 négyzetméter). Kora tavasszal a gereblyézett földön jelöljük ki a sorokat egymástól 30 cm távolságba. 30-5 cm mély barázdákba vessük a magvakat, egymástól 1-2 cm-re. Kelés után, 2-3 leveles állapotban egyeljük 10-15 cm távolságra.

A palántaneveléshez a megvetést úgy időzítsük, hogy a kiültetésre a magvetést követő 2-3 hónap múlva kerül sor. A palántákat addig tartsuk hideg- vagy melegágyban. A palántaágy földje 20-25 cm mély legyen, amely biztosítja a megfelelő gyökérfejlődést. Áprilistól megkezdődhet a palánták kiültetése 30 cm sor- és 8-15 cm tőtávolságra. A palántákat mélyen ültessük úgy, hogy egyharmaduk látszódjék ki.

Másik módszer, hogy 15 cm mély és 7-8 cm széles barázdát Készítünk, és ebbe ültetjük a palántákat úgy, hogy a barázda aljár 2,5 cm-es komposztréteget terítünk. Ahogy a palánták fejlődnek, júliustól töltsük fel a tövüket földdel, kb. háromhetente. De vigyázzunk, ne töltsük magasabbra annál a pontnál, ahol a levelek elválnak a szártól. Amikor a barázdát feltöltöttük, kupacoljun a szár köré szerves mulcsot. Így remek, halványított pszeudoszárat nyerünk.

Ültethetjük a palántákat konténerbe is. A mélységről ne feledkezzünk meg. Válasszunk dézsát vagy teknőt. Úgy számoljunk, hogy minden póréra kb. 4 liter talaj jusson. Sztenderd virágföldet használhatunk, amit jó minőségű komposzttal keverünk. Annyira töltsük meg a konténert, hogy maradjon helye a feltöltögetésre.

A szezon folyamán rendszeresen kapáljuk, öntözzük és júliustól rendszeresen töltögessük, kupacoljuk a már említett módon. A szezon felénél, kb. két és fél hónappal a kiültetést követően alkalmazhatunk szerves trágyát terítést. Társíthatjuk a póréhagymát hagymával és zellerrel. Ha répával társítjuk, a hagyma segít távol tartani a néhány rovar kártevőt.

A szedés fajtától függően augusztustól történhet. A nyári fajtákat a fagyok előtt fel kell szedni, a hosszú tenyészidejű fajták télire is kint maradhatnak. Ha magot akarunk fogni, meg kell várni a második éveben a magérlelést. Egy tőről 2-3 évig ajánlott magot szedni. Több évig ne ültessük ugyanoda.

Speciális kártevője nincs.

Velszi iskolások, Szent Dávid nap, 1957

A velsziek minden év március elsején ünneplik Szent Dávid napját. Ezen a napon a hagyomány szerint póréhagymát viselnek. Az iskolás gyerekek versenyén, aki nyersen megeszi a legnagyobbnak ítélt hagymát, amit viselt, az lesz a győztes. A legenda szerint a velsziek a 16 században egy póréhagymaföldön vívtak csatát az angolokkal. Szent Dávid sugallatára úgy különböztették meg magukat az angoloktól, hogy póréhagymát tűztek a kalapjuk mellé. Az ütközetet véres és különös illatú csatában nyerték meg.

Forrás:

Különleges kerti növények – Dr. Horváth György

Hawaii Horticulture
Bioactive compounds in leek
www.sciencedirect.com
theradish.com.au

The post Póréhagyma appeared first on Kert Lap.

Konyhakert a kiskertben

A nálunk termesztett több mint negyvenféle zöldség közül termesszük azokat, amelyek a legértékesebbek, legkülönlegesebbek. Ezek nem tömegcikkek, de kielégíthetjük velük családunk igényeit. Miután csak saját fogyasztásra termelünk, kevesebb gondunk lesz a tárolással, és mindig friss zöldséghez jutunk. Talán mondani sem kell, hogy ezek beltartalmi értéke a legoptimálisabb. A konyhakert akkor az igazi, ha vetésváltót tervezünk. Ehhez ki kell választanunk a megfelelő fajtákat, és meg kell terveznünk az ágyásokat.

Mi a vetésforgó?

A növényeket térben és időben előre kidolgozott sorrend szerint termesztik, a növények meghatározott idő elteltével kerülnek vissza eredeti helyükre. Az adott vetésforgóban termesztett növényfajok száma változó, kiskertben 3-4 szokásos, ahol a növények azonos arányban fordulnak elő. A körforgás az az időtartam, ami alatt a körforgás befejeztével az adott növény ugyanarra a helyre kerül vissza.

1. ágyás

A vetésforgó előnyei

Hogy kertünkben ne szaporodjanak el a kórokozók és kártevők, pl. a káposzta-gyökérgolyva vagy a burgonya-fonálféreg, termesszük zöldségeinket vetésforgóban. A vetésforgó a gyomirtás leghatékonyabb eszköze. A vetésváltással nem szipolyozzuk ki a talajt, elkerüljük a talajuntságot és optimálissá tesszük a tápanyag hasznosítást. A talaj fizikai állapota is kedvezőbben alakulhat.

2. ágyás

Vegyes kultúrák megtervezése

Osszuk a kertünket három részre. Ősszel és tavasszal adjunk az ágyásokhoz érett komposztot vagy zöldtrágyát.

3. ágyás

Az első számú ágyásba kerüljenek a káposztafélék, salátafélék (nagy fogyasztók). Ide soroljuk a brokkolit, bimbókelt, édeskáposztát, karfiolt, fejeskáposztát, kelkáposztát, vörös káposztát, karalábét, karfiolt, spárgakelt, pasztinákot. Mindegyikük a laza, szerves anyagban gazdag talajokat kedvelik. Az induló évben tavasszal keverjünk a talajba friss istállótrágyát. A következő ágyásba a burgonya és a répafélék (sárgarépa, pasztinák, cékla) spenót (a céklával együtt) kapjanak helyet (közepes fogyasztók). Ezek zöme hosszabb élettartamú. Itt friss istállótrágyát ne használjunk. Használjunk ellenben például csontlisztet is. A harmadik ágyásba jöhetnek a fűszernövények, hüvelyesek (bab, borsó) ezekkel a zeller és a hagymafélék (mogyoróhagyma, vöröshagyma, póréhagyma). Ezeknek a legkisebb a tápanyagigényük. De szerves trágyára nekik is szükségük van.

