Ezek a növények télen is díszítik kertünket. Színes leveleik az egész szezonban változatosságot nyújtanak.

Indás ínfű (Ajuga reptans)

Az ajakosok családjába (Lamiateae) tartozó indás ínfűnek sok tarka levelű változata ismert. Bíbor, bronz, zöld-fehér. Télálló, talajtakarónak is kiváló, mivel könnyen legyökeresedik. Jó vízgazdálkodású talajon, napon vagy félárnyékban szépen fejlődik. Rendszeres öntözést igényel. Magassága 23 cm, terjedelme 60 cm.

Medveköröm (Acanthus mollis)

Az akantuszfélék családjába (Acanthaceae) tartozó, mediterrán medvekörmöt mutatós, fényes levélzete teszi közkedvelt szegélynövénnyé. Vigyázni kell, mert nehezen kiirtható, könnyen gyommá válhat. Használható még olyan fák alá, ahol más nemigen él meg, takarhatjuk vele az üres kerti szegleteket is. Nyári virágzásakor impozáns látványt nyújt. Magassága 120 cm, terjedelme 60 cm.

Festő pipitér (Anthemis tinctoria)

A fészkesek családjába ( Asteraceae) tartozó mediterrán növény nyáron, kora ősszel virágzó sárga virágaiból sárga festék nyerhető. Levelei páfrányszerűen fodrosak, aromás illatúak. Eredeti élőhelye napos, mészköves lejtők. Virágzás után ajánlott visszavágni. Szépen mutat konténerben, és ültetik vágott virágnak is. Magassága 90 cm, terjedelme 60 cm.

Bőrlevél (Bergenia)

Ez a farkasalmafélék családjába (Aristolochiaceae) tartozó bokros tövű örökzöld Afganisztánban, Tibetben és a Himalájában őshonos. Bugában álló virágai tavasszal nyílnak. Levelei ősszel vöröses árnyalatot kapnak. Télálló. Sem talajban, sem napfényben nem válogatós. A szeles kitettséget nem kedveli. Lassan fejlődő növény, kiváló talajtakaróként is. Jól kombinálható tollbugával (Astible), szívvirággal, páfrányokkal, galajjal. Magassága 30-60 cm, terjedelme 30-60 cm.

Egzotikussá tehetjük kertünket, ha a kerti tavunk partján óriáslapút nevelünk. Ez az őskori kinézetű évelő óriás angol nyelvterületen méltán kapta a dinoszauruszok eledele nevet. A hazai klíma nem kedvező számára, mert sem a száraz, perzselő napot, sem a fagyos telet nem bírja. De, ha edényben neveljük, és télen bevisszük a verandára, télikertbe, vagy télire forgáccsal, szalmával takarjuk, akkor egy kis odafigyeléssel, olyan óriáslapuval dicsekedhetünk, hogy a szomszédok is csodájára járnak.

brazíliai óriáslapu – Gunnera manicata

Az óriáslapuk ősi növénycsoport, amely a déli félteke ritka lakója.

Az ide tartozó növények indás évelők, vízpartokon, mocsaras területeken élnek Uruguaytól Chiléig. Az óriáslapu földalatti rizómarendszert és rövid földfeletti törzset fejleszt. Levelei rozettásak, gyakran tenyeresen tagoltak, tojásdadok, fogazottak. Sötétzöld, feltűnően erezett tenyeresen karéjos leveleinek átmérője a megfelelő környezeti feltételek mellett könnyen eléri a 2,5 métert. A levélnyél ill. a levél és a levél erezete a fonákon vöröslő tüskékkel borított. A levélnyél párolva emberi fogyasztásra alkalmas. Ezért kapta a brazíliai óriás rebarbara nevet is. A levelek úgy helyezkednek el, hogy a növény növekedési tengelyébe vezesse a csapadékvizet. A hajtás tengelyét nedvesen tartó nyálkaagyag olyan N kötő baktériumnak ad tápot, amely szimbiózisban él a növénnyel. Buzogányszerűen bugában álló virágzata 80-100 cm magas, virágai vöröses barnák. A virágok végálló fürtbe vagy bugába tömörülnek. A virágok egyneműek. A fürt csúcsán található a porzós, alul a termős virágok találhatók. Két csészelevél, és a két csészén alig túlnyúló sziromtáj jellemzi a virágokat. Termése 2 termőlevélből alakul, 1 magvú, csonthéjas makk.

Óriás a kertünkben

A hazai klíma nem túl kedvező számára, mert a tűző nyári nap könnyen megégeti a leveleit, a hideg tél pedig -főként a fiatal növénynél- a rizómájában okozhat visszafordíthatatlan károsodást, de jól előkészített talajba történő ültetés esetén, helyes tenyészhely megválasztásával és téli védelemmel talán itthon is megcsodálhatjuk elképesztő méretű leveleit. Csak savanyú talajon fejlődik kielégítően, ezért állítsunk össze számára 6-6,5 pH körüli agyagos, homokkal kevert tőzeget, amely képes lesz a természetes élőhelyéhez hasonlóan a nyirkos, mocsaras közeg megteremtésére. A magas páratartalmat a kisebb méretű növényeknél gyakori vízpermetezéssel biztosíthatjuk, az idősebb kifejlett példányok esetében pedig kerti tavak, csobogók közelségével.

Kiültetésre csak az idősebb, két-három évig konténerben nevelt növények alkalmasak, addig fagymentes növényházban, vagy télikertben kell teleltetni. A kiültetésre talán az április a legalkalmasabb a fenti környezeti feltételek biztosítása mellett. A nyári időszakban rendkívül fontos, hogy a talaja ne száradjon ki, ezért gyakran és bőségesen öntözzük. A magas víz-és tápanyagfelvétel hatásától megnőtt levelek az első téli fagyoktól összeesnek. Ilyenkor a leveleket levághatjuk, és a talaj felszínét legalább 40 cm magasságban száraz takarással borítsuk be.

Téli hőszigetelő takarásnak a levágott leveleket is ráhajthatjuk a növény tövére, kiváló hőszigetelést ad. A téli csapadékot és a mínusz 15-20 fokos hideget távol tarthatjuk, ha a 40-50 cm vastag szalmarétegére (faforgács és fűrészpor is jó) nagy műanyag ládát borítunk, és ezt is befedjük hőszigetelő forgáccsal, fűrészporral vagy szalmával. Március végén, április elején megszabadítható téli ruházatától.

Tavasszal osztható, vagy magról vethető, de a csírázás lassú. Hidegágyban, 16-20°C-os talpmeleget biztosítva csíráztathatjuk nedves kerti talajban.

A szoliterekkel való kertdíszítés egészen a romantikáig nyúlik vissza, legalábbis ami az angolkerteket illeti. A szoliter növény, tárgy nyílt terepen, magányosan áll. Szoliter lehet egy szikla vagy fatörzs is, ha a kert, park olyan részébe kerül, ahol ráirányul a figyelem, kiemelve a természet adta különös szépséget.

Általában azonban a kertépítésben a növényeké a fő szerep. A növény jellegzetes formája, mérete ilyen körülmények között teljes mértékben érvényre jut. Ezért a szoliterek jellegzetes, különleges szépségű örökzöldek, vagy lombhullató fák, bokrok, évelők. Ne feledjük, hogy akkor is találkozhatunk egzotikus szépséggel, ha nem drága, különleges fajtákkal kísérletezünk. A környezet gyakran meghatározza, hogy milyen szolitert is használjunk.

Ha egy szoliter fára akarjuk felhívni a figyelmet, ne egymagában ültessük a gyepfelületbe, hanem nyugodt, egyöntetű háttér elé, vagy alacsony növények társaságába, ahol a növények egymás szépségét kiemelve fognak az érdeklődés középpontjába kerülni.

Nagyobb területekre például apró levelű növényből nagyobb foltokat ültethetünk, egy-egy nagyobb termetű szoliter növénnyel. Az árnyékos kertek uralkodó növényei a páfrányok és az árnyékliliomok. Árnyékos kertekben szoliterként is kiválóak a Hosták, árnyékliliomok.

Méretek és formák

Először bizonyára mindenki a terebélyes koronájú fákra gondol. Valóban, ők a legmutatósabbak, ha megfelelően nagy területet uralhatnak. (tölgy, bükk, dió, nyár stb.) De mi a helyzet, ha nincs parkunk, ha kertünk nem virágos réttel határos? Nos ilyenkor is van megoldás. Legyen a fa kisebb, válasszunk cserjét, bokrot vagy nagyobb termetű fűfélét. Választásunkkal kihangsúlyozhatjuk a táj egységét vagy éppen a kontrasztosságra törekedhetünk. Ha fagyal vagy kecskerágó adja kertünk lombozatának nagy részét, akkor az oszlopos lombformákat részesítsük előnyben: pl. oszlopos díszcseresznye, szilfa tölgy.

Jellegzetes formájuk és téli levélzöldjük miatt közkedvelt a cukorsüvegfenyő, a tiszafák, a hamisciprusok. Nagyobb térben a fenyők egész sora számításba jöhet. Ha még több terület áll rendelkezésünkre, szoliterként növénycsoportokat is választhatunk. Például a fákat háromszög alakban, hármasával ültethetjük. Persze mindig azonos fajtákat használjunk.

Színek

Ha kertünkben sok sötétlombú fa, bokor található, akkor a szoliter tűnjék ki elütő lombozatával, vagy legyen hosszan és dúsan virágzó. Ha elég tér áll rendelkezésünkre, az ősszel pirosló juhar szépen érvényesül az aranysárga lombok előtt. Vagy éppen a rozsdaszínű környezetből emelkedik ki ragyogó sárga színével. Díszítenek a tölgyek is, akár azért, mert olyat választunk, amelyik még késő ősszel vagy egész szezonban is megtartja lombozatát, akár azért, mert őszi levélszínei éppen tűzvörösek, vagy arany barnák. Platánunk terméseivel és kérgével is magára vonja a figyelmet. Ismét említhetjük az örökzöldeket. A télen is életteli kert elengedhetetlen tartozékai.

Kettős haszon

Sokszor éppen gyümölcsfánk egyben kerti szoliterünk. Miért is ne? A cseresznye, őszibarack, szilva, vérszilva, mandula, nagyobb kertben a dió, mind megállják a helyüket, és a szabad térállás miatt még bőven is teremnek.

Díszfüvek

Bár nagyobb területen igen mutatós, Kiskertben a takarást igénylő, a helyét gyorsan kinövő pampafű helyett, válasszunk kínai díszfű  fajtát, vagy az évelő tollborzfüvet. Ezek a növények a kertet garantáltan nem növik ki, takarást sem igényelnek és néhány év alatt szép szoliter növényekké fejlődnek. Arra kell csupán ügyelni, hogy az elszáradt lombozatot tavasszal, a fagyok elmúltával vágjuk vissza. A legtöbb magas növekedésű díszfű elviseli ugyan a szárazabb környezetet, de virágzatot csak akkor hoznak, ha elegendő nedvesség van a talajban, és a páratartalom is megfelelő.

Darwin a ginkgot élő kövületnek nevezte. Az 1700-as évek végén került át Európába. A legelső “fácska” Uttrecht botanikus kertjében található. Méretei ma már tekintélyesek, magassága 22, törzsének átmérője pedig csaknem 4 méter. A gingkó az elválás és egyesülés jelképe, Franciaországban pedig a bankárszakma szimbóluma. Magvait Kínában évezredek óta gyógyszerként használják, Japánban pedig ételkülönlegességként szolgálják fel. A kínai hagyományos gyógyászat ginkgoval kapcsolatos állításait az utóbbi évtizedek kutatásai igazolták. A leveleiből nyert kivonatok különösen hatékonynak bizonyultak az agy vérellátásának fokozására és az erek falainak stabilizálására. A modern nyugat-európai gyógyászatban a második világháború után terjedt el, ma többek közt az Alzheimer-kór gyógyításában hasznosítják.
The Wonderful World of Plants, 2003

A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) élő kövület A páfrányfenyőfélék (Ginkgoaceae) családjának egyetlen ma élő képviselője. Különleges, legyező alakú leveleit ilyenkor, lombhullás idején legszebbek, mikor kénsárgára színeződve elborítják a fa alját. A páfrányfenyő tudományos nevét a Carl Linné-től kapta. A Ginkgo név (gink – gyo) a kínai nyelvből származik jelentése ezüst barack. Linné 1771-ben tette hozzá a biloba szót. A “biloba” faji jelző a jellegzetes kétlebenyű levélre utal. Magyar nevét a páfrányra emlékeztető levélalakról kapta. Ez a rokon nélkül Kínában fennmaradt fa túlélte a jégkorszakot is. Valószínűleg a monszun esőzések hatására élőhelye mérsékelt éghajlatú maradt. Későbbiekben kínai szerzetesek gondoskodása segített a túlélésében. A XI. századtól fokozatosan Japánban és Koreában is elterjedt. Ma is szent faként tisztelik. Európában a XVII. századtól ismerik, az első facsemetét 1730-ban ültették el az utrechti botanikus kertben (Hollandiában), amely ma is él. A páfrányfenyő lassan fejlődik, csak 30-40 év után kezd gyors ütemben terebélyesedni. Ezért Kínában “kung szun su” nagyapa-unoka fának is nevezik.

