Az első cikkben (A kiültetés napja) a palánták kiültetéshez szüksége fejlettségi állapotáról volt szó. Most nézzük meg a környezeti tényezők hogyan befolyásolják döntésünket. Míg előző cikkünkben konyhakerti növényekkel illusztráltunk, most a dísznövényeken a sor. Május végéig ugyanis kikerülnek a fagyérzékeny egynyáriak, évelők, dézsás növények.
Külső körülmények
Sajnos az időjárás és egyéb körülmények nem mindig megfelelőek a kiültetésre. Mikor ne ültessük ki a palántákat?
Hőmérséklet: Az extrém hőmérséklet káros a az optimális körülményekkel elkényeztetett palánta számára. Ezért ne olyankor ültessünk, amikor az idő ragyogó, napos, ami esetleg hűvös éjszakára is utalhat, hanem akkor, amikor borús az idő, így kisebb a hőingadozás. Ilyenkor elkerüljük a nappali túlmelegedést, és az éjszaka, erős lehűlést.
Szél és kitettség: A légmozgástól is óvott palánták rosszul tűrik a szelet. Ha mégis kiültetésre szánjuk magunkat, állítsuk szélfogót vagy terítsünk fátyolfóliát a kiültetett palántákra. Ez megakadályozza a szár lefekvését, a levelek leszakadását, véd a kártevőktől is. Cikk ajánlat: Fóliák, hálók, szövetek alkalmazása a házikertben
Pangóvíz: Mindenképpen halasszuk el a kiültetés időpontját, ha talaj túl nedves. A palánták nem tűrik a pangóvizet, ami gyökérfulladáshoz vezethet. Különösen figyeljünk oda, ha talajunk agyagos. A vizes, agyagos talaj nehezen is melegszik, ami további hátrány. Cikk ajánlat: Talajok vízgazdálkodása
Kártevők: Ne csak a rovarokra gondoljunk. Tavasszal a madarak aktívak, itt a fészekrakás ideje, elképzelhető, hogy megcsipkedik növényeink friss hajtásait, kikapirgálják, csőrükkel kifordítják a gyökereket, különösen, ha száraz mulcsot is használtunk, így keresgélve friss fészekanyagot maguknak. Próbálkozhatunk madárijesztővel, zajkeltő szélharangokkal. Ha éppen támadnak a levéltetvek, kicsit várjunk, amíg a támadási hullám lecsitul, illetve készüljünk fel a védekezésre. Cikk ajánlat: Rovarcsalogató növények
Odafigyelés: Nem jó ötlet, ha akkor ültetünk, mielőtt, akár csak pár napra is elmegyünk otthonról, elutazunk. Éppen fordítva. Akkor ültessünk, amikor egy-két napi ott tudunk lenni a kiültetett palánták közelében, és gyakran ellenőrizni tudjuk, hogy nedves-e a talaj, nem bukkannak-e fel kártevők
Jó ötlet, ha több a palánták, mint amennyi a férőhely kertünkben. Velük pótolhatjuk az esetleges veszteségeket. De abba a hibába se essünk, hogy még bepasszírozzuk őket az ágyásba utólag, és így túlzsúfoljuk a kertet. Ezzel csak ártunk a növényeknek, amelyek egész szezonban versengeni fognak egymással a fényért, a tápanyagért, a helyért. És akkor még nem beszéltünk a kártevők kórokozók terjedésének felgyorsulásáról, amely túlzsúfolt kertben halálos járványhoz is vezethet.
Költözés és kiültetés
Ha a palántáink már felkészülten várják a kiültetést, ha az időjárás jelentés is kedvező, megkezdhetjük a palánták edzését majd ezt követően a kiültetést!
Palánták felkészítése a kiültetésre (edzés)
Palántázási praktikák (talaj előkészítés, sor kijelölés, palánták tárolása, beültetése, beöntözése)
The post A kiültetés napja – 2. appeared first on Kert Lap.
A gólyaorr nemzetség (Geranium) mintegy 400 fajt számlál. Jellemző a virágok sugaras szimmetriája. A porzók száma 10. A kiegyensúlyozott klímájú és szubtrópusi régiók növényei tartoznak ide. Sokan közülük fagytűrők, sok köztük a gyom. A gólyaorr elnevezést a hosszú csőrre emlékeztető terméstokról kapták.
A nagyvirágú gólyaorr akár félárnyékos/árnyékos fekvésben is nevelhető, de ilyenkor gyérebben virágzik. Jó vízgazdálkodású talajban fejlődik a legszebben, de talajban valójában nem válogat. Akár agyagos talajban is megél. Mélyre nyúló gyökerei biztosítják számára, hogy az aszályos időszakokat is túlélje. Az elnyílt virágok eltávolításával további virágzásra ösztönözhetjük. Gombabetegségek közül a peronoszpóra, lisztharmat megtámadhatja, forró, száraz nyarakon megjelenhetnek rajta a takácsatkák. Nedves időben a csigák jelenthetik a legnagyobb problémát. Tőosztással vagy dugványozással szaporíthatjuk tavasszal, de jó, ha tudjuk, hogy önvető.