Ágyások kialakítása

Az ágyások legyenek jól elkülönültek. Az ágyásokat egymástól szegélynövényekkel választhatjuk el. Erre a célra használjunk gyógy- és fűszernövényeket, pl. zsályát. Az ágyásokon belül olyan kombinációkat állítsunk össze, hogy a helykihasználás is optimális legyen. Az alacsony termetű növények az ágyás szélén kapjanak helyet.

Vetésváltás
Úgy gondolkozzunk, hogy jövőre a legnagyobb tápanyagigényű növények kerüljenek a legkisebb igényűek helyére. Ez a talaj van ugyanis a legkevésbé kihasználva, de majd ezt is bőven fel kell tölteni tápanyaggal. A közepes igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek, míg az alacsony tápanyag igényűek a nagyfogyasztók helyére kerülnek. A harmadik évben minden a régi helyére kerül vissza. Így a tápanyag minden morzsája elfogy.

The post Vetésforgó appeared first on Kert Lap.

Gondoljuk át, hogy mit és mikor szeretnénk vetni. A vetés időpontját meghatározza a növény igénye, és fejlődésmenete. Most nézzük meg hová vethetünk, milyen edényt választhatunk a vetéshez.

A csíráztatáshoz tálcát vásárolhatunk is, de magunk is elkészíthetjük hulladék fából. Méretei: 46 cm hosszú,30 cm széles, 5 cm mély. Ne feledjük, hogy a vízelvezetést biztosítani kell, vagy az illesztékek közötti hézaggal, vagy drénnyílásokkal.

A csíráztatáshoz használhatunk tejfölös, krémsajtos stb. műanyag poharat. Préselt tőzegből vagy kókuszrostból, műanyag habból is készülnek edények.  A lebomló anyagból készült a cserép megóvja a palántát a sérülésektől, hiszen a palántát a tőzegcseréppel együtt elültethetjük, az edényt a bomlása során a gyökerek átnövik. Szaporítás céljából beszerezhető szaporítóláda is, amelybe 2000-3000 db/m2 mag kerülhet. Újabban terjed a sejtes tálcák használata (különösen az uborka, dinnye esetében), mely lehetővé teszi a palánták átültetését nagyobb térállásra gyökérsérülés nélkül. Kis edénybe, sejtes tálcába ültethetjük a nagyobb magvakat, ügyelve arra, hogy a kiültetésig megfelelően fejlődhessenek. 2-3 mag kerülhet egy edényben, amelyben végül csak a legerősebbet tartjuk meg.

Nehezen átültethető palánták számára hasznos, ha olyan ültető edénnyel együtt kerülnek a talajba, amely idővel a talajban lebomlik. Remek lehetőség a WC papír rolni felhasználása. Kétharmad rész komposzttal feltöltve, a magvakat hármasával belenyomjuk, majd kevés komposztot rásimítunk, ételtartó műanyag tálba helyezzük, és kivisszük a hidegágyba, vagy kitesszük a kamra ablakába. A képen jól látszik, hogy a gyökerek átnőnek a keménypapíron, amellyel együtt kiültethetjük a palántákat, ha eljön az ideje.

Szabadföldbe alkalmazhatunk palántanevelő szalagot is, amelyhez a magvak hozzáragaszthatók. A csík közvetlenül szintén a talajba süllyeszthető, segíti a sorok és a tőtávolság megtartását, az egyenletes kiültetést. Kis magvak esetében igen hatásos. Jellemzően mutatós növények fejlődnek így magas ágyásokban.

Szabadföldbe vetéshez magszalagon egynyári dísznövény, és zöldségmagvak is kaphatók. A szalagot egyszerűen csak le kell fektetni a talajra, majd földdel takarni, öntözni, és néhány héten belül a megfelelő tőtávolságban jönnek előbújnak a magoncok.

A magcsík házilag is elkészíthető. Vágjunk le a WC papír gurigából, papírtörlőből 2,5 cm-es csíkokat. Keverjünk egy evőkanál liszthez annyi vizet, hogy sűrű masszát kapjunk. Ecsettel vonalzó segítségével pöttyentsünk a csíkra, a megfelelő helyre. Az ecset hegyével emeljük föl a magot, és vigyük a csíkon lévő ragasztó foltra. Amikor a ragasztó megszárad, a magszalag a talajra fektethető. A csík idővel lebomlik.

Szintén gyors és egyszerű ültetési módszer a magkorong, ahol a magok egy korong alapra vannak ráhelyezve. Egy 12 cm átmérőjű cserepet töltsünk meg ¾-ig. földdel majd helyezzük rá a magkorongot. Ültetés után öntözzük, be jó alaposan majd helyezzük világos helyre. 2-3 hét alatt a magok kikelnek, és szedhetjük a finom petrezselymet vagy snidlinget, vagy más fűszernövényt. Mind a szalagok, mind a korongok a talajban lebomlanak.

Brokkoli palánta árvácska társaságában.

The post Csíráztató edények appeared first on Kert Lap.

Kiknek ajánljuk a kaméliát? Akik megfelelő körülményeket tudnak biztosítani számukra a kertben, mert a fává, bokorrá növekedő örökzöld növény egyes fajai kiültethetők kertbe. Azoknak is ajánljuk, akik kertjének talaj nem megfelelő, mert sokuk dézsás növényként díszíthetnek, Végül ajánljuk azoknak is, akik megfelelően megválasztott helyen szobanövényként kívánják nevelni.

Kamélia származása és leírása

Ezek a pompás, mélyzöld lombú, örökzöld cserjék, néha 10m-re is megnövő fák, Kelet-Ázsiában őshonosak. Koreában már i.e. 1200-ban az esküvők dísze volt a kamélia, mint a hosszú együvé tartozás és hűség jelképe. A dísz-kaméliát Távol-Keletről valószínűleg német, angol és portugál kereskedők hozták be Európába a XVI. illetve XVII. század környékén.

A teafélék családjába tartozó mintegy 30 nemzetség egyike a kamélia (Camellia). A nemzetséget 1735-ben Linné nevezte el George Kamel tiszteletére kaméliának. A jezsuita misszionárius a Fülöp-szigetek flóráját tanulmányozta, és 1706-ban hunyt el. Ide tartozik a közönséges teacserje is (Camelia sinensis).