Botanikája

A páfrányfenyő elágazó, terebélyes, magas fa. Koronája kúpalakú, alakja emlékeztet a fenyőre. Hosszú ágain rövid hajtások vannak, ezeken csokorban ülnek a levelek, melyek minden más lombos fa levelétől különböznek. Levelei jellegzetes legyező alakúak, középen behasítottak. A szép üdezöld levelek április végén, május elején kezdenek fejlődni és peremük ekkor még többszörösen szeldelt. Késő ősszel aranysárgára színeződnek. Kétlaki növény, tehát vagy porzós, vagy termős virágzat fejlődik egy egyeden. A fa szaporodó képessége 20 éves korában alakul ki és legalább 1000 évig tart.

A ginkgó elszigetelt faj a mai növényvilágban, rendjének egyetlen élő képviselője. Annyira elüt a ma élő összes növénytől, hogy egyikkel sem hozható közelebbi rokonságba. Charles Darwin angol tudós, a XIX. század egyik nagy természetvizsgálója, a származástan megteremtője, a fentiekre gondolva nevezte el “élő kövület”-nek.

A díszfa

Kezdetben templomok, kastélyok kertjeibe, arborétumokba ültettek szívesen páfrányfenyőt, az előnyös habitusából kifolyólag. Manapság az értékes fát főleg szoliterként ültetik parkokba, kertekbe és utcai sorfaként. Nemcsak külseje teszi erre alkalmassá, hanem nagyfokú ellenállóképessége és ökológiai alkalmazkodó képessége is. A páfrányfenyő hosszú életét, biokémiai okokra vezették vissza. Levelének és gyökerének kivonata gátolja a répalepke és a kukoricamoly lárváinak fejlődését. Egyes adatok bizonyítják, hogy a levélkivonat gátolja különböző baktériumok, például az Erwinia amylovora, az Escherichia coli, a Pseudomonas phaseolicola, a Xanthomonas phaseoli és a Bacillus pumilis szaporodását. Ennek a növényvédelemben még nagy hasznát vehetjük. A páfrányfenyő a Föld őstörténetének minden katasztrófáját túlélte. Az ősz szépségei között szereplő páfrányfenyő Vácrátóti Botanikus Kertben és a Budai Arborétumban szoliterként, A Füvészkertben csoportban, míg Szegeden és Szombathelyen utcai fasorként pompázik.

Páfrányfenyő a kertben

A páfrányfenyő termése, húsos burkú mag késő ősszel érik és a földre hull, a húsos burok vajsavat tartalmaz. A termés éréskor erjedni kezd és nagy tömegben már messziről érezhető kellemetlen szagot áraszt, ezért a hímivarú egyedek ültetése javasolt kertes házak környékén. Magról viszonylag könnyen szaporítható. Ha azonnal kitisztítjuk a maghúsból magot, akkor a következő év tavaszán a szabadba elvetve kicsírázik. Hajtásdugványról is szaporítható, a dugványokat hosszú hajtások csúcsából a lomblevelű cserjékhez hasonlóan kell készíteni. Minden művelt talajban megél, a talajjal szemben igénytelen, azonban a magas mésztartalomra érzékeny. Nagyon jól tűri a szárazságot, de a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt meghálálja. A világon megközelítőleg 60 fajtája ismert, köztük magyar nemesítésű fajták is, melyek közül az alábbiakban ismertetünk néhányat:

Ginkgo-biloba-’Fastigata’

Ginkgo-biloba-’pendula’

Ginkgo-biloba-’Saratoga’

Ginkgo-biloba-’Tit’

Ginkgo hasznosítása az orvoslásban

A hagyományos kínai orvoslás már kb. 5000 éve használja gyógyításra. Európában a XIX. század közepéig a hagyományos orvoslás a fitoterápia volt, vagyis a gyógynövényeken alapuló készítmények használata. Az utóbbi másfél évtizedben több száz farmakológiai és klinikai kísérletet végeztek el ginkgo kivonatok hatásának megismerése érdekében. Az eredmények szerint a levelek hatóanyagai fokozzák az agyi vérellátást, javítják az emlékezőtehetséget, csökkentik az infarktust kiváltó vérrögök képződését, a vér kóros sűrűségét és a hajszálerek kóros áteresztőképességét. Ugyanakkor fokozzák a halláskárosodásért felelős idegek vérellátását, oldják az asztmás görcsöket, szabadgyök-semlegesítő és egyéb hatásúak. A homeopatiás gyógykezelésekben is alkalmazzák.

A ginkgo mag felhasználása az étkezésben

Keményítőben gazdag magok, Kínai és Japán konyha egyik alapanyaga. Kelet-Ázsiában pirítva fogyasztják, és különlegesen finom csemegének tartják. A pirított ginkgómagnak férfi nemi erő fokozó hatását tulajdonítanak. Nálunk még kevésbé ismert élelmiszer. Íze kissé édeskés, előszeretettel főzik össze szárnyas húsokkal és felhasználják töltelékekben és levesekben.

Ginkgo művészetek tükrében

Kínában már évszázadok óta költőket és illusztrátorokat, festőket ihletett meg a különös fa. Európában J. W. Goethe a nagy német költő a heidelbergi kastély parkjában figyelt fel a páfrányfenyőre. A költő szemében a csodálatos távol-keleti fa a barátság szimbóluma, és a következő vers megírására inspirálta:

Ginkgo Biloba

Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél. Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át? Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.

Harsányi Zsolt fordítása

Az eperfélék (Moraceae) családja 60 nemzetségének egyike a Ficus, amelybe több mint 1000 faj tartozik. Közös vonásaik közé tatrozik a füge jellegű virág és gyümölcs, továbbá a hajtások tejnedv tartalma (latex). Fák, bokrok, kúszónövények tartoznak közéjük.

leveleik általában sokféle színárnyalatúak és attraktívak. A tejnedv és lakk tartalmúak ipari jelentőséggel bírnak. Előfordulnak ehető gyümölcsű fajok, például a kenyérfa, a közönséges fügefa. A nemzetség több tagjára jellemzőek a járulékos gyökerek, amelyek a fa koronájából ágaznak le, a talajba fúródva gyökérként funkcionálnak, és ezzel a fa terebélyesebbé válását segítik elő. Legjellegzetesebb példák a Kanári szigeteken fordulnak elő. Az optimálistól eltérő körülmények között a jarulékgyökér fejlesztés elmarad, illetve csak idős példányokon jelenik meg. Egyes fiatalon bokor habitusú fajok idővel felkopaszodnak, a szár csupasszá válik, és a fa jelleg válik jellemzővé. Metszéssel ez a folyamat megállítható. A NASA legújabb kutatási eredményei szerint a fikuszok tisztítják a levegőt, és tiszta oxigént termelnek.

A nemzetség trópusi és szubtrópusi tájakon őshonos: hazája Európa, Ázsia, Afrika és a Csendes óceáni szigetvilág. Manapság a piacon egyre eltérőbb változatok jelennek meg, amelyek már alig hasonlítanak az anyanövényre. Az új változatok jól adaptálódnak a kerti és szobai körülményekhez, és manapság Európa egyik legkelendőbb növényei közé tartoznak. Ne feledjük, hogy őshazájukban sokuk terebélyes faként élnek. A kalkuttai botanikus kertben például él egy 340 m korona átmérőjű, 600 járulékos gyökeret viselő példány. Gyakran számolnak be a kutatók új fajokról. Pl. 2012-ben hét malajziai fajt mutattak be.

Csüngõágú fikusz

Ez a szobai dísznövény a szobafikusznak egy kisebb termetű, kis levelű rokona. A Ficus benjamina, más néven csüngőágú fikusz, manapság egyre népszerűbb. Hajtásai kecsesen hajlanak vagy lecsüngnek. Rövid nyelű, kissé bőrszerű levelei 5-12 cm hosszúak, többnyire elliptikusak, gyakran hullámos szélûek, kihegyezett csúcsúak. Több fajtája ismert.
A zöld levelű fajták áttört, könnyed alakjuk miatt közkedveltek. Vannak ritkásan Leveles, és dús bokros növekedésűek példányai is. Ismertek tarka levelű változatok is. Zömök termetű és keskeny zöld levelű változatai is divatosak. Mutatós bonszáj nevelhető belőlük.

Kivétel nélkül fényigényesek. Fényszegény környezetben hullathatják leveleiket. A környezet hirtelen változásaira rendkívül érzékeny. A talaj lehűlése, a hőmérséklet változás is levélhullást válthat ki. Lehetőleg egyenletes hőmérsékletű helyen tartsuk őket, és télen se csökkenjen a környezetük hőmérséklete 16 °C alá. Helyüket ne változtatgassuk.
Vízigényük közepes. Csakis langyos vízzel öntözzük, a téli fényszegény időszakban, hűvösebb körülmények között kevesebb vizet igényelnek. Túlöntözés hatására kezdetben az alsó levelek szegélyén sárga foltok jelennek meg. Ezért mindig óvatosan öntözzünk, tegyük lehetővé, hogy a fölösleges víz eltávozhasson. A száraz szobában a talajfelszín könnyen kiszárad, ezért a talaj nedvesség tartalmát úgy ellenőrizzük, hogy kb. 3 cm mélyre bedugjuk az ujjunkat a cserépbe. A levélszegély sárgulhat, ha túl alacsony a hőmérséklet. 60%-os légnedvesség optimális számukra, de eltűrik a szárazabb levegőt is. A tarka levelű változatok érzékenyebbek. Több napfényt, melegebb környezetet és kissé több vizet kívánnak, mint a zöld levelű társaik.

Fiatalon gyorsan növekedésnek indulnak. Ilyenkor rendszeresen át kell ültetni őket, később elegendő, ha két-három évenként kerülnek nagyobb cserépbe. A Florasca B, majd C típusú földben fejlődnek a legjobban. A nyári időszakban másfél-két hetenként tápoldatozhatóak. Általában kecses formájú bokorrá vagy másfél-két méteresre megnövő fácskává fejlődnek. A kisebbek világos és meleg belső terek, szobarészek díszei. Kifejletten a fácska egyedileg elhelyezve is tartható. Párosával vagy többed magával együtt nevelve, és szárukat kezdettől összetekerve, sajátságosan csavart törzsűvé válhatnak.

Közönséges szobafikusz

A századfordulótól napjainkig a legismertebb szobanövények egyike a Kelet-Indiából származó szobafikusz  (Ficus elastica). Népszerűségének terebélyes növekedése szab határt. Az eredetileg kisméretű fa helyigénye miatt csak a tágas, magas lakásokban tartható. Jellegzetesek fényes, húsos levelei.

A szobafikusz őshazájában terjedelmes koronájú fa. .Amennyiben csúcsrügye megsérül vagy hajtását visszavágjuk, akkor elágazik és többágas fává fejlődik. Ha a mennyezetet eléri, mindenképpen vágjuk vissza. Ne féljünk ettől a művelettől. Éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le a kívánt magasságban. A levágott rész 3 leveles csucsát megpróbálhatjuk vízben meggyökereztetni. Lassabban gyökeresedik, mint például a Diffenbachia.

Edényét világos helyre állítsuk. Ha nem kap elég fényt, a levelek mind a világosság irányába fordulnak.A téli fényszegény hónapokban általában kisebb leveleket hajt. Jobb ha ilyenkor mérsékeljük az öntözést, és tápoldatot sem adunk a növénynek. Ezzel leállítjuk a növekedést. A téli pihenő után újra erőteljesen fejlődni kezd.

Miután a szobafikusz is érzékeny a környezet megváltozására, a téli szellőztetéskor kerüljük a közvetlen lehűlést és a huzatot. Mindkettő levélhullást okoz. Kerüljük a túlöntözést. Meghálálja, ha a leveleket időnként nedves szivaccsal letöröljük.

Átültetését tavasszal vagy nyár elején végezzük. Az idősebb növényeket nem kell évente átültetni. A fikuszt tavasztól őszig kihelyezhetjük az erkélyre, vagy a kertbe. A közvetlen erős napfényhez fokozatosan szoktassuk hozzá. A forró, tűző napfényt azonban nem kedveli.

Kapaszkodó fikusz

Az Ázsiából (Kelet-Ázsia, Japán déli szigetei) származó kapaszkodó fikusz (Ficus pumila) magányosan, átellenesen, sűrűn álló, vékony, fodros, örökzöld levelei szív alakúak. Az idősebb levelek bőrneműek. A szárai a néhány méteres hosszúságot is elérhetik, az idősebb példányok szárain gyökerek jelenhetnek meg. Kapaszkodó gyökereivel agresszíven tapad bárhová, akár 2-3 méteres függőleges felületekre, és gyakran kárt tehet a fából készült felületekben. Őshazájában, illetve megfelelő klímán közönséges kerti futónövény, amellyel a vadszőlővel hasonlatosan futtatják be a kerítéseket, házfalakat. Az idős szár fásodásra hajlamos. Ha a növénytámasztékot túlnövi, akkor vízszintes hajtásokat fejleszt. Ültethetjük függesztett kosarakba is.