A G. ‘Johnson’s Blue‘ az egyik legközkedveltebb kertészeti fajta, ami nálunk is kapható. A G. himalayense x G. pratense hibridje. 30-45 cm magas, rizómákkal terjedő, sűrű talajtakaró. Égszínkék virágainak ármérője 5 cm. A virágok fürtökben nyílnak késő tavasztól kora őszig. Mélyen szeldelt, sötétzöld lombozatú. Könnyen tartható, közepes vízigényű, napon, félárnyékban is szépen fejlődik. Forró, meleg nyarakon nyár elején befejezi tömeges virágzását, de tovább virágzik őszig, ha gyérebben is. Vagy nyár végén újra virágzik. Ha elvirágzás után erőteljesen visszavágjuk, mi is másodvirágzásra ösztönözhetjük. Terjedését kordában tarthatjuk, ha oldalhajtásait rendszeresen eltávolítjuk.
A fentiekből következik, hogy, ha kellő gyakorisággal nyírjuk a füvet, nincs szükség gereblyézésre, a kaszálék összegyűjtésére.
A kaszálékot használhatjuk mulcsozásra. Jó, ha egy hétig teregetve szárítjuk, és csak ezt követően használjuk fel. Óvakodjunk a vastag mulcsrétegtől, mert penészedik, bűzösen rothad, miközben megemelkedik a hőmérséklete, mindez a növények pusztulásához vezethet. Viszont, ilyetén módon, gyomos területen sikeres gyomirtóként működhet.
Mielőtt a virágot bevisszük a lakásba alaposan rázzuk le, hogy megszabaduljunk az esetlegesen rajta csücsülő rovaroktól. Tegyük a virágokat széles szájú edénybe.
Alulra esetleg komposzt is kerülhet. A begyökeresedés kezdetén nem árt, ha kissé felhordjuk a talajt, így jobban megőrizzük a gyökérkörnyéki talaj nedvességtartalmát. A talaj nedvességtartamát megőrizendő takarhatunk fenyőkéreggel is. Mindig napos helyet válasszunk számukra. Ha több, apró bokorrózsánk van, ültessük őket egymástól 30 cm távolságra.
A mini rózsák lakásban, beltéren is tarthatók. A virágokat jellemzően műanyagcserépben kapjuk. Ezért ajánlatos azonnal átültetni. Ha cserepes növényt akarunk nevelni, akkor átültetésnél, a szobanövényeknél ismert módszerrel ültessük át kb. 15 cm átmérőjű edénybe. A bájos bokrocskák valóban miniatűrök, némelyik mindössze 15 centi magas. Általában 30-40 centiméterre nőnek meg, kecses, egyszerű vagy telt virágokat hozva a hajtásokon.
A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) világosbarna színű, szemei pirosak, 2,5-3,5 mm nagyságú. A csápok rövidek, elágazó csápostorúak. Tora világosbarna, v. sárgásbarna, a potrohon fekete csíkok vannak. Nevét a hímek szárnya végén levő1-1pöttyrőll kapta. A nőstény szárnyán nincs fekete pötty,viszont tojókészüléke különleges: erős, fűrészes, sötét fogakkal rendelkezik. A fűrésszel sebet ejt a gyümölcshéjon, és így rakja be a petét a gyümölcsbe. Írja a 
A dél-kelet ázsiai származású kártevőt, a pettyesszárnyú muslicát Európában és Észak-Amerikában 2008-ban észlelték először. Európában a mediterrán régiókban terjedt el. (Az 
Befogásukra alkalmazhatunk csalamon csapdát. Szerencsére (almabor) ecettel is jól csapdázható.A kutatók útmutatása (
A világon előforduló 30 Tilia fajból hat található Európában. A hársfajok közül a 
A gyógyszerészek orvosi hársnak vagy kőhársnak nevezik a hársfa drogját, amely flavonoidokat (kvercetin, tilirozid), kevés, 0,04-0,08 százaléknyi illóolajat (főleg farnezol), nyálkát, cserzőanyagot, valamint ciánglikozidot tartalmaz. A kis és a nagylevelű hárs virágait a gyógyszeripar is felhasználja. A virág nektárjának illatanyagait zsírsav bomlástermékek, izoprének, monoterpének és fenilpropanoid vegyületek adják.