A több mint 200 kamélia faj rózsaszerű virágokat hoz, amelyek színe az elefántcsonttól a kagyló rózsaszínen át a ragyogó karmazsin vörösig változik. A virágok nem csak színben, hanem nagyságban és formában is változatosak. Előfordulnak szimpla szirommal, dupla szirommal, fodros szélű szirommal és még sok más variáns ismert. A virágok erőteljesen, bőven fejlődnek, azért az európai díszkertek legkedveltebb dísznövénye lett.

Számos hibridjének mindegyike négy alapfajta keresztezéséből származik: C. japonica, C. sansqua, C. reticulata és C. saluenensis. A leggyakoribb fajta a Camellia japonica. Minden változatban előfordul szimpla és dupla szirmú, piros, lila, rózsaszín és fehér színekben. Ma több mint 3000 fajtája és hibridje van termesztésben. Ha szobanövényként vagy dézsás növényként nevelik, a virágzási időszaka januárra vagy februárra esik, kerti növényként pedig márciusban-áprilisban virágzik.

Kamélia fény- és hőigénye

A kamélia nedves, mérsékelt klímát igényel a fejlődéshez. Az edzett, hidegtűrő fajoknak könnyű a nevelése, a -10 és -20 0C körüli hőmérsékletet is elviselik. A kamélia számára alapvetően a mérsékelt hőmérséklet ideális. Hosszú nappalra van szüksége a bimbóképződéshez, de alacsony hőmérsékletet és rövid nappalt igényel a virágzáshoz. A kaméliák a félárnyékot kedvelik. Kerüljük a magasabb hőmérsékletű helyeket és a közvetlen napfényt. A nem hideg tűrő kaméliák melegházban nevelhetők minimum 7-13 0C hőmérsékleten. A cserepes szobanövények számára télen a 8-12 0C-os hőmérséklet legjobb.

Kamélia talajigénye

A kamélia eredetileg erdei növény, sem a túl kötött, sem a túl laza talajt nem szereti. A humuszban gazdag, morzsalékos, jó vízgazdálkodású, savanyú talaj (pH 4,5-6 optimum) a legmegfelelőbb számára. A magasabb pH szintet nem viseli el még akkor sem, ha fejlődésének egyéb feltételei megfelelőek. A cserjét nem ajánlott túl mélyre ültetni, mert gyökérzete érzékeny és lassan nő. Amennyiben hidegtűrő a kaméliánk, mindenképpen ajánlott télen a talajt takarni, hogy megóvjuk a növényt a kifagyástól. A cserepes kaméliát is jó szerkezetű, mészmentes talajban kell nevelni. Virágzása időszakában ne bolygassuk, ne érintsük virágait, és főleg ne ültessük át a növényt.

Kamélia öntözése

A kaméliákat különös gonddal öntözzük, ugyanis a túlöntözés vagy a gyökerek kiszáradása a rügy elrugáshoz vezethet. A cserepes növények meghálálják, ha levelüket két öntözés között vízzel permetezzük.

Kamélia metszése

A kaméliákat az aktív fejlődés időszakában, tavasszal, közvetlen virágzás után kell visszametszeni, hogy serkentsük az újabb virágképződést. A műveletet még akkor kell elvégezni, mielőtt az új bimbók megjelennének, ez egyben az elvirágzott részek eltávolítását is jelenti.

Kamélia tápanyagellátása

A műtrágyázás, vagy tápoldatozás mindenképpen indukálja a virágképződést. Például melegházban N:P:K 30:10:10, kerti fajoknál 33:11:11, 10:6:8 komplex műtrágya használata javasolt . Amennyiben szobanövényként neveljük, 6 hetente kell tápoldatozni a vegetációs időszakban.

Kamélia szaporítása

Szaporítása ősszel magról, bujtással, oltással oldható meg. A minimálisan 2 rüggyel rendelkező dugványok gyökereztetése nehézkes és időigényes (átlagban 2 hónap), kivéve, ha gyökereztetőport is használunk. Ilyenkor a szaporítóközeg 1 : 1 arányban összekevert virágföld és perlit. Vágjunk félbe egy ásványvize üveget, a drénnyílással ellátott alját töltsük meg a földkeverékkel, vágjunk le egy friss kaméliahajtást, vágjunk belőle 10 cm-es dugványokat, az alsó leveleket távolítsuk el, és csak a két felső levelet hagyjuk meg, mártsuk mindegyiket gyökerezőporba, négy dugványt szúrjunk a talajba, öntözzük be, borítsuk rá az palack tetejét, amit ragasztószalaggal rögzíthetünk, tegyük világos helyre három hónapra. Majd ültessük a begyökeresedett dugványokat külön 20 cm átmérőjű cserépbe. A kiültetésre akkor kerülhet sor, ha az edényt teljesen behálózzák a gyökerek.

Kamélia virágzása

A kamélia igazi télikerti növény, de nevelhetjük átriumban, nappaliban vagy kertben, védett helyre ültetve. A megfelelő hely kiválasztásával meghosszabbítható a virágzási periódus. A kamélia virágzása szabályozható. A téli pihentetés nyári virágáradatot eredményez, és fordítva.

Kamélia betegségei

Gyakran kell ellenőriznünk a növényt, hogy megvédjük a káros rovaroktól, mert előszeretettel telepednek meg rajtuk a takácsatkák, pajzstetvek és a különféle gombabetegségek is csúnya elváltozásokat okozhatnak, el is pusztíthatják a növényt. Túl öntözésnél kirohadhat a gyökérzet. A levélkártevők ellen a legegyszerűbb vegyszermentes védekezés, ha 1 rész alkohol (denaturált etilalkohol) – 3 rész víz 1 liternyi oldatához 2-3 evőkanál folyékony szappant adunk, és szivaccsal lemossuk a leveleket.

Kamélia, mint szimbólum

A kaméliának több jelentést is tulajdonítottak már: egyes kultúrák szerint a piros virágú kamélia a belső értéket szimbolizálja, a fehér virágú pedig szeretetreméltóságot fejez ki, míg más leírások szerint csodálatot, tökéletességet, férfiak számára szerencsét jelent. Festőket, költőket és írókat is elvarázsolt a kamélia, nem tudni, hogy a növény szépsége, vagy csak a köré fonódott misztikum ihlette meg a művészeket. Valószínűleg mind kettő, hiszen mindenkit elbűvöl, ha a közelében jár. Talán az egyik legismertebb mű, amely a növényhez fűződik: Alexander Dumas: “A Kaméliás hölgy” című regénye, ahol a főszereplő nő mindig egy csokor kaméliát tartott magánál, mert allergiás volt az erős virágillatokra, és a kamélia legtöbb fajtája illat nélküli.