Drótozással pedig különböző alakzatokat hozhatunk létre. Mivel gyorsan fejlődik, 6-10 leveles állapotában 2-4 levélig metsszük vissza. Remek bonszáj alap. Különösen alkalmas sziklás bonszáj készítésére, gyökerei ugyanis behálózzák a köveket. Miniatűr bonszájnak a kislevelű fajták a legalkalmasabb.

A félárnyékot illetve a reggeli napfényt kedveli. A levelek árnyékban sötétebb színűre váltanak. A hőmérséklet változásra érzékeny. Talaj és tápanyag igénye nem jelentős, ültessük Florasca B típusú virágföldbe. Kiegyenlített tápanyagellátást igényel (N:P:K 1:1:1). Kevésbé vízigényes, mint társai. De a talajt sose hagyjuk kiszáradni. A nyári melegben ez a növény is bőséges vízellátást igényel.

Fej- vagy oldalhajtás-dugvánnyal szaporíthatjuk. A levágott hajtás könnyen gyökerezik. Vízbe állítva 2-3 hét után már gyökereket hajt.

Fagyöngy füge

Ez faj fagyöngyre emlékeztető terméseiről kapta a nevét. Gyerekszobába, munkahelyre, irodába, szállodákba, előcsarnokokba, kiállítási termekbe ajánlják a fagyöngy fügét (Ficus deltoidea) bár ez a faj is érzékeny a huzatra, ami ezek a helyeken gyakori. Fényigényes, de edzhető a kevesebb, néhány órás napfényhez. És ha megfelelő helyet tudunk választani számára, ahol békén elélhet anélkül, hogy bolygatnánk, szépen fejlődik. Bőrnemű, húsos, különleges formájú levelei teszik dekoratívvá.

A borsmenta (Mentha piperita) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó fűszer- és gyógynövény. A növény egésze jellegzetes illatú, kellemes hűsítő és enyhén csípős ízű. Zöld növényi részek gyógyhatású illóolajat, cserzőanyagot és keserűanyag tartalmaznak.Cserépben is nevelhető növény.

A nemzetség

A menta név görög eredetű. A legenda szerint Menthe egy nimfa volt, akire szemet vetett Hádész. Felesége, Perszefóné, bosszúból gyógynövénnyé változtatta a lányt. Egy másik verzió szerint Hádész változtatta át a lányt, hogy megmentse Perszefóné bosszújától. A menta (Mentha) nemzetség rendszertanilag rendkívül bonyolult. Az ide tartozó növényekre jellemző a szögletes szár, az átellenes levélállás, fürtös virágzat. A nemzetségbe tartozó növények zöld részeinek illata aromás, sokuk gyógy- vagy fűszernövény. Némelyeket közülük kultúrnövényként termesztenek. A 25 elfogadott fajból 10 alapfaj és 4 állandósult hibrid található Európában, ezek nagy része nálunk is előfordul. A menták nagyon könnyen kereszteződnek, ennek köszönhető formagazdagságuk. Meghatározásuk sokszor igen nehéz feladat. A hazánkban legismertebb, legkeresettebb fajai a fodor és a bors- vagy borsos menta.

A növény bemutatása

forrás: www.gyogynovenyek.com

Jelenlegi ismereteink szerint a borsosmenta (Mentha x piperita Huds.) spontán létrejött, többszörös fajhibrid. A vélemények megoszlanak arról, hogy keletkezésének hol lehet a központja. Már az ókorban termesztették Kínában és Japánban. Ókori egyiptomi sírokban már Krisztus előtt 1000-ből származó növényt is találtak. A borsmenta egyike azoknak a növényeknek, amelyeket Európa, Ázsia és Amerika számos országában egyaránt hatalmas területeken termesztenek. A növény kb. 1 méter magas, rizómás, enyhén szőrös levelei fogazottak, virágai fehéres-rózsaszínűek.

A borsosmenta illóolajának (Aetheroleum menthae piperitae) legfontosabb alkotórésze a mentol és annak észtere, a mentil-acetát. További alkotórészei a menton, karvon, karvakrol, limonén. Az olajat a frissen szedett virágrügyes hajtásokból desztillálással nyerik. Az ókori görögök olaját balzsamozáshoz használták. Ipari előállított illóolaját a rágógumi-gyártásban, a gyógyszerészetben, illetve a kozmetika- és az élelmiszeriparban hasznosítják.

Nevelés kiskertben

A legjobban mély termőrétegű, humuszban gazdag, 6.0-7.5 pH-jú talajon fejlődik. Vízigénye magas. Agresszív növekedésű, ezért gyorsan kivadulhat. A hajtás a szárcsomóknál könnyen legyökerezik, és új hatást hoz. Rizómáiról is új hajtások erednek. Ezért kiskertbe inkább dézsás növényként tartsuk. Például használhatunk olyan edényt, melynek alját el tudjuk távolítani, így növényünk közvetlenül a kert talajába tud gyökerezni. Így is egy darabig megfékezhetjük elszaporodását. Vegetatív úton könnyen szaporítható. A szárdarabokat kora tavasszal ültessük el. Miután vonzza a rovarokat, ültessük gyümölcsfák közelébe.

Nevelés dézsában

Dézsás növényként ültessük mély, vízelvezető nyílással ellátott edénybe, hiszen gyors növekedésű, és helyre szüksége van. Jól öntözzük be, tegyük fényre. Ha szobában tartjuk, helyezzük az ablak közelébe.

Hajtásról is gyökereztethetjük. A hajtás legyen erős, de nem szükséges, hogy sokleveles legyen. Tegyünk vízbe több hajtást. Minél mélyebben ér a vízbe, annál több gyökeret ereszt. Kb. egy hét elteltével megjelennek a fehér gyökerek. Addig hagyjuk vízben, amíg nem fejleszt oldalgyökeret is. Ha fogy a víz, pótoljuk vissza. Ha a gyökerek már megerősödtek, ültessünk minden hajtást külön edénybe. Évente ültessük át. Ha már túl nagyra nőtt, átültetéskor vágjuk szét két-három részre.

Gyógyhatásai

Európa összes országában, az Amerikai Egyesült Államokban és több ázsiai országban is hivatalosan szerepel a gyógyszerkönyvekben. Főleg aromás illóolajának köszönheti gyógyító erejét. Olaját a gyógyászatban gyógyteák és teakeverékek, szeszes kivonatok formájában használják.

Terápiás alkalmazásakor fokozza a nyálképződést, segíti az emésztést. Ideg- és gyomorerősítő, enyhíti a hányingert, az emésztőrendszer simaizmainak elernyesztésével csökkenti a gyomorgörcsöt, szélhajtó és antiszeptikus hatású, valamint serkenti az epeműködést. A borsmentából készült tea ezért fogyókúra esetén is hasznos. Köhögés, hurut és torokfájás kezelésében is hatékony. Szeszes kivonata többféle fájdalomcsillapító szer alkotóeleme. Antireumatikus hatású kenőcsök, masszázs- és fürdőolaj alkotórésze. Lumbágó és izomfájás esetén a bőrbe dörzsölve hat. A borsmentából nyert illóolaj több baktérium és gomba fejlődését gátolja, valamint az ajak- és nemi herpesz vírusának elusztításában is segít, továbbá enyhíti a migrén és a megfázás tüneteit. Gyakori alkotóeleme a gargarizáló szereknek, a köptető és a hörgők váladékát elfolyósító illóolajos anyagoknak, de orr- és légzéskönnyítő kenőcsöknek is fontos alkotórésze.

elektronmikroszkópos felvétel, G=glandula (olajtartó), H=levélszőr
Forrás: http://www.botanicalgarden.ubc.ca

Friss hajtásait és leveleit közvetlenül virágzás előtt, a korai órákban érdemes leszedni. Ha hajtásait szárítani akarjuk, akkor több hajtást vágjunk le ollóval. A beteg, fonnyadt leveleket távolítsuk el. Szárítás céljából fektessük két papírtörülköző közé, majd mikrohullámú sütőben 3-4 percig szárítsuk. A hajtásokat csokorba kötve, fejjel lefelé függesztve is száríthatjuk száraz, huzatos helyen. Közvetlen napfény ne érje. A mélyhűtőben, zárt csomagolásban fagyasztva száríthatjuk.

Felhasználása házilag

Friss hajtásait és leveleit közvetlenül virágzás előtt, a korai órákban érdemes leszedni. Ha hajtásait szárítani akarjuk, akkor több hajtást vágjunk le ollóval. A beteg, fonnyadt leveleket távolítsuk el. Szárítás céljából fektessük két papírtörülköző közé, majd mikrohullámú sütőben 3-4 percig szárítsuk. A hajtásokat csokorba kötve, fejjel lefelé függesztve is száríthatjuk száraz, huzatos helyen. Közvetlen napfény ne érje. A mélyhűtőben, zárt csomagolásban fagyasztva száríthatjuk.

Teához szedjünk egy marék friss levelet, forrázzuk le egy bögre vízzel, és hagyjuk ázni 10 percig. A szárított leveleket zöldtea-főzetbe hagyjuk állni. Ha zöldséget párolunk, tegyünk az edénybe borsmenta ágat. A teát elfogyaszthatjuk, hajat öblíthetünk vele, beletehetjük a fürdővízbe. Noha rendkívül üdítő, élénkítő hatása van koktélokba, gyümölcsökhöz, teákba keverve, frissíti a leheleted is, különböző főételeknél is jó szolgálatot tesz kellemes, hűsítő íze. Tehát szószok, sültek, töltelékek és desszertek ízesítésénél és díszítésénél is használhatjuk.

Megismerkedhetünk azzal az évelő dísznövénnyel, amely jól alkalmazkodik az extrém száraz, meleg nyárhoz. Mára kedvelt háttérnövénye az évelő ágyásoknak. Olvashatunk eredetéről, morfológiájáról, megismerhetünk néhány közkedvelt fajtát.

A Gaura nemzetségbe 20 faj tartozik, többségük fürtös virágzatot fejleszt, és hosszan virágzik.

Új trend a természet közeli kert, ahol a virágágyások gyakori háttérnövénye, gyógynövény ágyások szegélynövénye a ligetszépe félék (Onagraceae) családjába tartozó bokros évelő, a díszgyertya (Gaura lindheimeri). Az Újvilág területein őshonos. Főleg meleg és szárazságtűrése, hosszan tartó virágzása miatt vált közkedveltté. A nyári szellő izgalmas effekteket vált ki a virágmezőben. A virágok úgy lebegnek, mint egy csoport pillangó. A monda szerint Mária a kis Jézus ágyát ezzel a virággal díszítette.

Leírás

A növény kb. fél méter magasra nő, maximum kiterjedése1 méter. Levelei tojásdadok, fűrészelt szélűek. Vékony szárán apró szőrképletek találhatók. A virágok átmérője kb. 2,5 cm. A bugában álló, négyszirmú, fehér, rózsaszín virágok rövid életűek, reggel nyílnak. De a folyamatos virágzás miatt kora nyártól őszig gyönyörködhetünk bennük. A virágszár folyamatos növekedik a szezon folyamán. Remek méhlegelő.

A ‘Siskiyou Pink’ változatokat mélyrózsaszín virágrügyeiből fejlődő halvány rózsaszín virágai és kompakt (1m x 1m) habitusa miatt kedvelik. Léteznek vörös virágú változatok is. Kora nyártól a fagyok beálltáig virágzik. Levelei vörös színezetűek. Nemcsak a szárazságot, hanem a bő csapadékot is jól viseli. Szinte minden talajtípushoz alkalmazkodik. Az erősen bokrosodó, korai virágzású ‘Koralee Petit’ virágai is mélyrózsaszínűek.

Magyarországon többféle fajta kapható pl:

‘Cherry Brandy’
’Gambit Rose’
‘Rainbow Dwarf’
‘Red Color’
‘Siskiyou Pink’
‘Whirling Butterflies’

Termesztés

Napos helyen, de félárnyékban is szépen fejlődik. Jól tűri a szárazságot és az extrém, forró nyarakat is. A jó vízelvezetésű, laza talajt kedveli. Télen takarni kell. A második évben, az első fagyok beálltakor vágjuk vissza, hogy később minél dúsabb növekedésre serkentsük. Ha a nyári virágzás után visszavágjuk, őszre ismét teljes virágba borul. Magról, de dugványról is jól szaporítható. A gyökerezéshez 4-6 hét szükséges. Ha hagyjuk, hogy elszórja a magját, szép, dús állományunk lesz a következő évre.

Az 1600-as években került Európába. Az angol nemesítők munkájának köszönhetően ma már mintegy ötvenféle muskátli közül válogathatunk. A falusi kertek, rusztikus villák elmaradhatatlan növénye.

A Nyugat-Európában ma is gerániumnak emlegetett, a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó muskátli nemzetség körülbelül 250 fajt számlál, többsége Fokföldön őshonos. Akad azonban néhány ausztrál, új zélandi, abesszin és szíriai faj is. Linné is a Geranium nemzetségbe sorolta a muskátli fajokat a termés hosszú hegyes csőralakjára utalva. Ma a nemzetség tudományos neve Pelargonium. A Pelargonium elnevezés a görög ‘pelargos’ (gólya) szóból származik.