Akinek hiányosak az ismeretei nagyon jó leírásokat talál a parkedo.hu oldalán: 
A falvonoidokban gazdag hársfa tea enyhén nyugtató, hurut oldó hatású. A népi gyógyászat szerint idegerősítő és vértisztító hatása is jelentős. Elkészítése: 2 teáskanálnyi szárított hársfavirágot forrázzunk le 2 dl forró vízzel. A forrázatot 10 percig hagyjuk állni. 10 perc elteltével szűrjük le. Izzasztási céllal forrón fogyasszuk. Teakeverékekben is megtalálható. Meghűlés elleni, gyomorerősítő és vizelethajtó teák alkotórésze. A frissen készített teát egy napnál tovább ne tároljuk!
A tatár laboda (Atriplex tatarica) gyakori bennszülött gyomnövényünk. Az Atriplex nemzetségből termesztésbe vont faj a kerti laboda (Atriplex hortensis). A labodafélék a száraz területek egyik fontos takarmányjelöltje. Több fajnak ismertek gyógyhatásai.
Szaporítani magról kell, helybevetéssel, amire már októberben is sor kerülhet (lehetőleg az idei, friss magból). Ezzel a céllal néhány példányt hagyjunk magszárba menni. Az elvetett mag akár már februárban csírázásnak indul. Így kora tavasszal hamar fejlődésnek indulnak a növények. Ha kora tavasszal, majd pedig a nyár elején a megürülő ágyásokba is vetünk, akkor ezzel biztosíthatjuk, hogy egész nyáron legyen friss, zsenge növény. Vetés után 40-60 nappal szedhető. Az idősebb növényekből érdemes minden évben őszig nevelni néhányat, hogy magot gyűjthessünk, mert ezek csírázóképessége elég gyenge, kétéves vagy annál idősebb mag már nem szokott kikelni.
Kis helyen, közel a lakótérhez, különös gonddal bánjuk a kemikáliák alkalmazásával. A talaj tápanyag ellátására használjunk komposztot. Ha madárodút, madáretetőt, madáritatót állítunk, a kiskertben máris részben megoldottuk a kártevő problémákat. További ötletek: 
Fajtáit elsődlegesen a termés színe szerint csoportosítjuk. Ismertek piros (pl. Fertődi hosszúfürtű), fehér (pl. Ribes rubrum ‘Blanca’) és fekete (pl. Dorottya) fajták. A legelterjedtebb, és leginkább alkalmazkodott hazai klímánkhoz a piros ribiszke. Őt követi a fehér ribiszke, amelyet leginkább házikertekben lelhetünk fel. A legtoleránsabb fajták: Jonkheer van Tets, Rondom, Rosetta, Rovada.
Az első könnyen nevelhető hibrideket (a ’Mid century’ – század-közepe hibridcsoport első tagjai) a 20. század közepén 
A liliomokat szeretik a levéltetvek és gombák is, mint például a botritisz. Vegyszermentes védekezésnél jól használható a káliszappanos lemosás a levéltetvek ellen, illetve gombák ellen oldjuk fel egy evőkanál étkezési szódabikarbónát két liter meleg vízben, esetleg hozzákeverhetünk egy evőkanál babaszappan reszeléket, majd kihűlés után permetezzük meg vele a növényt.
A levágott virágzatot legföljebb 40 C-on, de inkább az alatt, árnyékos helyen szárítsuk. A szárítás helye lehet a padlásfeljáró vagy a spájz is. Két dologra kell nagyon odafigyelni. Ne legyen a környezet párás, mart akkor a virágok berohadnak, megpenészednek, és ne érje őket fény. A fényben kifakulnak, az illóolaj tartalmuk elvész. A szárításhoz kis csokrokat alkossunk, amelyek összefogva, fejjel lefelé lógatva felkötünk. A csokornyi virágos hajtást fogjuk össze gumigyűrűvel. Még tökéletesebb, ha rafiával rögzítjük. Használjunk közönséges fémkampót, amihez rögzítjük a csokrot.
Édességre, még inkább frissen szedett gyümölcsökhöz (pl. körte szeletek, sárgadinnye szeletek) használjunk levendulaöntetet. Fél bögre cukrot, fél bögre vizet, egy kupica édes desszertbort, két evőkanál friss narancslét forraljunk össze öt percen keresztül, állandó kevergetés mellett. Dobjunk hozzá a végén egy evőkanálnyi friss vagy szárított, felaprított levendulavirágot, és húzzuk le a tűzről. Hagyjuk állni néhány órát, majd szűrjük meg, a virágokat dobjuk el, és a folyadékot öntsük zárható üvegedénybe. Ezzel az illatos sziruppal öntsük nyakon a gyümölcsöket vagy a süteményt (pl. “bögretészta”).