The post Kamélia appeared first on Kert Lap.

Ha otthonunkban izgalmas színekre, formákra vágyunk a hideg, szürke, téli napokban, a hajtatott gloxínia csodálatos virágainak élénk színe, harang formája és bársonyos szirmai éppen megfelelőek erre a célra. Ennek a szobanövénynek élénkzöld, fodros lombozata is lenyűgöző. A gloxíniát sok tekintetben a fokföldi ibolyához hasonlóan kell nevelni.

Gloxinia rendszertani besorolása

A Gesneriaceae családot több mint 150 nemzetség és 3.500 faj alkotja. A legtöbb faj lágyszárú évelő. Legismertebb faja talán a fokföldi ibolya. A legtöbb növény a trópusokról vagy a szubtrópusokról származik. A családba tartozó növények megjelenése rendkívül változatos. Sok kertészeti dísznövény tartozik ide. Pl. a gloxínián kívül a fokföldi ibolya vagy a változatos levélzetű fokföldi kankalin, amelynek virágzata fokföldi ibolyáéhoz, levélzete pedig a kankalinéhoz hasonlatos.

A nemesített virágok nagyon eltérőek lehetnek az alapfajtól. A Sinningia speciosa fajt 1817-ben Conrad Loddiges írta le először Gloxinia speciosa néven. 1877-ben már Sinningia speciosa néven szerepel. Nemsokára újabb fajokat mutattak be a S. discolor and S. regina fajokat, amelyekről kiderült, hogy S. speciosa változatai. Mindezzel együtt a helytelen névhasználat megmaradt. A gloxinia hibridizációja illetve szelekciója során szimpla és dupla virágú fajták születtek a legkülönbözőbb színárnyalatokban a vöröstől a bordóig, a fehértől a rózsaszínig, levendula liláig.

Gloxinia bemutatása

A gloxinia szinte szártalan növény, amely gyönyörű, harang alakú virágait hosszú virágkocsányon fejleszti. Az eredetileg bókoló virágszára nemesítés folyamán felfelé törekvővé vált. Nőtt a virágméret, a virágszám, változott a forma és a mintázat.

A fotón látható közeli virágkép mutatja a virágszerkezet 6-os rendeződését. A fotón nem látható hat csészelevél fölött jól látható a hat sziromlevél, a hat porzószál, amelyek felváltva helyezkednek el a nektárt termelő mézfejtőkkel a bibeszál alapján.

Sok nemes fajta levele szürkén vagy fehéren futtatott. Az eredetileg egyöntetű bíbor virágszín mellett megjelent a fehér, a vörös, a bíbor minden árnyalata, egyesek pöttyözöttek, mások sötét árnyalatokkal mintázottak. A legrégibb hibridsor az 1844-ben megjelent Sinningia guttata a hajtástengelyen fejlődő viszonylag apró, pöttyözött virágaival.

Gloxínia gondozása

A zöld hajtásokat fejlesztő növényt tegyük fényre, de ne érje közvetlen napfény. Fényhiány hatására levelei felnyurgulnak. 3-4 naponta rendszeres öntözést kíván. A növényt ajánlott alulról, a cseréptálból öntözni, hogy elkerüljük a berothadást. Sem a hideg, sem a túl meleg öntözővizet nem viseli. A párás levegőt kedveli, de spriccelni nem szabad, mert a virágszirmok szépsége megsínyli azt. Cserepét állítsuk nedves kavicságyra.A növekedési és virágzási szakaszban használjunk tápoldatot egészen az elvirágzásig. Mivel a növény eredendően hosszú nappalos, ezért napi 10-14 órás megvilágítási időre van szüksége, hogy életfolyamatai bizonyos lépései megtörténjenek, például virágot képezz. Ha most jutottunk ehhez a szépséghez várjuk meg, amíg szépen elvirágzik, és visszahúzódik.

A elnyílt virágokat ajánlott tőből eltávolítani. A gloxínia jó körülmények között akár 6-8 hétig is virágzik.

A virágok elnyílása után pihentessük, hiszen a gloxínia természetes körülmények között is visszahúzódik, és a tápanyagot gumójában raktározva készül a következő szezonra. Ez alatt az idő alatt, a hagymás növényeknél megszokott módon csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, majd amikor a levelek visszahúzódtak hűvös helyen tároljuk a gumót.

Újbóli virágoztatáshoz december-március hónapban ültessük a gumókat friss virágföldbe és kihajtás után újból a már leírtak szerint járjunk el.

Gloxinia szaporítása

 A gloxíniát többféleképpen is szaporíthatjuk: magvetéssel, szár- és levéldugványokkal, gumóosztással. Próbálkozhatunk magvetéssel is. Mindezt április környékén végezzük.

A leggyakrabban házi szaporításként a levéldugványozást alkalmazzák. Éles késsel vágjunk le egy vagy több egészséges, jól fejlett levelet a levélalapnál és helyezzük nedves homok és tőzeg keverékébe, amelyet folyamatosan nedvesen tartunk. A levéldugvány kb. 6 hét múlva begyökeresedik. Amikor a friss hajtások megjelennek, cserepezzük be őket jó minőségű Florasca “A” jelű virágföld keverékbe.

Bár ősszel visszahúzódik, a kertészeti árudákban most is szép számmal kaphatók a hajtatott virágok. Ezek gumóit elvirágzás, a levelek elsárgulása után, fokozatosan csökkentett öntözést követően szedjük fel, és 2-4 hónap pihentetés után cserepezzük be, és hajtassuk.

The post Gloxinia appeared first on Kert Lap.

A Peruban nyíló óriás bromélia (Puya raimondii) életében egyszer, 80-150 éves korában virágzik, és utána elpusztul.

Nagy z. Róbert, a Herbáció magazin szerkesztője

A növényvilág tele van bámulatos rekordokkal: több ezer évig élő fák, faóriások, terjedelmes, gyorsan fejlődő fajok, óriási terméseket hozó növények.