A Fokföld bár 1795-ig volt Hollandiához tartozott, és a Nyugat Indiai társaság révén kerültek az első példányok Európába az 1600-as években, az angolok is megfordultak itt, és az angol üvegházaiban időről-időre feltűntek a dél-afrikai növényújdonság. Elmondhatjuk, hogy a muskátli Angliából indultak hódító útjára Európa szerte. William Aiton (1731–1793), a londoni Kew Garden megalapítója által készített tudományos összeállítás segítségével nyomon követhetők a Dél-Afrikából érkező muskátli fajok.

Az első fokföldi muskátlit Hans William Bentinck, Portland első őrgrófja hozta Angliába 1690-ben. Az általa behozott Pelargonium cucullatum terülő cserje, amely Fokföld homokos talaján, a gránit alapkőzetű hegyek lejtőin él Saldanha és Baardskeerdersbos között. A helyi népgyógyászat hasmenés, hasfájás, köhögés, láz, vesebántalmak ellen használta. Sok muskátli hibrid őse.

Majd a borostyán muskátli (Pelargonium peltatum) tűnt fel. Először 1700-as évek elején Mary Capell Somerset, Beaufort hercegnője, akit Anglia első női kertészei között tartanak számon, gazdagította vele növénygyűjteményét. Elfekvő, lecsüngő hajtásai borostyánszerű levelei népszerűvé tették, és sok, csüngő kertészeti fajta szülője.

Beuafort hercegnőjének üvegházában tűnt fel először a közönséges muskátli Pelargonium zonale is, melynek Diószegi Sámuel lelkész és botanikus (1761-1813) munkatársaival a találó hódos muskátli nevet adta. Mindkét elnevezés arra a barna sávra utal, amely a növény karéjos, bársonyosan szőrös levelein félkör alakban húzódik. Sok hibrid díszmuskátli, ún. álló muskátli vagy kerti muskátli ősanyja.

1714-ben Compton püspök fulham-i kertjében tűnt fel a hódos muskátlihoz nagyon hasonló, kissé halszagú szennyes muskátli (Pelargonium inquinans). A magyar parasztházak ablakában látható kedvelt cserepes virág a P. zonale és a P. inquinans keresztezéséből előállított hibrid, amely a sávozott leveleket a sávoslevelű muskátlitól, az élénk színvilágot a szennyes muskátlitól örökölte.

Tíz év múlva, 1724-ben 10 új termesztésbe vont faj között tesznek említést a citrom illatú muskátliról (Pelargonium odoratissimum) a Chelsea botanikus kertben. A kertekben apró virágai mellett dekoratív leveleivel díszít és illatával hódít. Illóolaja széleskörű antibiotikus hatással bír, melynek köszönhetően gyakori alkotórészei a bőrápoló kozmetikai készítményeknek és gyakran szolgál parfümök illatanyagául.

Nálunk ma is sláger a tűzpiros paraszt muskátli.Szépen díszlik fahordókban, taligában, vagy egyszerű agyagcserépben is. Jól mutat fehérre meszelt házfal közelében, kitárt zsalugáter alatt, az ablakban, barnára festett faládában. Ugyanakkor a puccos hibridek díszes, különálló kaspót érdemelnek. Virágágyban nevelhetünk azonos növényeket, amelyek virágszőnyege lenyűgöző látványt nyújt, de vegyíthetjük is őket.

A muskátli szereti más növények társaságát, jól mutat búza- vagy margitvirággal összeültetve. Rusztikus hangulatot teremthetünk az erkélyen vagy a teraszon, ha a muskátlit, a petúniát, a büdöskét egy kimustrált sajtárba vagy fahordóba, kukoricaháncsból font régi szakajtóba ültetjük. Ugyanilyen hatást érhetünk el a vesszőkosárral is. Mielőtt pedig beleültetnénk a növényeket, béleljük ki vastag fóliával és terítsünk az aljára öt-hat centiméteres rétegben kavicsot.

Az angol muskátli (Pelargonium grandiflorum) azáleára emlékeztető virágaival egyre népszerűbb a növénybarátok körében. Afrika déli részéről származik. 1800-ban írták le először (Carl Ludwig) Érzékenysége miatt széltől valamint  tűző napsütéstől védett helyre ültessük. Szára fásodó, ujjasan tagolt leveleinek széle fűrészelt,  és intenzív illatanyagokat tartalmaz. Ernyőben álló virágai rendkívül mutatósak.

Nagy Z. Róbert

Ételeinket, italainkat ízesítik, és mértékkel fogyasztva élettani hatásuk is kedvező. A fűszereknek nemcsak a konyhában, a kertben is van helyük, hiszen gasztronómiai hasznuk mellett némelyiknek a díszítőértéke sem elhanyagolható. Ez pedig nem csak a tányérokon, hanem a kertekben is érvényesülhet.

Azték kakaótároló edény fedele, kerámia,Toninából. Toniná ókori maja városrom a mexikói Yucatán-félszigeten. A fotó itt készült: Maya Exhibition, Canadian Museum of Civilization, Gatineauesülhet.

Évezredes hagyományok

Ételeink fűszerezésének és a fűszernövények termesztésének már több ezer éves hagyományai vannak. Ez nem csoda, hisz ugyanaz az étel is változatos

lehet, ha különbözőképpen ízesítjük. Az etruszkok, rómaiak, görögök, egyiptomiak is számos fűszernövényt ismertek, sőt a szegfűszeget, időszámításunk előtt 200-ban már az ókori Kína piacain is lehetett kapni.

A kakaót és vaníliát Amerika felfedezése előtt használták már az aztékok, a borsot pedig 2000 éve a hindu gyarmatosítók vitték Indonéziába. A középkorban, Európában egyre több új fűszert kezdtek el alkalmazni. A fűszer- és gyógynövények ismerői és termesztésének mesterei a kolostorok szerzetesei voltak, akik hosszú, türelmes munkával kísérletezték ki egy-egy kiváló fűszerkeverék összetételét,

vagy a növények tartósításának fortélyait, melyekkel ízük a legjobban megmaradt. A kolostorokban kialakított fűszerkertek jó példaként szolgálnak arra, hogy egy haszonnövényekkel beültetett kertrész is rendelkezhet díszítőértékkel.

Hazánkban a legtöbb fűszernövény az olaszok és spanyolok közvetítésével jutottak el. Az 1800-as évek közepére a termesztés már kijutott a kolostorkertek keretei közül, és egyre elterjedtebb lett a családi kertekben is.

A történelem minden korszakát végigkísérték a fűszerezés hagyományai: míg a főúri lakomákon a keleti, drága fűszerek kerültek terítékre, ínséges időben a szegény emberek szintén fűszerek segítségével (amelyek a közelben termettek) tették elviselhetőbbé szegényes alapanyagokból álló étrendjüket.

Mi is a fűszer?

Fűszereknek azokat az általában növényi eredetű termékeket nevezzük, melyeket ételek, valamint élelmiszeripari készítmények ízesítésére, illatosítására, színezésére, és esetenként tartósítására használunk. A világon mintegy húszezer fűszerként is használható növényt tartanak számon. Ezekből hazánkban körülbelül ötvenet alkalmazunk többé-kevésbé rendszeresen.

A legtöbb fűszer egyben gyógynövény is. Fontosabb hatóanyagaik között szerepelnek baktériumölő anyagok, emésztést serkentő illóolajok, és az ásványi anyagok felszívódását befolyásoló glikozidok. Jelentős még vitamintartalmuk is, főként azoknak, melyeket frissen fogyasztunk.

A család téli fűszerellátásáról többféleképp gondoskodhatunk. Ha ragaszkodunk a friss levelekhez, a fűszerek nagy részét cserépben, télen is sikeresen termeszthetünk az ablakpárkányon, de a nyár ízeit mélyhűtve is megőrizhetjük. A leggyakoribb tartósítási mód a szárítás, ezenkívül készíthetünk fűszersót, vagy fűszeres ecetet, -olajat is, mely az év bármely szakában felhasználható a konyhában.

Az sem általánosítható, hogy a növények mely része a fűszer. A fahéjnak a kérgét használjuk, a köménynek, az ánizsnak a magjait, a tormának és a petrezselyemnek pedig a gyökerét. A közönséges boróka tobozbogyójával a gin-t ízesítik, ám ezen kívül húsok, kolbászok füstölésekor a tűzre szórva néhány szemet, kellemes aromával gazdagítja a húst, tehát “füstfűszernek” is kitűnő.

A fűszer és az étel-alapanyag közötti határ is gyakran elmosódik. A darált dió, mogyoró, a kókuszreszelék sütemények egyik alapanyaga, ha nagy mennyiségben használjuk. Ám ugyanezek rántott húsok fűszerezésére is használhatók, ha panírozáskor a zsemlemorzsát helyettesítjük velük.

Bár a fűszerezés egyéni ízlés dolga egy étel akkor harmonikus, ha a fűszerek nem érződnek ki külön belőle, ám ha valami kimaradna, az rögtön feltűnik.

Török Réka

A 2003-ban a világörökség részévé vált Kew Kertek büszkélkedik az egyik leghíresebb rododendron gyűjteménnyel. Mintegy 700 rododendron fajta borul virágba tavasszal.

Történeti áttekintés

1759-ben III. György angol király édesanyja, Auguszta walesi hercegnő egy 12 hektárnyi homokos területen, London délnyugat részén megalapította a Kew (ejtsd Kju) Garden-t (Kew kert). A később világhírűvé vált kert Royal Botanic Gardens néven 1840-től az Egyesült Királyság nemzeti botanikus kertje. Ma nem csupán turista-attrakció, hanem tudományos intézmény is ez a hely: található itt fontos növénygyűjtemény (mag-bank), az emberiség és a növények kapcsolatát ismertető múzeum, vezető helyszíne a hivatásos kertészek képzésének, és félmillió kötetes könyvtár is működik itt.

A Kew kertek 2003. júliusától az UNESCO Világörökség része.

A 121 hektáros csodálatos kert London egyik fő látnivalójának számít, 2007-ben 1,65 millióan látogatták és ezzel a leglátogatottabb

fizetős parknak számít az Egyesült Királyságban.

A kert növényfajainak száma 1789-ben már öt-hatezer volt, és 1813-ra ez a szám elérte a tizenegy ezret, napjainkban viszont már több mint 30 000 élő faj található Kew területén. Az un. mag-bankban 7,5 millió szárított növény- és gombamintát tárolnak, mely a legátfogóbb ilyen gyűjtemény a világban. Az élő növények csodálatos gyűjteménye a brit érdekeltségű területekről érkeztek a kezdetekben, de ma már a világ minden részéről gyűjtenek a szakemberek.

Cikkünkben bemutatjuk önöknek a kert egyik látványosságát, melynek első növényei a Himalájából érkeztek.

Fotó:: www.kew.org

A Rododendron Völgy
Kew egyik leghíresebb területe a Rododendron Völgy, ahol nagy területen látványos virágzású, változatos méretű, megjelenésű és formájú rhododendron cserjéket láthatnak a látogatók. Ez nem természetes völgy, hanem a híres királyi udvari “mester

kertész”, Lancelot Brown által a Temze árteréből leválasztott területen létrehozott mesterséges kertrészlet, melybe több mint 700 fajta rhododendront ültettek az idők során. Igazi virágritkaságok és egyedi hibridek is akadnak köztük, ez utóbbiak kizárólag csak itt találhatók meg a világban.

A kert legrégebbi rododendron faja a Rhododendron campanulatum, amely Nepálból került ide 1825-ben. Egyike a hidegtűrő himalájai fajoknak. Halványbíbor virágai idővel kifehérednek.
Legillatosabb növénye az itt hibridizált Rhododendron kewense ‘King Georges’. A Kewense hibridet 1875-ben állítottak elő (R. Aucklandi x R. Hookeri). Később, egy sikeresebb keresztezés eredményeként megszületett a loderi csoport (R. fortunei x R. griffithianum). A loderi csoport nagy méretű, mutatós levélzetű, és rendkívül illatos virágú.

A legnagyobb növény a R. ‘Cunningham’s White’, mely megszámlálhatatlan fehér virágjával minden tavasszal megörvendezteti az odalátogatókat. Ez a fajta nagyon kedveli a helyi klímát, és erőteljesen növekszik a hatalmas fák árnyékában, melyben segít a Temze által biztosított páradús levegő.

Ezek a csodálatos növények virágzásuk csúcsát május második felében élik, de majdnem egész évben, novembertől augusztusig mindig találunk épp virágzó növényt a Völgyben.

A közelmúltban kedvezőtlen folyamatok befolyásoltál a Rododendron Völgyet, melyeknek hatására nagy veszteségek érték a kertet. Egy szilfabetegség miatt az 1970-es évek végén az árnyékképző szilfák teljesen kipusztultak, 1987-ben hatalmas viharok pusztítottak Kew ezen részén, míg 1990-ben az Armillaria gombafertőzés okozott komoly veszteséget a gyűjteményben. Az említett károk valamint az elnyúlt aszályos időszakok miatt Kew munkatársai kénytelenek voltak újabb fákat telepíteni erre a kertrészre, hogy a megfelelő mennyiségű árnyékot biztosítsák a cserjék számára. Egyúttal savanyú földet és speciális tápanyagot kevertek a talajba, hogy a megfelelő növekedési feltételeket újra biztosítsák a növényeknek. Nem csak árnyékképző növényeket telepítettek és telepítenek folyamatosan, hanem újabb és újabb rododendron hibrideket és fajokat.