A vizet melegítsük fel forrásig, majd öntsük rá a száráról lefosztott levendulavirágra. A legkönnyebben úgy foszthatjuk le a virágokat, ha a két ujjunkat a csúcstól lefelé végégig húzzuk a virágszáron. A maradékot pedig lecsipkedjük. Az edény takarjuk le a a kistányérral néhány órára, vagy hagyjuk állni egy éjszakát. Amíg az edény meleg, ne kukkantsunk bele, ne emelgessük a tányért, mert az illóolaj, ahogy a neve is utal rá, elillan. Illetve, ha leemeljük a tányért, úgy tartsuk, hogy a lefolyó vizet folyassuk vissza az edénybe. Majd a kihűlt folyadékot szűrjük át tiszta ruhán, műanyag tölcsér segítségével, egyenesen a spricnibe. Régi, fehér vászon zsebkendő erre a célra kitűnő. De arra számítani kell, hogy a drága nedűből magába szív egy adagot, ahogy telítődik a folyadékkal az anyag. Aki sajnálja a zsebkendőtől a levendulavizet, használjon műanyag szűrőt. Tároljuk hűtőben. Ha még maradt levendulavizünk, ami nem fért a flakonba, legjobb, ha jól zárható, csavaros kupakú üvegpalackba töltjük, amelyet szintén a hűtőben tárolunk. lehetőleg ne nyitogassuk, ne szagolgassuk, mert egyrészt az illákony anyagokat kiengedjük, másrészt befertőződik, és könnyebben romlásnak indul. A virág mennyiségével magunk is kísérletezhetünk. Ha növelni akarjuk az eltartathatóságot, adjuk hozzá 30 ml alkoholt. A vodka is megteszi.
A cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) szinte az egész északi féltekén elterjedt. Széles elterjedésének köszönhetően nagyon sok termesztett és vad fajtája létezik. Nálunk kevésbé elterjedt, ennek egyik oka lehet, hogy a legtöbb változat a meszes talajt nem szereti. Márpedig Magyarországra a meszes talaj jellemző. Azonban dézsában is nevelhető, aminek a talaját magunk választhatjuk. Bármilyen is az igénye a kevésbé érzékeny fajták egyebek mellett a Budai hegyek parkjaiban több helyen előfordulnak, és a Budai Arborétumban egész fajtagyűjtemény található meszes talajon.
A P. fruticosa ‘Red Ace’ narancssárga virágú. 
Ajánlott olyan helyről mézet szerezni, ahol a termelő biomézet állít elő, és a méheket is a lehető legtermészetesebb körülmények között tartja. Legjobb, ha mindig kezeletlen mézet vásárolunk.
Az élő fosszíliák legismertebb példája (azaz az olyan növényeknek, melyek mai változata semmiben sem különbözik a fosszíliáktól, amelyeket megtaláltak) a 
A japán cikász bár minden valamirevaló botanikus kertben előfordul, és az egész világon árulják, mint kerti vagy szobanövényt, eredete egészen a dinoszauruszok koráig nyúlik vissza, és külleme vajmi keveset változott az utóbbi kétszáz millió évben. A részletek a 
3. A növényvilágot illetően a kora 
Nem bizony! Az előnyök száma végtelen. A csirkék minimumon tartják a rovarpopulációt. Nem csak a kifejlett imágókat csipegetik fel, hanem a kapirgálással a földből előkerült lárvákat, amelyek, ha kifejlődnek, bizony nagy pusztítást végezhetnek növényeink között.
Ha külön készítünk csirketrágya komposztot, egyszerű a dolgunk. Az összegyűjtött almot tegyük komposztládába vagy gyűjtsük halomba, forgassuk át hetente. A komposztálódás ideje 6-9 hónap. De a biztonság kedvéért várhatunk vele egy évet is. Felhasználása megegyezik a komposztéval. A komposztot ősszel a termő- és díszfák töve köré, facsoportok, bokrok alá, a veteményes felszínére juttatjuk nagyjából 8 cm vastagon. Ilyenkor valójában mulcsként funkcionál. Talajjavítási céllal be is áshatjuk, ezzel elősegítve a lebomlását. kb. 10 cm mélységbe dogozzuk be a talajba.
Amennyi hasznot hajtanak ezek a tollas jószágok a kertnek, annyi hasznot hajt a kert nekik. A sorok tisztítása, a növények szezonális felszámolása során a zöld egy részét szívesen elfogyasztják, ezzel is tovább gazdagítva tápanyagellátásuk minőségét. Amit a kertben elfogyasztanak, nyugodtan táplálék kiegészítőnek tekinthetjük. A kert tehát karban tartja őket, a tojás minősége javul, a tojáshozam növekszik. Arról nem beszélve, hogy az elfogyasztott csirketáp mennyisége kevesebb lesz, így a pénztárcánkat is kíméli. Csirkéing egészségesebbek lesznek, minek hasznát nem kell ecsetelni.