Néhány növényből az ember segítségével lett rekorder. Ilyen a legdrágább kávé, az indonéziai Kopi Luwak, aminek borsos árát a ritkasága, és a nehézkes feldolgozási folyamata indokolja. A kávészemeket egy ott élő, Paradoxurus nevű állat előbb megeszi, majd megemészti. Ezt követően az ürülékéből kiválogatott magokat dolgozzák fel, extraprofit reményében, az ott élők.

A legtöbb perben szereplő növény címét a történelem során a dohány nyerte el, bár a kábítószer-alapanyagot szolgáltatók csoportjának, még van esélye a csúcsra töréshez.

A nálunk kerti tavakban tartott vizijácint (eichornia crassipes) nem hiába kedvelt. Lilás virágai mellett érdekes látványt nyújtanak felfújódott, levegővel telt szárai, amelyek segítségével fennmaradnak a víz felszínén. Az 1950-es években Dél-Amerikából hurcolták be Afrikába, ahol nem éltek természetes ellenségei. Illetve az ottani növényevő állatok még nem ismerték, így nem is fogyasztották. Elterjedésének eredményeképp több folyószakasz vált hajózhatatlanná, és több öntözőcsatorna használhatatlanná.

A leggyorsabban növő fa a Malajziában élő Albizzia falcata, ami a nálunk is ültetett selyemakác rokona. Egy év alatt 10,74 métert nő, azaz átlagosan 2,4 centimétert naponta. Lágyszárúak közül a bambuszok egyes fajai a csúcstartók, naponta közel egy métert is növekedhetnek, megfelelő körülmények között. A száguldás szerelmeseinek a kedvéért, ez átszámítva: 0,00003 km/h.

A legnagyobb kiterjedésű növény egy USA-ban élő rezgő nyár (Populus tremuloides). Tömege megközelítően 6000 tonna lehet, és kiterjedése 43 hektár. Ez a nyárfahálózat egy növénynek számít, hiszen egy gyökere van, és a genetikai állománya is minden részében teljesen azonos. A növénytömeg egy szervezetként működik, hiszen a lomb minden részén egyszerre vált színt, és egyszerre hullik le.

A fügefák (Ficus sp) fajtái több kategóriában is csúcstartók: egy indiai botanikus kertben, Acharya Jagadish Chandra Bose Indian Botanic Garden élő banyan fa (Ficus benghalensis) példány lombkoronája 1,2 hektár területet árnyékol be. Lombtömegének tartásában közel 1200 támasztógyökere segíti, amellett, hogy törzskerülete 412 méter. A legmélyebbre egy dél-afrikai füge gyökere hatol le: a 120 méterrel alatta található barlangba is belelóg. Ha a gyökérnél tartunk a nálunk termesztett rozs is hírnevet szerzett magának ebben a kategóriában. Egyetlen egyedének gyökérszövedékét, ha szétbogozva egymás mellé helyeznénk egy vonalban, hossza meghaladná a 600 kilométert.

A maldív-dió, a mely Seychelle-pálma (Lodoicea maldivica) magja, akár 10 évig is fejlődhet a sima, csillogó termésfalú két részre tagolt kókuszdió termésben, tömege 20 kilósra gyarapodik ez idő alatt. Az érett mag átmérője 50cm körüli, súlya 15-25 kg. Egy négy magot tartalmazó érett termés súlya 100 kg is lehet. Az 1500-as évek elején portugál hajósok hozták az első magokat Európába, ahol vagyonokat fizettek a szebb példányokért.

A legkisebb magvakkal pedig az orchidea-félék némelyike büszkélkedhet: 100 millió magjuk is csak egy grammot nyomnak.

A világ legmagasabb fái, amelyek Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékét uralják, a tengerparti mamutfenyők (Sequoia sempervirens). Az eddig ismert legnagyobb óriás egy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), amely 135 méter magas volt. A Sherman tábornokról elnevezett, ma is élő példány adatai egy 1975-ös becslés alapján: a fa térfogata 1.486,6 köbméter; magassága 83.8 méter; 18 méter magasságban a földfelszíntől a törzs körátmérője 5 méter. A fa a Sequoia Nemzeti Parkban található, az Óriás erdőben (Giant Forest). Korát 2300-2700 évre becsülik.

Vannak maguknak való emberek – és növények is. Az Antarktiszon él egy lucfenyő (Picea abies), ami a legmagányosabbnak számít a növények között: a legközelebbi fa 222 kilométerre található tőle.

A legidősebb növény korát szénizotópos kormeghatározással lehetett csak megsaccolni. Egy proteaféle  a Lomatia tasmanica nevű kis méretű, ritkán virágzó fácska vagy cserje kevesebb, mint 500 példánya él Tasmánia dél-nyugati részén. 1995-ben kiemelten veszélyeztetett fajnak nyilvánították.  Az Eucalyptus nitida fajjal és más esőerdei fajokkal együtt fordul elő. A legrégebbi leletek 43.600 ezer évesek! Fennmaradását legjobban a gyökérrothadás, az erdőtüzek valamint a klímaváltozás veszélyeztetik.

Nyugat-Ausztráliában él egy kellemetlenkedő fafaj a nuytsia (Nuytsia floribunda), amelyet egyébként ausztrál karácsonyfa névvel illetnek. A 15 méteres fa narancssárga virágai, decemberben-januárban nyitják illatos virágaikat. Rokona a nálunk is megtalálható fagyöngynek -ez is élősködő. Más növényektől veszi el a talajból felszívott tápanyagot és vizet. Gyökereivel rátapad a mellette élő növények gyökereire, majd egy pengeéles faképződményt fejleszt. Ezzel az áldozatát mintegy lefűrészeli annak gyökeréről, és helyette ő csatlakozik rá. A vízszerzésnek e módja számos kellemetlenséget, és anyagi veszteséget okozott az ausztrál telefontársaságoknak, akik kábeleiket a föld alá fektették. A nuytsia ezeket is gyökérnek nézte, átfűrészelte és rácsatlakozott. A kábeleket száz kilométerenként 25-30 ilyen támadás éri.

The post Növényi rekordok appeared first on Kert Lap.