Az elmúlt pár év munkája eredményeképp a Rododendron Völgy újra eredeti fényében és pompájában látható, ma már ismét a botanikus kert egyik legnépszerűbb látványossága.

Süllyesztett, a bejárati ajtó és az utca szintje közé ékelődött apró udvarok fő jellemzője, hogy árnyékosak, sivárak. A kert állapotán, esztétikai megjelenítésén a tér, a talaj megváltoztatásával, a megfelelő növények kiválasztásával segíthetünk.

Nyirkos, silány talaj

Ássunk egy kb. 1m-es próbagödröt. Ha esőzés után a víz nehezen szivárog el, nincs mese, a talajvizet el kell vezetni. Ha az építkezés eredményeképp az altalaj felszínre kerül, vízzáró agyagréteg alakul ki. Ilyenkor viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk. Ugyanis a vízzáró réteget át kell törnünk, és a probléma máris megoldódott. Szintén talajtömörödést okoz, ha a munkagépek tömörítik össze a talajt, megváltoztatva a talajszerkezetet. Ekkor a talaj mélyebb megmunkálásával segíthetünk a problémán. Gyakran nincs is kertünkben megfelelő termőréteg, csak agyag. Ilyenkor termőtalajt kell hozatnunk, vagy komposzttal kell a talajfelszínt összedolgozni. Gyakran még ez sem segít. Ilyenkor drénezni kell. Bár sokszor egy víznyelő kút is megteszi.

Terepváltoztatás – térérzet

A mély területeket padkákkal tehetjük mozgalmasabbá. A szintváltoztatások a nagyobb tér érzetét keltik. A térnövelő hatást tovább fokozhatjuk, ha a kertet lehatároló, bejárattal szembeni falakat pasztellszínekkel lefestve a távolság érzetét keltjük.

A nyitott kapu mindig a rejtett kert szépségét érzékelteti. Ezért izgalmas eleme a kicsi kertnek. Kapucskát a falra is szerelhetünk. Ha ajtaját nyitva hagyjuk, ez azt sugallja, hogy ott újabb kert rejtőzik. A térérzet tükrökkel is fokozható. Ezzel azonban bánjunk óvatosan, a szemlélő ne lássa magát benne.

A falak “meleg” és “hideg” színének változtatásával mozgalmasabbá tesszük kertünket. Ha világos, napfényes színt választunk, a kertünk sokkal világosabbnak tűnhet. A falakra futhat borostyán, repkény. Helyezzünk hangsúlyt a fény és árnyék játékára.

Látványelemek

Egy feltűnő elem elhelyezése elvonja a tekintetet a környező magas épületekről. Ez az elem lehet egy nagyobb növény, edény vagy szobor. Ebből azonban elég egy elem. Az edénybe árnyéktűrő palástfű, árnyékliliom, télizöld kerülhet. Vagy ültessünk különleges kőedénybe szobaaráliát. Vigyázat télire be kell vinnünk.

Egy-egy növény önmagában is vonzza a tekintetet. Ilyen a hatalmas levelű kínai rebarbara. Nevelhetünk egy magasabb fát is, juhart, fűzet vagy nyárfát. Egy feltűnő formájú, páfrányokkal övezett szobor szintén megteszi a várt hatást. A térérzetet fokozandó tükröt is helyezhetünk mögé.

Növényszínek

Kellemes hatást nyújtanak az aranysárga, ezüstszürke tónusok. A sárga szín a napfényt pótolja, és szépen kiemeli az ezüst szürkét. Ekkor már más színre nincs is szükség. Kora tavasszal szépen mutat a hunyor. Az ezüstös levelű egynyári árvacsalán jó vízvezető képességű talajt kíván. Az árnyékkedvelő, évelő tündérfürt, krémszínű virágaival szépen mutat. Ezek alacsonyabb növésűek, tehát olyan helyre kerüljenek, ahol rájuk láthatunk. A lejtős területet szépen beborítja az aranylevelű lizinka.

Ha van a környéken bodza bokor, friss virágzatából kellemes frissítőt készíthetünk. A kertünkben élő bodza odacsalogatja a rovarokat, madarakat. Kertünk megtelik élettel.

A feketebodza (loncfélék, Caprifoliaceae) akár kisfává is megnövő cserje. Ágainak belseje fehér szivacsos bélszövettel kitöltött. A jellegzetes szagú levelek páratlanul szárnyaltan összetettek, szélük a sima levélváll kivételével fűrészes. A kisméretű, sárgásfehér virágok 5-6 ágú sátorozó bogernyőben állnak. A termés augusztusra beérő fényes fekete bogyó. Főleg nitrogéndús talajon, akácosokban fordul elő. Május-július hónapokban virágzik A fekete bodza virága mutatós. Miután vonzza a rovarokat, továbbá a gyümölcsét is legalább 50 madárfaj kedveli, kertünkben sok énekesmadár otthonra lel, ha bodzát is ültetünk.

Gondozás

A fekete bodza szinte mindenütt vadon is előfordul. Talaj iránt nem igényes, de legszebben az üde, levegős, nitrogénben gazdag, jó vízellátottságú, gyengén savanyú kémhatású talajokon díszlik.

A szélsőséges körülményeket rosszul tűri. Már pár napos vízborítás a növény pusztulásával jár. Ugyanakkor a sülevényes homoktalajokon a növény hervad, és a termés aszalódik, mennyisége és minősége is csökken. A tenyészidőszak csapadékhiánya elsősorban a fiatalabb ültetvényekben okoz kárt. Erősen kötött, tömörödött talajokon, sok csapadék vagy túlöntözés esetén kipusztul. Telepítése során figyelemmel kell lenni nagy fényigényére, mert a fény hiánya a hajtások gyengeségét okozza, a virágzat mennyisége csökken és a minősége is romlik. Az egyes fajták fagytűrése eltérő. A rendszeres, mérsékelt erősségű szél csökkenti a kártevők – elsősorban a fekete levéltetvek – megtelepedését. Ezzel szemben az erős szél a fiatal ültetvényekben igen jelentős kárt okozhat a hosszú fiatal hajtások kitörésével, ami egy- két évvel elnyújtja a koronaalakítást.

Gyógyhatások

Virágja flavonoidokat (2-3% rutin, kvercetin, szambucin), szaponinokat (urzonsav), klorogénsavat, ciánglikozidokat (szambunigrin), 0,1-0,2% illóolajat és nyálkaanyagot tartalmaz. Virágának 0,5 %-os főzete vizelethajtó, izzasztó, lazító, hashajtó, nyugtató hatású. Reuma ellen is ajánlják. Növeli a szervezet ellenálló képességét. Meghűléses betegség esetén teáját 2-3 óránként fogyasztva a tünetek csökkennek, és fájdalomcsillapító hatása is érvényesül. A friss virágokból szörpöt, üdítőitalt és pezsgőt is készítenek.

A virágzat szedését akkor kell elkezdeni, amikor a bogernyő szélén lévő virágok kinyíltak és a középsők még bimbósak. A bodza virágzatát csak száraz időben szabad gyűjteni, ugyanis ha esőtől vagy a harmattól nedves virágzatokat gyűjtjük, akkor a virágok szárítás közben megbarnulnak. A virágzatot közvetlenül az elágazás után ollóval vagy késsel metszik le a bokorról, a vastagabb szárrésszel együtt. A begyűjtött feketebodza-virágzatokat 3-5 cm vastag laza rétegben szárítjuk. A virágzatok kocsánnyal felfelé állítva, szárítókereten, kifeszített ponyván vagy papírral borított deszkán sorbarakva 4-6 óra alatt megszáradnak. A virág akkor kellően száraz, ha a szárrészek pattanva törnek. A száraz virágokat a kocsányról kézzel lemorzsoljuk. A lemorzsolt virágok közül a szárrészeket távolítsuk el, mert cianogén glikozid és szambunigrin tartalmuk miatt mérgező hatásúak. Mivel a száraz virágok nedvszívók, tárolásukra papírral bélelt dobozok vagy ládák a legalkalmasabbak. A szárított virágok akkor jó minőségűek, ha halványsárga színűek, jellegzetesen kellemes illatúak, kesernyés ízűek.

A bodza bogyója gyümölcssavat, cukrot, cseranyagot, nyomelemeket, illóolajokat stb. tartalmaz. Tartalmaz továbbá szerves savakat (almasav, valeriánsav, ecetsav stb.), antocianinokat (szambucianin), C-vitamint (100-130 mg/100 g), béta-karotint, foszfort, vasat, kalciumot, magnéziumot. A friss bogyóból szörpöt is készíthetünk, egymagában, vagy más gyümölccsel együtt. Reumás bántalmak ellen, lázcsillapítóul alkalmazzák. A termések gyenge hashajtó és vizelethajtó hatásúak. Izzasztó hatása a bodzavirágénál gyengébb. Az érett bodzabogyókat ősz elején, mikor lilás-fekete színűek, a virágzathoz hasonlóan kocsánnyal együtt gyűjtik és szárítják, mert különben a bogyó leve kifolyik és a megszáradt bogyók összetapadnak. Szárítás után a bogyókat a virágzathoz hasonlóan a kocsányról le kell morzsolni. A megszáradt bodzabogyók kemények, a fekete borshoz hasonlítanak, fekete színűek, édeskés-savanykás ízűek.

Figyelem a gyalogbodza termését és virágát ne szedjük. A fekete bodza rokona a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható.  Levelei és éretlen gyümölcsei cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.

Hogyan különböztessük meg a fekete bodzát a gyalogbodzától?

• A gyalogbodza (Sambucus ebulus) csak kivételesen nőhet meg másfél méternél magasabbra,
• levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak,
• virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévő bogernyőt alkotnak. A szirmok fehér színűek, a portokok lilák, erősen elütve a szirmoktól, ellenben a fekete bodzának  portokjai sárgák, a szirmok is halványsárgák.
• A gyalogbodza szintén bogyótermései, eltérően a fekete bodzától, felálló terméscsoportban állnak.

 A bordó levelű bodza

A 3 m magasra megnövő bordó levelű bodza (Sambucus nigra ‘Thundercloud’) növő igazi különlegesség. Levelei sötétkékek, lilás-bordóak. Kora tavasszal erőteljes visszametszést igényel. Jó vízelvezetésű talajokon, teljes napon vagy félárnyékban fejlődik a legszebben vízigénye közepes. Májustól – júliusig hozza tenyérnyi, illatos, rózsaszín virágait, augusztusban kifejlődnek fekete bogyói, amelyekből készíthetünk teát, lekvárt, gyümölcsbort.

Néphit, babonák

A magyar néphit szerint a sertéseket elkerüli a vész, ha az ólba bodzaágat szórnak. A bodza további boszorkányos tulajdonságai: elsőként rügyezik a fák közül, májusban, pünkösd havában hozza fehér virágait, mint a galagonya, megdörzsölt levele kénkőszagot áraszt, lombja még decemberben is a fán zöldell, végezetül szinte kiirthatatlan. Egyes hiedelmek szerint Krisztus keresztfája is idős bodzafából készült, és Júdás is bodzafára akasztotta fel magát.

Ha kevés a helyünk, ha örök újítók vagyunk, ha még több virágot szeretnénk, ha nincs kertünk, akkor kertészkedjünk miniben.

Mibe ültessünk

Válasszunk megfelelő, vízelvezető nyílással ellátott konténert. Bár sok mutatós edény vásárolható (terrakotta, mázas, fa), nem szükséges feltétlenül vásárolnunk. Választhatunk az otthoni limlomok közül is. Legyünk kreatívak. Törekedjünk az egyedi látványra. Ugyanakkor ügyeljünk a harmóniára. Az edényeket mindenképp lássuk el drénnyílásokkal. Ezek mérete olyan legyen, hogy a talajt megtartsa, de a vizet kiengedje.

A konténer talaja lehetőleg könnyű, tőzeges virágföldkeverék legyen. Használhatunk mesterséges talajokat is. Ez azonban nem való szeles helyekre, illetve oda, ahol könnyen leborulhat. Beültetéskor ne kerüljön a növény 5 cm-nél közelebb a konténer széléhez, különben könnyen kiszárad. Jól nyomogassuk le a talajt a növény gyökere körül.

Általános tudnivalók

Csak akkor vállalkozzunk konténeres növénynevelésre, ha naponta legalább egyszer meg tudjuk öntözni. A beültetésre kiszemelt növényeket előzetesen öntözzük meg. A kis tér, viszonylag kevés talaj az új helyen, a konténerben is megkívánja a gyakori öntözést. A csepegtető öntözés, legalábbis vízpermet a legmegfelelőbb, ilyenkor sérülnek legkevésbé a növények, és a talaj sem iszapolódik szét. A túlöntözést kerüljük. Ügyelni kell a tápanyagellátásra is. Elsősorban a lassan ható, és folyékony műtrágyák, levéltápok ajánlottak. Természetes alapú tápok, a különböző lisztek (vér-, hal-, csontliszt) is sikerrel alkalmazhatók. Tápozni kb. 10 naponta elegendő.