A konténer talajok problémái leginkább a talajszerkezetről szólnak. Bizonyára mindenki találkozott már szép, fekete(!) virágfölddel, amit drága pénzért megvásárolt, és mint utóbb kiderült róla, már az első öntözés alkalmával kőkemény tömbbé áll össze, a vizet nem veszi fel, és a növények csak sínylődnek benne. Pedig a minőség azon az egyszerű dolgon múlik, hogy milyen a talajszemcse mérete. Ezzel ugyanis már a további követelmények megfelelősége is eldől: be tudják-e hálózni a gyökerek; kimosódik-e belőle a tápanyag; marad-e a talajszemcsék pórusai közt elég levegő a gyökereknek, és el tudnak-e távozni a talajban élő mikroorganizmusok által termelt gázok. A virágföld vízmegtartó képessége teszi lehetővé, hogy két öntözés között is kellő vízzel lássa el a talaj a növényt. Gondoljunk arra, hogy sok növény tartható talaj nélkül, ha biztosítjuk számára a vizet, a tápanyagot és a levegőt.

Most koncentráljunk a talajok víztartó képességére. Ez pedig részben attól függ, hogy a talajrészecskék által határolt kapillárisokban mennyire tapad a víz a talajszemcsékhez (adhézió), illetve, hogy a vízmolekulák mennyire tapadnak egymáshoz (kohézió). A két erő egymással szemben dolgozik. Ha a kohéziós erő a nagyobb, vízcsepp képződik.

Kísérletképpen lógassuk a papírtörlő alját egy vizes tálba, és azt tapasztaljuk, hogy a víz a papírtörlőben felemelkedik, és bizonyos magasságig megnedvesíti a törlőt, pedig ott nem is érintkezik a vízzel. A víz addig a magasságig emelkedik, ahol a két, a törlőkendő kapillárisaiban fellépő, egymás ellen dolgozó erő kiegyenlítődik. e fölé a magasság fölé már nem tud a víz emelkedni, mert a kapilláris szívóerejét a gravitácios erő visszatartja. Gondoljunk két kötélhúzóra, akik nem tudják elhúzni egymást. Hogy ez milyen magasságban következik be a papírtörlő minőségétől függ, azaz a törlőkendő rostjaitól illetve az általuk kialakult kapillárisok méretétől.

Hasonlót tapasztalunk a talaj esetében is. A talaj fizikai tulajdonságától függően az alulról, a kapillárisokon keresztül felemelkedő víz egy bizonyos magasságig átnedvesíti a talajt. Ezt a jelenséget a talaj esetében elnevezték kapilláris vízemelésnek. Minél kisebb a talajszemcse mérete, annál magasabbra emelkedik a víz.

Agyagos, vagyis kötött (kis szemcseméretű) talajok esetében a víz olyan erővel kötődik a kapillárisok oldalához, hogy csak kis mértékben emelkedik a víz a talajvízszint fölé, és azt sem tudja a növény gyökerének szívóereje „kiszívni” a kapillárisokból. A nagyon laza, homokos (nagy szemcseméretű) talajok esetében a helyzet éppen fordított, a víz gyorsan, magasra emelkedik a kapillárisokban, alig kötődik a kapillárisok falához, így nemcsak fölemelkedik, hanem rendkívül gyorsan el is párolog a talajból.

Ha különböző magasságú konténereket töltünk meg ugyanazzal a talajjal, a víz mindegyikükben ugyanolyan magasra emelkedik. A magas konténerben azonban a vízzel telített rész fölött bőven marad levegővel telített rész, amire a gyökereknek szükségük van, hogy meg ne „fulladjanak”. Tehát, a magasabb konténer mindig jobb választás, és benne könnyebb a növények tartása.

Ugyanolyan térfogatba töltött nagyobb szemcséjű talaj fajlagos felülete mindig kisebb, mint a kisebb szemcséjű, de hasonló térfogatba töltött talajé. Ebből a tulajdonságából adódik, hogy kisebb a vizet a kapillárisok falához tapasztó adhéziós erő. A felesleges víz könnyebben eltávozik a drén nyíláson át, és nagyobb a talaj levegőmegtartó képessége is. A jó vízvezetés kulcsa a talaj megfelelő szemcsemérete és a szemcsemérete egyöntetűsége. A nagy- és kis részecskék összekeverése nem ajánlott, mert a kis részek a nagyok közé ékelődnek, így nő a belső felület, és megugrik a talaj víztartó képessége.

A gyakorlat nyelvére fordítva, kérdés, hogy mennyi perlitet keverjünk a talajhoz úgy, hogy az ne menjen a talaj jó vízgazdálkodásának a rovására. A talajválasztás a hosszú távú növénynevelés egyik sarkalatos pontja. Az egészséges gyökérzet a növény legfontosabb része. Ha a legjobbat akarjuk kihozni a növényből, alapkövetelmény a gyökérzet jó állapota. Ha vízvisszatartó a talajunk, nem kizárólagos kívánalom a homok, perlit hozzákeverése. Egyiküktől sem lesz a talaj vízgazdálkodása hatékonyabb. Ha 1:1 arányú talaj:perlit keveréket használunk, a keverék vízvezetési tulajdonságai alig változnak, és csak akkor változnának jó irány, ha a perlit kerül a talajban túlsúlyba, azaz a perlithez kevernénk egy kis földet. A perlit nem tesz egyebet, mint vizet köt meg, és kitölti a teret. Ezért kizárólag jó minőségű talajból induljunk ki, amely jó vízvezetésű, jól levegőző a viszonylag nagy szemcseméretnek köszönhetően. Ezután pedig, ha kell, adjunk hozzá kisméretű adalékokat pl. perlitet vagy homokot, hogy a vízmegtartást a kívánt szintre növeljük.

Ha az edény aljára kavicsréteget terítünk, nem segítjük jobban a vízelvezetést, de az biztos, hogy kevesebb talajra van szükség, és az edény is könnyebb lesz. Ezzel a módszerrel a használható talajréteg magassága sekélyebb lesz, vagyis a vízzel telített réteg aránya megnő, és kevesebb lehetősége lesz a gyökereknek a levegőhöz jutáshoz és a terjeszkedéshez. Minél nagyobb drénréteget használunk, annál kevésbé vezeti el a talaj a vizet, mert a víz felemelkedése a drénréteg fölötti talajrétegben olyan erőteljes, hogy nem tudja legyőzni a gravitációból adódó, lefelé történő vízvándorlást, tehát az öntözés hatékonyságát rontja. Vagyis sokkal hasznosabb, ha az edény aljára nem kerül kavicsréteg, hanem egyöntetűen kitölti a virágföld. Ez a megközelítés ellentmondásban van eddigi elképzeléseinkkel, de tudományosan bizonyított tény, és sok kertészet tudatosan használja.