Virágdíszek

Bátran szerezzünk be nyáron virágzó egynyári palántákat. Fókuszáljunk a törpe méretekre. Igazi mediterrán fíling, ha külön, 20 cm átmérőjű cserepekbe ültetjük őket, és egymás mellett kapnak helyet. A dézsás kultúrák kedvelt növényei a törpe növekedésű cinniák, dáliák, begóniák, pillevirágok (Cosmos). Jól bírják a tartásból adódó mikroklímát a vasfű, a porcsin, a nebáncsvirág, a kokárdavirág.

Levéldíszek

Ültessünk levéldíszeket is. A Coleus vidám nyári és őszi színei félárnyékban a legszebbek. Ültessünk fényesen csillogó levelű papagályfüvet (Alternanthera), amely egynyáriként nevelhető évelő. Ez a növény átteleltethető, és tavaszra új növényt is dugványozhatunk. Szintén megfelelő a szépcsalán (Acalypha hispida), amelynek virágai macskafarokra emlékeztetnek. Hideg téli napokon szintén behozhatjuk. Ilyenkor gyakran csípjük vissza. Tavasszal hajtásairól szaporíthatjuk.

Ültessünk össze!

Összeültetésnél vigyázzunk, hogy a növények igényei hasonlóak legyenek. Együvé kerülhet például a kányavirág (Rorippa) és a körömvirág, de semmiképp se ültessünk össze szárazság és napfénykedvelő kakukkfüvet mondjuk vízigényes, kevésbé fénykedvelő nebáncsvirággal. Az elnyílt virágokat le kell szedni, hogy még több virágot hozzanak. Egyébként sem árt, ha néha visszametsszük a növényeket, így jobban bokrosodnak.

Tullni kertek (Felső-Ausztria)

A szobák lehetnek intim, zárt kis terek vagy nagyok és nyitottak. Ez főleg akkor jó, ha a környezet nem zavar, és amerre a szem ellát, minden a mi birtokunk.

A kültéri szobák sokszor egyéb terekhez kapcsolódnak. Kerti medencéhez, lugasokhoz.

Általában elmondhatjuk, hogy a kültéri szobának legalább három fala van. Ezek lehetnek épített falak, vagy akár élő sövények is. Ez teszi őket meghitté, szobaszerűvé. A falak védenek a széltől, mégis jár a levegő, és kézzelfogható közelségbe kerül hozzánk a természet.

A nyári hőség elől legjobb, ha árnyékba vonulunk. Ezért a falak mellett gondoljunk a tetőre is. Egyszerű esetben megteszi a napernyő, de még jobb, ha természetes tetőként, fa alá tudunk telepedni. Íme a csipkés levelű akácfa-tető (Robinia), árnyékában a törpe ólomvirág (Plumbago) az ágvégeken nyíló kék bugás virágai a lángvirághoz hasonlóak. A rusztikus támrendszeren futórózsa, előtte metszéssel alakított gambel tölgy (Quercus gambelii) Az előtérben levendula (Lavandula).

A kültéri lakóterek kialakításakor előszeretettel alkalmaznak pergolát. A futó vagy kúszónövények e kedvelt támasztéka árnyékos, meghitt teret biztosít egy meghitt beszélgetéshez, vagy éppen borozgatáshoz. A képen a ház közelében található pergolára Wisteria fut. A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) balról jobbra csavarodó hajtásaival akár 10 méter magasba is felkúszhat. Lila virágpompájával méltán népszerű növény. Virágai hosszan, áprilistól júniusig nyílnak és akár 30 centiméteres fürtökben lógva díszítik kertünket.

A szőlőlugas nálunk régóta használt, kiváló lehetőség a nyári lak kialakítására. A gyors növekedésű szőlőt a ültethetjük a talajba vagy edénybe is. A pergolát akár a kertben, akár a teraszon felállíthatjuk. Támaszkodhat a házfalhoz vagy a kertben szabadon is állhat.

Lugasra futtassunk direkt termő fajtákat, amelyek termése csak csemegeszőlőként fogyasztható. Bár ízük nem veszi fel a versenyt a minőségi csemegeszőlő fajtákéval, de szinte növényvédelem nélkül is tarthatók. De választhatunk gyorsnövekedésű csemegeszőlő fajtáka is, mint például az Afuz Ali, az Itália, a Pannónia kincse, a Szőlőskertek királynője, a Gloria Hungariae, az Irsai Olivér, a Hamburgi muskotály, a Génuai zamatos, az Ezeréves Magyarország emléke, a Favorit.

Ha kísérletező kedvűek vagyunk, gyűjtsünk be adriai nyaralásunk során pálma magvakat, és otthon ültessük el őket. A tengerről hozott mag minél előbb kerüljön földbe. Ha kellően türelmesek vagyunk, és nem feledkezünk meg a bébinkről, akkor mutatós datolyát, legyezőpálmát vagy törpepálmát nevelhetünk.

A pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó pálmák fás szárú bokrok, liánok vagy fák, legalább 200 nemzettséggel és 3000 fajjal. Az általunk is közismert pálmák levélkoszorús trópusi fák, többnyire el nem ágazó hengeres törzzsel, amelyet rendszerint az elpusztult levelek töve borít. A kifejlett levelek ujjasak vagy szárnyasan osztottak, illetve szeldeltek. A pálmák mutatós leveleik miatt olyan kedvelt levéldísznövények. Európában a pálmák a szabadban csak a mediterrán területeken telelnek át, a mi éghajlatunkon viszont csak üvegházakban, úgynevezett pálmaházakban maradnak meg. Az ismertebb európai pálmaházak közül hozzánk legközelebbi a budapesti és a bécsi, ezeknél nagyobb a párizsi, a berlini, a londoni és a majna-frankfurti. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tarthatjuk nyáron akár a kertünket is díszítő szobanövényként őket. Adria partjain leggyakoribb a törpepálma, a legyezőpálma és a datolyapálma. Valamennyiüket megpróbálhatjuk otthon magról szaporítani. A csírázáshoz persze idő kell, és még több idő szükséges a fajtára jellegzetes levelek kifejlődéséhez.

Trópusi pálma

A legtöbb pálma a trópusokon, szubtrópusokon őshonos, ezért melegkedvelő. Persze a hőségben nehezen viselik a vízhiányt és a száraz talajt. Meghálálják a napi frissítő öntözést és a levelek lemosását is. A nyáron is cserépben tartott pálmákat állítsuk kéthetente vízzel telt nagy edénybe, így a földjük vízzel telítődik. Zuhanyozhatjuk is őket. Télen más a helyzet, ritkábban kell öntözni, és hűvösebb helyen kell tartani (8-15 °C). Ha erre nincs mód, a nyári tartásmódot folytassuk. A szobában télen világos vagy félárnyékos helyen tartsuk, különben a napsugarak levélperzselést okozhatnak.

Szaporítás magról

Sikeres lehet a tengerparti nyaraláson szerzett, a pálmafa alatt kihajtott fiatal, mindössze 8-10 centis növényke cserépbe ültetése. Legegyszerűbb azonban, ha a magvak csíráztatásával próbálkozunk. A pálmamagot vetés előtt mossuk meg, majd áztassuk néhány napig langyos vízben. A vizes tálka télen fűtőtesten, nyáron pedig meleg, napsütötte helyen legyen.

A pálmamagot mély cserépbe ültessük, mert hosszú gyökeret fejleszt. A mag elültetése előtt a cserepet tegyük vízzel töltött alátétbe, hogy a pálmamag nedves földbe kerüljön. A csírázáshoz legalább 21 fokos hőmérséklet szükséges, de fontos a magas páratartalom is, ezért a cserepet takarjuk le üveggel, vagy húzzunk rá lyuggatott műanyag tasakot. A levelek megjelenéséig több hetet kell várnunk. Leghamarabb egy hónap elteltével számíthatunk az első levélkékre. Később is csak lassan fejlődik, a fajtára jellemző levelek néha csak 2-3 év múlva láthatók.

A pálmákat, fajtájától függetlenül, nyáron kitehetjük a szabadba: cserepestül szabadon vagy földbe süllyesztve, dézsában.

Datolyapálma vagy főnixpálma Phoenix canariensis

A Kanári szigetekről származó datolyapálma természetes körülmények között akár a 20 méter magasságot is eléri. Törzse kemény, levelei szárnyaltak. A boltban vásárolt datolya magjából is próbálkozhatunk nevelésével. A magot a szedés után minél előbb ültessük el, különösen, ha a magot nyaralásból hoztuk, mert gyorsan veszít csírázóképességéből. A saját nevelésű pálma alsó, első levélpárját, a szikleveleket elszáradás után vágjuk le. A később fejlődő levelek száraz végét és a levélnyeleket szintén távolítsuk el.

Az egyik legigénytelenebb pálmafajta. Árnyékos helyen is növekszik. Laza és kötött talajon is megél. Mélyen gyökerezik, ezért szárazságtűrő. Tavasztól őszig a szabadban, napos helyen tartsuk. Öntözzük rendszeresen. Télen a lakásban állítsuk világos, 10-14 °C-os hőmérsékletű helyre, és 10-14 naponként locsoljuk. Ha fűtött szobában tartjuk, leveleit permetezni kell. Néha mossuk is le a leveleket.

Legyezőpálma Livistona chinensis

Mutatós növény. Dél-Japán, Tajvan, a Dél-Kínai szigetvilág bennszülött növénye. Nevét legyező alakú leveleiről kapta, amelyek a lakásban is fél méteresre nőnek. Kifejlett levei legalább 75 szegmensből állnak. Lombozat szökőkútszerűen helyezkedik el a törzsön.

A közhiedelemmel ellentétben nem igényel rekkenő trópusi meleget. A levegő páratartalmára viszont érzékeny, rendszeres lemosással megelőzhető a levélcsúcs sárgulása, száradása. A gyakori öntözést meghálálja. Kevés fénynél megnyúlik és formátlan lesz. Ellenállóságát növelhetjük, ha májustól szeptemberig a szabadban tartjuk. Magról szaporítható, de a csírázás több hónapig eltarthat. A csírázáshoz és a megfelelő fejlődéshez még télen is legalább 20- 25 fokos hőmérsékletet igényel, ennek ellenére minimum 7 °C-ig teleltethető. Fűtött szobában helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre.

Törpe pálma Chamaerops humilis

Ez a Földközi-tenger vidékéről származó pálmafaj a legkönnyebben tartható szobanövények egyike. Lassan növő fajta. A 2,5 méteres magasságot 10-15 év alatt éri el. Idővel azonban terebélyes fa lesz belőle. Nagy legyezőszerű levelei hosszú levélnyélen vannak, de ha leszáradnak, a levélnyéllel együtt kell levágni. A törzsön viszont megmaradnak az ananászra emlékeztető pikkelyek.

Szobanövényként jól teleltethető. 5 fokon is tarthatjuk. Sőt kiültetve – 10 °C-ig fagytűrő, ellenáll a nagyobb fagyoknak, hóesésnek. Nyáron szintén szabadba vihető. A téli hidegben fakuló levelei nyáron a szabadban visszanyerik színüket és alakjukat. Az idős fa törzsén oldalhajtásokat nevel, és erről is szaporíthatjuk, de magcsíráztatással is próbálkozhatunk.

Vöröshagymát minden kiskertbe! Jellegzetes íze a nemzeti ételeink elkészítéséhez nélkülözhetetlen. Nem csupán főzve, zsiradékon futtatva ízesíthetjük vele ételeinket, hanem fogyaszthatjuk nyersen is.

Hagymát (allium cepa, Liliaceae) már a történelem előtti időkben is fogyasztottak. Egyes kutatások szerint Közép-Ázsiából származik, mások pedig Iránból illetve Nyugat-Pakisztánból eredeztetik. Elterjedését segítette, hogy kevésbé romlékony, jól szállítható. Kínai kertekben is több mint ötezer éve már termesztik, Egyiptomban ie. 3500-as évekre tehető megjelenése. Itt az örökkévalóság szimbóluma, amit kör a körben striktúrájú hagymájának köszönhet. Még a piramisok falfestményein is megtalálható. A biblia is említi. Indiában gyógynövényként fogyasztották. A rómaiak kedvelt fűszere, Marcus Gavius Apuciusz (Tibériusz és Augusztusz alatt) szakácskönyvében többször is előfordul.

A középkori Európában a bab és a káposzta mellett a harmadik legfontosabb zöldség. Kolumbusz hagymát vitt magával Amerika partjainak meghódításakor, de az indiánok már régóta fogyasztották vadon növő fajtáit.

A hagyma magszár végén a sok apró virágból álló, gömb alakú (fejecskeszerű) ernyővirágzat. A virágzat 5–8 cm átmérőjű, 200–500 virággal.

A hagyma magszár végén a sok apró virágból álló, gömb alakú (fejecskeszerű) ernyővirágzat. A virágzat 5–8 cm átmérőjű, 200–500 virággal.

A hódoltság időszakában, török közvetítéssel került hozzánk.

Egyszikű növény. Jellemző módosult föld alatti hajtása olyan rövidszártagú szár, amelyet húsos pikkelylevelek burkolnak körül. Kedvező nappalhosszúság és hőmérséklet esetén a levélalap megvastagodik, és megkezdődik a tápanyagok felhalmozása. Vannak gömbölyû (Oporto, Makói bronz, Tétényi rubin), lapított (Braunschweigi, Turbo), enyhén megnyúlt (Mundo), hengeres fajták (Sonkahagyma). A buroklevél színe leggyakrabban bronzvörös, de lehet lila, fehér szalmasárga.

Csöves, viaszos bevonatú levelei a hagymatönk csúcsi részéből képződnek. A hagymatönk alsó része bojtos mellékgyökérzetet fejleszt, amely nem hatol mélyen a talajba. Az üreges tőkocsány tetején ernyővirágzat fejlődik. Termése háromrekeszű tok, benne fekete három élű magvakkal.

A hagyma sok ásványi sót, vitamint tartalmaz. Kvercetin, antioxidáns tartalma kedvezően befolyásolja a szervezetben zajló biokémiai folyamatokat. Táplálkozási értékét leginkább magas energiaértéke, jelentős fehérje tartalma, rostanyagai, C-vitamin tartalma adja. Baktériumölő hatású kénvegyületeket is tartalmaz. Csökkenti az emésztőrendszeri fekély veszélyét. Csökkenti a vérlemezkék képződését, így segít megelőzni a szívinfarktus, az agyvérzés kialakulását. A legújabb kutatási eredmények alapján a csontritkulás kialakulását is gátolja.

Környezeti igények

Hőmérséklet igény

A vöröshagyma hideg tűrő, fagytűrő növény. Kikelt fiatal növény -6°C –t, míg őszi anyahagyma-kiültetés esetén -20°C-t is kibír, és jól áttelel. Fejlődéséhez 19 °C kedvező.

Talaj igény

A hagymát napfényes helyre, jó vízgazdálkodású, laza talajba ültessük. A talaj kedvező pH értéke: 6,2-6,8. Mivel a hagyma sekélyen gyökerezik, a megfelelő tápanyagellátás fontos tényező. A talajtermékenységet fokozzuk komposzttal. Foszfor és káliumigényét csontliszttel és hamukiszórással is pótolhatjuk. Komplex műtrágyát használva az N:P:K 1:2:2 arány a kedvező számára.

Hagymaérés

Megfelelő hagyma csak megfelelő naphossz (fotoperiódus) és hőmérséklet együttes hatására fejlődik. A hagymaérés időszakában legkedvezőbb a 26-32°C. Az északi, hosszúnappalos fajták megvilágítás hosszúság igénye nagyobb, 14-16 órás nappalokat igényelnek a jó hagymafej képzéshez, ezért a fej kialakulása késôbb kezdôdik hazai körülmények közt. A déli fajták 12 órás megvilágítás mellett is eredményesen termeszthetôek.

Duggassunk

A dughagymás termesztési módszer Makóhoz kötődik, ahol a száraz időjárás miatt a hagyma egy év alatt nem tud megfelelő méretűre növekedni. Ezért az első évben dughagymát termesztettek, amelyet felszedtek, és a következő évben újra elültették. Hogy a második évben ne hozzon a magszárat, a dughagymákat november közepétől március közepéig a kemence felett tárolták. Ma már ezt a módszert a nagyüzemi termesztés igényeihez igazították.

A dughagymát ültessük 40 cm sortávolságra, egymástól 25 cm tõtávolságra. Ha sikerül egyenletes nagyságú dughagymát vásárolnunk, akkor már augusztus vége felé érett, szép hagymáink fejlődhetnek. Az elültetett hagymák csúcsa legalább két és fél centiméterrel a talaj felszíne alatt legyen. Száz négyzetméterre nagyjából egy kilogramm dughagyma szükséges. A kikelt hagymát már csak gyomlálni kell, de májusban mindenképpen védekezzünk a hagymalégy ellen.

Vessünk

A hagymamag vetésének ideje is márciusban van. Ássuk fel a talajt, távolítsuk el a köveket. Majd gereblyézzünk. Ágyásos termesztésben 4-5 20 cm-es sor után 35 cm széles mûvelõ utat hagyjunk. A vetõmagszükséglet 1 gramm négyzetméterenként. Vetés után öntözzünk. A csírázás már 5 C°-on megindul, a csíranövények -6 C°-on még nem károsodnak! A magvak lassan csiráznak, és két-három hétre van szükségük a kikeléshez. Sűrű kelés esetén annyira ritkítsunk, hogy a növények egymástól 5 cm-re legyenek.

További teendők

Legközelebbi, állandó feladatunk a kapálás. A hagyma nem fejleszt lombozatot, ezért a napfény előcsalogatja a gyomokat. Gyomláljunk folyamatosan. Nem megfelelő körülmények között magszárba szökken. A magszárat törjük ki, vagy vágjuk le. Persze csak óvatosan, nehogy kárt tegyünk a növényben, mert ez a hagymaképződés rovására megy. A duggatott hagyma augusztus elején, a magról vetett augusztus végén szedhető fel. Erre az időre a levelek elvékonyodnak, és fokozatosan elszáradnak, héjuk könnyen ledörzsölhetővé válik. Csak száraz időben kezdjük meg a vöröshagyma szüretet. A hagymákat ásóval szedjük ki a földből, majd két-három napig a szabadban, napon szárítsuk. Majd válogassuk át, és a leváló, külső héját távolítsuk el. Ezután szellős, hűvös, közepesen párás helyen tárolhatjuk.

Sok növénykedvelőt vonzanak a húsevő növények, és alig várják, hogy beszerezhessenek maguknak legalább egy tő növényt, borzongva lesve, hogy a “Rémségek kicsiny boltjának” emberevő növénye mikor támad mit sem sejtő áldozatára. De valóban olyan vérengző ez a növény? Ismerjük meg a Vénusz légycsapóját kicsit közelebbről.

1770-ben született első tudományos leírása John Ellis (1710-1776) ír származású természettudós tollából, aki a Dionaea muscipula névvel illette. A Dionüzosz lánya gör. és a muscipula egérfogó lat. név a növény kettős személyiségére utal. Ez a növény a végzet asszonya, a Vénusz légycsapója. A Kalifornia mocsaraiban, és lápjaiban élő, szerény méretű és kecses virágzatú húsevő növény kíméletlenül lecsap a rovarokra, kisebb rágcsálókra. A lápvidék nitrogén szegény talaján ugyanis csak így tud megélni, az elfogott rovarok fehérjéiből nyert nitrogént használja fel saját fehérjéinek felépítéséhez.

Rovarcsapda

Rövid rizómából erednek a levélrozettái. A ragadozó szétnyílt, kagyló alakú leveleivel a másodperc töredéke alatt képes lecsapni a gyanútlan áldozatra. Míg a “valódi” ragadozóknak a vadászathoz fejlett izomzatra, agyra, összehangolt helyváltoztató mozgásképességre, fogazatra van szükségük, addig a mi ragadozónk mindennek híján van. Ő, amikor lecsap, csak rendkívül elasztikus leveleit fordítja domborúról homorúra, és ettől a két levélfél hirtelen összezár. A nagy, igen hajlított levelek sokkal gyorsabban fordulnak át, mint a kisebb, kevésbé hajlítottak.

A másodperc töredéke alatt lezajló folyamat hatásmechanizmusát máig sem ismerjük. A levelek szélén lévő, fajtánként eltérő méretű érzékszőrök érintése jelzést küld, ami feltehetően az elektromos impulzushoz hasonlatos akcióspotenciál változást okoz. Ez megváltoztatja a sejtek ozmózis nyomását. A levél külső és belső részének sejtjei eltérő módon reagálnak, ennek eredménye a már említett hirtelen bezáródás. Amint egy rovart elkapott, a növény szinte hermetikusan bezárja áldozatát, és a már gyomorként működő levélcsapda a kiválasztódó emésztőnedvekben megfürdeti a rovart, így megemésztve annak lágy, belső részeit. Az emésztés 10-12 napig is eltarthat, végül a prédából nem marad más, mint egy kitinhéj. Ezután a csapda ismét megnyílik. A rovar külső vázát a szél fújja ki, vagy az eső mossa ki a levelekből.

Tartás

Szobanövényként ideális talaja a homok és savanyú! tőzeg keveréke, esetleg élő tőzegmoha. Napon, melegben különösen magasabb nedvességtartalomra van szüksége. Az optimálisan 4-4,5 pH-jú, savanyú talajt a csapvíz sóval telíti, a kémhatást emeli, amit a növények megsínylenek, esetleg nem is élnek túl. Ezért öntözésükhöz lágy, sómentes vizet, lehetőleg desztillált vizet használjunk. A talajt folyamatosan nedvesen kell tartani. Túlöntözésük nem létezik, tudvalévő, hogy élőhelyükön, elárasztott területeken hetekig elélnek víz alatt is. A kedves növénytulajdonosok mindenképpen álljanak ellen, és ne kezdjék el sült hússal vagy fasírozottal etetni kedvencüket, mert a levélcsapdák csúnyák rothadásnak indulnak, jelezvén a gyomorrontást. Ha mégis legyőzhetetlen késztetést éreznek az etetésre, kizárólag a levélcsapda méretének egyharmadánál kisebb rovarokkal próbálkozzanak. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a növény téli álmot alszik, vagyis télen hagyjuk békén, csökkentsük az öntözést, hagyjuk nyugodni egy hűvös, fagymentes, de világos zugban.

A Vénusz légycsapója vagy amerikai légyfogó néven ismert húsevő növény hatásos immunstimulátor: fokozza a T-sejtek (nyirok sejtvonalból származó, antigén felismerő tulajdonsággal bíró sejtek) aktivitását, valamint az immunrendszer bizonyos sejtjeinek részecske bekebelezési képességét. Fájdalomcsillapító, vírusölő. AIDS fertőzöttek és rákos betegek is használják homeopátiában.

Bár vannak nyáron és kora tavasszal virágzó hangák, mégis álljon itt az ismert Apollinaire vers részlet: “Letéptem ezt a hanga szálat, már tudhatod, az ősz halott.” Sok hanga ősszel és télen virít, ezért a cserépben télen virágzó fajták  a karácsonyi élőnövény díszítés részei.

Hangaágyások tervezése

Az Európában őshonos hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hangák vagy erikák ágyásának téli megtervezése azért is fontos feladat, mert a megfelelő fajtaválaszték összeállításával akár egész évben színesíthetik kertünket. Egyesek levélzete, mások virágzatának köszönhetően színes foltokat alkotnak kertünkben. Legtöbbjük nagyszerű talajtakaró növény. Az éves metszésen kívül más teendőre nincs szükség.

A nyáron virágzó fajták zöme csak savanyú talajon fejlődik, míg a késő télen nyíló hússzínű erika (Erica carnea) meszes talajon is szépen virít. A téli fajták virágainak színe igen változatos: a világos rózsaszínen át bíborig széles színskálán változik. A levél pedig a vörössel tarkított arany, a világossárga, az ezüst, a bronz és a zöld legkülönfélébb árnyalatait ölti fel.

A hangák akkor igazán mutatósak, ha külön ágyásban nevelik őket. Közelükben jól érvényesülnek a törpefenyő, törpe nyírfa, tőzegrozmaring, fajdbogyó. A nyáron és télen virágzó fajtákat egy csoportba ültetve, egész éven át virágzó ágyásunk lesz. Ezt a színhatást tovább fokozhatjuk, ha aranylevelű változatot is ültetünk az ágyásba. Az összhatás annál jobb, minél nagyobb egy-egy azonos virág- vagy levélszínű csoport. Ne feledjük, hogy savanyú talajon minden hangafajta jól érzi magát. A talaj savanyúságát kén tartalmú műtrágyával fokozhatjuk.

csarab (Calluna vulgaris )

A csarab (Calluna vulgaris sunset) késő nyártól késő őszig virágzik. A virágok rózsaszínűek, a levelek színe szezonálisan változik. Tavasszal aranysárga, télre tűzvörös színre vált. Egy tő magassága 30 cm, terjedelme 45 cm. Remek talajtakaró örökzöld. Lejtőkön is kiváló. Csak savanyú(!), nedves talajba, napra, félárnyékba való.

Jó, ha tudjuk, hogy a csarab gyógynövény. Ligetes havasi erdőkben, savanyú hegyi réteken terem. Hozzánk legközelebb Erdélyben fordul elő. A drogot a nyár végén gyűjtött, el nem fásodott hajtások adják. Hatóanyagai az arbutin, illetve annak bomlástermékei; a hidrokinon; alkaloidok; cseranyagok, flavonglikozidok;, fumársav; szaponinok; gyanták;  illóolajok.