Ha a talajunk vízelvezetését szeretnénk növelni, helyezzünk egy vízfelszívó kanócot az edény drénnyílásába és vezessük ki belőle kb 10 cm hosszan, ha a konténer talajon áll, vezessük ki a konténer alatti földbe. A kanóc akkor is működik, ha csak hever a levegőn, miután a párolgás révén a víz az edényben lévő talajból pótlódik. Így az átnedvesedett talajréteg magassága csökken a levegővel telt rész javára.

Forrás: davesgarden.com

The post Konténer talajok appeared first on Kert Lap.

A Sieberz katalógusból

Nem csoda, hogy kertészeti katalógus kerül a postaládába. Hamarosan indul a szezon. A hobbikertész izgatottan böngészi, mit is válasszon, milyen fát, futónövényt, talajtakaró növényt, virágot ültessen. Pótcselekvésként. Hiszen még javában itt a tél.

Életerős, az egész szezonban virágzó petúnia. Az elhervadt virágokat nem szükséges eltávolítani. Hőtűrő. A Proven Winners katalógusából.

A katalógusok képei gyakran elbűvölők, csodás virágok, pompás lombozat, különleges formák. Ha a megrendelt növény a legjobb állapotában érkezik meg, illetve, ha jó minőségű, életképes magvakat kapunk, akkor is érhet csalódás. A hobbikertész ugyanis abba a hibába esik, hogy elsősorban esztétikai megfontolások alapján választ. Elfelejti végiggondolni, hogy milyen céllal akart új növény telepíteni, milyen szerepet szán a növénynek. Vajon megfelelnek-e kertje, telke adottságai a kiválasztott növény igényeinek?

Ha gondolkodás nélkül választunk, akkor a katalógusok szemet gyönyörködtető kínálatának satnya példányait dédelgethetjük. Akkor kerülhet sor az alábbi gondterhelt fórum hozzászólásra: “A gránátalma csak egy csupasz botnak látszik. Úgy emlékszem Neked van gránátalmád. Ez milyen földet szeret?”

Amikor választunk, azt tegyük az alábbi szlogen alapján: A megfelelő növényt a megfelelő helyre! Kertünkbe sok szempont alapján kereshetünk növényt, például díszítőérték alapján, árnyékolás, takarás céljából, vagy éppen szélfogónak. Gondoljunk az őszi lombszínre, a téli megjelenésre, a virágok összhangjára, az illatokra is.

Ízletes, szálka mentes, gyorsan fejlődő törpe bab a Thompson & Morgan katalógusából.

Készítsünk el egy listát, aminek alapján teszteljük, hogy a kiválasztott növény sikerrel ültethető-e az adott helyre, és valóban betölti-e a neki szánt szerepet. Ehhez természetesen a kiválasztandó növény sok tulajdonságáról, környezeti igényéről tájékozódnunk kell. Előfordul, hogy a katalógus semmiféle információt nem tartalmaz arról, hogy az adott fajta mennyire betegségtűrő, milyen éghajlatra való stb. Legfeljebb azt jegyzi meg, hogy a növény hány fokig télálló. Előfordulhat az is, hogy az információk a gyümölcs vagy virág méretéről és felhasználási lehetőségekről nem helytállóak. Ebből következik, hogy ne támaszkodjunk kizárólag a katalógus információira. Vegyük igénybe a szakirodalmat, kérjük ki szakember tanácsát.

Ha már tisztában vagyunk mind a céljainkkal, mind a lehetőségeinkkel, mind a növény igényeivel, töltsük ki a tesztet, és, ha a kérdéses növény megfelel a szempontjainknak, máris nyert ügyünk van. Ha a teszt egy- egy pontjának teljesülése kérdésesnek tűnik, akkor gondoljuk át, kedvezőre tudjuk-e változtatni a körülményeket annyira, hogy mégis a kérdéses növény mellett dönthetünk. Ha a dolog nem kivitelezhető, egyszerűen lépjünk tovább. Keressünk más növényt.

Kertünkbe csak fagytűrőket válasszunk. Ha van a kertnek déli kitettségű része, különösen fal közelében, akkor kísérletezhetünk mediterrán növények kitelepítésével. Vegyük számításban kertünk benapozottságát, huzatos és védett részeit, lejtését és nem utolsósorban a talajadottságokat.

Lassan fejlődő, gazdagon elágazó újdonság a Burpee katalógusából.

A növény mérete fontos szempont a döntésnél. Kiskertbe ne telepítsünk óriásira megnövő fákat. Hiába apró a csemete, ha idővel kinövi a kertet! Vegyük számításba a magasan húzódó kábeleket. A sétaútra kihajló növény idővel teljesen takarhatja az utat.

Gondoljuk meg, hogy mennyi időt tudunk fordítani a fenntartásra. Ha elfoglaltak vagyunk, ne válasszunk olyan növényeket, amelyeket gyakran kell tápoldatozni, metszeni, öntözni. Mindig a legellenállóbb fajták kiválasztására törekedjünk. Minél kevesebbet kell bajlódnunk a betegségekkel, kártevőkkel, vegyszerekkel, annál jobb.

Bár az esztétikum fontos, ezen a listán az utolsóként tegyük megfontolás tárgyává. Fontoljuk meg a virágzás, termésérés idejét, a növény habitusát, a lombozat textúráját, színét és más tényezőket. Ez segít a tervezésben és a növényválasztásban.

The post Nem olyan, mint a katalógusban! appeared first on Kert Lap.

A bab a hüvelyesek csoportjába tartozik. A fiatal termést zöldbabként,a beéretten termés magját szárazbabként fogyasztjuk. A néprajzi lexikon szerint a fuszulyka vagy más néven paszuly, azaz a zöldbab fontos tápláléknövény. Paraszti termesztése veteményeskertekben, szántóföldeken és köztes veteményként országszerte elterjedt. A magyar bab szó eredetileg az Európában régtől termesztett, ma takarmányként ismert lóbabot (lat. Vicia faba) jelentette.