Főzete vizelethajtó és húgyúti fertőtlenítő, hasmenésgátló, izzasztó, vérzéscsillapító és lázcsökkentő hatású. Elkészítési javaslat:
2 evőkanál drogot adjunk 1/2 liter vízhez, 3 percig főzzük.

cserjés hanga (Erica arborea) 

A cserjés hanga (Erica arborea) örökzöld levelei  élénk zöldek, magas cserje. Fehér, illatos virágai tél végétől késő tavaszig virítanak. Levelei zöldek. A hangaágyások háttérnövénye, amely még inkább kiemeli az ágyás szépségét. Magassága kb. 1,8 m, terjedelme 75 cm. Fontos megemlíteni, hogy bár savanyú talajon  fejlődik a legszebben, a meszes talajt is tűri, ezért a mi viszonyaink között is könnyen nevelhető kerti növény. Bár fagytűrő, méretei miatt a jeges szél kárt tehet benne. Háttérnek, területek lezárására, vagy akár falak eltakarására is alkalmas.

hússzínű erika (Erica carnea)

A hússzínű erikát téli hangának is hívják (Erica carnea). Szintén heverő szárú törpecserje. A virágbimbók már késő ősszel megjelennek. Enyhe teleken már decemberben, vagy kora tavasszal nyílnak piros, fehér és rózsaszín virágai. Többnyire azonban februárban, márciusban virágzik. A hazai talajviszonyoknak leggyakrabban megfelelő meszes talajon is jól fejlődik. Tél végétől kora tavaszig virágzik. Mérete miatt ideális talajtakaró növény. Magassága 15 cm, terjedelme 45 cm. Temetőbe, sziklakertbe, évelőágyba, őszi balkonládába is ültethetjük.

hamvas hanga (Erica cinerea) 

A hamvas hanga (Erica cinerea) savanyú talajon fejlődik. Elágazó, erőteljesen fásodó törpe cserje. Általában kiterjedt telepeket alkot. Nyár elejétől kora őszig virágzik. Savanyú, nedves talajt igényel. Magassága 30 cm, terjedelme 45 cm. Csarab mellett felnyurgul, elsatnyul.

örökzöld hanga (Erica darleyensis)

A hangák örökzöldek, az örökzöld szó mégis csak ennek a fajnak a nevében szerepel. Az örökzöld hanga (Erica darleyensis) a hússzínű erikához sok mindenben hasonló, de magasabb erélyesebb növekedésű. Fehér és mályva színű változatai a legelterjedtebbek. Késő téltől kora tavaszig virágzik. Magassága 45 cm, terjedelme 60 cm. Méreteinek köszönhetően mutatós kisméretű szoliter nevelhető belőle.

nyugati hanga (Erica vagans)

A nyugati hanga (Erica vagans) nyár végétől késő őszig virágzik. A száraz atlanti partvidékek növénye. Silány, sziklás talajon tenyészik. Jól alkalmazkodik a meszes talajhoz.  Igen közkedvelt. Felfelé törekvő hajtásrendszere, szimmetrikus formája miatt kedvelt határoló. Az Erica vagans ‘Valerie Proudley’ egész évben aranyló színű leveleiért, fehér virágaiért közkedvelt. Magassága 23 cm, terjedelme 30 cm. Kedveli a nyitott, benapozott területeket. Szárazság és fagytűrő. Virágzás után metszhető.

A rózsavíz az egyik legrégebben ismert frissítő és illatosítószer. Sokféle házilag is elkészíthető kozmetikum alapanyaga. Olvashat a rózsavíz történetéről, házilag készíthető kozmetikumok receptjeiről.

A rózsák története rendkívül izgalmas és sokszínű. A rózsa a szerelem, a szépség szimbóluma, ugyanakkor a politikáé és a háborúé is. Már a geológiai régmúltban léteztek rózsák, a tudósok megállapítása szerint 35 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A rózsanemzetség mintegy 150 fajt számlál. Az északi féltekén terjedtek el, Alaszkától Mexikóig és Észak-Afrikáig. Dísznövényként ötezer évvel ezelőtt kezdték el termeszteni, valószínűleg Kínában. A római korban már kiterjedt rózsakultúrákat ápoltak a közel-keleti régióban. Az ünnepélyes alkalmakat a rózsaszirom-eső tette emlékezetessé. Díszítési, orvosi célokra használták a szépség szimbólumát. A virágból kinyert rózsaolaj parfüm-alapanyag lett. A rózsapopulációk hol növekedtek, hol zsugorodtak aszerint, hogy a kor divatja mit diktált.

A rózsa és a rózsavíz a 17. században oly nagy népszerűségre tett szert, hogy gyakorta fizetőeszközül is szolgált. Jozefin, Napóleon hitvese csodálatos rózsakollekcióval büszkélkedhetett, amely Chateau de Malmaison kertjét díszítette. Pierre Joseph Redoute híres botanikai akvarell illusztrációinak nagy része is ebből a kollekcióból származik.

A KÉPEN a Pierre Joseph Redoute egyik illusztrációja, a Rosa centifolia látható.

>>További képek

A rózsavizet már évszázadokkal ezelőtt használták különböző indiai szertartásokon. A lakóhelységekben szétspriccelve az első természetes illatosítóként és léghűsítőként szolgált.

A rózsavíz hagyományos bőrtisztító és tonizáló szer. Ekcéma ellen is kitűnő. Megnyugtatja a fáradt, irritált szemet. Szájöblögetőként alkalmazva csökkenti az ínygyulladást, és az afták elmulasztásában is segít. Vasaláskor a ruhára spriccelt rózsavíz a ruhaneműnek rendkívül friss, üde illatot ad.

Hogyan használjuk a rózsavizet?

A rózsavíz önmagában is igen hatékony tonizáló, tisztító és frissítő szer. A vízhiányos bőr remek táplálóanyaga. Arcmosó géllel történő arcmosás után a bőrfelületre spriccelve segíti az ápoló krémek felszívódását.

Rózsavíz készítés:

Végy két csésze rózsaszirmot a legerősebben illatozó rózsáról, adj hozzá 4 csésze forralt vizet. Hagyd állni üvegedényben két napig. Kevergesd gyakran, hogy a szirmok víz alatt maradjanak. A letisztult folyadékot fejtsd le jól zárható üvegbe.

Kozmetikumok házilag

A bársonyos kéz:
Végy ¾ csésze rózsavizet, ¼ csésze glicerint ½ teáskanál ecetet és ½ teáskanál mézet. Alaposan rázd össze egy üvegben. Használd min
él gyakrabban.

Kivörösödött, gyulladt bőrre:
Keverj bele 1 evőkanál sütőport 1 csésze rózsaolajba. Rázd föl jól és vattával vidd fel az irritált területre.

Fürdés után:
Végy 1 csésze rózsavizet, 1/3 csésze Hamamelis kivonatot, 1 teáskanál mézet, 1 teáskanál kámfort, ½ teáskanál alumíniumoxid port. Keverd simára. Öntsd üvegbe és rázd jól össze. Vidd fel a bőrödre. Nőknek, férfiaknak (pl. borotválkozás után) egyaránt ajánlott.
Rózsakrém pakolás

2 teáskanál rózsavíz
½ csésze mandula olaj
9,4 gramm méhviasz
2 teáskanál lanolin
1 db. Evitamin kapszula (400IU)
4 csepp geránium olaj
teflon bevonatú serpenyő fakanál
jól záródó tégely

Elkészítés: Sterilizáld a tégelyt 10 percig forrásban lévő vízbe helyezve. Melegíts fel rózsavizet kis edényben. Vízfürdőn melegítsd fel a mandula olajat. Add hozzá a méhviaszt és a lanolint. Jól keverd el, majd vedd le a vízfürdőről. Állandó keverés mellett add hozzá a rózsavizet cseppenként. Az így nyert krémet kanalazd a tégelybe. Tárold sötét, hűvös helyen. A tégelyt címkézd fel. A krémet gyengéden, körkörös mozdulatokkal masszírozd be az arcbőrödbe. 10-15 perc múlva a felesleges krémet vattával távolítsd el e bőrödről.

A citromfa (Citrus limonum) hidegre jóval érzékenyebb, mint a narancs. – 4-5 fokon leveleit lehullajtja. – 6 fokon a fás részek maradandó károsodást szenvednek. Bár nedves klímán is fejlődik, a gyümölcs tárolhatósága csökken, minősége romlik. A silány, száraz talajt is tolerálja. Gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban.

Történelem

A citrom egyes elképzelések szerint Kínából, mások szerint Észak-Nyugat Indiából származik. Bár pontos eredetét nem ismerjük, az biztos, hogy i.e. 3000 évvel a perzsák és a médek már termesztették. Irakban és Egyiptomban i.sz. 700 körül kezdték termeszteni. Arab kereskedőknek köszönhető, hogy Perzsiából gyorsan átkerült Európába is. Dél-Itáliába i.sz. 200-ban került. 1000-1150 között az egész mediterrán régióban elterjedt. Termesztését tehát mintegy ezer éve kezdték meg az öreg kontinens lakói. Kolumbusz 1493-ban, második útja során vitte a gyümölcsöt a tengerentúlra. A citrom ma ismert fajtái csak a XVI-XVII. században jelentek meg, magas színvonalú nemesítés eredményeképpen. A képen Amalfi teraszos citromültetvénye látható.

Leírás

A citromfa (Citrus lemon, Rutaceae) 3-6 m magasra megnövő fa. Átellenesen álló sima, fényes levelei fiatal korban vörösesek, majd mélyzöldek a hajtáscsúcsok felé, és lejjebb világosabbak. A vöröses virágrügyekből fehér, leggyakrabban ötszirmú, illatos virágok fejlődnek. A virágok egyesével vagy többesével jelennek meg a virágzati tengelyen. A citrom termése kissé tojás alakú, és többnyire csúcsban végződik. Az érett citrom sárga színű és savanyú ízű gyümölcs. Héja: fajtától függően vékony vagy vastag, tárolástól függően zöld vagy sárga, számos olajmiriggyel a külső héjon, és a belső rész vastag, fehér bőrén. Gyümölcshús: halványsárga, 7 – 10 szegmensből áll, tojás formájú magokkal, lédústól bőséges létartalomig.

Környezeti igény

A citrom hidegre jóval érzékenyebb, mint a narancs. – 4-5 fokon leveleit lehullajtja. – 6 fokon a fás részek maradandó károsodást szenvednek. Bár nedves klímán is fejlődik, a gyümölcs tárolhatósága csökken, minősége romlik. A silány, száraz talajt is tolerálja. Gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban.

Konténerben

Hazai klímán, gyümölcstermő növényként konténerben termeszthető. A frissen vásárolt citromfát ültessük 25 cm átmérőjű edénybe. Legalkalmasabb a vízelvezetővel ellátott műanyag cserép. Könnyű, tartós, és átültetéskor a gyökérlabda könnyen kiüthető belőle. További drénnyílásokat létrehozva, bizton elkerülhetjük a víz pangását.

Könnyű, jó szerkezetű virágföldet használjunk. A talajt perlit hozzákeverésével tovább könnyíthetjük. Kerti talajt sose használjunk, csak minősített virágföldet. A felső gyökerek a talajfelszínhez közel essenek. Nyomkodjuk le a talajt a gyökérlabda körül. Rögzítsük karóhoz. 2-3 évenként ültessük át a növényt.

Alapos beöntözés után tegyük déli, nyugati kitettségű, napos helyre. A huzatot kerüljük. Ha a szobából a kertbe, teraszra visszük, fokozatosan szoktassuk az erősebb napfényhez. Öntözzünk rendszeresen. Sose hagyjuk kiszáradni a talajt. A megfelelő páratartalmat vízpermetezéssel biztosíthatjuk. A konténert kavicságyra is állíthatjuk, amelyet rendszeresen öntözünk. Havonta tápozzuk. Használjunk komplex, mikroelem tartalmú műtrágyát.

A virágok beporzását mi is segíthetjük, finom ecsettel vihetjük a virágport a bibére. Így valószínűleg a termésben is gyönyörködhetünk.

Rovarkártevők, tetvek ellen úgy védekezhetünk, ha a fertőzött területet alkoholos vattával megtisztítjuk. Üvegházi molytetű ellen permetezzünk például szappanoldattal. A permetlét az alábbi módon készíthetjük el: Egy liter vízhez adjuk két evőkanál folyékony szappant.

Teleltetés

Télen fűtött helyiségekbe csak akkor kerüljön, ha a fény és a páratartalom elegendő számára. Tartsuk egyenletes a hőmérsékleten, a növény pedig legyen távol a sugárzó hőtől, a fűtőtesttől, tegyük a lakás déli ablakához, és megfelelő mennyiségű párologtatóval teremtsünk párás környezetet számára. A téli kevés fényben és a meleg szobahőmérsékleten a növény nem kerülnek nyugalmi állapotba, ezért vízhajtásokat fejleszt. Tavasszal az első erősebb napsugarak hatására a szabadba kihelyezett növényen ezek a gyenge hajtások megperzselődnek. Természetesen így a nyári fejlődés is gyengébb lesz. Lehetőleg tehát kerüljük a meleg teleltetést. A hideg beállta előtt mérsékelten öntözzünk, így a csökkenő hőmérséklet és a rövidülő nappalok hatására lassan nyugalomba vonul. Új hajtások ilyenkor már nem képződnek, a nyáriak pedig lassan beérnek.