Bemutatása

A bab (Phaseoulus vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozik (Fabaceae). A családra a zigomorf pillangós virág, és a hüvelytermés jellemző. A gyökerén található gyökérgümőkben szimbionta Rhizobium baktériumok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét, és azt a növény számára felvehető nitrátokká alakítják. A virágok csészéje forrt, ötcimpájú. A párta egy vitorlából, 2 evezőből és két sziromlevélből összenőtt csónakból áll. Tiz porzójuk kilenc porzószála csővé nőtt össze, a tizedik szabadon van ( Ezt hívják kétfalkás porzótájnak). Egy termőlevélből kialakult hüvelytermésük van. Levelei szárnyasak, újasak, hármasan összetettek, gyakran kaccsá módosulnak.

Növekedés szerint több típusát ismerjük:

A bokorbab 30-40 cm magas (Alacsony szárú, virágzatban záródó növekedésű) ezt termesztik a konzervipar, és a zöldbabfogyasztók számára. A bokorbabot fészekbe vethetjük 50×50 cm távolságra úgy, hogy fészkenként 6-8 magot vetünk. 7-8 cm távolságban sorba vetve a sorok közötti távolság 40 cm. A vetés mélysége legalább 4 cm. A családi fogyasztást szolgáló kiskertben vessük szakaszosan a bokorbabot, egészen július közepéig. Így folyamatosan lehet szedni a zöld hüvelyeket. A betakarítás a vetéstől számított 8-10 hét múlva esedékes. Ha a hüvelyképződés időszakában öntözünk, és egyszer nitrogén műtrágyázzuk, akkor az első betakarítás után még egyszer terem.

A karósbab akár 3-4m magasra növő, indás, kúszó, folyamatos növekedésű növény. Ma már csak a kertekben termesztik. Támasztékra van szüksége. Vetés előtt négy karóból állítsunk össze egy gúlát úgy, hogy a karók egy 70×70 cm-es négyzet sarkán helyezkedjenek el. A karók ne legyenek két és fél méternél hosszabbak, és 40-50 cm mélyre dugjuk a földbe. Csúcsukat kössük össze. Minél függőlegesebben állnak a karók, annál jobban felcsavarodik rá a bab szára. Minden karó külső sarkához 6-8 szem babot vessünk.

Lada: bőtermő, szárazságtűrő, elsősorban házikerti termesztésre ajánlott, ovális keresztmetszetű, sárgahüvelyű zöldbabfajta. Forrás: portal.agr.unideb.hu

Janka: szárazságtűrő, ovális keresztmetszetű, szárazbabként is, és vágott babként is fogyasztható, sárgahüvelyű zöldbabfajta. Forrás: portal.agr.unideb.hu

Zöldbab ‘Mascotte’

A ‘Mascotte’ Clause Vegetable Seed (Franciaország) új fajtája. Ez a kompakt fajta a kiskertek, városi kertek ideális növénye. Ez a bokorbab hosszú hüvelyeket produkál, amely a lombozat fölött fejlődik, ezért könnyen szedhető. Egész szezonban terem. A virágzási periódusban pedig díszítőértéke kerül előtérbe. Nemcsak virágágyakban, hanem ablakládában, dézsában is szépen fejlődik!

Díszbab

A többhasznú díszbab, illetve tűzbab (Ph. coccineus) kerítések, lugasok, korlátok befuttatására, díszítésére alkalmas. Egész nyáron ontja élénk színű virágait. Késő ősszel laza fürtben nyílnak a fő díszét jelentő élénkpiros, ritkábban fehér vagy kék színű virágai. Májusban vethető. Hamarosan két méterre is felkúszhat bármilyen támasztékon. Közepes vízigényű, napfényigényes. Május elején tömött, sűrű falat lehet kialakítani a felfuttatásukkal. 6-8 szemet vessünk egy 1 m hosszú árokba. Futtassuk szőlőkaróra és dróthuzalra. Kerítésre is futhat. Terméshüvelyei pedig a fagyokig szedhetők zöldbabként.

Vetése

Kizárólag helyrevetéssel termesztjük. Nagy csírázási hőigénye miatt április végétől, május elejétől vethető. A felhasználók minél hosszabb, folyamatos ellátását kézi szedés esetén tavaszi és nyári vetéssel segítjük. A bab, ha vízellátásról öntözéssel szükség szerint gondoskodun, június végéig, július elejéig vetve teljes termést ad. Júliusi vetéskor már kedvezőtlenek lehetnek fejlődésére az augusztus végi, szeptemberi lehűlések és hideg éjszakák.

Tudta-e…

Hogy hosszan tartotta magát az a szemlélet, hogy a bab óvilági eredetű?
A lóbabot (Vicia faba) és a csicseri babot (Vigna sinensis) ugyanis már a görögök és rómaiak is termesztették. A csicseri bab, amelyet Dioszkuridész phaselos néven írt le, magja nagyon hasonlít az Amerikából származó bab magjához. Az amerikai bab a Phaseolus nevet Linnétől kapta (1753). Ázsiában is élnek a régebben Phaseolus nemzetségbe sorolt fajok, amelyek magvai aprók, a virágok pártája sárga, és sarkantyús. A közelmúltban átsorolták őket a Vigna nemzetségbe. A századforduló után kiderült, hogy a Phaseolus vulgaris elsődleges géncentruma Dél-Mexikó és Közép-Amerika, a másodlagos géncentrum pedig Peru, Ecuador, Bolívia területére esik.

Hogy hazánkban szárazbabot a XVI. század végén, a zöldbabot jóval később kezdtek termeszteni?
A zöldbabtermesztés elterjedése a gépesítésnek, a konzervipar fejlődésének és a jó zöldbabfajták megjelenésének köszönhető. A száraz- és a zöldbab köztes termesztése nemcsak a szántóterületeken folyt, hanem a kertekben, a szőlőkben és a gyümölcsösökben is.

Hogy a bab nyersen mérgező?
A mai magyar nyelv hivatalosan hetvenkét különféle babot ismer, ezeknek a neveknek több mint negyven növénytaxon felel meg. Szinte mindegyik bab mérgező, csakhogy a Phaseolus-babok méreganyagai főzéskor lebomlanak, a Vicia-babok méreganyagai kioldódnak a főzővízzel, de vannak olyan babok is, melyekből főzéssel a legerősebb mérgek készíthetők. Ezek a mérgező fehérjék hőérzékenyek, főzés során elbomlanak. Mérgező hatásuk oka az, hogy kicsapják a vörösvértesteket.

The post Zöldbab appeared first on Kert Lap.